Latest / Tudatos Döntések / Tóth Vera őszintén: A Megasztár utáni átverésektől a teljes kiégésig | Tudatos Döntések

Transcript

Tóth Vera őszintén: A Megasztár utáni átverésektől a teljes kiégésig | Tudatos Döntések · Tudatos Döntések

0:00
SPEAKER_01: Mi történik akkor, amikor egy ország ünnepelt szárja vagy, de a kuris szák mögött elvész a kontről.
0:04
SPEAKER_01: Dótvera őszintén beszél arról a pillanatról, amikor a siker már nem ajándék, nem terhet.
0:09
SPEAKER_00: Fegyelem játék szeretet.
0:11
SPEAKER_00: És ha belegondolsz egyébként emberre is tökéletesen rá lehet húzni.
0:15
SPEAKER_00: Meg kívánom a munkámon belül a fegyelmetet tanul, meg a dalt.
0:19
SPEAKER_01: Úső elvárások és a belső bizonytalanság végül egy ijesztő állapotba kergették.
0:23
SPEAKER_01: Olyan mélységben, ahol az ember már önmagát sem ismeri fel a tükörben.
0:27
SPEAKER_00: A biznisz azok számok, az jól az száraz.
0:30
SPEAKER_00: A művészet meg érzés lélek, és a kettő csak úgy összemiselhető, hogyha mind a kettő rendben van.
0:37
SPEAKER_00: De úgy tud mind a kettő rendben lenni, hogy te is rendben vagy magaddal.
0:41
SPEAKER_01: A kiláboláshoz azonban nem elég a tehetség.
0:43
SPEAKER_01: Berra rájött, hogy a művészi szabadságot csak egy katonásr és egy sajátos vezetői filozófia mentheti meg.
0:49
SPEAKER_00: Itt van az az egyik kardinális pontja, mindenki itt tud elcsúszni a legjobban, hogy elkezd egy seppet tartani, és akkor szépen kisgeré a francaj.
0:58
SPEAKER_01: De vajon hogyan fér meg egymás mellett a jégüzlet és a lengó művészet?
1:02
SPEAKER_01: Létezik egyáltalán egyensúlya kettő.
1:04
SPEAKER_00: Föker, és belezett feliső, hogy azt érzed, hogy egy idegen áll.
1:20
SPEAKER_02: Szép jónapot kívánok szilági Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a rimén magazin podcastje.
1:27
SPEAKER_02: Ebben a podcastben olyan emberekkel beszélgetek, akik valamilyen úton módon felkeltették az érdeklődésemet, akár az életörténetük, akár a szaktudásuk, akár mindkettő, vagy egyik sem.
1:39
SPEAKER_02: De mindenképpen úgy gondolom, hogy megosztásra érdemes beszélgetés legyen.
1:44
SPEAKER_02: A mai vendégen abba a kategóriában, ha lehet ilyet mondani tartozik, hogy nagyon szeretek művészeket is behívni a beszélgetésbe, mert nagyon érdekes, kontrasztot rajzol ki az, amikor egy üzletemberrel vagy akár egy művészemberrel beszélgetek a tudatosságról.
2:01
SPEAKER_02: A mai vendégen majd lassan ki fog derülni itt, hogy mennyire tudatos, de azt kell, hogy mondjam, hogy lenyűgöző a karrierje, és azt gondolom, hogy nagyon sok olyan döntése volt, vagy olyan gondolatot hordoz magába az életörténetel, ami azt gondolom, hogy érdekes lehet a számunkra.
2:18
SPEAKER_02: Hagy mutasson be a mai vendégemet Tóth Várát, szívra.
2:21
SPEAKER_00: Szia! És üvözlem a nézőket-hallgatókat, nagyon köszönöm a meghívásod, és külön megtisztelt te is, hogy általában mindig üzletemberekkel beszélgetsz, vagy ehhez a világhoz kapcsolódan, és akkor most egymond művészembert is meghívta el, hogy te mondtad, és ez úgy is van, hát mégis az vagyok, vagy mi.
2:41
SPEAKER_00: Úgyhogy szívesen megosztom a kis gondolatainat.
2:45
SPEAKER_00: Különben kell üzletembernek is lenne, hát van ez a viccesk, amikor kilátszik a jék hegycsúcson, meg látod, hogy a tenger aljáig elhúzódik a többi.
2:54
SPEAKER_00: Ugye a Rehe-Sal, meg a performance a tetej, és a Rehearsal az alja.
2:59
SPEAKER_00: Tehát gyakorlatilag a Rehearsal-ben nem csak a próbák tartoznak bele, hanem itt kőkemény vállalkozás működik.
3:06
SPEAKER_00: Tehát itt pénzzel kell dolgozni, itt céget kell vezetni, nézni kell, hogy mit lehet kihozni az adott cégből, és szerintem ez egymás után alakul ki.
3:18
SPEAKER_00: Megalapítod azt se tudod, hogy mit jelent az, hogy áfa, meg adó, meg társasági adó, meg mit tudom én, amivel ugye.
3:24
SPEAKER_00: De amiről nem beszélünk, mert most miért is beszélünk róla, meg ez mindenkinek a magánügye, de akkor is ez egy művésznek, ez egy nehéz dolog.
3:32
SPEAKER_00: Tehát iszonyú nehéz egy céget vezetni, és aztán szépen, ahogy ő is fejlődik, így fejlődik a tudásra, megkérdez embereket, könyvelüket, ezt azt céges arcokat, üzletembereket, hogy még mi az, amivel lehet növelni a profitot, hogyan lehet még lecsökkentni ilyen olyan adókat, és minden természetesen a szabályrendszerek mentén, tehát.
3:57
SPEAKER_00: Én ilyen nagyon szabályos lány vagyok, valószínűleg ezért nem vagyok még milliárdos, már elnézést.
4:05
SPEAKER_00: Én ezért érzem azt, hogy nem vagyok egy külgazdag csaj, de azért úgy jól megy a székeszt.
4:10
SPEAKER_02: Az egyik érdekes dolog, amikor én így kialakítok egy elképzelést egy beszélgetésről vagy valakiről.
4:15
SPEAKER_02: Nyilván mi már azért egy ideje ismerik egymást, tehát azért most már láttam ezt, de az, hogy te.
4:22
SPEAKER_02: Úgy érkeztél a podcast forgatásra, hogy tudtuk, hogy egészkor kezdődik, de beírtuk a levelezésbe, hogy 10 perccel előbb legyen, te pontosan 10 perccel előtt, tehát vagy szentre pontosan 10 perccel előtte itt voltál.
4:36
SPEAKER_02: Amire nekem anno a bikó beakítült velem szembe azt mondta, az embernek ez az egyik parentifikált tulajdonság vagy nagyon, de én nem akarom ezt rád tolni, csak én is ilyen vagyok.
4:49
SPEAKER_02: Én olyan betegesen megnézem, hogy nulla nulakor érkezek oda.
4:54
SPEAKER_02: Te is.
4:54
SPEAKER_00: Én is olyan vagyok.
4:55
SPEAKER_00: És nagyon-nagyon bosszant, hogyha nem sikerül.
5:00
SPEAKER_02: Feszzen tőle?
5:01
SPEAKER_00: Nem tudom, én van egy ilyen egyszerű mondás, hogy a királyok erénye a pontosság.
5:06
SPEAKER_00: Tehát, hogyha belegondolunk abba, hogy a másik idejé játszani az milyen, az azt szerintem egy borzalmasan nagy tiszteletlenség.
5:14
SPEAKER_00: Tehát, hogy te, ha elveszel 10-20 percet az ember életében, még nem dől össze a világ, de hogy ha összeszámolod azt a sok 10-20 percet, amit elvesznek emberek az életedből, mert nem érnek oda, vagy nem pontosak, akkor azért van egy elég nagy.
5:31
SPEAKER_00: Sok idő össze tud jönni, sok órás vrakozás, és azt eltörthetnéd sokkal fontosabb dolgokkal is, akár minőségé idővel, a szeretteiddel, hamarabb odaérhetnél egy vacsorára, vagy tehát nem kellene álló kompromisszumot kötni azért, mert mások nem tisztelnek meg azzal, hogy legyenek pontosak.
5:50
SPEAKER_00: Sintem például az üzleti világban is ez egyik legfontosabb, és hogy odaír időben, és szerintem az az illető komolyan vehető, aki ezt mindig betartja.
6:00
SPEAKER_00: Szóval nekem nem csak azért, mert van egy kicsit sztereotípia művészekkel, hogy egy kicsit olyan szeleburdiak vagyunk, és jaj, mert művész, és legyintenek egyet, és van, hogy el szokott késni, van olyan ember az életemben, olyan művészismerésem, aki ezt rendszeresen megcsinálja, de én azért próbálom őket ösztönözni arra, hogy el fogod veszíteni a renomédat, vagy a magasságodat a szememben, hogyha állandó megcsinálod velem, hogy én váradsz engem.
6:29
SPEAKER_00: Holott én most jöttem el hozzá, hogy én bekalkulálom azt, hogy megfőzem az ebédemet, mit tudom én megsétáltatom a kutyámat, figyelek még raj magamon kívül rengeteg más dologra a saját igényeimre, a diétámra, a kutyámnak az igényeire, a férjem igényeire, a mindenre.
6:48
SPEAKER_00: És én úgy érkezem meg hozzád, hogy te ebből ne érez semmit.
6:52
SPEAKER_00: Tehát az időmet fogom beosztani arra, hogy én nálad pontosan meg tudjak érkezni.
