Latest / Tudatos Döntések / Ezért szorongod túl az életed (és így hagyd abba)

Transcript

Ezért szorongod túl az életed (és így hagyd abba) · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_03: Másnapra 150 hosszú üzenet lett el az e-mail fiókomat, amiben részletesen leírták az emberek, hogy mennyire hálásak, hogy erről beszélek, mert soha nem gondolták, hogy az, amit így éreznek magukban, az egyébként egy ilyen jól leírható dolog.
• 0:16
  SPEAKER_03: Minél több választási lehetőségem van, annál nehezebben fogok dönteni, annál nagyobb szorongást fog nyújtani.
• 0:22
  SPEAKER_03: A nap végén sosem szokott eljutni annak, hogy önmagan.
• 0:26
  SPEAKER_03: A fiatal felnőtt tök jobb határozásban, és ezt sokszor úgy is szoktak aposztropálni.
• 0:32
  SPEAKER_03: Mondjuk a felettük lévő generáció, hogy ilyen legább, megérdektelenek, meg motiválatlanok, és biztos is benne van.
• 0:41
  SPEAKER_03: De nagyon sokszor ezt telecsek annyira, hogy pontosan tudják, hogy hol húzódnak a határaik, és megtanulták, hogy ezt hogyan lehet meghúzni.
• 0:56
  SPEAKER_01: Kellemes szépnapot kívánok én szilági gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a rimány magazinak a podcastje.
• 1:04
  SPEAKER_01: Egy olyan podcast, ahol olyan emberekkel beszélgetek, akiknek vagy a szaktudása, vagy az életörténete, vagy akár mind a kettő nagyon érdekes számomra.
• 1:14
  SPEAKER_01: A mai vendégemet azért vártam nagyon, mert ezzel a témával, amivel ma foglalkozunk, azért ezzel most kevesebbet foglalkoztunk az elmúlt időszakban, és hát ezt úgy hívják, hogy pszichológia.
• 1:26
  SPEAKER_01: Szeretettel köszöntöm Fuller Bankát, szia Bianka.
• 1:30
  SPEAKER_03: Szia, köszönöm a meghívást!
• 1:31
  SPEAKER_01: És bemutatlak téged, tehát pszichológus vagy pszichoedukátor, és van egy csodálatos tervező, de ez azért is nagyon érdekes, mert ebben rokon lelkek vagyunk.
• 1:42
  SPEAKER_01: Egy pár szót mondanál erről a tervezőről, vissza fogunk tniak azért, hogy pontosan tudjuk, hogy miről van szó.
• 1:48
  SPEAKER_03: Igen, igazából már nem csak egy tervező, hanem több önismereté tervező napunk van.
• 1:53
  SPEAKER_03: Ezek kisebb-nagyobb időszakokat fednek le az életünkből, vagy jövő tervező, én tervező az az eredeti termékünk.
• 2:01
  SPEAKER_03: Mindegyik igazából arról szól, ami az én legnagyobb küldetésem, hogy az önismeretet ezt a mindennapi rutinba építsük be, és ezek a napok ebben segítenek, témától függően.
• 2:12
  SPEAKER_01: Húper, erre még el fogunk kanyarodni, de hoztam neked egy magazint, amit azért hoztam nem a reklám kedvéért, de hogy milyen érdekes az, hogy ez a szám, ez a nyári számunk, ez a ki vagyok én, identitásunk alkotó elemei, amiről azt hiszem, hogy valószínűleg, hanem is ebben a kontextusban fogunk beszélgetni.
• 2:34
  SPEAKER_01: Én mindig szeretem egy kicsit visszatekerni az időkét, és megkérdezné azt, hogy gyakorlatilag te miért szerettél volna pszichológus lenni?
• 2:46
  SPEAKER_03: Nem szerettem volna pszichológusnak.
• 2:48
  SPEAKER_03: Nem szeretné volna?
• 2:49
  SPEAKER_03: Nincs nincs egy ilyen tipikus történetem, hogy gyerekkorom óta arra váltam, hogy pszichológus legyek, sőt, ez nekem egy nagyon hirtelen jött döntés volt, hogy pszichológus lettem, mert én vagyok igazából az első diplomás a családunkban, de azt biztosan tudtam, hogy valamiféle egyetemre szeretnék menni, és azt is tudtam, hogy valami stabil munkahelyet szeretnék magamnak.
• 3:12
  SPEAKER_03: Hát a vége az egyáltalán nem ez lett.
• 3:15
  SPEAKER_03: De hogy így nagyon szerettem a biológiát, nagyon szerettem volna azért valamennyire egy emberekkel foglalkozni, és akkor kitaláltam, hogy jó orvos leszek.
• 3:24
  SPEAKER_03: És én erre készültem gyakorlatilag a felső tagozattól, vagy ez nem is, a Gimében, az utolsó két évben végig jártam a Pécsi Egyetemre előkészítő mindent, én ezt így eldöntöttem.
• 3:36
  SPEAKER_03: De hát ugye a suliban lehetett menni három napot, nyílt napokra az egyetemre, hogy megnézzük, hogy hol, mi újság.
• 3:43
  SPEAKER_03: És én kíváncsiságból, meg hogy kitöltsem azt a három na lehetőséget, elmentem a PTNek a pszichológia nyírnapjára.
• 3:51
  SPEAKER_03: És annyira magával ragadott ott az a közeg, az emberek a tantárgyak a minden, hogy teljes krízisbe kerültem.
• 3:59
  SPEAKER_03: Hogy most akkor mi lesz így, mert ez engem nagyon érdekel, de közben itt van ez a biztos pálya, amit már így nagyon régóta építgetek magamnak, és akkor a pszichológia az gyakorlatilag olyan volt, hogy nagyon-nagyon kezdetleges volt itt Magyarországon, nem is nagyon lehetett érteni, hogy miről szól a pszichológia.
• 4:21
  SPEAKER_03: Kiár pszichológushoz, akkor még nagyon mentesz, hogy csak a bolondok járnak pszichológushoz.
• 4:25
  SPEAKER_01: És ez még mindig megy bizonyos körökben.
• 4:27
  SPEAKER_03: Így van, igen, ez biztos.
• 4:29
  SPEAKER_03: És hogy az is benne volt, hogy hát abból nem lehet megélni, hogy alig vannak pszichológus pozíciók Magyarországon, akkor ez volt a helyzet.
• 4:36
  SPEAKER_03: És akkor így el kellett döntenem, hogy jó, itt van ez a pálya, amit én kitaláltam magamnak, meg itt van valami hirtelen jött fuvalad, hogy ez engem nagyon hív.
• 4:46
  SPEAKER_03: És nem mondom, hogy azonnal eldöntöttem, hogy jó akkor pszichológus leszek, itt egy évcsúszást sikerült belevinnem a rendszerbe, de végül a pszichológia mellett döntöttem.
• 4:56
  SPEAKER_01: Azért is kérdeztem ezt, mert nyilván én nem is vagyok pszichológus, de arra emlékszem nagyon, hogy katona, amikor katona voltam, az egyik legfontosabb könyv, amit olvasgattam, amikor bent kellett lenni, ez a társas érintkezés pszichológiája című könyv.
• 5:14
  SPEAKER_01: És annyira rongyosra olvastam, hogy otra kellett egyszer kötni.
• 5:20
  SPEAKER_01: És persze soha nem vitte erre a dolog, de hogy érdekel ez a része az életnek, azt én úgy felfedeztem egy ilyen nagyon apró történetben.
• 5:32
  SPEAKER_01: Oké, eldöntötted.
• 5:34
  SPEAKER_01: De azért, amikor megtörtént és lediplomáztál, akkor azért nem tovább a dologot, azért egy kicsit már el kellett dönteni, hogy itt most milyen terület lesz az, amivel foglalkozzál.
• 5:46
  SPEAKER_01: Hogy kell elképzelni ezt a döntési részt az életedben.
• 5:50
  SPEAKER_03: Az az igazság, hogy bár most így visszatekintve mindennek látom a hátterét a döntéseim kapcsán, de sosem tartottam magam egy igazán tudatos embernek azért így fiatalfelnőttként különösen nem.
• 6:04
  SPEAKER_03: Igyekeztem megragadni a lehetőségeket, amik jöttek, és soha nem volt mögött egy tudatos átgondolás.
• 6:10
  SPEAKER_03: Például az, hogy feljöttem Budapestre tanulni, ez is egy ilyen döntés volt, mert először az alapképzést Pécsem végeztem, és én világéletemben utáltam Budapestet.
• 6:20
  SPEAKER_03: És én ezzel igazából úgy jöttem fel a Budapestre: jó, hát persze utálom Budapestet, de itt vannak tök jó mesterképzések, és akkor feljöttem, de ebben sem volt egy ilyen átgondolás, hogy akkor hogy lesz mind lesz.
• 6:31
  SPEAKER_01: Ilyen impulzív vagy különben?
• 6:33
  SPEAKER_03: Inkább intuitív nem volt.
• 6:36
  SPEAKER_03: Impulszív egyébként szerintem nem vagyok, de hogy nagyon intuícióból döntök is ez azért így.
• 6:42
  SPEAKER_03: Most, hogy egy vállalkozást vezetek, egy csapatot vezetek, ez azért nagyon sok kihívást tud okozni az ember életében.
• 6:48
  SPEAKER_01: Ezt ismerem.
• 6:50
  SPEAKER_03: Úgyhogy igazából a döntés az úgy született meg, hogy én először, amikor végeztem az alapképzéssel, akkor nagyon azt éreztem a Péter, az mégis csak egy tudományegyetem, ott nagyon elméletű volt az oktatás, és hiányoltam belőle a gyakorlatiasságot.
• 7:04
  SPEAKER_03: Úgy döntöttem, hogy akkor elmegyek, szervezett pszichológia irányban, már hogy az sokkal gyakorlatilag, és így kötöttem ki a BMI mester képzésem munka és szervezett pszichológia szakon.
• 7:15
  SPEAKER_03: És akkor adott volt, hogy az egyetem után ezzel fogok elkezdeni foglalkozni.
