Latest / Tudatos Döntések / Hogyan lett a multi vezetőből mindfulness szakértő? | Kovács Eszter

Transcript

Hogyan lett a multi vezetőből mindfulness szakértő? | Kovács Eszter · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_00: Mindannyian hajszoljuk a sikert, építsük a karrierünket és közben észesen veszik, hogyan fogják körülöttünk a levegőt.
• 0:05
  SPEAKER_00: Elhisszük, hogy a feszültség a munka természetes belejárója, egészen addig, amíg a rendszert össze van.
• 0:11
  SPEAKER_03: Ebből sikerült nagyon dinamikusan, hat hónap alatt egy kívést begyjtenem.
• 0:16
  SPEAKER_00: Amikor a krízis elért kétségbe esetben indunk a megoldás után.
• 0:19
  SPEAKER_00: De mi történik akkor, ha megduvásnak szánt eszközött kezdetben nem megváltást, hanem egy még nehezebb belső tünet hozna.
• 0:26
  SPEAKER_03: Elkezdtem juggeltni és meditálni, és tiszta szívből a üraja még hercét.
• 0:31
  SPEAKER_00: Hajlamosak vagyunk a testünket egy pusztaként kezelni, amit addig hajtunk, hogy bírja.
• 0:36
  SPEAKER_00: Elnémítjük a halk segédkiáltásokat, figyelmen kívül hagyjuk a finom jelzéseket és elfelejtjük, hogy a fizikai valódi funkciója sokkal több mint a puszta kiérés.
• 0:44
  SPEAKER_03: A testünk az egyébként egy fantasztikus eszköz is.
• 0:49
  SPEAKER_03: És nem abban az értelemben, ahogyan most kihasználjuk, hanem úgy, mint jelző rendszer.
• 0:54
  SPEAKER_00: A kiút azonban nem egy újabb racionális terv vagy egy excel táblá.
• 0:58
  SPEAKER_00: A valódi kontrol ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy a kommunikáció fejünk és a húsvér valóságunk között nem egy irányítata.
• 1:05
  SPEAKER_00: Van képesek vagyunk megfordítani ezt a parancsnot a legkritikusabb pillanatban.
• 1:09
  SPEAKER_03: Ráfájtom, hogy a teste menőztől zenekar agyamnak.
• 1:22
  SPEAKER_01: Szép jónapot kívánok énágyi Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast, ez a remány magazinak a podcastje.
• 1:30
  SPEAKER_01: Ebben a műsor folyamban olyan emberekkel szeretek találkozni és beszélgetni, akinek vagy az életörténete, vagy az élettapasztata, vagy akár mindkettő, vagy akár valami teljesen más miatt felkeltette az érdeklődésemet.
• 1:44
  SPEAKER_01: A mai vendégen az nagyon abban témában mozgolódik, ami engem is rendkívüli módon érdekel, és a remánydot is ebben az irányban terelgetem.
• 1:57
  SPEAKER_01: Ő pedig nem más, mint Kovácster, a Meton The Moon közösségnek alapítója, sziaszter.
• 2:04
  SPEAKER_03: Sziagábor köszönöm, hogy itt lehetek.
• 2:07
  SPEAKER_01: Na, és nyilván el kell mondom, hogy mi az a közös pont, ami nekem is nagyon tetszik.
• 2:12
  SPEAKER_01: Egyrészt a meditáció, az most nekem az én életemben is beköszöntött.
• 2:16
  SPEAKER_01: A mindfulness az én gondolataimnak is a része.
• 2:20
  SPEAKER_01: A jogával bevalom őszintén még nem vagyok túl jóba, de nagyon szeretnék, mert tisztán látom, hogy én egy zenýrok, de még nem a jogát választottam.
• 2:32
  SPEAKER_01: De olyan érdekes, hogy bármit csinálsz, valógy a jóga valahogy úgy bele.
• 2:36
  SPEAKER_03: Elkerülhetetlenül direkt így csináljuk mi ezt jóktatók, hogy időnként így megbotlasz benne, és akkor előbb-utóbb beesel egy jó a stúdióban egy ilyen botlásból.
• 2:48
  SPEAKER_01: Én ezt a botlást most akarom mostanában akarom elkövetni.
• 2:52
  SPEAKER_01: Ugye az először az légzésteknikákkal kapcsolatban kerültem így kapcsolatban, amikor nekem is volt egy olyan problémám, ahol azért légzés technikákkal próbáltam többek között segíteni.
• 3:04
  SPEAKER_01: Nagyon sok izgalmas része van az életednek, de én mindig szeretek az elén nagyon visszamenni, egy kérdésre jűj a legeleire.
• 3:14
  SPEAKER_01: Mit szeretnél volna lenni, amikor még gyerek voltál.
• 3:17
  SPEAKER_03: Képzeld el, hogy én az a fura gyerek voltam, akinek nem volt ilyen fixációja.
• 3:22
  SPEAKER_03: Ez teljes családomat megrémítette, és akkor índ megkínáltak il lehetőségekkel, tudod, hogy nem akarsz állatorbos lenni, mint apa, nem akarsz természettudós lenni, mint anya.
• 3:33
  SPEAKER_03: És akkor mondtam, hogy nem.
• 3:36
  SPEAKER_03: És aztán egyébként diplomáciát tanultam, és az sem egy olyan döntés volt, hogy úisten én diplomata akarok lenni, hanem tudod, tetszett az a metszet, amiben a diplomáciám.
• 3:47
  SPEAKER_01: Emlékszel, hogy mit tetszett ebben?
• 3:49
  SPEAKER_03: Abszolút.
• 3:50
  SPEAKER_03: Azt mindenképp tudtam, én egyébként rendkívül vidéken nőttem fel, hogy szabolcsi településet is a parton, kettőzer fővel, mindenki tudja a nevedet, ha elestél a biciklivel, akkor a híre hamarabb hazaért, mint te magad.
• 4:05
  SPEAKER_03: Teukád már a kikészített betadinnal várt az ajtóban, és nagyon tudtam, hogy világot szeretnék látni, nagyon sokat olvastam gyerekként.
• 4:14
  SPEAKER_03: Egyébként talán a legközelebbi dolog, amire így vágytam karrier szempontjából, az a könyvtárosság volt.
• 4:19
  SPEAKER_03: Ez nagyon tetszett nekem, hogy oda megy valaki teljesen tanácstalanol, és akkor egy vadidegen a kezébe nyom egy tárgyat, ami valahogy mégis tökéletesen basszol, mégis új dimenziókat ad a világához, és nagyon sokat olvastam utazásról, egzotikus tájakról, mind kitaláltakról, mint valódiakról, és akkor úgy voltam vele, hogy ez a diplomáci nem hangzik rosszul, mert egész könnyen tanulok nyelveket, és ebbe úgy belekódolva tűnik, az utazás.
• 4:51
  SPEAKER_03: Úgyhogy nem volt ez egy ilyen óriási szerelem projekt, tudod, hogy én akkor most minden áron diplomat leszek, és nagyjából szerintem a diplomáci gyakorloki munkám harmadik hetében le is játszottam magammal, hogy ez nem fog megtörténni, hogy én ezt így ebben a formában biztosan.
• 5:10
  SPEAKER_03: És aztán kimentem Hollandiában.
• 5:13
  SPEAKER_03: Szóval volt ebben egy ilyen.
• 5:15
  SPEAKER_03: Tod, mi, tudatosodródás?
• 5:17
  SPEAKER_03: Tehát hogy én tudtam, hogy tartok valahova, de hagytam magamnak, hogy ne legyen egy konkrét szélpont.
• 5:23
  SPEAKER_01: Láttam, hogy egész sokat volták külföldön tehát több országban is.
• 5:28
  SPEAKER_01: Én ezt mindig egy olyan csodálattal nézem, mert mindig tudod miut az eszembe, hogy mitől vagy ilyen bátor, hogy így a teljes ismeretlenségbe kimész.
• 5:38
  SPEAKER_01: Ezt nagyon szeretném eltanulni.
• 5:40
  SPEAKER_03: Én azt hiszem, hogy az én külföldre költözéseimben nem volt semmiféle bátorság.
• 5:47
  SPEAKER_03: Tudod, mi volt és ez nagyon furán hangzik, hogy megfeledkeztem arról, hogy félhetnék.
• 5:53
  SPEAKER_03: Tehát volt a kalandis, az izgatottság és a vágy, annyira nagy és annyira hangos, hogy őszintén nem volt félelem érzet.
• 6:03
  SPEAKER_03: Tehát nem arra fókuszáltam, hogy úristen mi rossz történhet, hanem arra, hogy én akkor most kimegyek Hollandiába ott töltök egy nyarat, ahol postáskodtam.
• 6:15
  SPEAKER_03: Tehát, hogy ilyen teljesen olyan dolgokat csináltam, hogy szerint a szüleimnek egy éveket sikerült lefaragnom az élettartamából, mert szegény szüleim ott ültek, hogy az összes nyelv vizsgámmal, meg a kitűnő diplomámmal, akkor én most kimentem két hónapra nyáron postáskodni Hollandiába, de én csak a kalandot láttam benne, hogy én ott majd jól megtanulom azt a nyelvet, meg majd persze tanulok valamit, meg találok valamilyen munkát, amit megnyugszik az egész család vagyok, a gyerekbe ült egy irodába, nem tudom, tény lenne fázik nyáron nincs melege.
• 6:50
  SPEAKER_03: De én elfeledkeztem arról, hogy féljek, és ez nagyon én specifikusnak tűnik, de egyébként nem az.
• 6:57
  SPEAKER_03: Teh szerintem, hogy ha tudsz annyira izgatott lenni, hogy ez hangosabb a félelemnél, akkor ez bárkinek működik.
• 7:04
  SPEAKER_01: Én nem tudtam.