6:58
SPEAKER_02: Akkor jól érzékelem, hogy te most már eljutottál oda, hogy nagyon értékesnek, éled meg az időt.
7:04
SPEAKER_02: Természetesen.
7:06
SPEAKER_00: Ez szerintem kora jár, korralis jár.
7:08
SPEAKER_02: Tehát a fiatal éveknek a közepén él gondolok.
7:13
SPEAKER_00: Az zárásaként.
7:16
SPEAKER_00: Egy nélkül más, amikor fiatal is.
7:19
SPEAKER_02: Nagyon érdekes, mert két gondolatom is támad.
7:22
SPEAKER_02: Az egyik az az, hogy azért ez nem csak arról szól a te időd mennyire értékes, hanem hogy mennyire megtiszteled a másikat azzal, hogy figyelembe veszed, hogy az ő ideje is értékes.
7:34
SPEAKER_02: Ez egy nagyon érett dolog már, nem.
7:37
SPEAKER_00: Az idő az egyik mosom.
7:39
SPEAKER_02: Amúgy a mosod, mert ebből most úgy tűnikem tökrendben lennél vele.
7:44
SPEAKER_00: Nem, úgy értem, a bocsánat rosszul fogalmaztam, tehát az egyik legfontosabb dolog az életemben az idő, és nem azért, és nem szorongásként élem meg az, hogy most telik az idő, vagy én nem tudom, csak tényleg olyan.
8:02
SPEAKER_00: 21.
8:03
SPEAKER_00: században szerintem egy ember nem, egy ember munkáját végzi el, hanem 12-ét.
8:10
SPEAKER_00: És minél nagyobb céget vezetsz, minél nagyobb aparátussal dolgozol, annál kevesebb időd van.
8:17
SPEAKER_00: Minél több minden csinálsz a céged ember, annál kevesebb idő van.
8:20
SPEAKER_00: És amikor te végigcsinálsz egy ilyen napot, és utána hazaesel, és végre ott vagy a feleségeddel, a gyerekeiddel, a kutyáddal, a minden, azért abból jobb lenne, hogy egy picit több idő lenne.
8:33
SPEAKER_00: Most én hogy jövök ahhoz, hogy én megfosztalok ezektől a percektől.
8:38
SPEAKER_00: Tehontosan tudom azt, hogy te egy drónul elfoglalt ember vagy, akkor miért kezdjek el fél órákat késni, meg órákat késni, meg akkor inkább el se gyere, és ne csináld.
8:48
SPEAKER_00: Tehát nem akarok én ilyen strébernek tűni, mert ezért megvan a magam piszka, úgyért idézel be magam, hogy mondjam, egy kicsit nem vagyok én annyira tiszta mindenben, de ebben nagyon.
9:01
SPEAKER_02: Egy kicsit úgy közelítő, hogy belső vívódást is okoz neked, hogy úgy legyenek az időid, hogy meg tud ezeket.
9:09
SPEAKER_02: Azért egy idő egyensúly, a karrier, a munka, meg a család és a saját magadra fordított időben.
9:16
SPEAKER_00: Ez egy önvédelem is, hiszen ének után ugyemlítette, hogy művészt hívtál, a művész lelkületű embereknek, aki is összetétele, az egy picit más, a lelkünk összetétele, a fizikai létünk összetétele.
9:33
SPEAKER_00: Ez egy picit más, mint egy, mit tudom én, tudod, hogy bemész kilencre dolgozni, és délutá négy ott vagy, és utána tiad a világ.
9:40
SPEAKER_00: Tehát utána mész persze ruhanz a gyerekekért nem tudom, de úgy van egy rendszered.
9:45
SPEAKER_00: De hogy szabad úszó, és nincs egy beosztásod, és még hozzá egy ilyen szeleburdi művész vagy, aki állandóan úgy kell lehalásni a felhők közül, mert állandóan ott lebeksz, mert ilyen a lelked, mert állandóan anyám szoktam mondani, hogy leszáll a csendesély nektek állandóan a kis művészlelkekbe, és 12 szeresen élítek meg az érzelmeket, a világnak a hatásaid, az impulzusokat, az ingereket.
10:14
SPEAKER_00: Azoknak az embereknek rohául nehéz betartani az időket.
10:18
SPEAKER_00: Viszont, ha automatizálod az életedben az, hogy igenis egy katonás rendszert teszel bele, akkor nem fogsz szétesni.
10:29
SPEAKER_00: Mi nagyon szétesősök vagyunk.
10:31
SPEAKER_00: Énekesek, mindenféle művészetekkel foglalkozó emberek, és ha én kiesem a napi rutinomból, amit én kialakítottam magamnak most már nagyon sok éve, akkor én nagyon szét tudok esni két nap felfüggesztés után is.
10:45
SPEAKER_00: Tehát akkor jön az öngyilkolás az állandó elégedetlenség, elégedetlenkedés önmagammal.
10:55
SPEAKER_00: Muszáj betartani, mert én hedonista vagyok.
10:57
SPEAKER_00: Imádok enni, imádok inni, imádok bulizni.
11:01
SPEAKER_00: Én voltam régen az első, aki otthol a buliban, és a legutolsó.
11:05
SPEAKER_00: Én keresztben aludtam, ilyen olyan művészekkel reggel nyolck a fészeklubban.
11:10
SPEAKER_00: Szóval, ez már elmúlt, és ahhoz, hogy ebben ne csúszon vissza az ember, be kell húzni a határokat.
11:16
SPEAKER_00: És nem csak ebben, hanem a szociális hálójában, a munkájában, az emberik mindenféle munkakapcsolatában, tehát ezzel nagyon-nagyon én csak szabálendszereket tudok felhozni.
11:29
SPEAKER_00: Mint, bocsáns, én sokat beszélek erről.
11:33
SPEAKER_00: Nem kíváncsi van a munkámban nekem, bármilyen hihetet is, én néztem egyszerűen szízeánnek ennek a kutya tanító embernek a műsorait, és volt benne egy ilyen hármas szabályrendszer, amit betartat az állatokkal, ez a fegyelemjáték szeretet.
11:49
SPEAKER_00: És ezt, ha belegondolsz egyébként emberre is tökéletesen rá lehet húzni.
11:54
SPEAKER_00: Tehát, ez most a munkámon belül, megkívánom a munkámon belül a fegyelmet, tanulj meg a daltszivel is, akiket dolgozom.
12:01
SPEAKER_00: Legyél nem beszélgess a próbán, légyszes figyelj oda, tartra na játék, hogy ezt mind úgy próbáljuk megcsinálni, hogy ne érzed fenyegetve magad, ne legyen félelem benned, nem azért tiszteli, hogy engem merte félsz tőlem, mert azt nem szeretem, az nem valódi tisztelet, az félelemből fakadó tisztelet, az nekem soha nem ment.
12:22
SPEAKER_00: Tőlem ne féljen senki.
12:24
SPEAKER_00: Persze poénkodni szoktam, hogy reteggetek, mert jön a verónka aztán, ha egyszer haragos leszakott vége van a világnak, és mindent szeretetben.
12:32
SPEAKER_00: Tehát békében és a szeretetben próbáljuk meg megoldani, és képzeld el, hogy tud működni.
12:37
SPEAKER_00: És szerintem biztos, hogy nálad is így van a szerkesztőségben, megkívánod a fegyelmed, de szereted az embereket, akikkel dolgozol, és mindezt akár játékosan is végig tudjuk csinálni.
12:50
SPEAKER_00: Nem zárja ki egyik a másikat.
12:52
SPEAKER_00: És ezt tényleg egyszer meghallottam tőle, és így elgondolkodtam a szízzeliánné, hogy ez emberre is ugyanúgy működik.
13:00
SPEAKER_00: Állatra ember csak az a lényeg, hogy legyél te egy biztos pontja az adott témának, amiben benne vagy.
13:08
SPEAKER_00: Legyen az szerkesztőség, legyen az nagycény, legyen az bármi, de mindig kell egy biztos pont, és a biztos pontnak lenni a legnehezebb szerintem.
13:18
SPEAKER_00: Tehát, hogy mindig stabilnak látszod, és ahhoz, hogy te stabilnak látszódhass, ahhoz neked ezeket, amikről beszélgettünk.
13:26
SPEAKER_00: Eddig be kell tartani az időket, a mások idejét megtisztelni.
13:31
SPEAKER_00: És nem mondom, hogy nem férve le néha egy késés, de lehetőleg ne csináld.
13:36
SPEAKER_02: Akkor együtt, ahogy művész vagy, akkor egyútt a vezetőnek is kell lenned bármennyire.
13:41
SPEAKER_00: Igen, és nagyon nehéz nekem.
13:45
SPEAKER_00: Nagyon nehéz nekem.
13:46
SPEAKER_02: Ahogy elmondodod azért abból azt tűnik ki, hogy azért jól csinálhatod.
13:51
SPEAKER_02: Mit mondanának az emberek, ha megkérdeznék tőlük.
13:56
SPEAKER_00: Olyan érdekes ez, hogy volt a 40.
13:58
SPEAKER_00: születésnapomon egy 40.
14:01
SPEAKER_00: szőjnapon egy dokumentumfilmet készítettünk.
14:04
SPEAKER_00: Ez a multi Jelen jövő, volt egy cím, és Nemes Márton képzőművész, festőművésznek a művei között forgattunk egy koncert videót, és elhívtunk azokat a szerzőket, amelyek akik valaha is volt valamiféle kapcsolódásom, vagy egy részét, akikkel nagyon-nagyon meghatározó élményeim voltak, és meg voltak interjúval, én dokumentum filmszerűen, és azt éreztem, hogy p ez a fegyelem játék szeretet érzés, hogy én ezt visszajelzést kaptam arról, hogy én ezt jól betartatom velük, és szerintem szeretnek, de ugyanakkor nagyon is nagyon tisztelek is ezek az emberek.