• 7:20
  SPEAKER_03: Ezen a területen azt hiszem, fél, maximum egy évet bírtam, mert nem éreztem elég még azt, amit egyébként egy céges tréning, vagy egy akár szervezett fejlesztési projekt nekem szakmaiag nyújtani.
• 7:35
  SPEAKER_03: Elismerem ezeknek a hasznosságát, de én többre is mélyebb munkára vágytam.
• 7:39
  SPEAKER_03: És akkor így könyörodtam vissza a pszichológiához, hogy akkor inkább ilyen egyperegyes konzultációkat szeretnék csinálni, mert annak azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb hatása van, így a személyiségformálódásra.
• 7:53
  SPEAKER_03: De közben meg azért szerettem volna egyszerre több embernek segíteni, és sok embernek segíteni.
• 7:58
  SPEAKER_01: Igen, és ezt, amikor utána néztem, így el is ájultam, mert a TikTokon pont már meghaladtad a 150 ezer követőt, és a Instagramon is már 40 ezren túl van a követőid száma, úgyhogy most már mondhatjuk, hogy nem egy per egy, hanem egy a 150 ezerhez.
• 8:15
  SPEAKER_01: Mi volt benne az érzet, mert ugye azt mondtad elején, hogy egy peregyben szeretnél, hogy nagyobb hatást szerettél volna elérni az emberekben?
• 8:25
  SPEAKER_03: Akkoriban a pszichológia még mindig nem volt túl népszerű terület itt Magyarországon, és azt láttam, meg akikkel beszélgettem, hogy így van egyfajta ilyen bizonytalanság, egyfajta tabusítás a témák kapcsán, a mentális egészség kapcsán, és én meg tudtam azt a tanulmányaimból adódóan, meg a rengeteg pszichológiai könyvből adódóan, amit elolvastam, hogy azért ez nem úgy van, ahogy az emberek nagy része gondolja.
• 8:50
  SPEAKER_03: És azért kezdtem el kommunikálni a social médiában, mert szerettem volna ezeket a tabukat ledönteni, és az volt a célom, hogy egyszerű, kézzel fogható, könnyen emészthető oldalát ragadjuk meg a pszichológiának, vagy akár egy terápiás munkának.
• 9:05
  SPEAKER_01: Én nagyon tetszett, hogy úgy írtad le, hogy gondolatok és tippek.
• 9:08
  SPEAKER_01: Ez azért nagyon tetszik, mert ez nem azt jelenti, hogy megmondom neked a tuit, hanem hogy adok egy kis adalékot ahhoz, hogy hát ha ezt tudod használni a saját életed, ezt jól látom.
• 9:19
  SPEAKER_03: Igen, valami ilyesmi volt a cél, és ugye akkor, amikor elkezdtem a tartalomgyártást egyébként először TikTokon, ahol még akkor gyakorlatilag nem is volt semmi edukatív tartalom, akkor egy perces videókat lehetett csak csinálni.
• 9:32
  SPEAKER_03: Tehát rá voltam arra kényszerül, hogy akkor nagyon lényegre törő legyek.
• 9:35
  SPEAKER_03: És akkor bejött ez, hogy jó, három tipp a szorongásod csökkentésére.
• 9:39
  SPEAKER_03: Négyjel, hogy depresszióval küzdesz, és ilyen nagyon egyszerű dolgokat és gondolatokat fogalmaztam meg.
• 9:46
  SPEAKER_03: Pont azért, hogy azt érezzék az emberek, hogy amúgy az, amivel küzdnek, az egy jól leírható dolog.
• 9:52
  SPEAKER_03: És a mai napig a munkámban, különösen az egyéni folyamatokban azt látom, hogy ez akkora nyugalmat tud adni az embereknek, amikor azt látják, hogy ez a sokszor kacyfasznak tűnő dolog, ami a fejükben van, az egyébként egy teljesen jól leírható és megérthető folyamat, és sokszor nincsenek is vele egyedül.
• 10:09
  SPEAKER_01: És amikor elindult neked, mert ugye itt most hontuk arról beszéltünk, hogy elkezdtél tik tokozni, de szeretném időben elhelyezni, tehát hogy elindultál azon az úton, hogy egy per egyben lenne érdemes dolgozni, ott elkezdtél praktizálni.
• 10:25
  SPEAKER_03: Elkezdtem önkéntesként dolgozni, akkor pont a Covid kitört, és akkor volt nagyon sok ilyen önkéntes lehetőség, ahol lehetett dolgozni, hát ilyen krízis intervencióban.
• 10:37
  SPEAKER_03: Úgyhogy én azt kezdtem el csinálni, és közben pedig elkezdtem egy módszer specifikus képzést tanulni, mert hát hogy ezért anélkül nehéz.
• 10:44
  SPEAKER_01: Ez a mesterképzés?
• 10:45
  SPEAKER_03: Ez a mesterképzés után van.
• 10:47
  SPEAKER_01: Mert ez már utána van.
• 10:49
  SPEAKER_03: Különféle módszereket, illetve szaképzést lehet ugye utána csinálni, meg azért kell is azt mondhatom.
• 10:55
  SPEAKER_03: Ahhoz, hogy az ember jól tudjon pszichológusként dolgozni.
• 10:58
  SPEAKER_03: És akkor, amikor ezt a módszert kezdtem el tanulni, azzal párhuzamosan kezdtem el a videókat készíteni.
• 11:05
  SPEAKER_03: Ahogy tanultam ott egyébként kognitív viselkedés terápiát kezdtem el tanulni, ami egy nagyon jó szorongás csökkentő módszer, akkor kezdtem el ezzel párhuzamosan szorongással kapcsolatban tipeket, gondolatokat megosztani.
• 11:18
  SPEAKER_01: Ez a terület miért fogod meg Téged?
• 11:21
  SPEAKER_01: Miért pont a szorongással kapcsolatban kezdtél egy komolyabban foglalkozni?
• 11:26
  SPEAKER_03: Hát ennek nagyon sok oka volt.
• 11:28
  SPEAKER_03: Azt láttam, és ez ícán hangzik, de hogy tényleg az volt a célom, hogy minél több embernek segítsek, és ez volt az a téma, amire a leginzívebbben reagáltak az emberek.
• 11:38
  SPEAKER_01: Mod mindig előjött az a tény.
• 11:40
  SPEAKER_03: Igen, mindig ezzel kapcsolatosan voltak kérdések, emlékszem, amikor először egy virálisabb videót kitettem a szorongással kapcsolatosan másnapra 150 hosszú üzenet lepte el az e-mail fiókomat, amiben részletesen leírták az emberek, hogy mennyire hálásak vagy erről én beszélek, mert hogy soha nem gondolták, hogy az, amit így éreznek magukban, az egyébként egy ilyen jól leírható dolog.
• 12:05
  SPEAKER_03: Úgyhogy igazából azt láttam, és nyilván Covid-ról beszélünk COVID időszakról, hogy a szorongás az egy gyakorlatilag ilépegészségügyi kérdés, és ezért szerettem volna ebben valamiféle iránymutatást adni az embereknek.
• 12:19
  SPEAKER_01: Igen, hát nekem a imány úgy is alakult, hogy konkrétan megkaptam azt a titulust egy helyen, ahova elmentem, hogy nekem szorongásos depresszió van, pánikrohamokkal.
• 12:33
  SPEAKER_01: Úgyh innen indult a történet, úgyhogy sajnos pontosan tudom, hogy miről beszélsz.
• 12:40
  SPEAKER_01: És akkor elindult ez a TikTokkal kapcsolatos tevékenység, és akkor azért itt egy nagyon pozitív visszajelzés indult el, ha jól gondolom.
• 12:48
  SPEAKER_03: Igen, gyorsan növekedett úgy a TikTok csatornán, nagyon sok embert érdekelt, nagyon sok komment jött, és nekem ez is egy megdöbbentő dolog volt ott akkor abban a helyzetben, hogy mennyire megnyílnak az emberek, akár egy TikTok videó alatt a saját küzdelmeikkel kapcsolatosan, és mivel akkor ez egy nagyon új dolog volt, ezért könnyű is volt virálisan válni ezen a platformon.
• 13:11
  SPEAKER_01: És akkor ebből hogy alakult tovább ez a Cigbirodalom, amiről most már most már szó van, tehát hogy érezted, hogy már nagyon sokan követnek, közben praktizáltál?
• 13:21
  SPEAKER_03: Igen, igen.
• 13:22
  SPEAKER_03: Azt kezdtem el először teljes állásban csinálni egyébként egy magárendelőnél kezdtem el dolgozni, és közben nagyon-nagyon sokat tanultam, és közben gyártottam a videókat.
• 13:34
  SPEAKER_03: És akkor azt éreztem, hogy szeretnék egy picit kézzel fogható segítséget nyújtani az embereknek, és ilyen teljesen váratlan módon egy ilyen családi nyaralás során a húgonmal sétáltunk a tengerparton, és akkor beszélgettünk erről az egészről, és akkor így kitaláltuk ketten, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy önismereti határidőnaplót, akkor még az én tervező határidőnapló volt, mert hogy én azt láttam, és saját bőrön is azt tapasztaltam, hogy tök jó ezek az önismereti könyvek, de semmi gyakorlatiasság nincsen benne.
• 14:05
  SPEAKER_03: És elolvashatunk rengeteg ilyen könyvet, el fogjuk felejteni.
• 14:09
  SPEAKER_03: Így van, és nem nincs eszközünk arra, hogy mindezt a gyakorlatba ültessük.
• 14:13
  SPEAKER_03: És én ezt szerettem volna valahogy egy kicsit átfordítani, meg egyébként a TikTok kommunikációnban is ez volt az elsődleges.
• 14:20
  SPEAKER_03: És akkor gondoltam, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy olyan naplót, aminek tényleg az a lényege, hogy napi öt 10 percben az ember foglalkozzon egy picit, tematizálva különféle mentális egészséggel kapcsolatos önismereti témákkal.
• 14:34
  SPEAKER_03: És akkor igazából ez így alakult, hogy próbáljuk meg.
• 14:37
  SPEAKER_03: Egyébként is a hugommal kiskorunkban is nagyon ilyen alkotó testvérpár voltunk, meg limonád ultunk az útszélén, meg a kézműves dolgainkat, úgyhogy ezt folytattuk tovább felnőttként egy kicsit komolyabb verszek.
