Latest / Tudatos Döntések / Miért mond fel a csúcson a Rossmann vezérigazgatója? | Németh Kornél őszinte vallomása

Transcript

Miért mond fel a csúcson a Rossmann vezérigazgatója? | Németh Kornél őszinte vallomása · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_02: Mi tartja vissza a sikeres vezetőket a váltástól.
• 0:02
  SPEAKER_02: Német Cornel a Rosszmann Magyarország ügyvezetője 7 év után hozott meg egy sordító döntést.
• 0:08
  SPEAKER_02: A megvalósítás súlyos belső harcokkal jár.
• 0:10
  SPEAKER_03: De amúgy szerintem nagyon sokan nem is a csillogást tart lenne, hanem a Félelemtart benne a bizonyos pozícióban.
• 0:20
  SPEAKER_02: A kővilág személyben egy vezérigazgatós sérhetetlen.
• 0:23
  SPEAKER_02: De on a matek valóban mindig kijön, amikor valaki a teljes bizonytatosságot választja.
• 0:27
  SPEAKER_03: Közetek jött pár isonet, hogy neked könnyen ügyvezető vagy, hogy tele vagy.
• 0:32
  SPEAKER_03: És akkor a matek ki am úgyhogy nyugaton már.
• 0:38
  SPEAKER_02: Mi történik egy olyan top vezetővel, aki korábban csak a controllon és az irányításon keresztül tudja definiálni magát?
• 0:44
  SPEAKER_02: Szeretnék az irányítani.
• 0:45
  SPEAKER_03: Szeretem azt az élmény, hogy én vagyok az uralkénseknek.
• 0:49
  SPEAKER_03: Úgy szeretek napja, hogy az egy johnapult már.
• 0:52
  SPEAKER_03: hatással voltam erre arrumarra.
• 0:58
  SPEAKER_03: Az egy megkönnyebülés.
• 1:00
  SPEAKER_02: A döntés megszületete.
• 1:02
  SPEAKER_02: Mi történik akkor, amikor a félelem és a teljes szabadság egyszer uralja a lelkelt?
• 1:06
  SPEAKER_01: Akkor most az ismeret nem.
• 1:09
  SPEAKER_01: El kell engedni a control.
• 1:11
  SPEAKER_01: Ez egy felszabadító érzése mellett, hogy félelme.
• 1:24
  SPEAKER_01: És olyan emberekkel szoktam beszélgetni, akiknek valami miatt az élete a szaktudása, vagy egy pont az életében nagyon fontossá válik.
• 1:36
  SPEAKER_01: És egy hnappal ezelőtt olvasom a legyen.
• 1:39
  SPEAKER_01: Ugye nem is kell magyarázni, hogy ha az üzleti életről szeretnénk információkat, akkor a LinkedInhez nyúlunk.
• 1:45
  SPEAKER_01: Egyszer csak olvasom, hogy német Korm a Rosszman vezére elhagyja.
• 1:51
  SPEAKER_01: Hány év után is.
• 1:54
  SPEAKER_01: Hét év után.
• 1:56
  SPEAKER_01: Elolvastam végig a posztot, és egy desavu érzésem volt.
• 2:01
  SPEAKER_01: Ugyan nem tudják róla, de csak elmondom, hogy miért volt ez a dejavő érzés.
• 2:05
  SPEAKER_01: Én a imájdál már három és fél éve foglalkozom, de nekem volt egy cégcsoportom, amiből most januárban váltam ki, és azon gondolkodtam, hogy mekkora krízis okozhat az emberben, amikor gyakorlatilag a személyiségének egy része, az ott marad ezzel a váltással.
• 2:27
  SPEAKER_01: Én 19 évig csináltam ezt a cégcsoportot ügyvezetőként, illetve részt tulajdonosként, és én azt hittem, hogy ez nagyon könnyű lesz, de rá kellett jöjjek, hogy nekem ezt ugyanúgy el kellett engednem, vagy ahogy szokták szebbben mondani, hogy el kellett gyásznoljam.
• 2:44
  SPEAKER_01: És igazán mi, amikor készültünk a kornél arre a beszélgetésre arra jöttünk rá, hogy gyakorlatilag ugyanazon az úton megyünk keresztül, nem ugyanazon a pontján vagyunk a dolognak, de én hiába vállalkozóként lépem ki ebből, és a Korél hiába egy multinacionális vállalatból jött el, de gyakorlatilag elkezdődött egy út, amely gyakorlatilag nem tudjuk, hova vezetni.
• 3:14
  SPEAKER_01: És az első kérdésem az lenne, hogy egyáltalán ez a kérdés, hogy neked ezt meg kell lépten, ez mikor jelent meg először a fejedben.
• 3:23
  SPEAKER_03: Sziasztok! Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit, hogy maradtatok, ez kicsit izgultunk aborra, hogy a hajós utána nehéz nehéz megérkezni.
• 3:31
  SPEAKER_03: És hogy vajon leszek, akit a téma érdekel?