14:51
SPEAKER_00: És most nem a szerzőkről beszélek, mert a szerzők meg különböző életszakaszaimban láttak, a szerzők azok érdekes életszakaszokat tudnak bemutatni a dalaikon túl, vagy a dalaikon keresztül, mert amikor a László ott a volt 19 évesen a zenei producerem, és megírták azokat a dalokat, amiket megírtak azokra a lemezekre, amik megjelentek tőlem egész fiatalon, ott lehetett érezni a hangomon is, meg még a daloknak talán még nem is az üzenetén keresztül, hogy azért ez a lány még nincs ezekre a témákra megérve.
15:26
SPEAKER_00: És milyen érdekes, hogy egy picit tiltakozott is a szervezetem ellenük, és aztán valahogy úgy 40, vagy ilisc között megjöttek a heurékák az életemben, hogy ja, hogy ez a dal erről.
15:38
SPEAKER_00: Hát ez egy jövendülés volt, hát ez megírta a horvát Attila szövegíró megírta sok szövegben azt, milyen leszek majd.
15:46
SPEAKER_00: És ez van egészen csodálatos dolog, és ők pontosan ezekre a fejlődésekre ték ki, amikor így megkérdezték őket rólam.
15:54
SPEAKER_00: Teh akár a zenekarítagjaimat, ők persze jó vezetőként hoznak fel, és ugyanakkor engem nagyon zavarnak azok a hiányosságaim, amiket ők még őszintén fel is hoznak, hogy azért nem ártan egy zenei produceris ebbe a zenekarba, de ezek most alakulnak organikusan.
16:13
SPEAKER_00: Hogyan a kérdéseid is most ebben a te kis podcastodban, tehát most rájöttem arra, hogy ezt egyedül már nem megy.
16:21
SPEAKER_00: Teh egy ember, aki a zenét összefogja.
16:24
SPEAKER_00: Én ezt nagyon szépen előadom, jól kitalálom, de akivel ezt megvalósítom, egy kázzi üzletvezető kellene, hogy jöjjön.
16:33
SPEAKER_00: Mert most már nagyon-nagyon sok koncertünk van, és ez most nemcegés, hanem ez rengeteg munka és pénz.
16:42
SPEAKER_00: Tehát én saját anyagi befektetést gyakorlatilag.
16:46
SPEAKER_00: Nem azt mondom, hogy minden pénzem, de a pénzem nagyon-nagyon nagy részét befektetem, és azt érzem, hogy mindig minden befektetésnek van keletje, ahogy a nagymamán mondaná, tehát gyümölcsözik ez a vállalkozás, és megnéztem a tavalyi adataimat, és ez egy nagyon-nagyon szép adat jött ki, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy én ezt 41 éves nőként létre tudom hozni az életemben, amellett, hogy elismert művész tudok lenni a szakmában, és én ezt nagyon nagy sikernek élem meg.
17:20
SPEAKER_00: És most voltam egy összművészeti fellépés, egy széges Buin, ez a Wanderland Show Company-nek a solja volt, és ott volt egy olyan kántálás az elején, hogy így összeaktuk a kezünket, és egy-két ha, és siker.
17:37
SPEAKER_00: És tényleg ez a fontos, hogy egy ilyen show, amin egy így dolgoztunk, legyen az bármilyen koncert.
17:44
SPEAKER_00: Bármi, amit abszolálsz, amit te végig csinálsz az életben a cégeden keresztül, az siker legyen.
17:49
SPEAKER_00: És higgy el, hogy az lesz.
17:52
SPEAKER_00: Mert enélkül semmit nem ér az egész.
17:55
SPEAKER_00: És igenis merj álmodni arról, hogy ez be fog érni.
17:59
SPEAKER_00: Még magam is meglepődöm, hogy mi mindent hoz.
18:02
SPEAKER_00: Az a sok munka, amit befektetünk.
18:05
SPEAKER_00: De tényleg az olyan, a fizika törvénye, hogy az energia nem vészel, átalakul, és abból biztos, hogy lesz valami.
18:12
SPEAKER_00: A Podcast fő támogatója a szemurásről lesz, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.
18:18
SPEAKER_02: Volt olyan az életedben, amikor éppen benne voltál valaminek a megvalósításában, és mégis elkezdtél szorongani, hogy akkor ez mi lesz, akkor ez most jó lesz, nem lesz jó.
18:28
SPEAKER_02: E hogy kell elképzelni toteránál.
18:31
SPEAKER_00: Képzeld el, hogy egy csómi mindig csak ez volt a jellemzőrem, hogy ez majdnem jó, majd nem sikerül.
18:39
SPEAKER_00: Ezek a majdnak is rá kellett jönnagy, hogy mi az, ami miatt csak majdnem.
18:44
SPEAKER_00: Tehát volt egy-két olyan évezem, hogy az, amikor csak majdnem, ez olyan, mint másodiknak lenne egy versenyen.
18:51
SPEAKER_00: Tehát egyszerűen még a bronzérem is jobb, meg nyerni is jobb.
18:56
SPEAKER_02: Ez majdnem az belőle fakad.
18:58
SPEAKER_00: Igen, csak egyszerűen halára idegesített, ez a majdnem.
19:02
SPEAKER_00: És igazából az erőködés volt, mond a lényeg: hogy a művészetet szabadon kell hagyni, árulni, és a művészetet és a bizniszt külön kell választani.
19:14
SPEAKER_00: Akármennyire is együtt jár, hogy ez egy cégén keresztül tud csak működni, a biznis az biznis, a művészet az művészet.
19:21
SPEAKER_00: A művészet ezt azt mindig engedni kell, csinálódni, organikusan fejlődni.
19:27
SPEAKER_00: A bizniszt meg rotul kordában kell tartani mellette, mert a kettő egymást fogja kibalanszolni.
19:34
SPEAKER_00: És igenis együtt jár.
19:37
SPEAKER_00: Biznis woman-nek, meg biznismennek lenne mellette.
19:40
SPEAKER_00: És ezt én összexeltem.
19:42
SPEAKER_00: Állandóan együtt gondolkodtam a.
19:45
SPEAKER_00: A biznisban nincs.
19:46
SPEAKER_00: A biznisz azok számok, az jog, az száraz a művészet, meg érzés, lélek, és a kettő csak úgy összemiszelhető, hogyha mind a kettő rendben van.
19:57
SPEAKER_00: De úgy tud mind a kettő rendben lenni, hogy te is rendben vagy magaddal.
20:01
SPEAKER_00: És ezt a felismerések voltak.
20:05
SPEAKER_00: Nagyon hosszú idők teeltek el a felismerésekig.
20:08
SPEAKER_02: Pont azon gondolkodtam a beszélgetésben, hogy volt egy dokumentumfilmed, amit említett, hogy múlt jelen jövő, és az az igazság, hogy egy nagyon pici időre nem hosszú időre, de ugorjunk vissza az időbe.
20:20
SPEAKER_02: Tehát hogy ma itt van a mai totvera, de ugorjunk egy olyan 20 évet, jó?
20:27
SPEAKER_02: Hogy akkor milyen volt.
20:28
SPEAKER_00: Na annak semmi köze nincsen ez a otveresz, de mégis valahol benne van a rendszer.
20:34
SPEAKER_02: Milyen volt otvere a 20 évvel ezelőtt?
20:36
SPEAKER_00: Hát az egy olyan csaj volt.
20:38
SPEAKER_02: És akkor volt pontosan a megasztáros siker, amikor egy nagy lépés volt, az az hány évvel ezelőtt volt, az körülbelül.
20:44
SPEAKER_00: 204.
20:46
SPEAKER_00: 22 évvel ezelőtt.
20:47
SPEAKER_02: Akkor nagyjából jól is lőttem be, hogy oda mi vett erre a megmérettetés.
20:53
SPEAKER_00: Ez az anyám.
20:54
SPEAKER_00: Az anyámnak a jelentkezési lapja, amit feladat a megasztár.
20:59
SPEAKER_00: Engem emlékszem, hogy a tapolcai panel konyhájában állok, és éppen a hűtőből rágom ki azt, amit az anyám bent hagyott nekem a diskola után szoktam evédre megni.
21:11
SPEAKER_00: És hát ilyen hűtőből bicikázás volt, és egy csak csörök a telefon, budapesti szám.
21:20
SPEAKER_00: Volt egy ilyen kis gadi telefon, és felvettem, és mondta, hogy szia, Angy, Vikki vagyok, a megasztár kastingjával hívlak, szeretnék behívni a október nem tudom harykán.
21:31
SPEAKER_00: Igen.
21:32
SPEAKER_00: Na anyámat rögtön felültem, anya, mit műveltél, és anyám kikelt magával.
21:37
SPEAKER_00: É az én lányom nem fog regionális szinten megragadni, mert az én lányom úgy én nekem, mint egy világszerét.
21:42
SPEAKER_00: Halik el a világnak, és olyan cuki volt.
21:45
SPEAKER_00: Feladta a jelentkezési lapot, és ezáltal hívtak be a megasztárba.
21:49
SPEAKER_00: É felültem a tapolca déli pályodvar gyors vonatra, és egészen jöttem budapesti, és ez.
22:00
SPEAKER_00: 17.