• 7:05
  SPEAKER_01: Nagyon hosszú ideig annyira bátor lenni, hogy ez átmenjen, és ezért én nagyjából azért én tudom, hogy ezt mér élem így meg.
• 7:14
  SPEAKER_01: De ebből adódóan nagyon érdekel az, hogy téged a szüleit támogattak azért a döntéseidben.
• 7:24
  SPEAKER_01: Attól független, hogy nem állat, vagy nem állatorvos, vagy nem olyan dolgokat szeretnél csinálni, amit ők javasolnak.
• 7:32
  SPEAKER_03: A családomban nincsen ennek nagy története, tehát nem világutazók a családtagjaim generációk maradtak ki, akik nem éltek külföldön, tehát nem tudom, milyen ükapák szintjén igen, de hogy ez nem egy ilyen családi hagyomány, hogy akkor mondják, hogy persze, anya meg apa is, elment Ázsiában hosszú időre, úgyhogy menny te is kislányom.
• 7:57
  SPEAKER_03: És én ezt azért tartom nagyon fontosnak és relevánsnak, mert nagyon sokan azt gondolják, hogy kell ez a háttér.
• 8:03
  SPEAKER_03: Tehát hogy kell az, hogy a szüleid adják ezt a támogatást és ezt a stabilitást.
• 8:09
  SPEAKER_03: És a stabilitást az én családom nagyon jól hozta a két bátyámat is beleértve, tehát ezt az óriási szeretetet és mindig hazajöhetsz, mentalitást, de emlékszem, hogy az egyik ilyen teljesen összeomlottam tőle epizódjuk az volt, hogy amikor először költöztem külföldre, akkor régen egy ilyen dolog volt a parkertól, ez szerintem neked is megvan, hogy ha kellett ha nem.
• 8:34
  SPEAKER_01: Nekem még limitált park.
• 8:35
  SPEAKER_03: Igen, hogy minden nagy alkalomra kaptál egy lehetőleg ilyen gyönybetükkel gravírozott parkárt alatt, és az én szülém adtak nekem egy parkertól szetet, mielőtt Hollandában költöztem, amiben az volt belegravírozva, hogy hazavárunk, skikani tudtam volna.
• 8:52
  SPEAKER_03: Tudom, hogy mit értettek ez alatt, de tudod én akkor azt kívántam, hogy miért nem azt írtátok rá, hogy menni fog, ügyes leszel, életet kalandja vár.
• 9:04
  SPEAKER_03: Tehát, hogy mindig benne volt ez a elképesztően féltünk, ha hazajössz, akkor úgy Isten, miért adtad fel, amit ott felépítettél, hogy ha állmész, akkor úgyisten mi lesz veled, hogy elmentél.
• 9:17
  SPEAKER_03: Tehát azért jól jön egy ilyen kora felnőttkori lázadás ezekhez a földre költözésekhez.
• 9:25
  SPEAKER_01: De mégis megadtak nekem a választ, képzeld el.
• 9:28
  SPEAKER_01: Mert az én gyerekkoromban én egy ilyen láthatatlan gyerek voltam, mert elváltak a szülein, nem foglalkoztak velem.
• 9:35
  SPEAKER_01: És hogyha én kaptam volna egy olyan parker tollat, hogy hazavárunk, amit soha nem kaptam meg, az szerintem ad egy biztonságot.
• 9:44
  SPEAKER_01: Magyar abban a korban te azt élheted meg, hogy támogassatok már.
• 9:50
  SPEAKER_01: De valójában azért, ha így kívülről mondom csak, hogy itt viszont abban biztos lehetné, hogy ha bármi nem jön össze, akkor semmi gond, mert ők hazavárnak.
• 10:01
  SPEAKER_03: Ez mai napig így van, tehát én tudom, hogy bármik családtagomhoz, hogy ha most együtt beülnék egy autóba, veled együtt, és megjelennék vacsorázni a Tesumnál, nyi egy háza mellett, akkor a testmó azt kérdezné, hogy hova szeretnél ülni, és lesz lehúst vagy sem.
• 10:17
  SPEAKER_03: Tehát, hogy ez egy ilyen rajtam túlmutató, kedvesség vagy újság, ami bennük volt, és pont ezért mondom, hogyha nem is olyan az a támogatás, miatt te akkor megálmodtál, de a stabilitást azt abszolút megkaptam tőlük, és azt az elismerést is.
• 10:36
  SPEAKER_03: Tehát amit én akkor nem érzékeltem, hogy Úristen ez egy bátor dolog, vagy én most kockázat vállaló vagyok, vagy én most valamit véghez viszek, amit mondjuk.
• 10:45
  SPEAKER_01: Igen, mert ők jobban aggok, mint amennyire akkor ezt tudták neked kommunikálni.
• 10:51
  SPEAKER_03: És nagy jobbra becsülték azt, amit csináltam, mint amennyire én azt akkor nagyra tartottam.
• 10:56
  SPEAKER_01: Hú, azért azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy tök jó dolog, de beszélnél arról, hogy mik mozgatták meg, hogy egy kicsit beszéljünk arról, hogy hova mentél, mit csináltál, mert azért egyszer csak jött egy olyan pont az életedbe, ahol azért változtatnod kellett.
• 11:13
  SPEAKER_03: Igen, én először Hollandiában mentem, és a két hónapos nyári postás karrierelmet feladva.
• 11:19
  SPEAKER_03: Elmentem szakmai munkát végezni, vagyis hát még helyet közel kapcsolódott a diplomámhoz, és akkor még a Social Media az olyan állapotban volt, hogy táblő volt, nem tudom valakinek rémlike.
• 11:30
  SPEAKER_03: Én nagyon szerettem.
• 11:32
  SPEAKER_03: Igen.
• 11:32
  SPEAKER_03: Az Instagram épp, hogy beindult, a Facebook még nem volt egyszerre randi és használt butorplatform, tehát hogy ennek eléggé hajnalán voltunk, és egy holland építészeti platform, felvett közösségi média, junior, nem tudom én minek, ugye ez egy ilyen alacsony kockázatú dolog volt, úgy voltak vele, hogy ugye maximum három hónap múlva beszántják a Facebookon, és akkor majd tőlem is elköszönnek, és ez egy elképesztő lehetőség volt, tehát én életemben először voltam egy olyan közelben, hogy mondjuk holand kollégából volt egy pár, de mindenki más teljesen más náció volt, teljesen más kulturális háttérrel, teljesen más elakadásokkal, kérdésekkel, és közben pedig elképesztően hasonlóak is voltunk.
• 12:19
  SPEAKER_03: Tehát az a típusú lettke hozzám nagyon hamar megérkezett, hogy annyira felszínesek a különbözőink, és mindenki bőre alatt hasonló érzések, kérdések, bizonytalanságok vannak.
• 12:32
  SPEAKER_03: Aztán hazajöttem egy pár évre, talán egy kettőre, és akkor leigazoltak Londonban egy céghez, ez egyébként szakmilag egy óriási eredmény volt, tehát hogy én hirtelen.
• 12:47
  SPEAKER_01: Hogy erre te jelentkeztél vagy?
• 12:49
  SPEAKER_03: Nem, nem.
• 12:50
  SPEAKER_03: Ez a cég megkeresett engem, ők egyébként egy egészen különleges közösségi tákó cég, tehát például az ügyfélszolgálati dolgokat, ahol nem kell hozzáférni velkák a személyes adataihoz, azt a közösségtagjai intézik.
• 13:06
  SPEAKER_03: Tehát hogy én ugye közösségi médiával foglalkoztam is közösségépítéssel, tehát hogy ez nekik nagyon-nagyon releváns volt, és ez egy csodálatos lehetőség volt, a kettő emberes csapatomból egy huszon pár fős csapatom lett, és lett egy olyan vezető, aki akinek mindenféle saját kihívása volt, ami dükezelési problémákban és hasonlóban megnyilvánult.
• 13:34
  SPEAKER_03: Én azért voltam olyan megbeszéléseken, hogy a három bekogtatott, hogy a hangszigetelő plex ennyire nem hangszigetelő, mint amennyire most üvölt velem a főnökön.
• 13:45
  SPEAKER_03: És akkor ennek eredményeképpen lett egy sírópadom, ez az egyik kedvenc részletem eből, hogy úgy döntöttem, hogy az akkori párom, azért nem minden nap arra jöjjön haza, hogy én otthon zokogok a kanapin, úgyhogy hazafelé egy ilyen gyönyörű, rendkívül idéli angol parkban, mindenki képzel el kispatak, kacák, gyönyörű fák, hát volt egy pad a patak partján, és én ott megálltam egy 20 percet kizogogtam magam az aznapi események kapcsán, és aztán hazamentem.
• 14:13
  SPEAKER_03: Ebből sikerült nagyon dinamikusan hat hónap alatt egy kiégést begytenem.
• 14:18
  SPEAKER_01: Ebből azért, hogy így hallom, nem is volt.
• 14:21
  SPEAKER_03: Igen, igen, ez egy nagyon komplex csomag volt.
• 14:24
  SPEAKER_03: Én is nyilván felkészülhetlen voltam nagyon sok terhével ennek az egésznek kapcsolatban, tehát mindazzal, hogy ennyi embernek a mindennapja, ugye ez ráadásul egy olyan pozíció, ahol egy közösséget tartottunk életben, tehát akarva akaratlanul a közösség, problémái, nehézségei, egyedi dolgai ugyanígy felbukkantak az életemben, és akkor erre még jött az akkori vezetőmnek a mindenféle probléma és konfliktus megoldási módszere, és én akkor elmentem ott egy háziorvoshoz, aki mondta, hogy milyen megoldásai vannak erre a kiégésre, úgy akkor már elég elég jól megtartott a megfelelősi kényszerem ahhoz, hogy jó munkát végeztem, de elég elfogytam ahhoz, hogy nem voltam jól, tehát mind ilyen saját érzelemszabályozás alvását, ilyen klasszikus kigészindrómatüneteket mutattam.