• 3:33
  SPEAKER_03: De azt mondtam Gábonnak is, hogy a téma még ha nem is érdekel, annyi mindenkit nagyon sokokat érint, mert hogy biztos vagyok benne, hogy nektek is volt meg gondolatok, hogyha alkalmazatok vagytok, hogy vajon a legjobb helyen ültök el, és hogy itt akartok-e megöregedni, ahol vagytok, még ha nagyon jó helyen vagyok akkor is, és hogy mi volt a kérdésed, hogy bocsánat, hogy.
• 3:52
  SPEAKER_01: Gyakorlatilag mikor volt az első gondolat, amikor valósan megfogalmazódott benned.
• 3:58
  SPEAKER_01: Két éve?
• 3:59
  SPEAKER_01: Két éve?
• 4:00
  SPEAKER_03: Mondjuk két éve, másfélé.
• 4:01
  SPEAKER_03: Szóval van remény, hogy ha már évek óta tart bántek a kovármél.
• 4:04
  SPEAKER_03: Fő másfél két éve volt, amikor a döntés még nem született meg, de az a hang az egyre erősebb és hangosabb volt, hogy ezzel az érzéssel van kezdenem, vagy szembe kell néznem.
• 4:18
  SPEAKER_01: Az első gondolat előtt valami jel jelent meg, hogy kiégés il, vagy miről szól?
• 4:24
  SPEAKER_03: Nekem nem klasszikus kiégésem van, tehát én nem a klasszikus kiégés, én nagyon nagyon messze vagyok.
• 4:30
  SPEAKER_03: Annak is van száz.
• 4:31
  SPEAKER_03: Én nagyon pontgyon fogalmazzuk ezt ma, hogy kiégtem, meg depist vagyok, de ennek is van száz fokozata, hogy egy nemok kikelni az ágyból, és csak zokogok, vagy éppen az, hogy kedvetlen vagyok, neked olyan szasz ott használjuk, és azért a kettő létom egymástól.
• 4:46
  SPEAKER_03: Úgyhogy nem kiégésbő, egész egyem az van, hogy már több mint tíz éve én érzem azt, vagy volt egy ilyen érzetem, hogy a vezetésem szakmára nem feltétlenül szakmaként tekintünk a vezetésre, hanem nagyon sokszor szakmai embereket léptetnek elő bizonyos pozíciókban, de nem jó vezetők, vagy nem feltétlenül jó vezetők, és van egy ilyen Peter, vagy nem tudom mi ennek a neve, amikor mindenki eléri egy ponton túl a saját inkompetencia szintjét, hogy ha léphetnek mindig előgyeseb ügyösebb vagy ponton túl már nem kéne ottünk, vissza nem mész.
• 5:22
  SPEAKER_03: Bármedig elmenni egy rang létre, de hogy A nem okoz boldogságot feltétlenül, B azt is éreztem, hogy valahogy egy szeretnék egyszer majd visszadni, és ez már több mint tíz éve megfalmazott bennem, hogy voltak nagyon jó, meg kevésbé jó vezetőim, és hogy én azt gondolom, hogy feladatomnak éreztem, hogy én eszenciált le tudjak szűrni abból, mi az, ami szerintem jó, és mi az, ami szerintem nem jó.
• 5:44
  SPEAKER_03: És van egy házenek egy olyan képességem, hogy jól tudok tudást átadni.
• 5:49
  SPEAKER_03: Nagyon lelkesen tudok nem tanítani, hogy átadni, és ezzel néztem szembe, hogy meddig várok még arra, hogy majd én ezzel foglalkozzak.
• 5:56
  SPEAKER_03: Szóval én nem akartam, nem akarok senkit megbántani, de körülnéztem, hogy a CEO, hogy néznek ki otthon fölött.
• 6:01
  SPEAKER_03: Így a to 100 célénő CEO, vagy 150, és persze van egy kivétel vagy kettő, vagy mondjuk egy, szóval, hogy nagyon kevés kivétel van, akire én szigesen hasonlítanak.
• 6:12
  SPEAKER_03: Akinek olyan házassága van, amin azt mondom, hogy na ez tök jó.
• 6:14
  SPEAKER_03: Akinek nem szeretője van, nem a Monica Linz kitérel mellette az asztal mellett, meg nem az a legfontos, hogy mi a drága óráje van és hágy egy portid, hanem hogy így más értékek hajtják, és tisztelte kivételnek vannak, de hogy nagyon keveset láttam, és én nem akarok idejutni az igazság, és azt viszont érzékelem, hogy az a világ, ami körülvesz, az ebben a gondolatiságban működik.
• 6:38
  SPEAKER_01: Most mindjárt egy kicsit bemélyedünk, de még egy utolsó kérdést hagy, fogalmazzak meg, hogy az a célunk, hogy egy olyan utat mutassunk azoknak az embereknek, akik valahogy azt érzik, hogy a saját pozíciójukban valami nem stimmel, de még nem tudják megfogalmazni.
• 6:56
  SPEAKER_01: Hogy hiányzott valami, vagy nem volt már kihívás, mert mindent ismertél, hogy képzeljük el azt az érzést?
• 7:03
  SPEAKER_03: Hát a hiány, ha hiányzik valami ábor, az belülr hiányzik, az belülről fakad, és ezt meg gyerekkorból van érdemes megkeresni a gyökereit.
• 7:11
  SPEAKER_03: És jelenkorban én nem érdemes az betönködni mindenféle drága dolgokkal, mert nem lehet.