22:01
SPEAKER_00: versenyző voltam, tehaz a bilét, tehát az Isten tudja, mennyi ember?
22:06
SPEAKER_00: Nagyon-nagyon sok.
22:07
SPEAKER_00: Úgyhogy ez egy lenek nyugalmával, én úgy éreztem, hogy én nem.
22:11
SPEAKER_02: Pont ezt akartam megkérdezni, hogy nyugodt voltál, vagy szorongtál.
22:15
SPEAKER_00: Nagyon izgudtam, tehát nagyon lámpalázas voltam.
22:18
SPEAKER_00: És ez rá is ült az éneklésemre, úgyhogy remegő hanggal énekeltem végig ezeket az akapella dalokat, amik ott a presszer gábor, meg a pélibarna, meg a Soma, a pió, meg a pakácsci borőtt.
22:33
SPEAKER_00: Azért presszer előtt énekelni 18 évesen, az egy kihívás volt, és ott már csak ezért, és egy kicsit azért úgy volt bennem egy ilyen feszültség, de valahogy azt éreztem, hogy most vagy soha.
22:47
SPEAKER_00: Most meg kell mutassam, és ha én ezzel szeretnék foglalkozni.
22:50
SPEAKER_02: Rát tudtál hangolódni, mert hogy azt elmondad, hogy az anyukád adta be a tudodon kívül a jelentkezést.
22:57
SPEAKER_02: De akkor úgy voltál vele, jól értem, hogy na már itt van ez a lehetőség, akkor éljünk vele.
23:02
SPEAKER_00: Hát gyakorlatilag én nem nagyon láttam más lehetőséget kiugrani egy kisvárosból, egy olyan családból, akik előtt minden tiszteletem, mert az életüket a gyerekeik tanítására, meg a gyerekeikre tették föl, csak azért dolgoztak, hogy mi jól legyünk, és ezt a mai napig nem felejtem el a szüleimnek.
23:23
SPEAKER_00: De azért nem nagyon voltak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy egy panelház hátsó szobájából ami kb.
23:31
SPEAKER_00: négy négyzetméter ki lehet törni egy országos karjért, akkor még nem voltak ilyen lehetőségek, hogy akárki ből szár lehet.
23:39
SPEAKER_02: A játszunk egy nagyon apró játékot.
23:41
SPEAKER_02: Nézzük meg, hogy mielőtt feléptél, és miután megkaptad a visszajelzéseket a zűrítől, hogy a kettő között mit történt, hogy mi volt a különbség?
23:54
SPEAKER_02: Ittél magadban annyira, hogy neked tél.
23:56
SPEAKER_02: Myukád megmondta, hogy világszár hangod van, szerintem igaza van, meg igaza volt akkor, de te ezt hogy élted meg?
24:03
SPEAKER_02: Hogy mi történt ott, hogy megmutatom a világnak, hogy ez így van, amit az anyukám gondol, és amikor mondjuk a bírák visszajeleztek, akkor azt mondtad, hogy na szuper, akkor hallották.
24:18
SPEAKER_02: Vagy a kettő között volt nagyobb különbség.
24:21
SPEAKER_00: Nagyon nehezen lehetett arra meggyőzni engem, hogy én belőlem bármi lehet.
24:27
SPEAKER_00: Azt viszont tudtam, hogy énekelni tudok.
24:31
SPEAKER_00: Tehát ez volt a fix biztos az életem, mert másban semmiben nem voltam biztos, meg abban, hogy élek és létezem.
24:38
SPEAKER_02: Miatt vagy kaptál visszajelzést is mondjuk az énektanárotól vagy?
24:42
SPEAKER_00: Mindig voltak valahogy olyan mentorok az életemben, akik így előre vittek.
24:48
SPEAKER_00: Tehát legyen az énektanár, inkább énektanárok.
24:51
SPEAKER_00: Tehát nekem van egy nagyon aranyos sztorim, amikor én középiskolában mentem, akkor én marketing szakon tanulok képzed el, ott kezdtem el tanulni, és középiskolában, és akkor valahogy bevezették, hogy a gimnáziumban volt csak énekorat, de valamilyen tantárgyat kivettek, és bevezették az énekorát, és megjelent kati néni, aki egy ötven szenti.
25:11
SPEAKER_00: Tényleg minden tiszteletem mondom, mint egy ilyen kis palota minsi egy ugatrát, és azt hiszem, hogy mindjárt elharapja a torkodat, olyan típus, és ilyen esélytelenek nyugalmát láttam az arcán, hogy majd akkor most ő megénekeltett minket ezt a sok zűlött suhadékot, akivel jártam abban osztályba.
25:29
SPEAKER_00: Akik éppen most léptek ki a pubertás korukba, vagy inkább be a púbértás korukba, főleg a fiúkért tényleg meg se lehetett szólatni, ott röhögtek, hogy úristen úristen nekem, hogy sorra kerülök, akkor mi lesz majd, hogy ők a fiúk sorra kerülnek, és akkor jött a katiné, és akkor mondta, hogy ne, ki akar énekelni, és én levágta a naplót az asztalra, hogy halálunk az egész csapatot.
25:49
SPEAKER_00: Halálunk, hogy át kell jönni a gimből, meg ének tanárnak lenni.
25:53
SPEAKER_00: És én mondtam, hogy szabad na nekem énekelni egyet, és mondta, hogy.
25:58
SPEAKER_00: És de láttam rajta, hogy na, ez mit akarít.
26:02
SPEAKER_00: Nem voltam egy nagyon hímzés maradjuk ott, hogy semmi nem volt meg az hangomon kívül a színpadi jelenéhez.
26:09
SPEAKER_00: És elénekeltem neki különös éjszaka volt címid, és így lemerevettek az emberek után, és katinéni kibbadt az elvek bubbadt szeme.
26:19
SPEAKER_00: Hogy történhetett ez most?
26:21
SPEAKER_00: És az osztály üvrivalgásban tört ki, olyan taps, onnantól kezdve nem hagytak békén, minden iskolai rendezvényem mindent nekem kellett énekelni.
26:33
SPEAKER_00: És Katinéni aznap azt mondta, hogy délután négy órakor várunk szeretettel a gimnázium, a Bacányi János gimnázium musical stúdiójának a próbáján.
26:43
SPEAKER_00: Tehát én onnantól kezdve a gimnáziumi musical stúdióba, semmi közöm nem volt, aki mihez.
26:48
SPEAKER_00: De azt mondta Katinéni, hogy én meg ilyet nem hallott.
26:50
SPEAKER_00: Úgy hallotta, hogy tehetségesek a gyerekek, de hogy ez egy más szint, más Káváz.
26:56
SPEAKER_00: É megígy néztem, hogy azért én ennyire nem tartottam jónak magam, ne ott legyen.
27:00
SPEAKER_00: És onnantól kezdve a színpadi rutinomat ott szereztem meg.
27:03
SPEAKER_00: Aztán elkerültem veszprémbe, egy vőler a délnevő tanárnőhöz, ahol már egy félprofi, vagy egy ilyen mondhatny profi csapattal volt dolgom.
27:13
SPEAKER_00: Az énekesek tekintetében is ottem már egy nagyon válogatott csapat volt, és ott is nagyon sokat tanultam a színpadról, és aztán anyukám, meg azt állt.
27:25
SPEAKER_02: Szóval akkor ott vagyunk az első éneklés előtt.
27:28
SPEAKER_02: Egyet tudtál, hogy nagyon jó halokom.
27:30
SPEAKER_00: Igen semmi más.
27:32
SPEAKER_00: Én én halál idegbe voltam magam miatt, hogy én nekem ez nem fog menni, mert csúnya vagyok, kövér vagyok, nem engem biztos, hogy nem fognak beválogatni.
27:43
SPEAKER_00: Eddig nem ez, tehát nekem olyan sztorik voltok az életem, hogy azért nem.
27:46
SPEAKER_00: Elmentem a csinos szomszédlánjal az énekasztingra, mi ott volt a környékünk, tapolcani, és azt hitték, hogy ő fog énekelni, és mondom, nem, én fogok, és láttam az arcán az embernek, hogy csalódott, hogy a barátnőnek nincs hangja, viszont az nem érdekelte, hogy különösen, hogy nekem megvan.
28:06
SPEAKER_00: Az én egy duci, ugyan duci kislány voltam, és akkor így.
28:11
SPEAKER_00: Ez mindig is.
28:12
SPEAKER_00: Tehát, hogy a csufolás, az iskolai indultálás.
28:15
SPEAKER_02: És akkor ez benne volt mindig össze volt gyurva abban a felépésben.
28:19
SPEAKER_00: Nem volt el megy.
28:20
SPEAKER_02: És mi történt akkor, amikor elénekelted, és arra emlékszem, én is, akkor otorlatilag mindenkinek leesett az állat.
28:27
SPEAKER_00: Hát akkor a tapolcaiakból kiindulva, ők teljes flest kaptak attól, hogy a mi lunk.
28:34
SPEAKER_00: Ott olyan a tapolcán olyan úgy összehozta az embereket, összekovácsolóreje volt, hogy a tűzoltóautó végigment a városon minden döntő reggelén, tehát amí ment a meg, azt szombat reggel végben.
28:48
SPEAKER_00: Én stapolcai kislányra, szavazatok, toterára, és ment körbés ilyen hangos bemondon.
28:55
SPEAKER_00: A cirkuszi hangosbemondósok is ezt csinálták, tehát ott ez egy közös ügy volt, amely.
29:00
SPEAKER_02: És akkor egy óriási jó érzés lehetett neked, nem.