• 15:26
  SPEAKER_03: Ő ezt egy ilyen négy perc alatt diagnosztizált, és akkor mondta, hogy akkor itt különböző gyógyszeres megoldások vannak, illetve így elhadott, hogy jó a meditáció mindfulness, és akkor én mondtam, hogy legyen a B, hogy próbáljuk meg először azt, és elkezdtem jugázni és meditálni, és tiszta szívből gyűlöltem minden percét.
• 15:49
  SPEAKER_03: Mert ugye összezártak ezekkel a gondolatokkal és a rakadásokkal, amikkel már így is úgy éreztem, hogy túl sokat vagyok együtt.
• 15:59
  SPEAKER_01: Mi hozta az átörést a gyakorlás.
• 16:02
  SPEAKER_03: Én ezt egyébként úgy gondolom, hogy számomra az egyik legnagyobb ajándék, hogy nekem ez nem egy ilyen pozitív katars is élmény volt első rá.
• 16:11
  SPEAKER_03: Tehát én halára untam magam júgán, teljes lényemből ki voltam a meditációtól, tehát hogy minden rendes traverén rögtön nem tudom, elmentem egy ilyen hosszú hétvégés.
• 16:25
  SPEAKER_01: Ez egy megoldandó feladatnak tekintette, nem?
• 16:27
  SPEAKER_03: Igen, és csupa olyan helyre vett, ahol én nem voltam otthon.
• 16:33
  SPEAKER_03: A saját elménben, a testem szenzációimban, és a gyakorlás.
• 16:39
  SPEAKER_03: Tehát az, hogy együtt maradtam ezzel a diszkomfortal, és akkor egyszer csak az lett, hogy észrevettem, hogy már nem csak jobban halszom, mert egyébként a tüneti dolgok enyhítés az egész hamar megérkezett.
• 16:52
  SPEAKER_03: Tehaz segített a gyakorláss maradni, hogy éreztem, hogy jó, semmi kem hozzá, de sajnos működik úgy, hogy akkor most ez van, tehát hogy megettem a Paradicsom levelett betűtésztával, csak az enyémért meditációnak is joggyakorlásnak hívtek.
• 17:06
  SPEAKER_03: És aztán a tünetek után érkezett meg az, hogy én egyébként ezt most már szeretem csinálni.
• 17:13
  SPEAKER_02: A podcast fő támogatója a szemúra is túlész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.
• 17:19
  SPEAKER_01: És az nem lehet, hogy az volt alatt, ahogy te ehhez elkezdtél megérni közben.
• 17:24
  SPEAKER_03: Én őszintén azt gondolom, hogy akkora káosz volt bennem is annyi feldolgozatlan nehéz érzés, hogy mire mindegyikkel időt töltöttem, az elképztően megerőltető vagy.
• 17:41
  SPEAKER_03: Tehát hogy ezt szívhatjuk egyébként egy érési folyamatnak, hogy át kell kelni ezeken.
• 17:47
  SPEAKER_03: Tehát hogy én nagyon rutinosan tudtam ezeket megkerülni, és tudod hazafelé a sírópadon eltöltani 30 percet, de másnap reggel mosolyogva menni munkába.
• 17:57
  SPEAKER_03: És ugye minden ilyen tradíció ennek pontosan az ellentétét kérítő.
• 18:02
  SPEAKER_03: Azt kéri, hogy ok, akkor most invitáljuk meg egy teára és kex rá azt a fájdalmat, amivel próbálsz csak éjszak a kettő és négy között állatlanul találkozni, és azt hiszem, hogy minél több időt töltöttem ezekkel a dolgokkal, annál inkább összebarátkoztunk.
• 18:21
  SPEAKER_01: Olyan érdekes, mert nem is érdekes, mert nagyon sokszor hallom ezt, de különben az én tapasztalatom is ez volt.
• 18:27
  SPEAKER_01: Tehát én, amikor párikromaim voltak, akkor én szomniát is kaptam egy hónapra.
• 18:36
  SPEAKER_01: Kellően elfáradtam, és már alig éltem, tehát ilyen zombi üzemmódban voltam, amikor egyszerűen nem tudtam tovább ellenállni, hagytam, hogy ez az érzés legyen, és akkor kezdődött a változás, amikor ma már sokan azt mondják, hogy öleld meg a fájdalmat, ezt a rossz érzést.
• 18:55
  SPEAKER_01: De én igazán csak annyi, hogy annyira ki voltam már fáradva, hogy már nem tudtam ellenállni neki, és egyszerűen hagytam jó, hát akkor magával húz, de nem húzott magával, hanem attól lett jobb, hogy megengedtem, hogy így érezzem.
• 19:09
  SPEAKER_03: Igen egy kicsit ahhoz szoktam hasonlítani, hogy olyan ezt tudod, mint amikor hallod, hogy a sötét utcán jön mögötted valaki, és akkor egyre gyorsabban lépkesz, és már egy időtán így ziláz, és kiderül, hogy valaki azért futott után, mert elhagytad a pénztárcádat, és azt akarja visszadni.
• 19:25
  SPEAKER_03: És egy kicsit ilyen ezekkel az érzésekkel, meg mindenféletesti szenzációval is találkozni, hogy itt rohantam előtte, mert valami előre, mert valami borzasztósznak tűnt, és amikor utalért, akkor amúgy kiderült, hogy amint találkozunk, akkor közel sem olyan vészes ez, mint tényleg az éjszaka sötétjébe három hét nem alvás után.
• 19:48
  SPEAKER_01: A meditáció is, akkor az ilyen szedona módszer.
• 19:52
  SPEAKER_01: Nagyon sok olyan módszer van, aminek azért az alapja az mindig hasonló.
• 19:56
  SPEAKER_01: Ez az enged meg, és engedd el.
• 20:00
  SPEAKER_01: Valahol.
• 20:01
  SPEAKER_01: Hogy lett ebből a meton the moon?
• 20:03
  SPEAKER_03: Úgy, hogy egyre többet gyakoroltam, mint ahogy említettem, én tényleg egy ilyen büszkes tréber vagyok, és akkor egy idő után zavarsz, hogy nem értem, hogy mit miért csinálunk, meg valaki ezt fájtsa már ki bűnve, meg úgy hallgatnám, hogy egy kicsit így úg a filozófiáról beszélnek, de hát ez csak egy 60 perc óra, úgyhogy itt ez három percig fog tartani.
• 20:24
  SPEAKER_03: És elmentem mindenféle képzésekre, és egy-két ember elkezdett megkérni, hogy jaj, egy ilyen pici végünk van, nem tartasz el nekünk valami csapat építő, meg annyit tudsz a stresszról, meg a kiégésről, hogy nem mesélni el le róla, és nekem nem egy ilyen drámai karrierváltásom volt, hogy akkor én elutáltam az előző munkem, hanem egyszer csak egy világosá vált, hogy ezt most már jobban szeretném csinálni, és egyébként úgy gondolom, hogy ez pont a jogának, a mindfulnessnak és a meditációnak az ajándéka volt, hogy egyszer csak megnyílt az a kapu a saját fejemben, hogy nem kell elmenni a falig ahhoz, hogy változtass.
• 21:06
  SPEAKER_03: Tehát jobban szeretném egy opció.
• 21:08
  SPEAKER_01: Igen, pont azon gondolkodtam, amikor tanulmányoztam az életedet, hogy te annak vagy a szószólója, hogy nem úgy kell elképzelni, mint amit nagyon sokan elképzelnek, és azonnal megijednek tőle, hogy úr Isten akkor itt vége a világnak, tehát ma este még alkalmazott voltam ennél szégnél, és holnap meg már vállalkozó vagyok, és úisten mi fog történni.
• 21:32
  SPEAKER_01: Tehát akkor neked ez egy nagyon jól jött ki, ahogy az egyikből át tudod menni a másikba az életet, ugye?
• 21:39
  SPEAKER_03: Én úgy érzem, hogy nagyon jól jött ki, nyilván voltak akkor olyan emberek az életemben, érdekes módon, pont azok, akiknek nem is kértem a véleményét, meg nem is számítottam rá, hogy ilyen véleményük lesz, tehát ugyan tőlem távolabb álló emberek, kollégák volt, főnök a ilyesmi, ilyesmi kategóriák, akik mondtak, hogy fú.
• 22:00
  SPEAKER_03: Úris én marketing vezető voltam, ezren állnak sorba a pozíciódért, mindenki itt akarna dolgozni, és ezt akarna csinni.
• 22:08
  SPEAKER_03: Az egyébként pont hogy nem az aktuális főnökön volt, tehát ő nagyon jó fejül kezeltek, de ilyen más szakmai körökből elpozarlod a tehetségedet, ebből nem lehet megélni.
• 22:21
  SPEAKER_03: Tudod van a mély szemben néz, átnyújtja a kezét az asztalon, mennyi hetente kétszer 6 és 8 között jó betokatni és higgagy le.
• 22:29
  SPEAKER_03: Tehát ezek voltak a tanácsok, és azután még a Covid is kitört.
• 22:33
  SPEAKER_03: Tehát én pont akkor kezdtem, hogy én lelkesen beledobtam magam, és akkor rögtön be is jelentették, hogy itt senki senki nem fog egy terembe menni, és óriási ajándék volt.
• 22:44
  SPEAKER_03: Én ezért csináltam meg például az online előfizetéses platformunkat, mert hogy nem volt más lehetőség, tehát így tudtunk emberekkel találkozni abban a térben, tehát olyan érdekes, hogy tudod, hogy változik ez a percepció, azután ugyanezek az emberek elmondtak, hogy te a legjobbkor kezdet a COVID alatt még az is elkezdett a mentális egészségével foglalkozni, aki addig nem.