• 7:15
  SPEAKER_03: Úgyhogy nyilván hiányzott, meg hiányzik is sok minden persze.
• 7:19
  SPEAKER_03: Egy felül más felől meg azért az, hogy mindent ismerek, vagy nem tudom hogy fogalmaztálni így, az nagyon távol.
• 7:25
  SPEAKER_03: Én ugye hetedik éve vagyok a rossz van ügyvezetője, de 5 évig társügyvezető voltam, most másik éve vagyok országos ügyvezető, és hát figyel, rengeteget kell nekem megtanni ahhoz, hogy én azt érezem, hogy ponton, ez így megy nekem ügyes vagyok benne, de hogy így nagyon sok tanulni valom volna még azt gondolom, meg a kereskedelem az olyan, hogy rengeteget lehet évvel évre tanulni.
• 7:44
  SPEAKER_03: De hogy egy ponton úgy éreztem, hogy ez valahogy így elég volt, vagy így.
• 7:49
  SPEAKER_03: Másodatom, hogy ez így behozhatom-e az, hogy most nem akarok én spírírányban elmenni, de hogy én azt nagy szeretettel a tulajdonos felé, én azt mondtam neki is, hogy én azt érzem, hogy nem azért születtem el a földre, hogy és még egyszer nagyon szeretek itt lenni, de hogy nem azért vagyok itt, hogy túl sűrűt áruljak szó, hogy így tö volt évekiges csinálni, és nagyon nagy szeretettel csináltam, és nagyon sok túlot adunk el, mindenható mi vagyunk el Magyarországon.
• 8:12
  SPEAKER_03: Tényleg, ha nem volna rosszman, akkor vagy déjem, bármi senki söjemes ugye.
• 8:16
  SPEAKER_03: De hogy ponton azt éreztem, hogy valami mást szeretnék.
• 8:20
  SPEAKER_03: Megsz egy hasonlatot?
• 8:22
  SPEAKER_03: Ezt azt hiszem, ha valamelyik, nem is tudom kitől, hallottam egyszer már, hogy ez olyan az az élet, és már egy helyen elmondtam, remélem vagy aki itt van, az nem hallottam még.
• 8:30
  SPEAKER_03: Hogy mint hogyha a rosszman, az egy luxus hajó lenne.
• 8:34
  SPEAKER_03: Most a luxus az részletkés egy óriási hajó, aminek én vagyok a kapitánya, és akkor én annak a tetén áldogálok, fehér kalabban, meg kamádban, és ott van két és fél ezer munkatárs, aki azért dolgozik, hogy a mi vendégeink, akik jönnek a hajóra, és jönnek abból BB és BBC-tazzak velünk, és jól legyenek.
• 8:50
  SPEAKER_03: És akkor én teljesen meg tudtam élni azt az irányításnak az illúzióért egyébként, de azt az irányítási élményt, hogy azt én irányítom el per egyben, és hogy az egót ez iszonyosan meg tudja busztolni, hogy ott nélkülem azért ez, ugye?
• 9:02
  SPEAKER_03: Nem működne.
• 9:03
  SPEAKER_03: És egy ponton meg kell látnom, hogy ez a hajó az viránban működik nélkülem is.
• 9:08
  SPEAKER_03: És hogy egész addig, amíg a hajó irányom, meg az én vélt irányom az életben egy fele halad, addig tök jó, hogy én a hajon ülhettem, vagy létezhettem, és becsülettel lelkesedéssel szolgáltam az egész legénységet.
• 9:20
  SPEAKER_03: De egy ponton túl azt be kell látom, hogy én másfele szeretnék menni.
• 9:24
  SPEAKER_03: És hogy amijesztőben, és ez talán így kapcsolható, hogy azért a hullámok ugyanakkorák egy rohatnhajónak is, meg egy kisladéknak is.
• 9:32
  SPEAKER_03: De hogy azt éreztem, hogy nekem így most másfele most személyre.
• 9:36
  SPEAKER_01: Azért, mert amikor azt mondtad, hogy mondanál valamit, akkor az lett volna a kérdésem, hogy lehet, hogy az aranykalitka érzés az, ami a embert egy kicsit elkényelmesí, és megakadályozza abban, hogy tovább menjen.
• 9:50
  SPEAKER_01: Mert ez a hasonlat ez nagyon jó volt erre, hogy gyakorlatilag azért ott kell kapitányként integetni, te vagy az arca, a cégnek, neked nagyon sok pér tevékenységed is van, ha akarod, hanem, és az ember ebben azért elég jól bele tud kényelmesedni.
• 10:08
  SPEAKER_03: Egyfelül igen, nagyon belt kényelmesedni, mert hogyha nagyon nem érzékelném a saját érzéseimet, akkor biztos, hogy úgy tudnék ebbe boldogulni, vagy úgy érezni az vagyok.
• 10:17
  SPEAKER_03: De amúgy szerintem nagyon sokunkat nem is a csillogást tart benne, hanem a félelem tart benne a bizonyos pozícióban, mert hogy nem hiszük azt el, hogy azok nélkül mi értékesek, vagy én magamnak van, hogy anélkül értékes vagyok.