29:03
SPEAKER_00: Hát én nagyon-nagyon-nagy örültem neki, és nem annak örültem, hogy most én mekkora királyné vagyok, hogy engem ennyire szeretnek, hanem inkább annak, hogy mindig is volt egy ilyen tyúkanyó flesem.
29:16
SPEAKER_00: Szerettem egy helyen tartani az embereket, meg úgy összetartani.
29:19
SPEAKER_00: És nekem ez nagyon példát, hogy nem csak arra vagyunk képesek, hogy irigkedjünk egymásra, és beszéljünk egymás életéről és kibeszéljük a másikat, hanem összetartóak is tudunk lenni.
29:33
SPEAKER_00: Nézzük meg, ez egy ilyen összetartás fesztivál volt ez a megasztály, és amikor megnyertem, akkor megállítólag olyan ügyvényvelgás volt, hogy az emberek beleemberektek az árokban olyan részegek voltak, hogy öszmbuli volt a tapolcát.
29:53
SPEAKER_00: Osztoztak ennek örömében az emberek, hogy az egész tapolcai mentalitást, vagy azt az önbecsülés hangulatot, ami volt, ez a nagyon mélyen lévő balsors, akit régen tép magyar hangulat, azt így felemelte egy ilyen nagyon jó szintre azt a morált, ami volt tapolcán, és szerintem ott iszonyúan megváltozta milliő, milyen jó, hogy ilyen is van, nem.
30:20
SPEAKER_00: Úlyen, hogy milyen jó.
30:21
SPEAKER_00: Ez olyan, amikor az emberek kivonulnak egy foci sikerért az utcára, vagy nem tudom, tehát, hogy képesek vagyunk mi erre, és erre kell az embereket szerintem most is nagyon-nagyer sen összekelő.
30:33
SPEAKER_02: Csodálatos dolog más sikerének örülni, az egy nagyon felemelő, hogy ha azt valaki érzi érti, akkor ez megy.
30:40
SPEAKER_02: Oké, meg volt, meg is nyerted, de hát azért utána jött a nagybetűs élet.
30:47
SPEAKER_00: Az nagyon nem volt jó.
30:49
SPEAKER_00: Egyébként is akkor márztam ki a fészekből, tehát alapvetően ez egy időleg történt azzal, hogy a szülői fészekből is kiugrottam, és akkor el kellett kezdeni megpróbálni megtanulni egyedül repülgetni, az volt a kemény része, mert addig, amíg ez egy ilyen vezetett buli volt, hoppá! Valami történik.
31:10
SPEAKER_00: Szóval az, hogy ez egy ilyen vezetett csapat volt, az azért jó volt, hogy ott volt, aki megmondja, hogy te figyelj te, ezt csináld, azt csináld, ezt tényleg azt, rád adjuk a ruhát, neked meghozuk a kaját.
31:22
SPEAKER_00: Azért ez egy marha jó dolog volt a Megasztárházban, ott azért habzítő zsi volt, de utána.
31:28
SPEAKER_02: Az egy nagy kontraszt is, nem?
31:29
SPEAKER_02: Hogy ott mindenki látott, hogy érted dolgozik, mármint az a csapat, aki téged készített.
31:34
SPEAKER_00: Jól, meg magad.
31:35
SPEAKER_02: És onnantól kezdve, és azt látom, különben a 17 résznél itt jön a nehézség, és itt jön az eltűnés.
31:43
SPEAKER_00: Től elminesz, és jöttek a kesejük, gondolhatod.
31:47
SPEAKER_00: Az lep.
31:48
SPEAKER_00: Az, aki ebben kereseti lehetőséget látott, az mind ott volt körülöttünk, mindent megígért, amit lehetett.
31:56
SPEAKER_00: Mi mindent nem minden, de azért nagyjából sok mindent elhittünk.
32:01
SPEAKER_00: Ezeknek az embereknek tartott egy, vagy egy kötött egy szerződés a tévé kettőhöz, ami egyébként nem volt kihasználva tőlünk semmi, nem kértek tőlünk különösen semmit.
32:13
SPEAKER_00: Mi megkaptuk azt a pénzt, amit mondtak, és azzal, mi úgy gazdálkodunk, ahogy tudtunk, és hát az embernek jön ilyenkor, amikor ilyen nagyon sokáig egy felső, vagy egy ilyen közép-középosztály családból származik, még felső középosztály családot sem mondtam volna, és ugye meg van húzva a határ, arra, hogy mire költhet?
32:34
SPEAKER_00: Tehát nem egy kastélyban nő fel gazdag szülők gyerekeként, és tanítatják magántanárokat.
32:41
SPEAKER_00: Mindent, amit a rendszer tud adni, azt használják ki, azt, amit dobott a gép, és akkor abból főzünk, ami van.
32:49
SPEAKER_00: Nekünk azért eléggé volt ez a.
32:52
SPEAKER_02: Ezen keresztül levickélni ezen a.
32:54
SPEAKER_02: Tényleg én is azt látom, én iszonyatos nagy zenerejongó vagyok, én nem értek úgy hozzá, mint te, de kisgyerekkorom óta érdekel a zene, és mindig az volt a legnagyobb szomorúságom, amikor azt láttam, akár ezeken a versenyeken, hogy elkallódnak az emberek.
33:11
SPEAKER_02: Hogy mi segített abban, hogy te ne hallódjál?
33:15
SPEAKER_00: Nem mindenki születik sztárnak, az az igazság.
33:19
SPEAKER_00: A tehetség önmagában nem elég ahhoz, hogy az adott ügyhöz való tehetség.
33:27
SPEAKER_00: Ez komplex.
33:28
SPEAKER_00: Kell hozzá személyiséged, kell hozzá a családi szülői, szociális háttered, kell a saját, hogy mondom, önismereted.
33:39
SPEAKER_00: Nekem mindig volt egy józán paraszt eszem, amivel gondolkodtam.
33:43
SPEAKER_00: Ezért ott volt, anyám olyan típus, aki gyanúsítgat embereket.
33:48
SPEAKER_00: Figyelj, nekem annak a szemenem állól.
33:51
SPEAKER_00: És figyelj oda, mert ennek a szememe, és anyám mindig mondta, hogy az az ember, az az ember, attól tarts el egy picit, az egy métertávas, és ezeket így megtartottam.
33:59
SPEAKER_00: Ezekbe is váltak.
34:00
SPEAKER_00: De persze mindenki túlesik azon, amit kérdeztél, hogy hirtelen rázódul az a összeg, vagy azok az anyagi javak, amik eddig nem voltak az életedben.
34:14
SPEAKER_00: Évekig könyörögtél egy párfűmért, évekig könyörögtél egy rúzsért, én egy Cédér, bármilyen, mert nem tudta anyád megvenni, mert nem volt rá pénze.
34:24
SPEAKER_00: De most abból tizet is meg tudsz venni, akkor ezt, hogy oldod meg?
34:27
SPEAKER_00: Há, akkor itt van az az egyik kardinális pontja, amit szerintem mindenki ott tud elcsúszni a legjobban, hogy elkezd egy sleppet tartani, és akkor szépen kizsigerik a francban, és ott maradt egyedül, és a fókuspont nem arra tevődik, hogy te művészked, meg a fontos dolgokkal foglalkozzál, nemlazod magad mindenféle embernek, ügynek nagy a zaj, és nagyon nehéz kiszűrni, fiatalon, hogy te neked mi egyből a jó.
34:58
SPEAKER_00: És akkor mellette még van egy olyan érzelmi kavakát benned, hogyha nem adsz, akkor nem fognak szeretni.
35:08
SPEAKER_00: Nayyen volt, ami a szeretet koldus.
35:11
SPEAKER_00: És volt olyan, amikor koncert után bementünk a Teszkóba hnali ötkor, és vittük a kosarat, a lányok benültek a vokalisták, és mondom mindent, amit azt megveszem nektek.
35:23
SPEAKER_00: Tehát szerintem, mint hogyha nem is tudom, hogy kilettem volna az Isten.
35:26
SPEAKER_00: Tehát, hogy az emberek Istennek képzelni magát, aztán persze nyilván rájön, hogy nem az halhatatlanak Istennek, de közben meg végtelen se vezhetőnek.
35:38
SPEAKER_02: Rendkívül megterhelő érzés lehetne.
35:41
SPEAKER_00: Nagyon, nagyon.
35:42
SPEAKER_00: És utána meg ott maradsz egyedül, mert amikor elfogyak, meg kikopnak.
35:46
SPEAKER_00: És hogyha ráhagyod a világra, tehát nem állsz ki magadért, hanem csak hagyod, hogy hadd menjenek a dolgok a fejed fölött, akkor annak nagyon-nagyon kemény következményei lehetnek.
35:57
SPEAKER_00: Ott kihasználnak, nem tisztelnek, ja, persze őt lehetőt, lehet rakozgatni abrobra.
36:04
SPEAKER_00: Na, és akkor verához kell menni, onnan lehet egy órát késni.
36:09
SPEAKER_00: Tehem játék szeretet.
36:12
SPEAKER_00: Ezt kell kialakítani minden kényelni minden.
36:15
SPEAKER_02: Ez egy nagyon érdekes rész, ahol itt vagyunk, hogy megtörténik a siker, gondolom jön egy lemez, ami sikeres lesz.
36:24
SPEAKER_02: És utána ennek van egy ilyen nagy durranás része, és akkor utána elcsöndesedik, és ott milyennek kell lennie a verának ahhoz, hogy ezt tovább tudja csinálni.