• 23:09
  SPEAKER_03: És hogy úgy, amikor a kovid elején voltunk, senki nem ezt mondta, hogy a legjobbkor kezdem a vállalkozulni.
• 23:14
  SPEAKER_01: Igen, én most azon gondolkodtam, hogy amikor oda átnyújtotta a kezét a főnököd és azt mondta, hogy bolond vagy, hogy ha most ezt elengeded, akkor én ezt valahol úgy élem meg, hogy valójában ez a mondat nem rólat szólt, ez róla szólt, hogy ő nem merné meglépni ezt.
• 23:31
  SPEAKER_03: Igen, igen, ez egy előző előző főnök volt, és én amúgy meg vagyok róla győződ, hogy ő nagyon jót akart nekem, tehát, hogy őszintén azt gondolta, hogy nekem az az út.
• 23:41
  SPEAKER_01: Haz az ő mozia szerint.
• 23:42
  SPEAKER_03: Igen, az ő mozja szerint szerinte azon az úton kellett volna tovább mennem, tehát hogy a szándékot abszolút nem is kérdőjelezem meg, de a percepció szerintem végtelenül érdekes, hogy mindig, amikor benne voltam a helyzetben, akkor nagyon sokan voltak, akik úgy látják, hogy fá, ez most egy nagyon rossz időzítés, ez nem egy valódi karrier út.
• 24:06
  SPEAKER_03: Tényleg csináld azt, mint minden rendes múltis, hogy akkor hétköznap esténként tartsz, nem tudom megy jórát, és akkor lenyugszol, vagy nyis egy kávézót, tényleg ezt terad, hogy így valamit, amiből meg is élnek emberek, és aztán utólag nagyon sokat hallom ugyanezek az eseményeknek azt az interpretációját, hogy a legjobb időpontban kezdted, a Covid, az volt a csúcs, meg hogy te pont ezért az egyik első ember voltál a kijetéses valbe-ing platformot csinálni.
• 24:37
  SPEAKER_01: Persze, utólag mindenki nagyon okos.
• 24:39
  SPEAKER_03: És egy szerintem, de hogy szerintem van ebben az a típusú bölcsőség, hogy mi is emlékezhetünk rá, hogy majd utólag értelmet nyer, meg majd utólag ki fog derülni, hogy ami most állati nehéz és végtánban szerencsének tűnik, az ott egy ajtót.
• 24:57
  SPEAKER_01: Te hogy élted meg, hogy mondjuk volt egy fizetésed, amit tudta, hogy mindig megfelelő időpontban megkapott, de hát ugye, amikor a vállalkozó lesz az ember, ez megszűnik.
• 25:05
  SPEAKER_01: Tehát innentől kezdve nem lehet számítani a hóni biztosan bejövő dologra ezt könnyen vetted az akadályt, ezt úgy, mint a Kollandiát.
• 25:15
  SPEAKER_03: Nem, nem.
• 25:16
  SPEAKER_03: Én pénzügyi szorongásból ötösre vizsgáztam, úgyhogy abszolút nem volt ilyenról szó, ahogyan azt a pénzügyi tanácsadók ledikálják neked egy Extártáblában ki volt számolva, hogy hat hónapig a jelenlegi életvitelemmel fenn tudom magam tartani annyi megtakarításom legyen 12 hónapig, ha nem utazok, meg nem csinálok ezt, meg nem megyek új kurzusra annyi időre, tehát semmilyen szinten nem tudok ezzel az éhező költőszereppel azonosulni, és az volt a szerencsé, hogy én addigra ezt már tudtam magamról, tehát én tudtam, hogy ha én ott fogok ülni minden hónap este, és azon izgulok, hogy holnap hogyan tartom fenn magam, akkor egyszerűen nem tudom ezt a munkát elvégezni, olyan minőségben, és annyira őigazon, ahogyan szeretném.
• 26:06
  SPEAKER_03: Tehát én erre anyagilag készültem, ami meglepetés volt az az, hogy nagyon hamar beindult.
• 26:12
  SPEAKER_03: Azt hiszem három hónapnál volt az a pont, amikor már megkerestem a vezető évizet.
• 26:16
  SPEAKER_03: Úgy én ekkor már tíz éve marketing területen dolgoztam, tehát vezető pozícióban jöttem el, és ez engem is meglepett, tehát hogy nem ennél sokkal pessimistább átképzelésén voltak a vállalkozásról, már mint az anyagi oldalánról.
• 26:30
  SPEAKER_01: Ennek van egy olyan részekzeld el, hogy ezen én is nagyon sokat gondolkodom.
• 26:34
  SPEAKER_01: Mindig eszembe jut a ez nem a reklám, a nájiknak a legfontosabb mondata, ez a just doit.
• 26:41
  SPEAKER_01: Benned volt ez a történet, hogy most nem azzal foglalkozunk, hogy mennyit fogunk keresni, hanem egyszerűen csak kezdjük el és csináljuk.
• 26:50
  SPEAKER_03: Abszolút benne volt.
• 26:51
  SPEAKER_03: És ugye az is benem volt, hogy én eddig már egészen jól kiműveltem magam a neurolgiából, viselkedést tudományból, tehát például pontosan tudtam, hogy nincs értelme a motivációra várni, a motiváció a legtöbbször akkor érkezik, amikor a cselekvésre reagál.
• 27:10
  SPEAKER_03: Tehát egy pontosan tudtam, hogy amikor cselekedni fogok, akkor azt majd far vízen követi a motiváció is, és így tettem.
• 27:18
  SPEAKER_03: Tehát hogy én azt érzem, hogy az, amit én csinálok, ez egy nagyon jó eszköztár a vállalkozásnak az egész pszichológiai hátteréhez és mentális terheléhez.
• 27:32
  SPEAKER_01: És akkor hogy kell elképzelni ezt ott ülünk a COVID közepén, pont váltasz, hogy jöttek az első bevételek?
• 27:41
  SPEAKER_03: Az első bevételek ugye ilyen online programokból jöttek, és most öt éve volt először pont most nyáron, pont néztem a minna, hogy pókkor júusban tartottam meg az első személyes workshopot.
• 27:52
  SPEAKER_01: Ugye akkor volt, hogy nyárra először összeterelhettünk embereket, és akkor mondhatta mindenki, hogy te nagyon jó időbe kezdted, mert most aztán mindenki akar találkozni.
• 28:04
  SPEAKER_03: Most már mindenki akar, igen, ez is csodálatos, hogy amikor benne voltam, akkor mindenki csak egy izgult meg szorított, hogy most mi lesz vele, hogy ez nem tűnik egy új dűzítésnek, és utóleg meg mindannyian úgy látjuk, engem is beleértve.
• 28:18
  SPEAKER_03: Héébként egy nagyon klasszik időzítés volt, mert egy ilyen óriási nyitottság lett ezekre a témákra, és azóta is töretlenül vannak workshopok, létezik ez a Insider-nek hívják, most már 170-180 gyakorlat van talán fent.
• 28:36
  SPEAKER_01: Ez még pontosan?
• 28:37
  SPEAKER_03: Ez egy online platform, ahol a You-Gem mindfulness meditáción kívül különböző viselkedéspszichológiai gyakorlatok, napúzások, légzőtechnikák, tehát egy ilyen elég széleskálája van fent, az általában használt és másoknak tanított eszközöknek.
• 28:57
  SPEAKER_01: Ezt lehet mondani, hogy ezeket te mind kipróbáltak.
• 28:59
  SPEAKER_03: Persze, abszolút.
• 29:03
  SPEAKER_03: És amit rendszeresen használtam, tehát az életemnek legalább egy szakaszában.
• 29:09
  SPEAKER_03: Úgyhogy az, és ami még nagyon-nagyon meghatározó, azok ugye a kollaborációink, mint vállalati szélában, egészen picit az egész nagy szégek, úgyhogy én sokat oktatok külföldön, vállalatok.
• 29:23
  SPEAKER_01: Úgy ment a híred, tehát az egyik ember adta a másik kezébe a.
• 29:27
  SPEAKER_03: Igen, szélszé nem én fogok tartani, mert ez egy ilyen szégyenletes foltja a vállalkozásomnak, hogy persze ez tök jó sztori, hogy megtörtént ez a World of Mouth típusú emberek kézről kézre adták a híremet, de bennem volt egy ilyen rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy ebben segítséget kérjek.
• 29:48
  SPEAKER_03: Tehát hogy még azoktól a barátaimtól sem, ahol egyébként tök oki lett volna azt mondani, hogy figyelj, ha a legközelebb ilyen válíg nap van nálatok, akkor gondoljatok rám.
• 29:58
  SPEAKER_03: Én ott sem, tehát hogy például ami ismerősökön keresztül jött megkeresés, az úgy jött, hogy még ők érezték magukat, így kellemetlen, hogy figyelj, nem tudom, hogy ez neked egy jó, vagy ilyesmit szoktál levállalni.
• 30:09
  SPEAKER_03: De hogy pont ilyen embert keresünk, valami céges programra összeköthetlek a HR-sel, tehát, hogy nagyon-nagyon.
• 30:18
  SPEAKER_03: maga a szélsz, azt szerintem nekem egy ilyen nagyon erős szégyen érzettel volt összekapcsolva.
• 30:23
  SPEAKER_01: Hát nem kell, mert itt azért a maga a minőséged, meg a social media jelenléted azért ez segítette ezt.
• 30:32
  SPEAKER_03: Igen, és közben azt is szeretném hozzá tenni, hogy kell lehet szerencse is.
• 30:36
  SPEAKER_03: Az én szerencsém például az volt, hogy sok olyan területen működő, tartalomgyártó, vagy ember elkeveredett hozzám, akikkel aztán nagyon jó kollaborációink lettek.