• 10:29
  SPEAKER_03: És azért a döntésem, meg az első felismerésem között az némi idő eltelt, és otgem a félelem vezérelt abszolut, hogy én majd ki leszek rossz van nélkül, az identitásonak mennyi részét adjam most a Rosszman, hogy majd ha nem leszek, akkor ide ülhetek el, ha nem ülhetek ide, akkor úgy fogom magam érezni, és így tovább.
• 10:46
  SPEAKER_03: Tehát ezeken engem inkább félem, és amúgy azt érzékelem, akik engem körülvesznek, és hasonló helyzetben vannak, hogy inkább a félelem tartott, vagy tarthatja bennünket.
• 10:58
  SPEAKER_01: Igen azt azért meg tudom erősíteni, mert mi, amikor készültünk fel a beszélgetés, én nekem volt egy fordulatom, egy mondat, hogy én nagyjából az én cégemet olyan hat évvel túlholtam.
• 11:10
  SPEAKER_01: Tehát, hogy aranykalitka volt, el lehetett.
• 11:13
  SPEAKER_01: Ez nagyon sok pozitív dologgal jár, de alapvetőleg elkezd valami belül válkálni, és valami nem stimmel, és akkor az ember erre kezd el ráfigyelni, és azt látom én is, hogy az olyan vezetők, mint te, akikkel én is sok mindenkivel jóban vagyok.
• 11:32
  SPEAKER_01: Itt is beszélgettem kint a előtérben, hogy akkor most elmennek két hétre, és tudom, hogy a cége két hét alatt gyönyörűen fog muzsikálni, gyönyörűen mindent fog menni, és általában, amikor az ember kilép, és valami újat kezd, azért nem mindig ezzel a helyzettel találkozik.
• 11:49
  SPEAKER_01: És például engem ez nagyon megvisel, még akkor is, hogyha sikeresnek látszik, és jó irányba megyünk, de alapvetően a problématika az más lett.
• 12:00
  SPEAKER_00: A podcast fő támogatója a szemúrás tú rész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.
• 12:05
  SPEAKER_01: Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami igazán érdekesé teszi ezt a folyamatot, ez a kontrol, vagy a kontroll elengedése.
• 12:15
  SPEAKER_01: Gyakorlatilag amikor beszélgettünk arra utaltál, hogy rengeteg ötleted van, de nem tudod, mit csinálj, de mégis éreztem benned egy nyugalmat, hogy ki fog ez alakulni, meg fog ez történni.
• 12:30
  SPEAKER_01: Ez mennyire megy mélypontra vagy magas pontra?
• 12:35
  SPEAKER_03: Az a helyzet, hogy az elsőként a kontrolra, hogy én nem tudom, hogy ti mennyire vytok kontrollsó, de hogy én így szeretek az irányítani, tehát szeretem azt az élményt, hogy én vagyok az uraléseknek és úgy szeretek nap végén lefeküdni, hogy az így egy jó nap volt, mert hatáss voltam erre arra vanra.
• 12:52
  SPEAKER_03: Amúgy szembesülni az, hogy az illúzió, és kábé semmi közöm ahhoz, ami történik, az egy nagy megkönnyebülés.
• 12:58
  SPEAKER_03: De hogy így a kontrollnak a, tehát úgy máshol azt ismertem fel, hogy nem megy.
• 13:04
  SPEAKER_03: Én inkább a hittel kapcsolnám össze nekem a kontroll.
• 13:07
  SPEAKER_03: Én szempontból inkább a hittel függ össze, hogy azért az én kisporszemny létem így a mindenségben, azért akkor a nagy ürt nem jelent.
• 13:15
  SPEAKER_03: Tehát hogy ha én nem csak semmit, akkor is fog történni valami a világon, és az én világomban is fog történni valami, és hogy pont azt szeretném most megengedni, hogy ne kitaláljam, hogy mondott van ezelőtletem, amúgy el is kezdhetné minket hol, de hogy nem szeretném, mert hogy azt szeretném, hogy valami olyasmi találjasson meg, amit nem én döntök el fejből, és nem azt mondom, hogy arra vágyom, hogy nem tudom, Afrikában vizet keresek a gyerekeknek, nem látom ez jönni.
• 13:43
  SPEAKER_03: De hogy azt tapasztaltam meg láttam nagy tanítóknál is, meg tényleg akiket így nagy a tartok is olvasom őket, hogy onnantól indult az életük el, amikor kontrollát tudták engedni.
• 13:54
  SPEAKER_03: És hogy azért a kontroll elengedése vagy a hit nélkül nem megy szó, ha nekem inkább a hitemet kellett erősíteni magamban, hogy ez majd így valahogy lesz, és akkor így így léptem.
• 14:06
  SPEAKER_03: Még gondolat, hogy ha megengedsz, hogy egyébként a érdekes, hogy voltam egy podcast beszélgetésbe, és akkor én nem tudom, hány százan írt a lident, még majdnek nem tudtam válszim mindenként nagyon szégyen magamért, de hogy nem értem még a végére, és kézetegen jött pár olyan üzenet, hogy neked könnyű már ügyvezető vagy, úgyhogy tele vagy, és akkor a Matekijön úgyhogy nyugodtan mehetsz a dolgodra, és úgy mindig elmondom, hogy nem.