36:35
SPEAKER_02: Mert azért most már aránylag nyugodtan kimondhatjuk, hogy te azért feltetted magadat.
36:42
SPEAKER_00: Remélem.
36:43
SPEAKER_02: Én úgy látom kívülről íszáj.
36:46
SPEAKER_02: Te úgy látod, hogy nem én nyilván én csak egy ember vagyok abból a sok kezből, aki így gondolják.
36:53
SPEAKER_02: Viszont akkor itt jön be ez a fegyelem, értékek, csináljunk valamit, nehezen tudom megfogalmazni, de ott mi kell?
37:03
SPEAKER_02: Amikor már átisvertek egyszer kétszer, meg már valaki így nézett rád, valaki meg úgy nézett rád, hogy abból, hogy jön ki az a tiszteletre méltó ember, akire már odafigyelnek.
37:17
SPEAKER_00: Az, hogy ne a sikereid, az lengy az első, hogy a sikereid határoznak meg téged.
37:23
SPEAKER_00: Mindig a teljesítményet határozd meg téged, hogy te attól vagy értékes, amit elértél.
37:29
SPEAKER_00: Igen, ez hozzátesz a te személyiségedhez, és valóban lehet büszke magadra, hogy te nagyon sok mindent elértél, és jól vezeted a téged, pedáns életet élsz, és még azt is bevállalod, hogyha egyszer egyszer kiugrasz, vagy kilengesz, és kimászol a komfortzónátból, és neked az nem jó.
37:47
SPEAKER_00: De alapvetően én mindig azt a példát szoktam erre felhozni, hogy amikor lemegy, lecseng a karácsony időszak, és ez tényleg az ember gyakorlatilag tündököl a gyönyörű estélyruháiban, a legurvább, legcsodatosabb fellépéseid, akkor vannak a legszebb helyeken, patinás épületekben.
38:06
SPEAKER_00: Tehát ott az ember úgy eltud, hogy az egójának az nagyon jót tud tenni, és aztán január 1-én vagy másodikán már üdögész otthon a klógatjátban, és mindez a múlté, egy jó darabig.
38:18
SPEAKER_00: És akkor úgy hajlamos vagy azt érezni magadról, hogy így már nem kerek senkinek, én nem élek semmit.
38:25
SPEAKER_02: Volt ilyen mélypont ez alatt.
38:28
SPEAKER_00: Ez szerintem a nő társadalom meg a társadalmunknak az egyik legnagyobb hülyesége.
38:32
SPEAKER_00: És erre én egy olyan két-három éve rájöttem, hogy ez nem igaz, ez nem így van, hogy én akkor nem éreg semmit, amikor a kis pendélyek otthon, és akkor csak a kávé-ét főzem a férjemnek csak.
38:46
SPEAKER_00: Minden szinten értékes vagy.
38:48
SPEAKER_00: Minden perc értékes, amit élettel tudsz elkölteni, amiben te egészséges vagy.
38:56
SPEAKER_00: Amiben te bizonyítottál már magad előtt, hogy igen, már csak az, hogy reggel hétkor vagy nyolcor felkelek minden nap, és ugyanazt a rutint végig csinálom magamért, már az, hogy magamért csinálom meg, az már egy nagyon nagy teljesítmény.
39:12
SPEAKER_00: Vagy az, hogy te fölkelsz, és a gyerekedet elviszed az óvodában, hogy akármilyen állapotban, vagy muszáj, tanítanod, muszáj, az egy önmagában egy láthatatlan dolog, de mégis engem például borzató nagy büszkeséggel tölt el, hogy vannak barátném, akik énekesnők és egyben anyák is.
39:32
SPEAKER_00: És ezt a kettőt én nem tudom, hogy csinálják, de minden tiszteletem.
39:36
SPEAKER_00: Ez annyira csodálatos.
39:38
SPEAKER_00: Hogy közben tudjuk, hogy a mai világ irtózatosan nagy terhetesz a nökre.
39:43
SPEAKER_00: J szerető legyél, jó feleség legyél, vezető legyél, karrierista legyél, jól nézzél ki, jó anya legyél, főzzél jókat, minden csinál jól hátrat, és akkor hol vannak a hák ebben, smink nélkül összeomolva ülek az ágy szélén.
39:59
SPEAKER_00: Eleve nem jussak el idáig, hogy smink nélkül összeomolva ülek az ágy szélén.
40:03
SPEAKER_00: Ezt csak is úgy tudom megtenni, hogy ha elfogadom azt, hogy most betartom az időmet, de ha nem tudom betartani egy napra, vagy két napra, mert elfáradtam, és csak ülök a plódban az egy szélén, és most vagyok, és megadom magamnak azt a luxust, mert a luxus téma az, hogy mi alszunk, megfekszünk, meg pihenünk egy napot, vagy kiveszünk egy két szabad napot, akkor nem azt érezzük, hogy mi most valamit rosszul csinálunk, vagy nem a lelki ismeretfulladásunk legyen, hanem valahogy úgy próbáljuk visszafordítani, hogy ez értem történik, hogy én tudjak neked adni, és magamnak is energia minden.
40:39
SPEAKER_02: Amiket most mondasz, számolra azért egy nagyfokú ismerett érzekel mögött.
40:45
SPEAKER_02: Mikor volt az a felismerésed, amikor ezzel komolyabban is foglalkoznod kell?
40:50
SPEAKER_00: Hát az első ilyen, úgyman burnaut szindróma szerűség, amiben nagyon-nagyon sok pszikális mindenféle tünet előjött.
41:00
SPEAKER_00: Az olyan 15 évvel ezelőtt volt, ez akkor 26 éves, és azt hiszem, hogy akkor tudtam, hogy igazán kirepülni a szülői fészekből, tehát nagyon sok minden, nagyon sok teher tevődött a hátamra.
41:16
SPEAKER_00: Egyrészt addig úgy éltem az életemet, hogy jaj, majd toogatjuk majd holnap, majd most még nem kell még most fiatal vagyok, és besöpörtem az asztal alá azokat a nagyon fontos problémákat, amiket nekem otton meg kell volna oldom, és ezek így gyűlem lett a feszó, folyamatosan nőtt ez a gömb, és egyszerűen kipukkant, és arra keltem, hogy egy olyan szorongásnak egy olyan formája jött ki rajtam, amit úgy hívnak, hogy depersonalizációs szintróma, deralizáltsággal.
41:48
SPEAKER_00: Ez azt jelenti, hogy elszemélytelenett szőnmagattól.
41:51
SPEAKER_00: Tette fölkelsz, és belenézett a körülmény, és képzeled, hogy azt érzed, hogy ott egy idegen áll.
41:55
SPEAKER_00: És ezt tudom, hogy ez ilyen közhelnek tűnik, de azt, amikor te ezt fankó meg, vagy mondjuk ahhoz lehetne hasonlítani, hogy ezt hittál egy jó kis majás cigarettát, és rajta maradtál a trippel.
42:07
SPEAKER_00: De közben már el kellett volna múlni a hatásának, és még mindig ott van, és már rég fölkeltem, már rég minden rendben van, már rég elindítottam a napomat, de még mindig el vagy.
42:16
SPEAKER_00: Én állomkor szindróma, nem tudom.
42:18
SPEAKER_00: Tehát, hogy ez a szorongásnak egy tünete.
42:22
SPEAKER_02: Ezt ma már tudod, de akkor még nem tudtad.
42:26
SPEAKER_00: És akkor még nem volt chetégti, meg nem volt felkészülve annyira a pszichológia erre főleg itthon, és aztán valahogy a Google kereső segítségével, hogy beírogattam a tüneteimet, és aki kiadta, hogy hát neked depersonalizációs szintromád van.
42:39
SPEAKER_00: Majd találtam egy pszichológust, aki a mai napig egyébként nagyon jó barátnőm, aki itt egyébként felfedezte, hogy valóban így van, tehát megerősítette azt, amit a Google találtam.
42:52
SPEAKER_00: És fú, ez egy nagyon félelmetes állapot.
42:54
SPEAKER_00: Teh folyamatosan félsz.
42:56
SPEAKER_00: Egyfolytában, egyfolytában félelem van benned szó.
43:00
SPEAKER_00: Tehát egy ilyen olyan krónikus szorongás, amit nem tudsz.
43:04
SPEAKER_00: Mogy tudom, én mindig azt szoktam mondani, hogy az az állapot, mikor látod, hogy frontálisan belét fognak ütközni.
43:09
SPEAKER_00: És te már ezért nem tudsz mit csinálni, az, megmarad az az állapot.
43:12
SPEAKER_00: Nem tudom egyszerűen szebben fogalmaz.
43:14
SPEAKER_02: A tanult tehetetlenség érzés volt.
43:17
SPEAKER_00: És közben folyamatosan csinálnod kell valamit.
43:19
SPEAKER_02: És közben megcsináltad a dolgodat.
43:21
SPEAKER_00: Kényszeresen csinálnod kell valamit.
43:24
SPEAKER_00: Minden volt.
43:24
SPEAKER_02: De hogy közben neked fellépéseid voltak, közben ment az életed.
43:30
SPEAKER_00: Igen, folyamatosan felépésem volt, de akkor kértem segítséget komolyabban szakembertől, amikor ez már a színpadon is pánik ruhamokat, meg mindenféle pánik tüneteket okozott, és mondtam, hogy ha már nekem a színpad az mindig a szent hely.
43:45
SPEAKER_00: Az, ahol nem történhet velem semmi baj.
43:47
SPEAKER_02: Az neked egy biztonságos hely.