• 14:52
  SPEAKER_01: Kitejesedett a kreativitás is ebbe ebbe a dologban.
• 14:56
  SPEAKER_01: De itt említetted, hogy most már kollágáid vannak, már céget vezetsz, akkor itt azért nagyon szépen beindult ez a tevékenység.
• 15:05
  SPEAKER_03: Így van, igen, nagyon sokan és nagyon jól reagáltak akkor erre a naplóra, nem is számítottunk rá, már emlékszem, hogy így azon algotunk, hogy úristen, mit fogunk csinálni ezzel a sok naplóval, hogyha ránk marad, és már az előrendelés alatt elfogyott az a készlet, amit berendeltünk, úgyhogy így akkor azt tudtuk, hogy jól, ezt folytatni kell.
• 15:25
  SPEAKER_03: És akkor szépen lassan így épült ez az egész egymásra, és azért is ez érdekes megfogalmazás vagy birodalom, de hogy mindig így jött az, hogy jó, hogy lehetne még jobban segíteni.
• 15:36
  SPEAKER_03: Mi az, amit még inkább tudna az embereknek, ami még nem egy per egyes konzultáció.
• 15:41
  SPEAKER_03: Mert azt valjuk be nagyon sokan nem engedhetik sajnos meg maguknak, és akkor így jött, hogy akkor csináljunk online kurzusokat, legyen egy közösség, legyen egy klub.
• 15:50
  SPEAKER_03: És akkor így alakult az én tervező klub, ahol online kurzusok, mentoringok vannak, ez így rátevődött.
• 15:57
  SPEAKER_03: És akkor most vannak már fizikai termékek, meg van online közösség is, hogyha valaki egy kicsit mélyebben szeretne ezekkel a témákkal foglalkozni.
• 16:04
  SPEAKER_03: Szóval mindig mögötte a segítés és az alkotás volt.
• 16:08
  SPEAKER_00: A podcast fő támogatója a szemurás túlész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.
• 16:14
  SPEAKER_01: Ezt a birodalmat nem túlzásnak akartam mondani, csak azért, mert én mindig azt élem meg, hogyha valaki ennyire és a legjobb értelembe bátor, és elkezd csinálni, akkor azért az ő saját kis birodalmát kialakítja, és ez már ez tökéletes, tehát nem is kell tovább.
• 16:33
  SPEAKER_01: Szóval! Azért most így abébe kerültem azzal, hogy gyakorlatilag találnak hol vagyunk most ma, de arra gondoltam, hogy akkor tényleg beszélgessünk arról, én ugye 50 pluszos vagyok, és látom, hogy te 20-tól 35 ez az elsődleges célcsoportod.
• 16:52
  SPEAKER_01: És egy olyan érdekes megfigyelésem van, hogy én nagyjából, amikor ez a krízi sem jött ez 5 évvel ezelőtt, én akkor kezdtem el nagyon komolyan mindig érdekelt, könyveket rengeteget olvastam, aztán utána jól el is felejtettem őket azért nem minden részét.
• 17:12
  SPEAKER_01: De amikor komolyan elkezdtem foglalkozni, az azért volt, mert jött az életembe egy olyan életház, ami nagyon próbál tett pszichiátriai szintig, és azt látom, hogy mikor osztályunk, tehát az ötven pluszos, ezek most kezdünk el tudatra ébredni, vagy tudatosságra ébredni, de azt látom, hogy viszont a fiatalabbak hamarabb kezdik el ezt a munkát.
• 17:38
  SPEAKER_01: E te is így látod.
• 17:39
  SPEAKER_03: Abszolút, abszolút.
• 17:41
  SPEAKER_03: Én már akkor, amikor elkezdtem a TikTok kommunikációt, de most egyre inkább azt látom, hogy sokat beszélnek arról szerintem, különösen egy szakmai közelben, hogy mennyire nem jó az, hogy az emberek ezeket a mentális címkéket vagy depressziós vagyok, meg szorongók, meg őbizos ADHD, és hogy ezeket így a köznyelvben használják.
• 18:04
  SPEAKER_03: Én ezzel nem értek egyet.
• 18:05
  SPEAKER_03: Nyilván lehet ez túlzó mértékben, meg sújt vesztve, de én azt gondolom, hogy erre pontosan azért van szükség, hogy használjuk a mindennapi nyelvezetben, mert ez pont ugyanolyan, mint amikor azt mondom, hogy valakinek fája feje, vagy eltört a karja, vagy nem tudom, fáj a gyomra, most csak mondtam pár dolgot.
• 18:24
  SPEAKER_03: És szerintem ebben a fiatalabb generáció nagyon jó.
• 18:28
  SPEAKER_03: Sokkal nyíltabban, sokkal kevésbé tabusítva beszél a saját mentális egészségéről, a saját lelki állapotáról, vagy a saját küzdelmeiről.
• 18:37
  SPEAKER_03: És azért, mert szerintem nagyon kevés kapaszkodó van a mai világban, ami egy ilyen életpályát tud adni az embernek, ezért ezeket a kapaszkodókat kénytelenek belül megtalálni.
• 18:52
  SPEAKER_03: És hogyha belül mindenféle összezavaró tényező van, meg nem tudjuk, hogy mi van bennünk, meg nem tudjuk, hogy mi játszódik bennünk, akkor nagyon nehéz ezeket a kapaszkodókat kialakítani, és azt gondolom, hogy ez így intuitíval jön a fiatalabb generációnak.
• 19:07
  SPEAKER_01: Olyan érdekes, hogy egy ilyen furcsa párhuzamot látok így a 20-30-asok és mondjuk a 40-50-esek között ezen a területen, de mint mondad szorongással foglalkozol.
• 19:20
  SPEAKER_01: Azt is látom, hogy tudatosak a fiatalok, de lényegesen jobban szoronganak is.
• 19:25
  SPEAKER_01: Mit látsz, hogy nekem mi azok.
• 19:28
  SPEAKER_01: Nyilván nagyon sok élettörténettel találkozol, és azt gondolom talán, hogy kirajzolódik belőle valamilyen kép az, hogy mi történik.
• 19:38
  SPEAKER_01: Én egyet szoktam mindig hallani.
• 19:40
  SPEAKER_01: Ez a szorongás, hogy mondjuk felmelekszik a föld, és ez egy valószorongás, rá válik, és most kimegyünk az utcára pont akkor ezt abszolítünk.
• 19:52
  SPEAKER_01: Úgyhogy mi generálja ezeket, vagy mik azok a fő okok, amik így elindítják ezt a folyamatot bennük.
• 20:00
  SPEAKER_03: Nagyon sok minden sajnos.
• 20:02
  SPEAKER_03: Az egyik tényező, amit te is említettél, a klímaszorangás ezek közül az egyik.
• 20:08
  SPEAKER_03: De egy kicsit hátrelépve megvizsgálva a klímaszorongást.
• 20:12
  SPEAKER_03: Valójában ennek a hátterében az van, hogy annak köszönhetően, hogy ennyire kinyílt a világ, ennyire sok minden elérhető, és rengeteg információ elérhető az emberek számára.
• 20:23
  SPEAKER_03: Sokkal több olyan infó jut be, akár egy fiatalabb számára, aki még nem rendelkezik akkora rezilienciával, rugalmas ellenálló képességgel, nem rendelkezik stabil értékrendszerrel, vagy a saját identitása még nem stabilizálódott, meg megküzdési kapacitása.
• 20:42
  SPEAKER_03: Ezekkel infokkal nő fel, hogy a világ bármikor véget érhet, hatalmas krízis van, háborúk vannak, klímaválság van, és akkor még nyilván ezt a listát rengeteg mindennek ki lehet egészíteni, és ez zajként folyamatosan ott van, és látja ezeket akkor is, ha nem akarja, mert a social médián ezek megjelennek léptennyomon.
• 21:04
  SPEAKER_03: Szóval ez így a globális oka szerintem annak, hogy ilyen szorongúak a mai fiatalok, de aztán ott van az egyéni aspektus is, vagy inkább lehet, hogy a következő lépésként a társadalmi aspektust érdemes nézni, hogy egy felül az, amit az előbb említettem, hogy azért mondjuk két-három generációval ezelőtt eléggé stabil életpályamodelle voltak.
• 21:28
  SPEAKER_03: Leettél ügyvéd, lehetél orvos, lehetél kozmetikus fodrás, és még sorolhatnám, és tudtad azt, hogy akkor az mit fog jelenteni a te életedben, és persze voltak olyan személyek, akik ebből kiléptek, ki teljesedtek, de hogy azért ezek a standardek megvoltak.
• 21:43
  SPEAKER_03: Megvolt az is, hogy milyen vezérelvek mentén alapít az ember családot, milyen vezérelvek mentén vezeti igazából az életét.
• 21:53
  SPEAKER_03: És ezek mára eltűntek.
• 21:55
  SPEAKER_03: Ami egy hatalmas szabadságot ad, egy hatalmas döntési lehetőségtel, De ezzel egyjött egy hatalmas szorongást is, mert olyan dolgokról kell döntenünk az életünk kapcsán, amihez nincs elég információk, vagyis, hogy túl sok információnk van, sokszor inkább ez a baj.
• 22:12
  SPEAKER_01: De valójában a túl sok információ az lassanként olyan, mintha nem is lenne információ, mert nem tudom kiválogatni belőle azokat, amik validaknak.
• 22:20
  SPEAKER_03: Igen.
• 22:20
  SPEAKER_03: És akkor a napvégén ha ott vagyok, fiatal felnőttként tele mindenféle kérdéssel a világ kapcsán, önmagam kapcsán mindenki ismeri, hogy milyen a kamaszkor, és el kell döntenem azt a végtele lehetőség közül, hogy ki vagyok, ki akarok lenni, hol akarok élni, milyen életet akarok élni, bármi, ez azért egy hatalmas nyomásként nehezedik az emberre, tetézve ezt a Social Mediában látott tökéletes életekkel meg forgatókönyvekkel.
• 22:50
  SPEAKER_03: Szó ez a társadalmi része.