• 14:28
  SPEAKER_03: Tehát hogy a Matek nem jön ki, meg nem is az a cél, hogy a Matekijön, hogy nekeljen dolgozni még élek, hanem persze van egy anyagi biztonságban szempontból, hogy van mit egyek igyek, ez to szuper, de hogy én még szeretnék nagyot alkotni, azt érzem, megalakítani, és ez abszolút ilyen szempontból rezelvedett, hogy ha valaki azon izgul, hogy fölmondja, vagy nem mondja még a bonus előtt és ezen töpreng, akkor tök veretől érezni mert hogy.
• 14:57
  SPEAKER_01: Őszintén te azért tudod, hogy meddig tudod megengedni magadnak, hogy most ezen gondolkodjál, és még egyenlőre elép ki.
• 15:04
  SPEAKER_03: Nem számoltam pontosan ki, hogy ez most pontosan hogy van.
• 15:06
  SPEAKER_03: Azért én kereskedő vagyok, tehát úgy most már az élelmiszer árakat nem tudom fejből, de még két-három éve tudtam, hogy adisztam 10 évet, és amikor egy sajtó trágábok én nem veszem meg.
• 15:16
  SPEAKER_03: Tehát én képes vagyok bármilyen fura.
• 15:20
  SPEAKER_03: Úgyhogy biztos, hogy ez jobban visszafoglön az életembe, és azt is gondolom, hogy máshogy fogok a pénzre nézni, hogy az árak nézni, nem tudok rá válaszolni.
• 15:28
  SPEAKER_03: De nem évtizedek, hogy ez a kérdés van.
• 15:30
  SPEAKER_01: Még visszatérünk a kontrollra, amiről beszéltél, mert az egy nagyon fontos pontja lesz a beszélgetésünknek, de van egy másik, amit azért beszélünk róla, csak nem neveztük meg.
• 15:41
  SPEAKER_01: Ez az ön megfigyelés.
• 15:43
  SPEAKER_01: Tehát azért én azt látom, hogy abba te nagyon tudatos vagy, hogy megfigyeled magad azokban a helyzetekben, ahol valamilyen érzelmi érintettség van.
• 15:53
  SPEAKER_01: Például, amikor kiírtad a Lint-re, hogy akkor ennyi év után vége van a Rossz vannak, akkor te elkezdted azt figyelni, hogy.
• 16:02
  SPEAKER_01: Gom, hogy igen, hogy ez mit fog hozni meg, hogy hogy érzed magad.
• 16:07
  SPEAKER_03: Ugye azt képzeld el, hogy a döntés, megszületés és a kommunikáció között ezért hosszú hónapok teltek el.
• 16:12
  SPEAKER_03: Tehát én tavaly július elsőnűtem először, hogy akkor ez a fantasztikus ötletem van, és ő elhajtott engem, hogy erre szósa lehet.
• 16:19
  SPEAKER_03: Szóval ez egy hosszú hónapok, igazából én ezt cipeltem ennek a terhét.
• 16:23
  SPEAKER_03: Tehát az első, amit én éreztem, az egy nagyon erős felszabadultság volt, hogy akkor ezt is végre kínván, végre akkor lehet ezek kezdeni valamit.
• 16:29
  SPEAKER_03: De azt én nagyon tudatosan építettem fel azt mind az írás, mindaz, hogy én erről beszélek, tehát azért nekem az valahol világos, hogy azzal a vezető tudással, amit én megszereztem az elmúlt években, hogy nagyon sok képzésem vagyok túl, azért képzem magam tizenéve itthon és külföldön, hogy egyszer vissza meg tudást, ügyesen és jól, azt szeretném kamatoztatni, és annak akartam hangot adni, tehát nem véletlenül fogadtam a felkérést ma is, hogy beszélhessék elveled, mert azt éreztem, hogy egyrészt dolgom, ez meg ez valahol fogja építeni azt a jövőben valamit, amit még nem tudok pontosan, hogy mi.
• 16:57
  SPEAKER_03: De hogy nekem visszatér a felszabadultság volt az első nélményem, és amúgy lehet, hogy így tűnik, hogy én tudatos vagyok nem vagyok annyira tudatos sajnos.
• 17:04
  SPEAKER_03: Én hullámzóan vagyok, és vannak, amikor jól tudom az életemet keretben tartani, hogy meditálok eleget, hogy sportolok eleget, vagyis, akkor valóban jól tudok lenni, és aztán amikor jól vagyok, akkor meg ellazulok, és akkor nem meditálok, és akkor ugyanez van a megfigyelésem, és hogy vannak, amikor tényleg van kapcsolatom saját magammal, és érzékelem, érdekes most émenesen, hogy meg tudom figyelni az érzéseket, mert nem az érzés vagyok maga, és érdekes élmény megfigyelni őket, és engedni, hogy legyenek akár negatív, akár pozitív.
• 17:33
  SPEAKER_03: De felszabadult.
• 17:35
  SPEAKER_01: Ugye, amikor az ember felszabadult, meg amikor éppen nagyon erősnek érzi magát, akkor azért ez ugye magától értetődően megy.
• 17:42
  SPEAKER_01: De amikor éppen abban a hullámvölgybe vagy, akkor ott mivel nyugtatod meg magad?