43:49
SPEAKER_00: Ahol a teljes fényben adoghatok, és az az én territóriumom, és az én döntöm el, hogy ott mi van.
43:55
SPEAKER_00: Tehát valahol olyan dolog, ami fölött én rendelkezhetek a pozitív stresszem, Ha lehet egy Longevitihez hozzákni, hogy tudjuk, hogy az a stressz, amire ráhatásod van.
44:05
SPEAKER_00: Na, ez a színpad.
44:07
SPEAKER_00: És amikor már a színpadon megtámadott a szorongás, akkor mondtam azt, hogy álljunk meg.
44:12
SPEAKER_00: Nem kell erőltetni.
44:13
SPEAKER_00: Most az van, hogy én jövök, és én most én magamért nagyon szeretnék sok mindent betótolni vagy megtenni, amit eddig nem tettem meg.
44:22
SPEAKER_00: És a legjobb döntés volt.
44:24
SPEAKER_00: Elkezdtem hallgatni az ösztöneimre, az érzéseimre, a megérzéseimre, magamért kiállni.
44:33
SPEAKER_00: Meg elkezdtem azt mondani, hogy nem érdekel engem.
44:35
SPEAKER_00: Én nem leszek egy falunapi félpléxár, amit az adott menedzserem akart velem csinálni, fele is összeveztem, és otthytam, és ki zsiggereltek utána volt, hogy nulla forinton volt, nulláról kezdtem.
44:53
SPEAKER_00: Kb.
44:53
SPEAKER_00: azt hiszem, hogy a sziklaiadik vannak az orfeumnak a tulajának köszönhetem azt, hogy ő engedte, hogy én elkezdjék ott koncertezni.
45:01
SPEAKER_00: A 30 emberből, aki lejött erre a koncertre, 15 volt a család, csak családtagok meg barátok, vagy harmincból harminc.
45:10
SPEAKER_00: Én tényleg a nulláról kezdtem el 2011.
45:13
SPEAKER_00: 12-ben, amikor ez a burnout-szindróma betalált, és nagyon hálás vagyok az adikónak, hogy megengedte, hogy elkezdjen koncertezni Budapest, és ezzel az identitásomat, a zenei identitásomat, az újjászületésem támogatta, és az identitás keresésemet.
45:32
SPEAKER_00: Tehát azt, hogy ki is, hogy valójában a totva.
45:36
SPEAKER_00: És akkor persze én azt hittem, hogy akkor én nagyon készen lettem, és én nagyon-nagyon elégedett voltam magammal, én nagyon, akkor volt egy időszak, hogy én otnyira boldog voltam, hogy elmúlt ez a szorongási tünet, amit az előbb elmeséltem, hogy elkezdtem meglátni a dolgokat magam körül.
45:58
SPEAKER_00: Elkezdett a fenekemből kijönni a fejem.
46:00
SPEAKER_00: És akkor, ja hogy süt a nap, hogy melegíti a nap az arcom, és ez milyen jó.
46:07
SPEAKER_00: Hogy elkezdted a dolgokat értékelni, figyelni a körülötted lévő világra.
46:12
SPEAKER_02: Azért nagyon érdekes, mert itt a csapattal a Rimán pontosan azon dolgozunk, hogy hogy tudjuk a tudatosságot egy kicsit jobban megfoghatóvá tenni, mert ez egy ilyen nagyon-nagyon elvontnak tűnő dolog.
46:23
SPEAKER_02: De találtam rá egy nagyon-nagyon jó meghatározást, amikor a tudatosság az, amikor már meg tudod magadat figyelni kívülről, és tudsz reagálni a gondolataidra, nem feltétlenül fogod elfogadni a gondolataidat, vagy az érzéseid.
46:42
SPEAKER_02: Inkább nem úgy gondolom, hogy nem fogadod el, hanem megkérdőjelezed őket, hogy adott esetben.
46:47
SPEAKER_02: Ha valami ilyesmi történhet ott.
46:49
SPEAKER_00: A de personalizációnak az egyik tünete az pont az, hogy te kívülről látod magadat.
46:54
SPEAKER_00: Akkor az másan félelmetes dolga.
46:57
SPEAKER_02: De akkor az önmában még nem jó.
46:59
SPEAKER_02: Mert most én arról beszélek, hogy ennek van egy következő lépése, amikor már nem félsz tőle, csak egyszerűen tudsz reagálni a saját gondolata.
47:09
SPEAKER_00: De akkor megmutatta a lelkem, hogy mire lenne szükségem.
47:12
SPEAKER_00: Igenis magadat láskívül, és az egy nagyon félelmetes dolog volt magamat látni kívülr.
47:18
SPEAKER_00: Úgyhogy csak erre voltam.
47:19
SPEAKER_00: És aztán rájöttem megbarátkoztam a dologra, hogy nem is el rossz magunkat kívülr figyelni.
47:26
SPEAKER_00: Itt egy filmet nézett, hogy eddig hogy volt, mi történt.
47:29
SPEAKER_00: És egyébként jelen pillanatban semmit nem bánnék meg abból, ami történt.
47:33
SPEAKER_00: Tehát én ezt nem csinálnám másképp, mert ez így van, ezt így kell elfogadni.
47:37
SPEAKER_00: Ezt meg kell békélni azzal, hogy te néha nem voltál teljesen jó, mindenben, ez nem ló verseny, hogy nekünk.
47:46
SPEAKER_02: De akkor ez valamilyen valamiféle békekötés is saját magaddal, nem?
47:50
SPEAKER_00: Igen.
47:51
SPEAKER_00: Meg azzal a gyermekkel is, aki voltam, a duci kislánnyal, aki voltam, a sok emberrel, akik bántottak, azokat mind megbocsájtani, elengedni, nyugodtan figyel.
48:03
SPEAKER_02: Fontosnak tartod, hogy megbocsát, megbocsás el neki, szivartszálak.
48:07
SPEAKER_00: Az elvarás az nagyon fontos.
48:10
SPEAKER_00: Hogy ne hagyd ott, a kutya piszkot felkezdni.
48:13
SPEAKER_00: Mig azt szoktam mondani, hogy ez is olyan kicsit.
48:15
SPEAKER_00: Tehát, hogy a következő alkalommal beleléphetsz, ugyanarra mész, és beleléphetsz, tehát, hogy egyszerűen.
48:25
SPEAKER_00: A csapdába, és szerintem az emberi ösztön vagy az emberi természet az pont ilyen, hogy mindig visz újra és újra végigjátsza veled ugyanazt a történetet, ha nem ugyanazt, akkor ugyanazokat a szituációkat különböző helyzetekben.
48:38
SPEAKER_00: És szerintem addig fog téged a lelked próbára tenni, amíg nem tanulod meg, hogy ez lehet másképp is.
48:46
SPEAKER_00: Egyébként hihetlen vagy az ember mennyi mindent tud magáról tanulni.
48:50
SPEAKER_00: Még mindig 90 évesen is, száz évesen is, és tényleg mindig a fókusz mindig az fontos, hogy mire helyezzük.
48:59
SPEAKER_00: Nem az a fontos, hogy azon dolgozunk, hogy ne haljunk meg, mert egyszer eljön mindenkinek ez a pillanat, hanem hogy addig hogyan csináljuk.
49:08
SPEAKER_00: Az, amire nekem van ráhatásom.
49:11
SPEAKER_00: A nyájomra, minden, ami körülvesz, és amit tény vezethetek, arra van ráhatásom.
49:19
SPEAKER_00: Az, hogy most reggel fölkelek, és ki nyitom a világ sajtót és látom, hogy mennyi mindenféle háborgás van a világban, ilyen olyan háború szítük, látjuk.
49:32
SPEAKER_00: Arra nincs ráhatásom, ezért szorongani fogok emiatt, és ez olyan fajta stressz okoz nekem, ami nem akarom, hogy jöjjön, és azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb, hogy megtanuljuk azt, hogy arra fókuszálunk, amire van ráhatásunk.
49:46
SPEAKER_00: És vegyük tudomás, hogy ilyen a világ erre meg arra megy, legyünk tiszta van a politikával, azért tudjuk azt, hogy legalább melyik politikus, melyik, én mindig ezt mondom, én nagyon sokáig nem tudtam, őszintén megvomom, és lássunk bele, és próbáljunk meg függetlenül látni bele, meg objektíven, és akkor ilyenkor jön elő, hogy a Józseparaszt.
50:07
SPEAKER_00: Azz a marketinget is lehet nyerni, tehát vagy marketinget is lehet vinni a Józseparaszt.
50:14
SPEAKER_00: És ha még mellé megtanulod a szabálit az üzletnek, akkor te egy nagyon jó üzletember tudsz lenni, és egy nagyon jó művész abban az üzletben, hogy te csinálsz.
50:23
SPEAKER_02: Már nagyjából ott tartunk, hogy egy picit így belementünk így a nem távoli múltba, egy picit most itt beelidőztünk a jelenbe.
50:32
SPEAKER_02: Azért engem még kíváncsiát tesz az, hogy mondjuk tíz év múlva, milyen lesz ott vera?
50:39
SPEAKER_00: Úgy mindnek képzelni magát.
50:41
SPEAKER_00: Ez engem is.
50:42
SPEAKER_00: Hát egy olyan embernek, aki megtanultál belassítani az időt, és megizlani, amit csak lehet.
50:50
SPEAKER_00: A somlóta másnak volt ez a nagyon jó dola, hogy annyi mindent nem szerettem még.