• 30:51
  SPEAKER_03: Tehél a két könyvem a Libertin kiadónál jelent meg.
• 30:55
  SPEAKER_03: Ágyval, mi onnan ismerjük egymást, hogy az egyik nála dolgozó ember mondta, hogy amúgy ő jár egy ilyen jófej lányhoz, aki ilyesmiet tart, és akkor eljött workshopra, aztán meg eljött elvulásra, és az egyik elvonulás végén mondta, hogy amúgy gondolkozz már el rajta, hogy nem akarsz írni egy könyvet.
• 31:15
  SPEAKER_03: És ez persze, ott van a munkám, tehát valak meg kellett tartania a workshopot, ami neki tetszett, meg meg kellett tartania az elvonulást, miután hitelett abban, hogy én tudok írni egy könyvet, de ez óriási szerencse is.
• 31:30
  SPEAKER_03: Pont volt egy ember a csapatában, aki pont engem ajánlott és pont eljöttek együtt.
• 31:35
  SPEAKER_03: Szóval rengeteg ilyen volt, és ugyanígy a tartalomgyártóknál nagyon sok kedves ember volt, aki spontán fábukkant a workshopomon, és anélkül, hogy nekem meg kell volna kérnem, vlogolt róla, és megosztotta, és meghívott beszélgetni.
• 31:50
  SPEAKER_01: Azon gondolkodom, hogy én látom is különben sikereid és gratulálok is hozzá, hogy ha most meg kellene fogalmazni, hogy mi az a tulajdonságod, ami a legjobban segített ezt.
• 32:04
  SPEAKER_01: Egyet már tudunk: az azt, hogy nagyon fegyelmezettem, megvárt, hogy az ambíció is megérkezzen a dologhoz, de mit érzel még, hogy mi lehetett az, ami belőle fakad, ami miatt ez sikeressé vált?
• 32:19
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy nagyon igazi vagyok azoknak az embereknek, akik engem keresnek.
• 32:28
  SPEAKER_03: Tehát én tudom pontosan, hogy milyen az, amikor te nem szereted a füstölőinlatot, és nem akarsz egy olyan emberhez menni jó, aki sutokba köszönt és elefánt nadrágban van, és ezzel nekem személy szerint semmi bajom nincs, de kiderült, hogy van rengeteg ember, aki nem erre vágyik, és hogy ezek csodálatos oktatók lehetnek, de mondjuk valaki úgy érzi, hogy fur, ez neki egy nagyon magas belépési küszöbb itt, amikor a válci rodaházból megérkezett metróval a jöjj stúdióba.
• 33:04
  SPEAKER_03: És én pontosan tudtam, hogy nekik mi fáj, és pontosan tudom, hogy akármilyen ergonomikus a széked, hol zsibbad mégis a nyakad egy nap végén, pontosan tudom, hogy milyenek ezek a vállalati konfliktusok, azt is pontosan tudom, hogy milyen képmutatónak hangzik a mindfulnessről beszélni, miközben tudod, hogy csak akkor tudsz időben elszabadulni a munkából, hogyha a meeting közben töltögeted az Excel táblát, mert hogyha ezeket sorrenségben csinálnád, akkor biztos túlóráznod kéne.
• 33:33
  SPEAKER_03: Tehát szerintem talán abban emelkedtem ki, hogy egyrészt minél keményebben dolgoztam, vagy minél puhában találsz ez a jfejezés, annál szerencsésebb lettem, tehát, hogy bele kell tenni a munkát, a másik pedig, hogy olyan emberekhez kapcsoltam ezzel a témával, akik talán azelőtt azt érezték, hogy ez nem az ő témájuk.
• 33:54
  SPEAKER_01: Azon gondolkodom közben, miközben beszéltél.
• 34:01
  SPEAKER_01: Például az ezoterikus szó, vagy az ezotéria, az egy ilyen félelmetes valami, és hogy az nagyon az embereknek a fejében nem vér össze a modern életnek a kihívásaival, és bevalom őszintén, ezel én is ugyanígy voltam.
• 34:18
  SPEAKER_01: De akkor te a híd lehettél, te leettél az a transformáló erő, aki megnyitottad azt az ajtót, hogy ne félj, itt most csak arról beszélünk, hogy.
• 34:29
  SPEAKER_03: Lenne egy név egy kártyám, ezt írnem rá a transformáló erő, ez nagyon szív, köszönöm.
• 34:35
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy az mindenképp fontos momentum volt, hogy nagyon sokan azt érezték, hogy választaniuk kell a tradíció és a tudomány között.
• 34:46
  SPEAKER_03: Szóval vagy valami olyat csinálsz, ami amit a szerzetesek csináltak barlangban sok ezer kilométerrel odébb, és nyomokban úgy tűnik, hogy alkalmazható a te életedre, de mondjuk mégis olyan elvárásokat támaszt veled szemben, vagy olyan közegben történik, ami ez neked nehéz kapcsolód, vagy amihez nehéz csatlakoznod, és akkor meg ott van a tudományos oldal, ami meg jó, hogy valaki végre kutatta a meditáció hatáset, és ír rógy egy 600 oldas könyvet, ami merőben unalmas, és én akkor azt mondtam, hogy mi van, hogy ha lehet mindkettő.
• 35:20
  SPEAKER_01: Képzeld el, hogy amikor beteg voltam, akkor az egyik fontos köny volt, én is abszolút ugyanígy működöm, én megvettem a meditáció tudomány a 600 oldalas könyvet, és én ezt elejétől végig óriási nagy figyelemmel elolvastam.
• 35:35
  SPEAKER_01: És azóta, mióta ez van, azt látom, hogy gyakorlatilag magyarázatra szorul az embereknek az, hogy miért például, amikor beszélünk mondjuk a buddhizmusról, akkor én annyit látok belőle nagyon egy hétköznapi dolog, hogy az emberek nem akarnak a gondolataikkal egyedül maradni, mert az nagyon félelmetes.
• 36:00
  SPEAKER_03: Abszolút egyetértek veled.
• 36:03
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy a tudomány és a tradíció az nem kizárólagos.
• 36:09
  SPEAKER_03: Nagyon szerencsés korban élünk ilyen szempontból, hogy a legtöbb dolog, amit én oktatok, az nagyon alaposan kutatott, és tényleg elképesztően jó tudományos hátteret tudunk biztosítani hozzá, és közben pedig ott van ez a tradíció, ami mesél arról, hogy sivat táncával hogyan rombolja le az univerzumot, vagy ott van a buddhizmus az üresség koncepciójával, ami nem tudom, én amikor először hallottam, akkor két napig alhányszor egyedül maradtam a gondolataimmal, arra azon gondolkoztam, hogy úisten mi van, hogy ha tényleg minden természetnél fogva semmilyen, és hogy mi vagyunk az emberek, akik ilyen jelentőséget králómasinák vagyunk a világban, és mindenhez társitok valamit, és micsoda szabadságot kaptam ettől.
• 36:57
  SPEAKER_03: Tehát én úgy gondolom, hogy ennek a hídnak lenni tudományos tradíció között az egy nagyon-nagyon hálás feladat, és zseniális mondjuk egy vállalati workshopon, végig menne azon a transformáció, hogy mindenki bejön karba tett kézzel, hogy én aztán nem mondjam meg neki, hogy hova figyeljen.
• 37:16
  SPEAKER_03: És akkor aztán mondjuk megbeszéljük, hogy miért nem multiteszking-gel, amikor azt hiszi, hogy multiteszking-gel, és tökéletesen alá tudjuk, hogy ezt most már tudományos kutatásokkal, ráadásul szórakoztató tudományos kutatásokkal támasztani, és akkor látom, hogy úgy kicsit oldódik a testtartása, és még az is lát, hogy a végén a MFLness gyakorlásunkra le fogja hunni a szemét, ki tudja.
• 37:38
  SPEAKER_01: Igen, én nagyon tetszett a bemutatkozód, mert amikor olvastam én is már rögtön mosolyra áll a szám, ami úgy hangzott, hogy főállásban ember, részt munkaidőben pedig ezeket az egyszerreős, és persze brit tudósok által igazolt módszereket tanítom Vietnámtól New Yorkig jogastúdióban, irodákban, mezőközepén erdőkszélén jól legyünk, és nem csak jobb.
• 37:59
  SPEAKER_01: Hát ez nekem nagyon tetszik.
• 38:00
  SPEAKER_01: Én azt látom, hogy te ezt sugárzod át ezt a hihetetlenítő ilyen frissességet ebben a dologban.
• 38:10
  SPEAKER_01: Lehet, hogy ez a sikerednek a kulcsa.
• 38:12
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy a sikerem egyik legfőbb kulcsa az az, hogy nem tudod bizonyítani, de érzed azt, hogy én ezt gyakorlom.
• 38:22
  SPEAKER_03: Tehát érzed, hogy igaz, amit mondok, és hogy én erről nem csak beszélek, hanem basszus valószínűleg ez a nő megint ott ült reggel és meditál.
• 38:31
  SPEAKER_01: Tudod, mit látok a világban?
• 38:33
  SPEAKER_01: Én azt látom, hogy én is azért az üzleti életben azért eléggó rálátok, mert nyilván ott töltöttem az elmúlt 20 sok évemet.
• 38:42
  SPEAKER_01: Hogy kétféle ember látsz, persze sokkal több van, de kétféle ember egyértelműen látok.
• 38:48
  SPEAKER_01: Az egyik az, akinek elhiszem, amit mond, mert érzem.
• 38:51
  SPEAKER_01: Érzem, hogy igaz, nem borticik és vizet prédikál, hanem érzem, hogy ő ezzerint az elvek szerint él, és látok egy másikat, amit aránylag gyorsan ki tudok ma már szúrni, régen nem tudtam.