• 17:47
  SPEAKER_01: Mi az, ami erőt ad?
• 17:49
  SPEAKER_01: Mi az, ami kihúz ebből?
• 17:51
  SPEAKER_03: Igazából én úgy működöm, hogy én képesek így begobozni, és így embe sajnálatban üldögélni egy darabig.
• 17:58
  SPEAKER_03: Nem tudom, hogy te neked ez így.
• 17:59
  SPEAKER_01: Nem, ezt nem ismerem 7.
• 18:01
  SPEAKER_01: Nem tudom biztos ti nemcs így ezzel, ugye?
• 18:04
  SPEAKER_03: Szóval, hogy én tudok ebbe üldögélni, és akkor amit ír magamban szeretné, az az, hogy ebből egy ponton megunom, és akkor abból nyerek erőt valahogy abból a szenvedésből, amit gyűjtöttem ott magamba, de az a szenvedés az kell hozzá.
• 18:16
  SPEAKER_03: Azt hiszem, igyekszem ezt csökkenteni, de valahogy azt érzem, hogy ebből tudok erőt nyerni.
• 18:22
  SPEAKER_03: Abból a akármilyen trauma vagy nehézség, ami ér, hogy azt így átengedem magamon, amúgy nagyon nehéz így az érzéseket megengedni, főleg a nehéz érzéseket azok minek vannak ott, és akkor nagy ritkán sikerül megengedni, hogy jó vankor legyen, akkor érdekes elő, hogy tova tűnik, de azért általában ragaszkolom hozzá meg a paszkolom belé.
• 18:41
  SPEAKER_01: Ugye, a célunk azzal ezzel a beszélgetéssel, és egy picit így elárulom a csattanó felé vezető útunkat, hogy gyakorlatilag amikor az embernek például, most mondjuk beszélek magamról egy másodpercet, hogy a gyerekkorom az olyan volt, ahol nem nagyon tanították meg a szülők, hogy milyen az az önértékelés.
• 19:07
  SPEAKER_01: Ezért én egész hosszan el tudok dagonyázni abba a negatív érzésbe, és van olyan pillanat, amikor egy külső megerősítésre van szükségem ahhoz, hogy erőt adjak.
• 19:19
  SPEAKER_01: Tehát nem feltétlenül tudok mindig magamból táplálkozni, hanem éppen egy rossz nap van, és valaki elmondja, hogy ez tök jó volt, amit csináltatok, és én attól fel tudok támadni.
• 19:31
  SPEAKER_01: Neked fontos a külső visszafatolás?
• 19:35
  SPEAKER_03: Én nagyon szerencsés vagyok itt is.
• 19:37
  SPEAKER_03: Mann egy tőlés nagyon a szívem közetvén van, de hogy vannak nem sok barátom van, de vannak barátom, akik kevésbé ilyen megerősítéseket kapok tőlük, hanem inkább együttérzés.
• 19:51
  SPEAKER_03: Nekem az a nagyon sokat, amikor azt érzem, hogy nem vagyok azzal az érzéssel egyedül, mindegy, hogy mi az.
• 19:56
  SPEAKER_03: De hogyha nem érzem magam egyedül, és igazából maga a tudat is, hogy van hova nyúlnom, vagy van ki ilyen segítségnyúlom, és ők is pármakól számíthatnak rám, az önmában nekem nagyon szívmengető, és vannak olyan helyzetek, épp tegnap most ezt nem nyit nem kéne kapcsolódik, volt egy téma, amit így éreztem, hogy meg szeretnék osztani valakivel, valakivel is meg is tudtam, és ennyire találcsok, annyira történt, hogy velem éreztek, és valahogy ez a megosztás, ez nekem így segít.
• 20:23
  SPEAKER_03: Így a terheket is, meg az örömöt is megosztám.
• 20:25
  SPEAKER_03: Az örömömben is nagyon velem vannak, meg egy ügy vagyunk így.
• 20:28
  SPEAKER_01: Ez annyira rímel arra, amit én élek meg, hogy azért én ötven fölött vagyok, és azt mondják, hogy ilyenkor azért elkezd csökkenni az embernek a barátai, ugye, kikopnak, máshol élnek.
• 20:40
  SPEAKER_01: És nekem körülbelül kettő évvel ezelőtt jött egy barát, nem is tudtam, hogy a barátom lesz, koronbeli.
• 20:47
  SPEAKER_01: És teljesen ugyanez történt.
• 20:49
  SPEAKER_01: Tehát, hogy egyszerűen semmi más nem történt, csak elmondtam a bánatomat, és nem tudott semmit segíteni rajta, sőt, nem is bólogatott rá.
• 20:57
  SPEAKER_01: Egyszerűen csak ott volt, meghallgatott, és gyakorlatilag ez ki is oltotta ezt a rettentő rossz érzést, és kívülről jött a segítség, de valójában ő csak azzal segített, hogy ott van.
• 21:12
  SPEAKER_03: Szerintem ez a leg nem tudom, nektek van a élményetek, hogy megosztjátok, amúgy mi férfiak ilyenek vagyunk sokszor, de hogy megosztjátok otthon a bajotokat, és akkor a másik alig tanács ott rá.