50:54
SPEAKER_00: Hogy még annyi mindent nem szerettem meg, és én annyi mindent szeretnék szeretni, és én szeretnék minőséget adni az embereknek, és hiszem azt, hogy van erre igény, és van egy természetes kiváltó, kicserélődés a világban, hogy most látjuk, hogy azért az értékrendekkel elég nagy problémák vannak.
51:17
SPEAKER_00: Látjuk, hogy a fókusz nem ott van, ahol kellene lenni, és nagyon sok embernek nincs is rá érzéke, vagy talán igénye.
51:26
SPEAKER_00: Így szerintem igénye talán lenne, de nem tanítják meg neki, hogy hogy kell, mert most éppen szerintem pont az történik, hogy így ha lehet így csak egy picit politikáról beszélni a választások környékén.
51:39
SPEAKER_00: Úgy mindig az a fontos, hogy a te önmagadra ébredésed az kitolódjon, hogy ne tudjál önmagadra ébredni, mert akkor az már az adott, mit tudom én kormánypártnak most ez legyen bármelyik, az nem érdekel, hogy te önmadra ébredsz, mert akkor te elkezdett egy csordafles kell, ami.
51:59
SPEAKER_00: Na most én pont ezt szeretném.
52:00
SPEAKER_00: Ennek az ellenkezőjét elérni az embereknél, hogy mindenki egyenként ismeri meg önmagát, és szerintem egy virágzó társadalmat tudunk azzal elérni, hogyha önismeretet gyakorlunk, és ezt jó szakemberekkel, vagy akár ösztönből, vagy ózamparasztel tesszük, és az álmok, hogy merjünk álmodni, mert ha én mindig azt mondom, ha nekem sikerült, akkor szerintem nagyon sok embernek sikerülhet.
52:31
SPEAKER_02: A végén szoktam feltenni egy kérdést, amit egy picit már í is mentél ezzel a válasszal ebbe, de mindenképpen feltenném, mert általában ez az, amit szoktam kérni a beszélgetőpartnintől, hogy valami olyasmi legyen, amit el tud vinni magával a néző, vagy a kedves hallgató a Spotify-on, hogy az életbölcsességed, tehát ahol most tartasz, mit tartasz a legfontosabb vezérlőértéknek, ami már neked bevált, és adott esetben ajánlhatod másnak is, hogy ebbe az irányba kutakjon, amikor az ember a saját életében keresi azt a tudatos megvalósítást, ami van.
53:12
SPEAKER_02: Nagyon sok minden elhangzott ebbe a beszélgetésbe, de ha ezek közül kiválasztanád a legfontosabbat, akkor az mi lenne?
53:20
SPEAKER_00: Hát a szociális háló, meg az idő.
53:22
SPEAKER_00: És ez a szociális háló értendő a szerelmi párkapcsolatszülő, család és a munka.
53:30
SPEAKER_00: Hogy ez az egyik és a minőségé idő, amit ebben a szociális hálóban eltöltünk.
53:39
SPEAKER_02: Hát hogy a kettő azért elég komolyan összefügg.
53:42
SPEAKER_00: Igen, és hagyni kell a dolgokat önmaguk tempójában kialakulni.
53:49
SPEAKER_00: Mert én már úgy kelek fel, hogyha bennem megfogalmazódik egy gondolat, én elfogadtam azt, hogy ezt holnapra nem fog megoldódni.
53:58
SPEAKER_00: Tehát, hogyha mondjuk nyitni akarsz egy kávézót, mondjuk most biznisz, akkor nem holnapra fog annak a kávézónak az ötlete, vagy a neve kialakulni, nem holnapra fog kialakulni a te végső stábold, a végső kinézet, hanem ezekre a dolgok a jó dolgokhoz idő kell.
54:18
SPEAKER_00: És ez az, amit szerintem a mai social media, meg amit a social media az a feledésre épít, hogy vegyen el tőled.
54:30
SPEAKER_00: Ez akár biznisz megfontolásból is lehet, hogy minél több pénzt kicsi annak tőled.
54:36
SPEAKER_00: Fogadjuk el, hogy ez így van.
54:38
SPEAKER_00: Egyébként nem csak rossz dolgok vannak a social mediában.
54:42
SPEAKER_00: De hogy valahogy úgy időt hagyni a saját dolgainkra, és nem frusztrálódni és szenvedni, ha ez nem kettő perc alatt jön össze.
54:50
SPEAKER_00: Én ez az életem egyik legnagyobb feladata, és az, hogy ezt te megtanulod, az nagyon nagy szabadságot tud adni a lelkednek.
54:59
SPEAKER_00: És egyik tevődik a másikra, egyik segíti a másikat, és hogyha el hagyod szárnyalni a lelked, akkor neked mindig nagyon jó ötleteid lesznek az életben.
55:09
SPEAKER_00: Te mindig nagyon jól meg fogod tudni oldani a családodnak, az összetartását, és hagyni a mellettünk lévő embereket mondjuk a férjedet vagy a feleségedet, hogy segítsen neked.
55:21
SPEAKER_00: Hogy beleszolhasson, kérje tő a tanácsot vagy az életedben.
55:25
SPEAKER_00: És hogyha nem jó egy kapcsolat, és te othatod magad évekig, hogy ez majd biztos jó lesz, majd te fogod megoldani, akkor nincs olyan, hogy hát ez egy nagyon kedves ember, de néha kapok tőle pofont.
55:38
SPEAKER_00: Nem, akkor az nem kedves ember.
55:40
SPEAKER_00: Tehát, hogy az önmagunkkal való őszintesség a másik.
55:45
SPEAKER_00: A tepo, lassulás, és tényleg a tíz év múlva lévő az szeretné belasítani az időt, és megizlálni az izeket.
55:54
SPEAKER_00: És én ezt kívánom mindenkinek, hogy ennek művészetét brilliáns tudja csinálni, tehát ezt elérje ezt az állapotot, mert szerintem tényleg nagyon rövid időt kapunk a Földön.
56:07
SPEAKER_02: Ezt néha azért nem érzékeljük, amikor nagyon elrohanunk magunk elől, nem?
56:13
SPEAKER_00: Hát ezt pont ezt mondom, hogy nem szabad.
56:15
SPEAKER_00: És ne várjuk el magunktól azt.
56:18
SPEAKER_00: Te az önismeretnek az a lényege, hogy ne tegyed feljebb aért létszet, mint amennyire képes vagy megcsinálni, mert miért kell magaddal kiszurnod?
56:27
SPEAKER_00: Tehát miért válsz el magad olyat, amit nem tudsz teljesíteni?
56:30
SPEAKER_00: Tehát, hogy miért van ez, miért kell ezt csinálni?
56:32
SPEAKER_00: És én rájtem, hogy nem vagyok ettől kevesebb, hogyha most csak eddig tudom, és a másik a másik életével foglalkozni, hogy mert már ő ott ad.
56:40
SPEAKER_00: Kit érdekel, hogy ott ad.
56:42
SPEAKER_00: Majd te is eljutszod.
56:44
SPEAKER_00: Te saját tempotban, te fordulj a fal felé, a saját házad felé, és te dolgozd magad.
56:50
SPEAKER_00: Nem annak az embernek az életéért dolgozol, viszont, hogy ha sikerül a saját házad felé fordulnod, és megvalósítanod az elmaid, akkor te békében leszel azzal az emberrel, és azért a gyűlölködés az nagyon csúnya dolog, azt nem szabad, az megmérgezi a lelket.
57:08
SPEAKER_02: Hát nagyon szépen köszönöm.
57:09
SPEAKER_02: Én azt gondolom, hogy az egész beszélgetés során azért most az világlott ki, hogy a gyönyörű hangod mellett azért most már a világlátásod is egy sokkal érettebb, és egy ilyen tudatosabb irányba megy.
57:23
SPEAKER_02: A tudatosság azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak azt, hogy nem mindig vagyunk tudatosak, de nagyon-nagyon jó volt ez a beszélgetés, és én azt gondolom, hogy nagyon sokat fogadni a nézőknek.
57:34
SPEAKER_00: Remélem.
57:35
SPEAKER_02: Nagyon szépen köszönöm vele, hogy itt voltál velem, és remélem, hogy majd még lesz alkalom, mert szerintem erről még elég sokat lehetne beszélni.
57:43
SPEAKER_00: Igen is nagyon köszönöm, hogy meghívtál és jól éreztem magam, remélem nem voltam túl más, mert mindig az vagy, hogy azt veszély ezt, hogy az összes podcastben csak én beszélek.
57:51
SPEAKER_02: Én tudatosan hagytam, mert érdekelt, amit mondasz.
57:56
SPEAKER_00: Köszönöm.
57:57
SPEAKER_02: És nagyon szépen köszönöm a nézőknek is.
58:00
SPEAKER_02: Nyilván itt a podcast végén mindig van egy kis kötelező elmondandó dolgom, hogy ha tetszett ez a beszélgetés, akkor nagyon örülünk a lájknak.
58:09
SPEAKER_02: Ha kapunk valami kommentet, azon szoktunk gondolkodni, visszajelezni, illetve, hogyha valakinek maga a tudatos döntések podcast tetszik, akkor ne fogja vissza magát nyugodtan kövessen be minket ezzel is segíti a munkánkat, illetve a rimcsapatának a munkáját.
58:26
SPEAKER_02: És már csak egy dolgom van hátra, hogy megköszönjem a figyelmet és jövő csütörtökön találkozunk.
58:31
SPEAKER_02: Köszönöm szépen viszontlátásra.
58:33
SPEAKER_02: Szavár!
58:34
SPEAKER_00: Sziasztok! Köszönöm szépen!