• 39:05
  SPEAKER_01: Mond valamit, mutat egy arcot, és közben meg én látom még a beszédfordulataiból, hogy szerintem még el se hiszi, amit mond igazán.
• 39:16
  SPEAKER_03: Igenis, hogy ez egy abszolút valít kategória, egyébként én úgy gondolom, hogy az én szakmai területemen is ez egy létező dolog, tehát hogy rengeteg embert tanít olyan dolgokat, amiket ő nem gyakorol, vagy nem gyakorolt.
• 39:31
  SPEAKER_03: Ugye ez mindenféle spirituális elkerülés megy.
• 39:35
  SPEAKER_03: A spiritualitás szerintem egy olyan szó, mint az ezoterikus.
• 39:39
  SPEAKER_03: Pedig egyébként a spirituális az összesen annyit jelent, hogy lélekkel foglalkozó, tehát én ki szoktam erre cserélni.
• 39:45
  SPEAKER_03: Teh az összes ilyen vállati tréning lélekkel foglalkozol van, mert amint kimondom, hogy spirituális, akkor tudom, hogy itt a teremben lévő 20%-át ezzel a szóval elveszítjük.
• 39:57
  SPEAKER_03: De valóban létezik ez, és milyen jó, hogy te pedig felismerted, hogy a megérzéseid, azok valódi jelzőrendszerként működnek.
• 40:06
  SPEAKER_03: Ugye szerintem ez is egy ilyen kicsit 21.
• 40:09
  SPEAKER_03: század dolog, hogy annyira próbálunk mindent racionalizálni, és ebben én is abszolút bűnös voltam a múltban, hogy tudod, vannak ezek a beszélgetések, amikor érzed, hogy valami nem stimmel, és akkor aztán a jó emberiséged az hazafelé, meggyőz róla, hogy amúgy nem is mondott semmi problémásat, meg milyen kedves volt, meg mégig mosolygott, most nem tudom, honnan jön ez a rossz indulat bennem, hogy mégsem kedvem, vagy még se akarok vele megint találkozni, és kivétel nélkül mindig beigazolja az illet van, hogy kell reomévet várnad, de három év múlva ott ülök, és Istenem tudom, hogy most már megvan, hogy ez jelzett el zsigeri a testem, és hogy ez sem egy ilyen spirituális vagy esoterikus dolog feltétlenül, hanem egyszerűen van a gyomrodban olyan ideghálózat, ami azokból a mikrojelekből informálódik, ami nem feltétlenül jut el a tudatosság szintjére, valakinek a testbeszédjéből, azokból az apró gesztusaiból, amit te már kitanultál felnőtt ember léted rá, hogy amikor valaki ezt csinálja az hazugságot jelent, amikor valaki így mozdul, az, ilyen szándékot szokott jelenteni, de mivel ez nem tudatos, azért nagyon könnyű megkérdőjelezni.
• 41:24
  SPEAKER_01: Én amikor elkezdtem járni terápiára, amit azért fiuk még mindig egy picit úgy nem akarnak felvállalni vagy a férfiak, akkor nekem a legnagyobb küzdelem az az volt, hogy mindig azt mondták, és ez csak onnan jött már, amit te mondtál: hogy Gábor ne kognitívan közelítse meg ezt a kérdést, tehát, hogy ne észből akarja racionalizálni.
• 41:45
  SPEAKER_01: Mindig elmondtad, oké, szuper, amit elmondod, csak ez racionalizálva van.
• 41:50
  SPEAKER_01: Meséljen már az érzésről.
• 41:52
  SPEAKER_01: És akkor az ember egy idő után rájön, hogy úgyisten, hogy mennyire meg akarjuk kerülni az érzéseinket, mennyire meg szeretném minden magyarázni.
• 42:01
  SPEAKER_01: Lehet, hogy az ezoterizmus itt lett egy ilyen szitoxó, vagy nyilvánvalakin az.
• 42:07
  SPEAKER_01: Amit te is mondtál, hogy itt azért az érzésekre kell figyelni, érez, hogy mit érzel.
• 42:13
  SPEAKER_01: Én nem értettem az elején, amikor mondtam a terapeután, hogy Gábor, hol érzi most?
• 42:19
  SPEAKER_01: Égy álltam, hogy kellett hetek, hónapok, hát ezt a gyomorszájában érzem, most a torkom szorult el, most az egész Testemben érzem ezt a dolgot, és akkor kezdtem el megérteni, hogy basszus, kéne figyelni a saját jelzéseinket, amit a testünk ad nekünk.
• 42:40
  SPEAKER_03: Hert annyira rutinos lettél abban, hogy ezeket a te jelzéseket.
• 42:43
  SPEAKER_01: Nem tudom, hogy mennyire rutinos lettem, de mindenképpen igen most már arra törekszem, hogy megy ezt te különben látod a workshopjaidon, meg amikor elmész ezekre a céges elvonulásokra, vagy bármilyen elvonulásra, vagy ezt te hogy látod?
• 43:01
  SPEAKER_03: Azt gondolom, hogy a testünk eszközként kezelése az egy nagyon erősen jelen lévő motivum.
• 43:09
  SPEAKER_03: Tehát az, hogy a test valami, ami értem van, az, amikor nagyszerűen működik, az az alafelvetés minden jelzését a lehető legjobban el kell csendesítenem.
• 43:23
  SPEAKER_03: Tehát ez két dologhoz vezet.
• 43:25
  SPEAKER_03: Az egyik az, ami veled is történt, hogy előbb-utóbb szinte érzhetetlenné és láthatatlanná válnak ezek a jellek, és akkor veszük észre őket, amikor kardiológushoz kell menni, meg amikor tényleg már olyan fizikai tüneteket produkálunk, amitől nem lehet elnézni a másik király.
• 43:42
  SPEAKER_01: Amikor a tesz csak vészjeleket küld már.
• 43:45
  SPEAKER_03: Igen, amikor csak vészjelek vannak, és lehetőleg tömegével jönjenek, hogy ezt bárkin.
• 43:49
  SPEAKER_01: Igen, mert egy egy azt még ki lehet meg.
• 43:51
  SPEAKER_03: A igletsz még kikompenzálód majd valahol máshol, hát iszolegy el több kávét nem, tehát hogyha nem alszol, akkor majd meg fogod oldani.
• 43:58
  SPEAKER_03: A másik dolog viszont szerintem.
• 44:00
  SPEAKER_03: Amiről kevesebbet beszélünk, hogy a testünk az egyébként egy fantasztikus eszköz is.
• 44:06
  SPEAKER_03: És nem abban az értelemben, ahogyan most kihasználjuk, hanem úgy, mint jelzőrendszer, úgy, mint a teljesítményünknek az egyik legcsodálosabb fokozója.
• 44:17
  SPEAKER_03: Tehát hogy mindig elfelejtjük, hogy ez nem csak úgy működik, hogy a fejem üzenget a testemnek, hanem a testemen keresztül üzenhetek a fejemnek.
• 44:27
  SPEAKER_03: Tehost, hogyha a legegyszerűbb példákat vesszük, egy stresszreakciónál azt gondoljuk, hogy oki, akkor én itt egy áldozat vagyok, akik ezt fejben meg kell javítania.
• 44:37
  SPEAKER_03: Valamiért az idegrendszerem úgy döntött, hogy ez egy vészhlet, főnek, hogy nem tetsz smájt az e-mail végére pedig mindig szokott, hogy biztos valamit rosszul csátom, és baj van is azért akarvám beszélni, mert holnap ki fog rúgni.
• 44:49
  SPEAKER_03: És azt gondolom, hogy ezt én csak fejben tudom megjavítani.
• 44:53
  SPEAKER_03: És van helye annak, hogy fejben megjavítsd az ilyen hiedelemrendszereket.
• 44:57
  SPEAKER_03: De arról elfeledkezünk, hogy amikor gyorsabban vesz a szívem, és elszorul a torkom, és kapkodva veszem a levegőt, és azt érzem, hogy dobolnom kell az asztalom, mert a nagy izmai aktívak lettek, szóval a lábammal, a kezemmel, mindennel kapálózok, mert a testem az menekülne vagy harcolna, akkor elfejtem, hogy amúgy a testemen keresztül üzenhetek az anyagnak, hogy férre érted, nincs vész helyzet.
• 45:20
  SPEAKER_03: Tehát azzal, hogy a légzésemen keresztül szabályozom az idegrendszeri reakciómat, ez egy két irányú.
• 45:26
  SPEAKER_03: És ilyen szempontból viszont egy zseniális eszköztől lesünk el, amikor szétkapcsolódunk a testünktől.
• 45:32
  SPEAKER_01: És ez az, amit az emberek nem is gondoltak.
• 45:35
  SPEAKER_01: Nem azt mondom, hogy nem hiszik el, hanem fel sem merül.
• 45:38
  SPEAKER_01: Felt sem merül, hogy egy légzéstechnika, az valójában nyugtató lakhat.
• 45:44
  SPEAKER_01: Az elmére le tudja nyugtatni a testet, a testben zajló stresszfolyatokat.
• 45:49
  SPEAKER_01: De ugyanígy fordítva is igaz, hogy a nem jó mikrobiomunk az nagyon komoly, mentális rosszul létet tud okozni.
• 45:57
  SPEAKER_01: Csak arra gondolunk a legvészesebbre, amikor elrontjuk a gyomrunkat, és fekszünk halára váltam, akkor gyakorlatilag semmi más nem csinál, hogy megmutatja a testünk, hogy ha, igen, hogy azt hinted, hogy csak itt a háttérben vagyok.
• 46:13
  SPEAKER_03: Szóval szerintem egyébként a júgának ez egy ilyen csodálatos ajándéka, és most a júgát nem feltétlenül az aztán a gyakorlásra, tehát a fizikai úgár értem, hanem az egész létfilozófény.