• 22:52
  SPEAKER_01: Egy picit egy párhuzamban szeretném vonni, ha megenged itt a harmincasokat mindig az ötvenes.
• 22:58
  SPEAKER_01: Engem azért nagyon izgrat ez a dolog.
• 23:01
  SPEAKER_01: De hogy az ötveneseket is éri ugyanez a információ zuhatag, ők esetleg már jobban felkészültek bizonyos szempontból, vagy tudnak válogatni mondjuk a hírek között, vagy az, hogy mennyire figyeljenek dolgokat.
• 23:15
  SPEAKER_01: Azért most pont egy olyan időszakot élünk, amikor nagyon-nagyon fel van pörögve ez a dolog, hogy ott mi lehet a közös bennük, meg mi lehet a különbség a két korosztály között.
• 23:28
  SPEAKER_03: Hát egyfelő ebben majd a te véleményed is nagyon érdekel, hogy te ezt vagy látod, mert amúgy ez egy nagyon izgalmas összehasonlítás, de ami biztosan megjelenik különbségként, és pagazin előlapján is ez a kérdés fogalmazódik meg, hogy nekik már valószínű van egy stabil identitásuk.
• 23:49
  SPEAKER_03: Ugye, amivel én foglalkozom, és azért is hívom, hogy fiatal felnőttekkel foglalkozom, azok elsősorban a normatív krízisek az életünkben.
• 23:57
  SPEAKER_03: A normatív krízisek azok a természetes életszakaszokkal járó, szakaszváltásokkal járó krízisek, amiket mindenki keresztül megy.
• 24:05
  SPEAKER_03: Szülőkről való leválás, munkahelyen való elköteleződés, kiköltözés otthonról, első komoly párkapcsolat, házasság gyerekek.
• 24:14
  SPEAKER_03: Ezek mind-mind identitás formáló tényezők.
• 24:18
  SPEAKER_03: Ezeket van, aki megugorja, van, aki nem.
• 24:20
  SPEAKER_03: És természetes, hogy megtörténik előbb vagy utóbb, nem az összes, de hogy ezek meg történek, de attól, még krízist okoznak.
• 24:27
  SPEAKER_03: És aki túlép ezeken a kríziseken, annak formálódik, stabilizálódik az identitása.
• 24:33
  SPEAKER_03: Egy teljesen más szembenézni ezzel a sok mindennel úgy, hogy nekem van egy stabil én képem, stabil identitásom, nagyjából tudom azt, hogy hogyan küzdök meg nehézségekkel, tudom azt, hogy mik fontosak alapvetően az életemben, míg tesznek boldoggá, még nem.
• 24:50
  SPEAKER_03: Van áről egy benyomásom még akkor is, ha nem annyira tudatosan.
• 24:54
  SPEAKER_03: Ezzel szemben fiatal felnőttként a nagy részén még nem vagyunk túl, és nagyon formálódik még ez az identitás.
• 25:01
  SPEAKER_03: És ez emiatt, mivel formálódás alatt van, nagyon instabil, nagyon könnyen kivillenthető, és ilyenkor jelentkezik a szorongás.
• 25:10
  SPEAKER_01: Mát akkor reagálok rá jól.
• 25:12
  SPEAKER_01: Úgy ebbe a dologban, én azt egyrészt azt látom, ezt muszáj elmondani, hogy az én korosztályomban azért még nagyon sok mindenkinek, főleg férfiak, nemál ez nem jelenik meg ez a problémát.
• 25:24
  SPEAKER_01: Tudja, hogy nem érzi jól magát, de a férfi a férfi az erős, a férfi nem panaszkodik, a férfi nem sír, és ezt a mai napig lehet érzékelni.
• 25:35
  SPEAKER_01: Ez egy generációs csomag, amit kaptunk, és ugye ezt a mi szüleink a háborús szülőtől kapták, hogy ez még azért nálunk nagyon éles.
• 25:46
  SPEAKER_01: Az én gyerekeim azok már nem így működnek ebbe a történetben.
• 25:51
  SPEAKER_01: Viszont én is látom, hogy elkezdtek foglalkozni, mert eljött az a pont, és gondolom az is egy ilyen élettel kapcsolatos krízis, hogy már nincs kedvem hozzá, amihez csinálok, nem érzem jól magamat a párkapcsolatomba, vagy a házasságomba, nem értem, hogy merre tart az életem, hogy nálunk már megjelenik az a kicsit visszatekintés, hogy most miért vagyok egyáltalán itt, ahol vagyok, és hogy azzal elégedett vagyok-e.
• 26:24
  SPEAKER_01: És amikor rájönnek, hogy ha nem vagyok elégedett, akkor jönnek a problémák, vagy egyáltalán a kérdések, hogy miért nem vagyok elégedett, hogy mi az, ami nem jó.
• 26:35
  SPEAKER_01: Én megvalom őszintén, hogy én, amikor megházasodtam, akkor nekem abszolút megvolta programom, szinte be volt életve a kis agyámba, hogy meglegyen az a nagyon szuper otthon, ha van két gyermekem, akkor az úgy a társadalomban is jó, meg nyilván jó, hogyha testvérek egymással, legyen meg az autónk, utazunk el, nyaralni lehetőleg többször, és az egész, amikor ez megtörténik, és úgy ül az ember a teraszon, és akkor azt mondja, hogy de hát most nem érzem mégsem jól magam, akkor most mi a baj.
• 27:11
  SPEAKER_01: Pedig mindent elértem, amit így elterveztem, és mégsem.
• 27:15
  SPEAKER_01: És én például azt látom, és akkor itt kerekítem, hogy mi most nagyon sokan azzal foglalkozunk az elengedéssel.
• 27:24
  SPEAKER_01: És itt most még nem az emberek elengedése, ha bár az is megjelent az életünkben, ít fen pluszon.
• 27:29
  SPEAKER_01: De igazán az, hogy elengedjük azokat a belső elvárásainkat magunkkal szembe, ami sok esetben így is köt.
• 27:40
  SPEAKER_01: És nem tudom, hogy ez hogy van pár húzomban mondjuk egy 20-30 évesnél, aki nyilván, hogyha ha beszélgetek a gyerekeimmel, akik közül az egyik 16 a másik 20 éves, tehát most már azért eléggé jól tudok ezzel beszélgetni.
• 27:54
  SPEAKER_01: Akkor például azt veszem észre, hogy nagyon tudatosak, de az élettel kapcsolatban még sincs annyi konkrét elképzelésünk, mint ami nekem volt akkor, tehát nagyon furcsa ellentét van.
• 28:05
  SPEAKER_03: Szerintem ez például egy tök erős párhuzam, mert ugye említetted, hogy ilyenkor az ember ötven körülzve kaphat, hogy lehet, hogy megléptem ezeket a dolgokat, amiket a belső program diktált, ami felesen tudja, hogy honnan érkezik.
• 28:22
  SPEAKER_01: Caládi minta gondolom.
• 28:23
  SPEAKER_03: Hát igen, tetünk meg van, hogy ez alapvetően honnan érkezik, de szerintem sokan úgy futnak végig ezen a programon, hogy bele-se gondolnak, és ugye ez pont a tudatosság.
• 28:32
  SPEAKER_03: Hogy egy kicsit reflektálok arra, hogy mit miért csinálok.
• 28:36
  SPEAKER_03: És szerintem ez a krízés még egy picit erre reflektálok, aztán válaszolok a kérdésre is.
• 28:40
  SPEAKER_01: Van idők.
• 28:41
  SPEAKER_03: Tehát ugye szokás, ezt úgy olyan gúszóval illetni, hogy kapu zárási pánik.
• 28:46
  SPEAKER_03: Ez a fiataloknál is van, hogy a kapu nyitási pániként.
• 28:49
  SPEAKER_03: De a kapu zárási pániknál szerintem ez mindig is jelen volt.
• 28:54
  SPEAKER_03: Csak most már belépett a tudatosság ebbe a képlbe, és még régen erre ilyen nem adaptív megküzdési stratégiákat választottak az emberek.
• 29:04
  SPEAKER_01: Az mit jelent fontos, hogy értsék a néző?
• 29:07
  SPEAKER_01: Mi az, hogy nem adapt.
• 29:08
  SPEAKER_03: Nem adaptív.
• 29:08
  SPEAKER_03: Hát az, hogyha mondjuk ötven körül azt érezte valaki, hogy nem elégedett az életével, akkor például külsőségekben próbált impulzusok útján próbált valami felutat.
• 29:20
  SPEAKER_01: A világ keresnielem valami pótselekvés csinálni.
• 29:22
  SPEAKER_03: Így van, köszönöm, hogy én megfogalmazhatat.
• 29:26
  SPEAKER_03: Megbeszi a megbeszéltó.
• 29:29
  SPEAKER_03: Nem tudom, extrém sportok, olyan hobbi, bármi esmi, de soha nem befelé figyelve, hanem hirtelen am egy kis tompítóimpulzus.
• 29:38
  SPEAKER_03: Azért hívják egyébként nem adaptív megküzdési stratégiának minden olyan dolog, amit úgy csinálunk, hogy oké, a jelenben egy kicsit segít, hosszú távon az nem vezet sehova, azért nem adaptív megküzdési stratégia.
• 29:50
  SPEAKER_03: És a lényeg az, hogy manapság pedig már megengedett, nincs tabusítva, meg egy min is az, hogy amúgy dönthetsz úgy is, hogy elkezd gondolkodni, elkezdett fejtegetni, hogy mi van benned.
• 30:02
  SPEAKER_03: Ahogy te is mondad, hogy miért érzed azt az elégedetlenséget, vagy hiányt.
• 30:07
  SPEAKER_03: Ez régen szerintem nem annyira volt, meg azért már terem minta se volt, és sokszor lehetőség se.
• 30:13
  SPEAKER_03: Úgyhogy csak erre szerettem volna még így reflektálni, és szerintem ez egy pár húzam, ahogy mondad is, a fiatalfelnőttek is nagyon sokat gondolkodnak, nagyon sokat fejtegetik, hogy mi is zajlik bennük.