• 21:22
  SPEAKER_03: Nem tudom, én ezt utálom.
• 21:24
  SPEAKER_03: Én is néha csinálom egyébként, de én nem szeretem ezt, tehát nem tanács kell.
• 21:28
  SPEAKER_03: Legyél ott, legyél jelen, hallgass meg, és hogyha kell nekem tanács fogok majd kérni segítséget a kérek, amúgyes vagyok eléggék megoldja magam is.
• 21:35
  SPEAKER_03: Én nagyon gazdag ember vagy, hogyha van ilyen ember az életedben, akihez itt tudsz fordulni meg ő is hozzá.
• 21:42
  SPEAKER_01: Oké, itt érkeztünk el a beszélgetésnek azonpontjához, hogy amit visszahozok ezt a kontrol kérdést.
• 21:49
  SPEAKER_01: Mert a kontrol, az gyakorlatilag biztonságot ad legalábbis nekem igen.
• 21:54
  SPEAKER_03: Hát az illúzióját nem.
• 21:57
  SPEAKER_01: Nem tudom, te hogy vagy ezzel?
• 22:00
  SPEAKER_03: Ha már kontroll, akkor ennek a témának egy percet hagyjunk a végén, az a kérésem köszönöm.
• 22:04
  SPEAKER_03: Hogy nyilván annak az időzet adja meg, amikor én kontrollálni akarok valamit, akkor én vagyok bizonytalan, azt tapasztalom.
• 22:13
  SPEAKER_03: Tehn sok esetben, hogyha én azt érzem, hogy valami nem úgy hallod, hogy azt én szeretném, akár miért, akkor kezdek el kontrolálni mikromanagodni bele.
• 22:21
  SPEAKER_03: De hogy az valójában nagyon sokszor az én saját belső bizonytalanságomról szól.
• 22:26
  SPEAKER_03: Nem mindig, de nagyon sokszor igen.
• 22:30
  SPEAKER_01: De nagyon érdekes, mert a vezető az kontrollál.
• 22:35
  SPEAKER_03: Sintemvezetőnek nem dolga.
• 22:36
  SPEAKER_03: A vezető, az egy rolgálat.
• 22:37
  SPEAKER_01: Azért próbáltam így egy kicsit erre rámenni, mert azt szokták mondani, hogy két típus van, van a főnök, ő osztogatja és kontrollál meg.
• 22:47
  SPEAKER_01: Van a vezető, aki utána utána mennek a kollégák, mert hisznek.
• 22:51
  SPEAKER_03: Az a helyzet, hogy ez a főnök, én azt gondolom, hogy inkább egyre kevésbé van jelen.
• 22:56
  SPEAKER_03: Tehát, hogy én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem nálam okosabb emberek vesznek körül a menedben.
• 23:02
  SPEAKER_03: Én nem is érzem magam felhatalmazva arra, hogy én itt óriási, nem tudom, irányítója legyek ennek, hanem persze van véleményem, meg van vízió, meg van saját véleményemet csomó dologról, de hogy egyébk szakemberek lesznek körül.
• 23:14
  SPEAKER_03: Tehem az a luxus tényleg megvan az luxusom, hogy én nem zilmos vagyok szényre.
• 23:18
  SPEAKER_01: Hát mert antól még téged követnek.
• 23:21
  SPEAKER_03: De nem mindegy, én azt gondolom, hogy nem mindegy, hogy én kontroll, vagy bizalom volt, ez ugyanúgy, hogy mert kontrollnak az ellétét a bizalom valahol, vagy én azt gondolom, és például én a kollegám teljes mértékű meg tudok bízni.
• 23:34
  SPEAKER_03: Van, amikor teszek kontrollt erre arra, persze, és helyén való is az, de azt gondolom, hogy egyre kevesebb szükség van erre valójában.
• 23:42
  SPEAKER_01: Mikor vetted észre, hogy el tudod engedni?
• 23:45
  SPEAKER_03: Hát amikor meg elmondtam, hogy akkor eljövök.
• 23:47
  SPEAKER_03: Tehügyén nem mondtam fel, ezt mindig elmondom, hogy kezdeményeztem a közös megegyedést történő szerződésbontásomat, én ciklusokra szólt a szerződésem.
• 23:55
  SPEAKER_03: De a legelső legekatásabb például az az volt, amikor képviseltem azt, hogy akkor én nem vagyok itt ebben úgy már boldog, és szeretnék más csinálni, és fogalma sincs, hogy mit.
• 24:07
  SPEAKER_01: Hogy lett elfogadva ez a döntésed?
• 24:09
  SPEAKER_03: Hát ez nagyon izgalmas volt, mert akiknek elmesértem, most így mindegy is nevek nélkül is, de volt képzeled olyan férfi, aki elta magát.
• 24:18
  SPEAKER_03: Érnekes nagyon, mert most is a férfi, de hogy maga az üzenet átmentő, azt mondta nekem, hogy ez még a felmondás út, jóval utána osztotta meg egy kinti kollégával, és az volt a mondás, hogy volt már hasonló a helyzetben, hogy nem érezte önazonosan magát, és hogy így a házasság és hullámzó volt, és hogy úgy érezt, hogy kell egy biztos pont az értében, ezért elkezdett munkához kapcsolálkozkodni, ahogy nem boldog benne, és azt mondta, az nem jutott teszély, hogy önmagát is választhatná.