• 46:24
  SPEAKER_03: Személyletmód.
• 46:25
  SPEAKER_03: Igen, tehát hogy ez azért a leggyakrabban elfogadott nézőpont az úgy a potenszali nyolc lépcsős folyamata, ott egy darab lépcső ebből a nyolcból, a fizikai jó agyakorlás.
• 46:40
  SPEAKER_03: Tehát amit most mindannyian így vizualizálunk, hogy egy ilyen jó formában lévő fiatal nőszolószetben, harcos kettesben áll.
• 46:48
  SPEAKER_03: Ez egy darab lépcső a nyolcból.
• 46:50
  SPEAKER_03: És a júgának szerintem az egyik legcsadása ajándék, hogy egyszerűen nem hajlandó semelyik lépésében különkezelni a testet a lélektől és az elmétől.
• 47:03
  SPEAKER_03: Tehát, hogy és ebben más, mint mondjuk, hogyha akkor a klasszikus aztán a gyakorlást veszünk, ebben más, mint egy bármilyen edzés, hogy nem hajlandó azt mondani, hogy ez most csak a felkarizmodról szól, meg itt most csak a lapockádról beszélünk, hanem mindig minden ebben a megbonthatatlan egységben működik.
• 47:23
  SPEAKER_03: A másik dolog, ami szerint nagyon nagy ajándék, amikor itt az önmagunk elnyomásáról és mindenféle ilyen diszfunkcionális működésekről van szó.
• 47:33
  SPEAKER_03: Az az, hogy amit én nem akartam elhinni a jugának, és nagyon duzzoktam erre a gondolatra.
• 47:40
  SPEAKER_03: Egyszerűen nem hisznek a rendszerek abban, sem a meditáció általán követett ága és sem a yoga, hogy te el lenne rontva.
• 47:54
  SPEAKER_03: Nem vagy elszurva, és én ottem na azért egy kicsit csak nem vagyok szórva.
• 47:59
  SPEAKER_03: Iki nincs elszurva, az nem gondol ilyet, meg az nem érzi magát it.
• 48:03
  SPEAKER_03: És kitartóan, úgy ismétlik azok az ősi tradíciók, hogy akkor sem vagy elrva, és akkor sem és akkor sem.
• 48:12
  SPEAKER_03: Rádrakodott ez az az úton, persze, akkor ezt most így legyakoroljuk magunkról.
• 48:17
  SPEAKER_03: De szerintem nagyon sokan sorül nem hallják ezt, hogy amúgy nem vagy elszórva, és nem javításra szorulsz, csak egy visszarendeződésre, vagy csak a annak a feltárására, ami képességként benned van.
• 48:34
  SPEAKER_01: Látom, hogy úgy közelíd meg ezt a kérdést, ami nekem nagyon tetszik, és nyilván látom is, hogy ez a jó út, hogy megpróbálod azért a tudománnyal is alátámasztani ezt a dolgot.
• 48:46
  SPEAKER_01: De azon gondolkodtam, miközben beszéltél, hogy sokan azt hiszik, hogy például a mindfulness az az ambíció ellentéte.
• 48:55
  SPEAKER_01: De hát akkor nem erről van szó.
• 48:57
  SPEAKER_03: Dehogyis nem, hát ugye itt a jós visszatérve, a mindfulness-nél az a kép szokott jönni, hogy szép trópusi helyen, valaki egy falatul, valami nagyon látványos mudra van a kezében, tehát ugye látványos kéztartásban, és hogy neki ugyanum három-hat hónapot kellene tartania, hogy bármilyen eredmény legyen, azután potenciálisan írjunk róla egy vagy két könyvet, ha szerencsét van megfilmesítik.
• 49:24
  SPEAKER_03: Tehát u mindfulnessről van egy ilyen, nagyon, hogy is mondjam, nagyon színes, nagyon fura kép, miközben a mindfulness lehet te a 3-as metró hazafelé.
• 49:39
  SPEAKER_03: És amit ezt tesz, az az, hogy visszadja a valóságodnak egy elveszett elfelejtett részét.
• 49:47
  SPEAKER_03: Nagyon érdekes kutatások vannak, Killingzörfék csináltak egy nagyon izgékutatást arra, hogy mennyi időt vagyunk egyébként a jelenben.
• 49:57
  SPEAKER_03: Ahol a tested van, ott van a fejedés.
• 49:59
  SPEAKER_03: Én ebben a beszélgetésben vagyok, nem gondolkozom azon, hogy tájfajt kell venni hazafelé.
• 50:04
  SPEAKER_03: Tényleg itt vagyok veled most.
• 50:06
  SPEAKER_03: És az emberek átlagosan az ébrán töltött idejnek a 46-47%-át a múltban vagy a jövőben tölték.
• 50:16
  SPEAKER_03: És ezzel az a baj, és azért tök jó, hogy van a tudomány, és most már akkor ezt így lehet ilyen mindenféle brinzkeneket mutatni azoknak, akik nem hisznek benne.
• 50:28
  SPEAKER_03: Tehát, hogyha valami sivítani fog, vagy rátámad arra reagálni fogsz, tehát ha valami extrém behatás ér, de egyébként nagyon feltűnő, izgalmas, látványos, örömteli dolgok is történhetnek körülötted, és nemhogy el fogod őket felejteni, nem ér a tudatos felismerés szintjére.
• 50:49
  SPEAKER_03: Olyan kutatások vannak nagyon jó humor érzéke van amúgy a tudósoknak.
• 50:54
  SPEAKER_03: Hondjuk emberek a telefonjukban bokláznak, átsétálnak egy parkon, és ebben a parban egy bohulcnak költözött ember egy ilyen egykerekű biciklin állad mellettük, és megkérdezik őket a park másik oldalán, hogy volt-e bármi szokhatlan, és akkor mondjuk semmi.
• 51:13
  SPEAKER_03: Tehát, hogy most persze nem tudom ki, hogy van a boholcok, eli nem feltétlenül bánom, hogy ha nem veszek észre túl sok boholcot az utcán.
• 51:21
  SPEAKER_03: De hogy ugyanez történik a szép virággal az útszélén, amit amúgy szeretnél észrevenni.
• 51:26
  SPEAKER_03: Ugyanez történik a mindennapi kedvességgel, amit elmulasztasz, az ablakból kilógó kiskutya fejjel, amit jól lett volna látni, tehát hogy a jót is elmulasztod az életedben, és a másik oldala pedig az, hogy a mindfulness nem válogat.
• 51:43
  SPEAKER_03: Nem azt mondja, hogy akkor csak a jóban fürdőzünk, hanem azt is mondja, hogy ha éppen a fájdalmed vagy a nehézséged van itt, akkor ígérem, hogy jobban fogsz tudni vele megbérkozni, hogyha együtt vagy vele.
• 51:55
  SPEAKER_01: Ez egy nagyon érdekes, amit mondasz, mert én jueló a harárénak olvastam a szapien szímű könyvét, ami ugye a civilizációnknak a történetéről beszélt, és azt mondja, ami nem ebben a kontextusban tartozik ide, de mégis úgy érzem, hogy ide tartozik.
• 52:12
  SPEAKER_01: Hogy azt mondja, hogy képzeljük el, hogy a világunk mennyi nem valós dolgot dologgal van telé.
• 52:19
  SPEAKER_01: És akkor itt elmondta, hogy gondolj bele, hogy van egy céged, ami nem egy.
• 52:25
  SPEAKER_01: A céged az egy virtuális valami, mert az a valós, amit te csinálsz benne, de nem maga, hogy neveztünk, hogy most van egy B-k, van egy KF-nk, vagy az, hogy.
• 52:37
  SPEAKER_03: Kicsit olyan, hogy bemész munkából és ránézel a britre.
• 52:40
  SPEAKER_01: Igen, így van, és hogy teli vagyunk ilyen virtuális dolgokkal, és ezáltal mindig eltávolodunk attól a természetességtől, ahol nyilván ilyenkor mindig visszajön az őskor meg az ősi dolog, ott nem volt, ott voltak, ott imádkoztak valakihez, valamihez azért, hogy jobb legyen a vadászatnak az eredménye, de alapvetőleg azért ők teljesen a valóságban értek, sőt, hát ők aznapban éltek, mert ugyan azon gondolkodtak, hogy ha most elejtik azt a vadat, akkor most az egész családnak, meg mindenkinek meg lesz hat napig az ellések, de ezen kívül nekik nem kellett ilyennel foglalkozni.
• 53:26
  SPEAKER_01: Az, hogy most meg már a virtuális vagy social media, az internet gyakorlatilag lassanként megvalósul az, amit a Matrixban mutattak, csak ugye egy sokkal prózaibb módon, hogy nem vagyunk a jelenben, rágódunk a múltunkon, félünk a jövőtől, és még körbe is veszek ezek a virtuális dolgok, hogy akkor mikor van természetes közekben az ember.
• 54:02
  SPEAKER_02: Én ezt mondtam.
• 54:03
  SPEAKER_03: Igen, tudom csak nem szeretnék semmiet így démonizálni.
• 54:08
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy ahol a probléma kezdődik, az az, amikor ezeknek már olyan ráhatása van az életünkre és a működésünkre, amit nagyon nehéz szabályozni vagy visszafordítani.
• 54:22
  SPEAKER_03: És akkor most itt beszélgethetünk arról, hogy a kipennyő válogatások között idő milyen drámaian csökkent 20 év alatt, szerintem két is fél percre indultunk, és most 40 másodpercnél tartunk.
• 54:33
  SPEAKER_03: De arról is, hogy milyen hatása van egyébként az idegrendszerünkre a közösségi médiának, ami effektíve jutalomerőfeszítés nélkül.