• 30:27
  SPEAKER_03: De hogyha így életcélokat nézzünk életpályomodált, ott már lehet, hogy nem annyira határozottak.
• 30:33
  SPEAKER_03: Ez több okból kifolyólag történhet meg.
• 30:35
  SPEAKER_03: Az egyik az, hogy szerintem tényleg a döntési paralízis, mint tényező az így jelen van, ami ugye azt jelenti, hogy minél több választási lehetőségem van, annál nehezebben fogok dönteni, annál nagyobb szorongást fog nyújtani nekem.
• 30:49
  SPEAKER_03: És ami még párhuzam, az az, hogy 50 körül az elengedésnek úgy is meg kell jelennie, hogy egyfajta gyászmunka az, hogy azok a dolgok, amiket nem tettem meg 20 évesen, 30 évesen, 40 évesen, bármikor, pedig amúgy rájöttem, hogy jó lett volna, azok közül egy csomó olyan dolog van valószínűleg, amit már nem tehetek meg.
• 31:11
  SPEAKER_03: El kell gyászolnom nagyon sok párhuzamos életet.
• 31:15
  SPEAKER_03: De ezt visszamenőnek tesszük meg.
• 31:18
  SPEAKER_03: Húsz körül pedig, amikor ugyanúgy gondolkodom magamon, mi fontos nekem, mi az értékrend, mentén szeretném élni az életet, akkor az a helyzet, hogy előre kell ideális esetben egy csomó dolgot álgyászolnom, és ez az, ami szerintem nem megy sokszor, mert akkor, amikor döntök valami mellett, akkor nagyon sok minden más mellett pedig nem.
• 31:43
  SPEAKER_03: És szerintem ez egy nagy probléma a mai fiataloknál, hogy azért döntőnek nehezen azért küzdek döntésképtelenséggel, mert nagyon nehéz meghozni azt az áldozatot, hogyha én mondjuk döntök egy karrier út mellett, akkor most azt is eldöntöm, hogy az a rengeteg sok más lehetőség, ami még itt van.
• 32:03
  SPEAKER_03: Arról most le kell mondanom.
• 32:05
  SPEAKER_03: Ha elköteleződök egy párkapcsolatban, akkor ez a sok más potenciális lehetőség szintén elvész.
• 32:12
  SPEAKER_03: És ez úgy mond egy ilyen megtorpantot tud okozni és szorongást.
• 32:17
  SPEAKER_01: Igen, mondjuk az ötvenes korosztálynál tényleg el lehet mondani, hogy a gyerekkorban azért túl nagy választási lehetőségek nem voltak, és az információ is csak egy vagy két csatornán keresztül ment az emberre.
• 32:30
  SPEAKER_01: Én azért emlékszem, hogy akkor is voltak háborúk, amikor én gyerek voltam, csak erről lényegesen kevesebbet hallottunk, meg nem online nézzük azt, hogy a hormózi szorosban éppen mi van, hanem nyilván, ha eljutottam egy olyan korba, akkor megnéztem a hradót, és akkor ott volt valami összefoglaló ami feltétlenül nem is az úgy volt összerakva, ahogy szóstem, ahogy kell.
• 32:55
  SPEAKER_01: Én egy picit ezt még szeretném így bogozni, mert nekem nagyon tetszik ez a párhuzam, és nyilván én azok közé tartozom, akik hajlandóak befel keresni, és csak van egy következő probléma, hogy az hiába van befele, te mégis komfortzónán kívül van.
• 33:18
  SPEAKER_01: Mert hogy jönnek a fájdalm.
• 33:20
  SPEAKER_01: És akkor itt vagyunk annál a pontnál, hogy akkor mi egy fájdalom elkerülő társadalom vagyunk.
• 33:26
  SPEAKER_03: Igen.
• 33:27
  SPEAKER_03: Nagyon-nagyon sok olyan lehetőségünk van, amivel nagyon szépen tudjuk tompítani azt a fájdalmat, amit egyébként át kellene élnünk.
• 33:37
  SPEAKER_03: Szerint minden tartozik például a gyászis, hogy manapság ezért a halál, az elmúl, a veszteség, akkor ilyen lábujhegyen járunk, így nem nagyon beszélünk róla.
• 33:47
  SPEAKER_03: Pedig az életünknek egy természetes része, és ugyanígy bármilyen fájdalom, bármilyen bizonytalanság, bármilyen szorongás, ha azt így eltorjuk magunktól, például túlcselekvésekkel, sportokkal, hobival, nem tudom, social media pörgetéssel, folyamatos ingerkereséssel, akkor valóban elkerüljük, és nem fogunk tudni lépni, mert nem fog akkora szenvedésnyomást okozni az életünkben, hogy változtassunk.
• 34:17
  SPEAKER_01: Igen azért a social media mondhatjuk is egy picit, hogy egy kicsit drog is, mert hogy a jutalmazó központunk azt nagyon szereti, hogy ez a másik, ami nyilván ez nálam is így volt, és ebbe szerintem ugyanazok vagyunk, hogy az ember fiatal korában még mindent azonnal akar.
• 34:36
  SPEAKER_01: És ugye ahogy megyünk előre az időbe, akkor megjelenik az a folyamat, hogy én már tudok várni arra, ami majd an jön.
• 34:45
  SPEAKER_01: Kicsit lenyugodtam ahhoz, hogy már van egy olyan, talán azt érzem, hogy van egy olyan tapasztalatom, hogy tudom, hogy meg fog történni, úgyhogy nem aggódok azon, hogy most nem holnap történik meg, hanem pont kettő hónappal később.
• 35:00
  SPEAKER_01: Eb mi a helyzet a fiataloknál, ebben az óriási nagy lehetőségek szorongás tengerében.
• 35:09
  SPEAKER_03: Szerintem nagyon rátapintottál még egy fontos aspektusra így a fiatalok szorongásával kapcsolatosan, mert én azt látom, akár egyéni munkák során, amikor egyéniben dolgozom valakivel, akár mentoringokon, amiket a klubban tartunk, hogy már konkrétan 18 évesen azt érzik, hogy lemaradtak mindenről az életben.
• 35:28
  SPEAKER_03: Most nyilván egy kicsit túlzok, de hogy tényleg ez a jelenség így van, hogy például férfi klienseim, akik nem tudom, milyen 30 év körül vannak, 25-30 év körüli klienseim, hogy miért nincs még autón, miért nincs még házam, miért nincs még komoly egztenciám, miért nem vagyok még vezetői pozícióban, hát így, hogy lesz bármi az életemből?
• 35:51
  SPEAKER_03: Mondja ezt egy 25-30 éves illető.
• 35:55
  SPEAKER_03: Ami nyomásként érthető, hogy ott van, de ettől függetlenül irreális az elvárás, amit magával szemben támaszt.
• 36:04
  SPEAKER_01: És ez lehet oka annak, hogy például én azt veszem munkaadóként, azt szoktam észrevenni, hogy sokkal türelmetlenebbek a karrierjükben is.
• 36:17
  SPEAKER_01: múlva lesz előlépetve, vagy valamilyen pozitív előnyt kap, az már egyszerűen ilyen horrorisztikusan táv.
• 36:28
  SPEAKER_01: És azt látom, hogy azt már olvasok szíviket, és azt látom, hogy úristen, 28 éves, és már 6 munkahelye volt.
• 36:37
  SPEAKER_01: És erre régen azt mondták, hogy job hopper, tehát hogy így ugrál az egyik munkából a másikra, de talán most már nem ezt jelenti.
• 36:45
  SPEAKER_03: Nem, nem, szerintem ez teljesen megváltozott, és már szinte természetesen számít az, hogyha valaki 28 éves korára egy csomó mindent kipróbál.
• 36:55
  SPEAKER_03: És őszintén én ezt nem is feltétlenül tartom bajnak, mert az, hogy valaki emberfüggő, de az, hogy valaki kipróbál több területet, vagy több munkahelyi légkört, az egy tök jó önismereti lecke.
• 37:09
  SPEAKER_03: Mi az, amiben jól érzem magam, mi az, ami valóban érdekel.
• 37:12
  SPEAKER_03: És most itt nem feltétlenül egy konkrét munkakörre gondolok, hanem tevékenységekre.
• 37:17
  SPEAKER_03: Mik azok az kille, amikben jó vagyok.
• 37:19
  SPEAKER_03: És ez nem biztos, hogy egy munkahelyen az ember meg tudja tapasztalni.
• 37:23
  SPEAKER_03: Úgyhogy én azt gondolom, hogy igen ez a türelmetlenség, ez okozhat például ilgokat is, hogy gyorsan váltunk, gyorsan szeretnénk sok mindent, de én nem támogatom azt, hogy ezekre problémaként tekintsünk, hanem ez egy sajátosság, amivel társadalmi szinten a fiatal felnőttek léteznek.
• 37:46
  SPEAKER_01: Különben a fiatalok itt 20-30-as évükben most ők már elkeznek foglalkozni ezzel, aki vagyok én, hogy mi az én identitásom?
• 37:55
  SPEAKER_03: Abszolút abszolút, hogy az egész cégem igazából erre épül az én tervező, hogy látom azt, hogy mekkora igény van erre.
• 38:04
  SPEAKER_03: Az én tervező napul az pont ez 12 témát lefed, ami az életünk során önismereti szempontból nagyon fontos, hogy megértésre kerüljön egy ponton, hogy átrágjuk magunkat ezeken a témákon.
• 38:19
  SPEAKER_03: És azért ezek a témák vannak benne, mert a kliensen nagy része, akikkel dolgozom, útonútfél ezekkel a témákkal foglalatoskodik.
• 38:27
  SPEAKER_03: És azt gondolom, hogy igení önmaguk megértésében abszolút előre tartanak így ilyen tekintetben.
• 38:35
  SPEAKER_01: Igen, itt most egy párhuzamokat kerestem, de itt most éppen egy ellentétet látok felfedni, hogy az ötvenes korosztálynak egy nagyon jelentős része ezt a belső identitást, úgy nem is fogalmazza meg magának.
• 38:55
  SPEAKER_01: Szerepeim vannak az életben, és nyilván ez is okoz, ez is hozzájárul az identitásomhoz.