• 24:51
  SPEAKER_03: És ugye egy nyugat-európainak mind biztos van.
• 24:55
  SPEAKER_03: Igen, hát vagy mondjuk a jó istentő, hogy egy nyugat európainak azt gondolom, aki nagyon gazdag, vagy tényleg tehetős, annak egy ilyen kelet-európai mitugrász kisfiú, aki meg azt jelenti, hogy jó van, akkor én elmentem, sziasztok, ez így nem tettél sziszemró van teljesen, nem értik.
• 25:13
  SPEAKER_03: És van, aki az érzelmerem nem tudta kezelni.
• 25:16
  SPEAKER_03: Szóval így fogadták, amúgy nyilván úgy fogadták, hogy nem jól, mert nem feltétlenül jól, de egy ponton megértették.
• 25:24
  SPEAKER_03: A Rosszman úr, vagy a Rosszman, tehát a Raul, aki a tulajdonosan most találhatnak, ő 40 éves, ő nehezen fogadta el, de egyként nagyon támogató volt egy pár hónap után már ő is meg a teljes vezetőség, és hogy minden jót kívánok, meg várnak vissza.
• 25:39
  SPEAKER_03: Ugye még itt vagyok, tehát még egy pár hónapig dolgozom, és várnak vissza az év végén bulira, megszól nagyon szeretett teljesek vele egyébként.
• 25:47
  SPEAKER_01: Oké, akkor most ugrassz az ismeretlenbe.
• 25:51
  SPEAKER_01: El kell engedni a kontrollt.
• 25:54
  SPEAKER_01: Ez egy felszabadító érzésem mellett vagy félelmetes.
• 25:59
  SPEAKER_03: Ez a kettő szélsőséges érzelem világon van egy napon belül néha többször is, de hogy a napok változásával abszolút felszabadító és félelmetes.
• 26:09
  SPEAKER_01: Kívánok neked nagyon sok erőt ehhez ehhez az úthoz, és azt én is fel tudom ajánlani, hogy én is elmondom, hogy én ez hogy élem meg, és akkor talán ez segít, ha segít, de azt mondta, hogy beszéljünk egy pár szót a könyvedről is, ami most már tudom a tiéd miről van itt szó pontosan.
• 26:27
  SPEAKER_03: Kézljétek el, hogy én öt éve megálmattam hogy írok egy könyvet, ami most elkészült, és ha én arra szerettem volna íni, Gábor, meg nektek is mondom, hogy mi jár a siker valójában, tehát hogy a klié, de hogy mi az, amiről le kell mondjunk, hogy egy sikeres kaprunk lenni.
• 26:46
  SPEAKER_03: Meg nagyon szerettem volna beengedni a férfi, mert egyfaj archetípusnak, így a férfi lelki világában női olvasókat meg a férfiolósokat is, mert az a tapasztalásom beszélgetve a kiadó vezetőkkel, hogy a férfélekről nem nagyon szokott könyv születni.
• 27:00
  SPEAKER_03: És azon túl meg nagyon szerettem volna, hogy a terápia világa, vagy pedig az önmunkavilág az így színesedik, érve ez alatt, hogy kedvet hozzunk hozzá.
• 27:09
  SPEAKER_03: És akkor összeálltam én két csodálos emberrel, az egyikőj a bíró benció pszichológus, másik Takás Dalmai ő egy újságíró, művészet terapeuta, és megírtuk a felekirálság című regényünket, ami pszichoedukációs regény, és azcímakőmnek az, hogy mese a férfiról, aki megtanult érezni, nekönyvet neked hoztam szeretettel.
• 27:27
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm.
• 27:28
  SPEAKER_03: Egyébként a másik itt ajánlotta a Hesna ajánlotta és dotó Budalászot, tehát egy szakmaileg és nagyon komolyan felépített regény, nem csak egy regény, hanem egy szakmaileg és nagyon szépen kidolgozott életútrész let szeretettel.
• 27:42
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm, és mi meg nagyon köszönjük ezt a figyelmet, és azt mondtuk, hogy legyen egy útravaló mondat, vagy egy útravaló gondolat, amit a te megélésebből, és ez az én podkestemben mindig így van, hogy megkérdezem azt, hogy az eddigi élettapasztalatod alapján mi az, amit ugyálunk tanácsot adni, de akkor inkább egy gondolatot, amit magukkal vihetnek a kedves hallgatóink.
• 28:11
  SPEAKER_03: Hát ha egy mondat akkor annyi ér önmagad választani.
• 28:15
  SPEAKER_03: Ennyi.
• 28:16
  SPEAKER_03: É önmagat választani.
• 28:17
  SPEAKER_03: Nagyon sokszor nagyon önzőnek tartjuk ezt, hogy nem, hogy önmagunkat választod, de szerintem.
• 28:22
  SPEAKER_01: Abszolú.
• 28:23
  SPEAKER_01: Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó vég szó ehhez.
• 28:26
  SPEAKER_01: Köszönöm.
• 28:26
  SPEAKER_03: Köszönöm, köszönöm szépen a figyelmet! Köszönöm.