• 39:01
  SPEAKER_01: Tehát, hogy apa vagyok, vezető vagyok, társadok, kollega vagyok, nagyon sok minden vagyok.
• 39:10
  SPEAKER_01: Te ugye, amellett ott van az, hogy valójában, akkor ki vagyok, én az vagyok, aki nagyon szeret beszélgetné másokkal.
• 39:17
  SPEAKER_01: Vagy az vagyok, hogy az egyik legnagyobb boldogság az, hogy egy kávéval kiül egy teraszra, és nézi az emberet.
• 39:24
  SPEAKER_01: Vagy nagyon sokébog.
• 39:26
  SPEAKER_01: Viszont a fiataloknál meg azt látom, de lehet, hogy nem jól látom, úgyhogy mindig mondd elnyomodan, hogy valakik viszont meg már túl isnek, tehát valahogy átesnek a ló túloldalára, hogy már túl adalják ezt a kérdést.
• 39:41
  SPEAKER_01: Ezzel te találkozol.
• 39:43
  SPEAKER_03: Szerintem van ilyen nagyon.
• 39:45
  SPEAKER_01: Ez nem általános.
• 39:46
  SPEAKER_03: Hát az az igazság, ugye azért nehéz válaszolni, mert akikkel én dolgoz, ő nekik van valamiféle elakadásuk.
• 39:54
  SPEAKER_03: És ezt, amit most megfogalmaztál, ezt gyakran látom elakadásnak túl gondolás, mint témakör.
• 39:59
  SPEAKER_03: Az egyik kedvenc téma egy szorongáson belül.
• 40:02
  SPEAKER_03: Szerint ez az egyik legnépszerűbb téma, amivel így valahol foglalkoztam, hogy belekerülünk ebbe, hogy túl adjáljuk magunkat, túl adaljuk a döntéseinket, túl adjáljuk a lehetőségeinket, és ezek ilyen rumináló körök, amikben semmi konstruktivitás nincs, nem jutunk benne egyről a kettőre, csak ugyanazt perítjük újra és újra és újra, ami egy ilyen megfogyasztott állapotban tart bennünket.
• 40:26
  SPEAKER_03: És tényleg sokszor, akik eljönnek hozzá, a nap végén beleesünk, beleesettünk abba a hibába, és ezt egyébként én is sokszor elkövettem egy ilyen tápiás folyamatban, mert mintha amikor másnak igyekeztem segíteni, hogy még fejtekessjük egy kicsit, hogy mi van ott.
• 40:43
  SPEAKER_03: De valójában nagyon sokszor nemára van szükség, hanem arra, hogy történjen valami átbillenés.
• 40:49
  SPEAKER_03: Még akkor is, hogyha nem tudjuk biztosra, hogy ez a jó döntés, még akkor is, ha baromira félünk tőle, még akkor is, hogyha egyébként a társadalom tök mást mond.
• 40:58
  SPEAKER_03: És ez egy nagyon jó példa, amiket most te is mondtál, hogy persze vannak a szerepeim, de hogy mögötte ott vagyok én, és a nap végén nem fogom magam jól érezni a szerepeimben, akkor, ha nem tudom, hogy mitől leszek jó abban a szerepben, mitől lesz nekem jó az a szerep.
• 41:15
  SPEAKER_03: És nagyon sokszor dolgozom, mondjuk az már inkább 30 plusz fölött van emberekkel, akikkel ugyanezt a feladatot meg szoktam csinálhatni, úgy hívom, hogy szereptorta, és ott ugye ez a feladat, hogy előbb írjuk le a szerepeinket.
• 41:28
  SPEAKER_03: Aztán rendezzük ezt egy száz százalékos tortadiagramba, hogy ha, nem tudom, 60%-u vagyok, akkor mondjuk még mellette 20% barátnő, 30%, és akkor már túlmentünk, és a nap végén sosem szokott helyjutni annak, hogy önmagam.
• 41:49
  SPEAKER_03: És az önmamban pont ezek a dolgok vannak, amiket te is elkezdtél sorolni, hogy én mit szeretek, én mitől érzem boldognak magam, és egyébként a szerepeimben, mitől érzem boldognak magam.
• 42:01
  SPEAKER_03: És ha ezeket tudom, akkor azért könnyebb döntéseket hozni.
• 42:05
  SPEAKER_03: Mondok egy egyszerű példát, ha tudom azt, hogy mondjuk most úgy élem az életem, hogy a szerepeim 60%-át mondjuk az anyai szerep tölti ki, most ez csak egy általános példa.
• 42:16
  SPEAKER_03: És tudom azt, hogy ezt csökkenteni szeretné, hogy helyet adjak másnak, ami fontos, akkor amikor döntök arról, hogy most még sütök-e hétvégére egy csodálatos tortát, mert egyébként a családom azt követeli meg, akkor már lehet, hogy nehéz döntés, de tudom, hogy úgy kell döntenem, ha másképp szeretném ezt a tortát rendezni, hogy nem.
• 42:37
  SPEAKER_03: Hanem azt az időt másra használom.
• 42:40
  SPEAKER_03: Vagy ha valakinek a munka tölti ki a tortály nagy részét, és ezen szeretne csökkenteni, és ezt felismerte, akkor ugyanígy a döntéseknél ez egy nagyon jó ilyen sarokpont, és ez a fiatal felnőtteknél is ugyanúgy igaz.
• 42:53
  SPEAKER_01: Olyan érdekes, mert azt érzem, hogy itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amit úgy szoktak mondani egy határhúzás, hogy a mai fiatalok mennyire jók abban, hogy idejében meghúzzák a határaikat, mert én nyilván itt most nem tudok általánosítani, mert nem ismerem, hogy az ötvenesek húznak, de azért mégiscsak látom, hogy az anyuka mindent megtesz a gyermekéért, már látom kívülről, hogy túl sokat is megtesz érte, és hogy egy picit átveszi a felelősségét is a gyereknek.
• 43:33
  SPEAKER_01: Ami azt gondolom, hogy ez például egy határhúzási probléma, hogy nem ismeri, hogy mi az ő dolga, meddig van az ő dolga, és meddig van a gyermekének a dolga ebben.
• 43:44
  SPEAKER_03: Igen, igen.
• 43:46
  SPEAKER_03: Szerintem egyébként a fiatal felnőtt tök joghatárhúzásban, és ezt sokszor úgy is szokták aposztrofálni mondjuk a felettük lévő generáció, hogy ilyen flagmák, meg érdektelenek, meg motiválatlanok.
• 44:00
  SPEAKER_03: Biztos, hogy is benne van.
• 44:01
  SPEAKER_03: De nagyon sokszor ez tényleg csak annyira, hogy pontosan tudják, hogy hol húzódnak a határaik, és megtanulták, hogy ezt hogyan lehet meghúzni.
• 44:09
  SPEAKER_03: És amikor meg valamit igazán szeretnének, abban meg szerintem nagyon jól és nagyon nagy lelkedéssel ugyanúgy bele tudnak állni.
• 44:17
  SPEAKER_01: De érdekes ez.
• 44:19
  SPEAKER_01: Azt látom, hogy a mikor ez a határhúzás a legnagyobb probléma.
• 44:23
  SPEAKER_01: Nem tudom, hogy ez szocializálódási kérdés is volt mondjuk a 70-80-as években.
• 44:29
  SPEAKER_01: De én például magamról pontosan tudom, hogy én nagyon későn vettem észre, hogy nem jelöltem ki a határaimat, és ebből horrorisztikusan nagy problémák adódtak az életem során.
• 44:44
  SPEAKER_01: I még abban szeretnék veled beszélgetni, hogy az nagyon érdekel viszont ez egy kicsit kilépünk a keretéből ebben, hogy van olyan, hogy egy olyan élethelyzetet látsz, amit például a saját életedre vonatkozóan is elgondolkodtat?
• 45:02
  SPEAKER_03: Egyfytában.
• 45:04
  SPEAKER_03: Nekem tényleg a kliensem a legnagyobb tanítóim.
• 45:07
  SPEAKER_03: Sokszor van olyan, hogy az, amikkel őkdenek, az így nekem is egy tök erős tükröt tart, és elgondolkodom rajta, hogy amúgy én ezzel hogy állok az életemben.
• 45:19
  SPEAKER_03: Pont a minnap történt egy ilyen, bár erről valamennyire tudok, hogy ez így elakadás az életemben, de pont a minnap az egyik kliensem behozta azt a témát, hogy nagyon fél attól, hogy lassan elveszíti a nagymamáját, aki nagyon-nagyon közel áll hozzá.
• 45:36
  SPEAKER_03: És hogy én tudom magamról, hogy nagyon kerülem én isnak a témakörét, és ahogy így elkezdett erről kérdezni, azonnal éreztem, hogy bekapcsol bennem az az elkerülés, ami amúgy ilyenkor be szokott kapcsolni.
• 45:49
  SPEAKER_03: És nyilván pszichológusként ezen felül kell kerekednem, és fülön csíptem magam, viszont utána elkezdtem ezen a témán gondolkodni, hogy amúgy én ezzel hogy vagyok.
• 45:58
  SPEAKER_03: Vagy például nagyon sokszor szoktak inspirálni a kliensenim, amikor látom, hogy olyan dolgokat lépnek meg, amiket pár hónappal ezelőtt nem gondoltak volna, hogy valaha képesek lesznek rá.
• 46:10
  SPEAKER_03: A nekem is ad egy ilyen nagyon nagy busztot úgy mondom, hogy hogy erre bárki képes lehet, hogyha kellő energiát tesz bele és sokszor, ez nekem is segít döntéseket meghozni, változásokat eszközölni, úgyhogy nagyon sokat segítenek ezek a folyamatok nekem is.
• 46:28
  SPEAKER_01: Az egy nehéz történet, hogy neked felül kell kerekedned ezeken a helyzeteken.
• 46:33
  SPEAKER_01: Tehát, hogy ezt azért te nem adhatod ki egy terápiak közben, hogy mondjuk ez mondjuk megérintett téged az, ami mond, mert mondjuk bekapcsolt neked is valamit az életedben.
• 46:45
  SPEAKER_01: Ebb azért már van rutintem.
• 46:48
  SPEAKER_03: Szerintem ennyi, amit most elmondtál, bele tud férni egy bizonyos folyamatokban nyilván ez kliensüggő is.
• 46:54
  SPEAKER_03: De az, hogy ha azt elmondom, hogy ez most engem is nagyon megérintet, úgyhogy csak hogy tudjon róla, vagy bármilyen módon, az szerintem belefér.
• 47:03
  SPEAKER_03: De hogy a kérdésedre is válaszoljuk, az az igazság, hogy én rengeteg energiát és munkát tettem abba, hogy ilyen szempontból jó pszichológus legyek.
• 47:15
  SPEAKER_03: Ez a szorongásomnak is köszönhető egyébként, de a munkám első egy-két évében heti szinte jártam egyéni szupervízióban volt, hogy hetente kétszer, emellett kétszer jártam egyéni terápiára, ráadásul analitikusan orientált terápiára, ami tényleg a legmélyebb rétegeit bontcolgatja az ember személyiségének, és ezért szerintem ezeknek a szakembereknek köszönhetően van egy nagyon stabil csomagom, ami segít abban, hogy például ezeken felül tudja kerekítni.
• 47:48
  SPEAKER_01: Pont, amikor mondta az jutott az eszembe, hogy egy pszichológusnak azért nagyon nehéz a munkálja, mert ott a határait hihetetlenül rendbe kell tenni.
• 47:57
  SPEAKER_03: Így van.
• 47:58
  SPEAKER_01: Tehát, hogy meddig tartál, meg hol kezdődik az ügyfél, és hogy ne, hogy összekeveredjenek a gondolataink, vagy az, hogy a felelősséget mennyire veheti át egy terapeutat, mint ahogy nem veheti át.
• 48:12
  SPEAKER_03: Így van.
• 48:12
  SPEAKER_03: És ezek a mai napig okoznak kihívásokat.
• 48:15
  SPEAKER_03: Például, amikor jön egy kliens, akiben nagyon sok minden van, nagyon sok mindenről akar mesélni, és alkalmak mennek el úgy, hogy csak mesél, mesél, mesél.
• 48:25
  SPEAKER_03: És nyilván tudom, hogy azért teszi ezt, mert nagyon kikívánkozik már belőle.
• 48:30
  SPEAKER_03: És egy ilyen helyzetben határt húzni, hogy tudom, hogy ez fontos neked, hogy elmond, de most muszáj ezt megállítani, vagy azért, mert lejárt az időkerel, vagy azért, mert egyébként ez nem visz hosszú távon előre, ezeket a határokat nagyon-nagyon nehéz meghúzni.
• 48:47
  SPEAKER_01: Ugye most már több mint 150 ezer követővel büszkérthetsz a TikTokon, és én is bekapcsolódtam ebbe a körbe, és figyelem a napi tartalmaidat.
• 48:58
  SPEAKER_01: És én nagyon örülök neki, hogy van ilyen, mert azon gondolkodom nagyon sokat, és az a mi missziókis a límány nál, hogy két nagyon alap részre lehet az embereket ezáltal vonolni.
• 49:13
  SPEAKER_01: Az egyik az, aki lett már annyira tudatos, hogy elkezdjen magával foglalkozni.
• 49:19
  SPEAKER_01: De ott vannak azok az emberek, akik egyáltalán nem foglalkoznak magukkal.
• 49:26
  SPEAKER_01: Ez egy jó módszer lehet, ezek a tipek.
• 49:29
  SPEAKER_01: Én mindig azon gondolkodom, hogy vannak olyan megmondó emberek a különböző social mediákon, amit azért lapozok el, vagy nem követem be, vagy nem nézem tovább, mert egy picit megsérti még az én határamat is.
• 49:44
  SPEAKER_01: Már egy mondattal, ő belement az én lelkembe, és akkor így megkérdezem, hogy de gondolod azt, hogy neked ebben bele kéne menned.
• 49:53
  SPEAKER_01: És nekem ezért nagyon tetszik, amit mondtam is egy fél órával ezelőtt, hogy nagyon tetszik ez a tippek és gondolatok, mert ez annyira finom, hogy szerinted hogy lehet ezek azokra az emberekre hatni, akik nem nyitottak elem, engem ez nagyon érdekel.
• 50:10
  SPEAKER_01: Mert azt látom a köreim, nyilvánvaló név nélkül, azt látom a köreimmel, hogy kívülr mindig okosabb az ember, mert kívülrát egy helyzetet, és látja, hogy valamilyen mintát csinál a családban, a gyerekével, bármivel.
• 50:26
  SPEAKER_01: És egyszerűen ma már vagyok annyira bölcs, hogy én egyszerű nem tudok ezen, tehát egyszerűen nem tudok ezen segíteni, mert hogyha ő nem ismeri fel, akkor én fejempörökve bármit csinálhatok, akkor sem történik meg, hogyon mi lehet, vagy egyáltalán van- olyan lehetőség, hogy ezeknek az embereknek is elkezdjük fel, vagy egy kicsit megmutatni azt, hogy érdemes magukkal foglalkozni.
• 50:57
  SPEAKER_03: Hát ez az egyik misszió megébként, ami nagyon sokat tud ebben segíteni.
• 51:03
  SPEAKER_03: Nyilván ez egy social media praktika, de hogy a megfelelő kérdések feltétele.
• 51:08
  SPEAKER_03: Van például egy olyan videó, ezt nagyon szerették az elmúlt időszakban az emberek, ami arról szól, nem saját ötlet hozzáteszem, ami arról szól, hogy ha most elveszítened az emlékezetedet, és valakit meg kellene kérned arra, hogy mesélje el azt, hogy amúgy te ki vagy, milyen vagy, úgy, hogy az a legjobban visszaadja azt, amit te gondolsz magadról, akkor ki lenne az.
• 51:31
  SPEAKER_03: És ez például egy nagyon érdekesen ismereti kérdés, mert elkezdünk azon gondolkodni, hogy amúgy én kinek hogyan mutatkozom meg, hogy kivel milyen szerepeim vannak, kik a fontos emberek az életemben?
• 51:44
  SPEAKER_03: A fontos emberek az életemben vajon ismerek engem igazán, akik közel állnak hozzám.
• 51:49
  SPEAKER_03: És ezek a kérdések pusztán ettől a gondolatébresztő kérdéstől, elkezenek még azokban is mozgolódni, akik amúgy lehet, hogy soha nem foglalkoznak ő a reflexcióval.
• 52:01
  SPEAKER_01: Aha, akkor itt azt lehet kihozni ebből, és értem is, hogy akkor valójában egy jól elhelyezett kérdés, az el tudja indítani azt a gondolkodást, ugye?
• 52:12
  SPEAKER_03: Igen, pontosan.
• 52:13
  SPEAKER_03: És egyébként is ezt válaszoltam volna a példa nélkül is, hogy igazából kérdezni kell olyan kérdéseket feltenni embereknek, például ez a gyereknevelési dolog, amit te is említettél, ami elgondolkodhatja arról, hogy amúgy jól csinálja el?
• 52:29
  SPEAKER_03: Váltalán arról, hogy mondjuk a gyerekére hogy hat az az adott minta, és tényleg ahhoz, hogy jól tudjunk elhelyezni egy kérdést, le kell lassulni, megfigyelővé kell válni, érzelmi intelligenciát kell fejleszteni, és ha ezek megvannak, akkor nagyon szépen el lehet helyezni azokat a kérdéseket.
• 52:48
  SPEAKER_01: Szerinted vannak olyan kérdések, amit kortól függetlenül fel lehet tenni és elindít az emberekbe valamit, tehát hogy nem feltétlenül 20 évesek vagy a 30 évesek, hanem akár egy 50-60 éves emberben is.
• 53:03
  SPEAKER_03: Tele van ilyen feladatokkal egyébként a sok sokonismereti naponkát meg fogom nézni.
• 53:08
  SPEAKER_03: Annak pont ez a lényege, de most kiemelnék belőle egyet-kettőt.
• 53:12
  SPEAKER_03: Én nagyon szeretem azt, például, amit te is említettél az életszerepek.
• 53:17
  SPEAKER_03: Hogyha minden címkét leszek magamról, akkor egyébként mit tudok elmondni.
• 53:21
  SPEAKER_03: Ha jól értettem, te már túl vagy ezen a kérdésem, mert tök jól.
• 53:24
  SPEAKER_01: Útközben vagyok, maradunk ennyiben.
• 53:27
  SPEAKER_03: De hogy foglalkoztál már ezzel a kérdéssel.
• 53:29
  SPEAKER_01: Igen, mert azt megértettem, mert ugye azt kell tudni, és akkor itt ezt gyorsan megvallom, hogy nekem, amikor négy és fél évvel ezelőtt volt az a nagy krízisem, én azóta folyamatosan terápiára járok.
• 53:43
  SPEAKER_01: Tehát hogy most már látom például a hosszú terápiának az útját.
• 53:47
  SPEAKER_01: És volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy hát ez már sehova nem vezet.
• 53:52
  SPEAKER_01: És akkor egyszer csak lett egy nagy áttűtő felismerés, ami nyilván nem azért volt, mert az egyik alkalommal átütött, hanem valahogy akkor gyűlt össze.
• 54:01
  SPEAKER_01: Az a felismerésben.
• 54:04
  SPEAKER_01: Hú, de mit is akartam ezzel neked mondani.
• 54:06
  SPEAKER_01: Most ezen gondoltam.
• 54:07
  SPEAKER_03: Ugye én kérdeztem vissza, hogy akkor te ezt a kérdést már bont szol rátok.
• 54:12
  SPEAKER_01: Anny igazad van szuper.
• 54:14
  SPEAKER_01: Ott tartok ebben, hogy ezt már megértettem, és a krízisemnek is ez volt az egyik dolga, hogy az, hogy én főnök vagyok, az nem feltétlenül csak én vagy.
• 54:27
  SPEAKER_01: Tehát nem én vagyok az a szerepem.
• 54:30
  SPEAKER_03: Igen.
• 54:32
  SPEAKER_01: Elkezdtük leválasztani rólam, ezeket a szerepet.
• 54:36
  SPEAKER_01: Nyilvánvalóan ez vagyok én, mert a főnökbe is az, hogy most morózus főnök vagyok, vagy igazságos, vagy nagyon puhány, vagy bármilyen módon, tehát azért ott jelzők bejönnek ehhez is.
• 54:49
  SPEAKER_01: De én is elkezdtem ezen gondolkodni, hogy milyen tulajdonságok összessége vagyok, ami adott esetben akár nem csak az, hogy szeretek leülni egy kávézóba és nézni az embereket, hanem például nagyon érdekelnek sokkal mélyebben ezek a dolgok.
• 55:05
  SPEAKER_01: Tehát hogy érdekel, hogy az emberekben mi zajlik le menet közben.
• 55:09
  SPEAKER_03: Ez tak szuper.
• 55:10
  SPEAKER_03: És akkor igazából ez azért is érdekes már, hogy akkor nem csak a saját szerepeidről, hanem adott esetben azoknak a hatásairól tudsz gondolkodni, másokra nézve.
• 55:20
  SPEAKER_01: Nekem mostanában jött el egy ilyen nagyon-nagyon-nagyon nagy megfordam így.
• 55:26
  SPEAKER_01: egy ilyen ülésen egyszerűen áttört valami, és azóta is gondolkodom rajta, hogy miért volt ez, és egyet már tudok, ez csak egy példaként mondom, hogy az egész négy év alatt akkor jöttem be először egy konkrét kérdéssel.
• 55:45
  SPEAKER_03: Vó.
• 55:46
  SPEAKER_01: Tehát, hogy előtte ment, hogy ment ez a, hogy vagy, hol elindulunk az egész folyamatban, és nyilván nagyon sok mélységig eljutottunk.
• 55:58
  SPEAKER_01: De az volt az egyetlen alkalom, amikor én kifejezetten egy kérdéssel jöttem, és annak lett egy olyan módszertá, amiből jött ez a felszínre kerülő valami.
• 56:12
  SPEAKER_01: Nehezen tudom ezt így megfogalmazni, én nem vagyok szakember, de az a mélyen elnyomott élmény, ami rettentően akadályozott az életben.
• 56:23
  SPEAKER_01: Tehát, hogy rájöttem arra, hogy úisten ez az elakadásom is emiatt van.
• 56:29
  SPEAKER_01: Ott is azért akadtam el, mert ez volt a gyökér probléma.
• 56:33
  SPEAKER_01: Nyilván nem egy van, biztos van többi is nem tudom, de én ott konkrétan rájöttem egyre, és tök lezés, mert egy boldogság érzést töltött el azzal, hogy most már tudom.
• 56:46
  SPEAKER_03: Igen.
• 56:47
  SPEAKER_01: Most már tudom, és akkor bekapcsolom, és akkor én már majdnem online-ban érzem.
• 56:51
  SPEAKER_01: Mert ugye nyilvánatól még bekapcsol, az a minta, de legalább már tudom.
• 57:00
  SPEAKER_03: Igen.
• 57:01
  SPEAKER_03: És szerintem ez a terápiás folyamatoknak a legnagyobb ajándéka, hogy így megértjük a belső működésünket.
• 57:08
  SPEAKER_03: És visszatérve a kérdésedre, hogy ez szerintem például egy olyan kérdés, amit mindenki feltehet magának, hogy ki vagyok én a szerepeimen kívül.
• 57:16
  SPEAKER_03: De például nagyon szeretem ugyanezzel kapcsolatosan az életvötrök feladatot, hogy akkor mik azok az életterületek, amik jelen vannak az életemben, melyikkel mennyire vagyok elégedett, melyik mennyire van megtöltve?
• 57:28
  SPEAKER_03: Hol van az, ahova még tölthetnék egy kicsit.
• 57:31
  SPEAKER_03: Nagyon szeretem az életvonal feladatot, aminek az a lényege, hogy van az életemnek egy eleje, egy vége, és az, hogy hol tartok most.
• 57:40
  SPEAKER_03: És azt már bejelölni magamnak, hogy vajon az életem mely pontját tartok, az nagyon ilyen szű.
• 57:46
  SPEAKER_03: Igen.
• 57:47
  SPEAKER_03: És akkor bejelölni, hogy mik történtek velem, mik formáltak engem.
• 57:51
  SPEAKER_03: Vagy szociálisatom, darajzolni középröm magamat egy körben, és különböző köröket nagyságban, távolságban, akik körülvesznek engem.
• 58:01
  SPEAKER_03: Vonalakkal lehet azt is jelölni, hogy mondjuk kíván milyen a kapcsolatom.
• 58:06
  SPEAKER_03: Szagatott vonal, vastagabb vonal, vékonyabb vonal, kackaringos.
• 58:10
  SPEAKER_03: Ezek annyira jó vizualizációi annak, hogy ki vagyok, kik alkotnak, mik alkotnak engem.
• 58:16
  SPEAKER_03: Ezekkel bármilyen életkorban érdemes lehet foglalkozni.
• 58:20
  SPEAKER_03: De ha csak egy nagyon egyszerű dolgot az ember mondjuk a minuszkedikről akar indulni, csak adjak magamnak napjában öt percet arra, vagy mondjuk pár szor egy percet, hogy megfigyeljem, hogy most éppen mi van bennem.
• 58:34
  SPEAKER_03: Ezt nagyon kevesen tessz meg.
• 58:36
  SPEAKER_03: És nyilván az a sok inger ami folyamatosan ér minket, hát nem segít ehhez hozzá.
• 58:41
  SPEAKER_01: Erre is van egy rövid, rövid, nem akarom ezt egy folytában elmondani az én dolgomat, de azért nagyon izgat, hogy én is nagyon sokszor azt vettem észre menet közben, hogy én nagyon sokszor egy gondolatról is azt hívtam, hogy érzés.
• 58:59
  SPEAKER_03: Ez egy nagyon tipikus dolog igen.
• 59:02
  SPEAKER_01: Közben az csak egy gondolat volt.
• 59:03
  SPEAKER_01: Az még nem.
• 59:05
  SPEAKER_01: Ez az, amikor megmagyarázza az ember az érzését, miközben az nem egy érzés, hanem az egy gondolat volt ebben a történetbe.
• 59:14
  SPEAKER_01: Nagyon érdekes azt gondolom, hogy akkor ez a tervező, és akkor erben én is bele fogok tekinteni, mert nagyon érdekes érdekel.
• 59:23
  SPEAKER_01: A végén mindig fel szoktam tenni egy darab kérdést, ami mindig ugyanaz, és a te tekintetedben még inkább kíváncsi vagyok erre.
• 59:33
  SPEAKER_01: Ha viszont most én mondanék egy ölt, hogy csak egy darab intelmet vagy jó tanácsot, vagy tippet, vagy gondolatot mondanál, hogy mi az, ami az ember életét segítheti az úton, amit akár te tapasztaltál meg.
• 59:47
  SPEAKER_01: Teheltét még nem is úgy kérdezem, mint pszichológus, hanem úgy kérdezem, mint pszichológus és ember, hogy mi az, amiből azt mondanád, hogy ebből érdemes kiindulni.
• 1:00:00
  SPEAKER_03: A mai beszélgetésünk alapján azt gondolom, hogy talán az egyik legfontosabb tip, ami így expliciten nem hangzott el mégis mindenhol ott volt, az az, hogy merjük beleengedni magunkat az érzéseinkbe és a fejünkbe.
• 1:00:16
  SPEAKER_03: Legyen szó nagyon frusztráló szorongató nehéz érzésekről, meg egyébként boldog érzésekről is.
• 1:00:24
  SPEAKER_03: Mert ha át tudjuk engedni magunkat a nehérzéseinken, a fájdalunkon, a bizonytalanságunkon, a szorongásunkon, akkor a mögött nagyon-nagyon sok önismereti tanulság lehet, és a mögött az is van, hogy utána sokkal tudatosabb döntéseket tudunk hozni az életünkben.
• 1:00:44
  SPEAKER_01: Nagyon szuper! Ritkán van olyan beszélgetés, amikor a tudatosságról ennyi szó esik ebben a történetben.
• 1:00:54
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést.
• 1:00:56
  SPEAKER_01: Én azt hiszem, hogy sok mindenkinek nagyon sokat fog jelenteni ez, mert nagyon tetszett, ahogy sokkal közelebb hozd, meg lehozod valahogy abból a bonyolult szakmaiságból ezt egy közérthető módra.
• 1:01:11
  SPEAKER_01: Úgyhogy nagyon köszönöm neked, és nagyon sok sikert kívánok továbbra is ebbe a munkában, és nagyon köszönöm, hogy eljöttél, és lehet, hogy majd majd időnként meg kell ismételni ezt a beszélgetést, hogy akkor még azt is megbeszélik, hogy akkor hol tartasz te mind a vállalkozásodban minden a folyamatban, és akkor nagyon fog érdekelni, hogyha mondjuk ezt egy ilyen időtávat beletesszük, akkor mi történik?
• 1:01:40
  SPEAKER_01: Még egyszer nagyon szépen köszönöm neked a beszélgetést.
• 1:01:43
  SPEAKER_03: Hát én is nagyon szépen köszönöm.
• 1:01:45
  SPEAKER_01: És nagyon szépen köszönöm a kedves nézőinknek, illetve a hallgatóinknak a Spotifyon, és még azon kívül vagy legalább hat csatornán.
• 1:01:54
  SPEAKER_01: Úgyhogy remélem, hogy sokat adott ez a beszélgetés, és ha igen, akkor ezt egy lájkal nagyon örülünk, hogyha megjutalmazod, viszont, hogyha érdekel maga ez a téma, vagy a tudatossággal kapcsolatos téma, akkor a feliratkozásoknak is nagyon örülünk, de a leginkább a gondolatoknak örülünk, tehát azoknak, hogy ha ez elindított valamilyen gondolatot, akkor ezt kérlek a kommentmezőbe, írd le, elolvassuk és fogunk rá reagálni.
• 1:02:21
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm a mai figyelmeteket, nagyon szép napot, szép reggel, szép estét, éppen amikor néztétek és hallgattátok viszontlátásra!