• 54:42
  SPEAKER_03: Tehát, hogyha belegondolunk az életünk, nagyon kevés területén történik az, hogy semmiféle erőfeszítést nem kell tennem.
• 54:50
  SPEAKER_03: Tehát nem kell egy lépést megtennem, nem kell megdolgoznom valami, és jön valami nagyon örömteli, vagy felemelő, és minden alkalommal, amikor felcsapod a Social Media platformokat, ez történik.
• 55:02
  SPEAKER_03: Jönni fog valami szórakoztatóva mi vicces valamit, amitől egy kicsit talán edukáltabbnak érzed magad.
• 55:07
  SPEAKER_03: Tehát arra kícionálja az agyunkat, hogy van a világ, ahol nagyon nehéz megkapni ezt a jó érzést sokszor, és van a zsebben egy eszköz, ahol pedig korlátlan jutalon van nulla erőfeszítéssel.
• 55:23
  SPEAKER_01: Igen is pont azon gondolkodtam és tök igazadban nem démonizálni szerettem volna.
• 55:29
  SPEAKER_01: Például, amikor olvasok egy olyan kutatást, hogy ugye ma már ott van az égeneráció, illetve az alfák, akik egy olyan korban nőttek fel, hogy nem volt más.
• 55:40
  SPEAKER_01: És amikor megkérdezték őket, hogy milyen fájdalmaik vannak, elveszti a szüleit, beteg lesz bármi, vagy a telefonját elviszik től, és iszonyatosan magasan van az, hogy ő az ő identitása szétesik, amikor már a telefon nincs a kezébe.
• 55:58
  SPEAKER_01: Az okos telefonis a lényeg, hanem az a virtuális térnek az elérése, ahol a sok izgalmas dolog történik, és gyakorlatilag elkezdtek egy virtuális világban élni ott fizikai testükben.
• 56:13
  SPEAKER_03: És ugyez ez azért is nagyon ijesztő, és ezért is van talán az, hogy nagyon sokat beszélünk a virtuális világról a gyerekek kontextusában, vagy a fiatalok kontextusában, mert egyrészt az agyukfejlődésben van, és ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan érzelemszabályozó rendszer vagy olyan kognitív funkció, amik nem teljes pompájában van jelen, mint a miekben.
• 56:39
  SPEAKER_03: Tehát, hogy sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak ezeken a platform.
• 56:45
  SPEAKER_01: Ezeket ről én is olvastam.
• 56:47
  SPEAKER_03: De tényleg egyszerűen az van, hogy mi sokkal könnyebben tudjuk ezeket a dolgokat szabályozni, mert kifejlődött a prefrontális kortexem, és ez nagy segítséget nyújt ebben, hogy hogyan irányítom az életemet és hogyan szabályozom az érzelmeimet.
• 57:02
  SPEAKER_03: Tehát, hogy elképesztően kitettek, de egyébként én azt a felnőttektől sem akarom elvenni, hogy ir nehéz a faltól fadig tartó mitingjeid és a sípoló mosokatúgép, és a nem tudom én, mi között azt mondani, hogy aranyos kis kecski és videó, átköszinem, nem kell egy kis ingyen öröm.
• 57:21
  SPEAKER_03: Én inká nem kérem, hogy felnőttként is írtó nehéz ez.
• 57:26
  SPEAKER_03: És akkor nyilván a technológiának egy másikhoz, hogy az itt is most jelenti, hogy igazából mindig és mindenhol.
• 57:34
  SPEAKER_03: Azt jelenti, hogy én most itt ülök, de hogy ha lővenném a telefon, akkor itt ülne velem ebben a szobában, a barátm, akivel ezután fogunk találkozni.
• 57:43
  SPEAKER_03: A családom, akiknek megígértem két úraja, hogy visszahívül, de még nem jutottam odáig.
• 57:47
  SPEAKER_03: Szóval ők is csatlakoznának hozzánk három mél olyan vállalatoktól, meg egyetemektől, akikkel együtt dolgozom.
• 57:53
  SPEAKER_03: És amúgy a világ másik végén vannak, de hát akkor ők is itt lennének, tehát nincs az, mint ami akár 50-60 éve volt, hogy te elmész nyaralni, és hát mondjuk egy családtagot tudja a hotelt telefonszámet, hogyha valami krízis lenne, de a munkahelyed ha csak nem valami nagyon extrémmal magas pozícióban voltál, biztos, hogy nem fog utól érni.
• 58:16
  SPEAKER_01: Az az érdekes, hogy pont ahhoz a kérdéshez értünk el, amit így a beszélgetés vége felele reméltem, hogy ezt feltehetem ezt a kérdést, hogy valójában akkor mit jelent számunkra jól lenni.
• 58:28
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy nincs egy univerzális definíció, de van egy metszet ezeknek a definícióknak, és az, hogy elhiszem, hogy van egy legjobb, vagy ahogy én szeretem használni egy kedvenc önmagam.
• 58:45
  SPEAKER_03: Ez mindig úgy szoktam rá hivatkozni, hogy ez az a verziód, akiről ha egy házibuliban látnád, azt gondolnád, hogy úhele akarok összebarátkozni, meg bele még beszélgessünk három mondatot.
• 58:59
  SPEAKER_03: Elhiszed, hogy van egy ilyen kedvenc vagy legjobb önmagad, és el tudod ezt érni.
• 59:07
  SPEAKER_03: És ez a kedvenc önmad azért szeretem jobban, mint a legjobbat, mert szinte a legjobb az egy ilyen fenyegető fogalom, hogy ez egy kicsit a versengést is mutat.
• 59:16
  SPEAKER_03: Igen, meg hogy akkor jaj, akkor most már soha többet nem borulhatok ki a dugóban, mert a legjobb önmagam nem borul ki a dugóban.
• 59:22
  SPEAKER_03: Nem legyen ez a kedvenc önmagad, aki kiborul, de azután nem tudom gengszterre fog oldódni a következő két kilométer, és azt mondod, hogy jó kicsit furcsa vagy kedvelnek.
• 59:33
  SPEAKER_03: És hogy egyrészt elhiszi az az ember, aki jön, hogy ez a verziója létezik, másrészt vannak eszköze és energiája, hogy közelebb kerüljön ehhez a verzióhoz, és hogy élvezi az utat oda.
• 59:48
  SPEAKER_03: És ez nagyon-nagyon fontos, hogy igen van erőfeszítés, igen van diszkomfort, de az egy nagyon nehézi élet, amikor csak a célra vált, és az oda vezető út, pedig végig töri a lábad.
• 1:00:03
  SPEAKER_03: Igen, legyenek meg a nehézségei, menj be a dzincsbe a machetét áll, de legyen néha jó a kilátás, és mondd azt néha, hogy amúgy jó úton lenni.
• 1:00:15
  SPEAKER_01: Igen, ez egy nagyon jó mondat erre, és az jutott még eszembe, hogy amit most annyira már nem nyitnék meg, de mégis kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy mennyire látod azt, hogy az emberek nagyon szeretnek fájdalmat elkerülni, tehát hogy kerüljünk el mindent.
• 1:00:33
  SPEAKER_01: Tehát azt már tudjuk, hogy a social media az egy olyan pozitív dolgot ad nekünk, amitől jutalmaz azért is, hogyha csak legyintek egyet a dologra.
• 1:00:44
  SPEAKER_01: De hogy ezzel te mennyire találkozol a munkád során, hogy az emberek nagyon démonizálják azt, hogy nem lehetnek jól, mert az már rossz.
• 1:00:53
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy azért itt most valószínűleg te is azért említetted a social mediát, mert ennek azért van szerepe abban, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a fájdalom rossz.
• 1:01:06
  SPEAKER_03: Tehát, hogy rengeteg gyakorlatilag felmenjünk Instagramra és mások fotóalbumjait nézegetjük.
• 1:01:13
  SPEAKER_03: Tehát hogy az történik, mint amikor nagy felcsapta, hogy akkor előző napáltak a kertben, de most egy napra felvettük a legszebb ruhánkat, és még a papa is mosolygott a képen.
• 1:01:23
  SPEAKER_03: És most ezt kapjuk csak óriási duzisban, tehát nem évente kétszer a család jéd után, hanem azt látjuk, hogy úristen mindenki mindenhol jól van, mindenki elképeztő sikeres, csak én érzem magam nyomorultól, amitől nagyon sokakban az az érzésem ad, hogy akkor velük nincs valami rendben.
• 1:01:43
  SPEAKER_03: És a másik dolog pedig az, hogy nagyon sokan azért is kerülik ezeket a megeröltető életélményeket, és akkor ez most lehet fájdalom a félelem szégyen bármi ebben a kategóriában, mert eszköztelenek.
• 1:01:56
  SPEAKER_03: Tehát nagyon nehéz ezekkel a dolgokkal barátkozni, hogyha nem beszélünk velük közös nyelvet.
• 1:02:02
  SPEAKER_03: És azért, ha végignézzük az átlagos életút, és ne az átlagosat nézzük, nézzük egy szerencsés emberi élet útját.
• 1:02:10
  SPEAKER_03: Hol van az a pont egy mai felnőtt életében, ahol bárki érzelem szabályozó technikákat tanított neki, ahol bárki erőszakmentes kommunikációról tréning elet, tehát, hogy vagy önegyüttérzésről beszélgetett vele.
• 1:02:25
  SPEAKER_03: Nincs ilyen.
• 1:02:26
  SPEAKER_03: Tehát, hogy a Másodfokú egyenlet megoldóképlete volt, nem tudom számítványzsga, pipa.
• 1:02:34
  SPEAKER_03: Ezekről a dolgokról egyszerűen a legtöbbeknek a szüleinek ugyanúgy nincsenek eszköze, nincs mit továbbadniuk az oktatási rendszerben pedig állvétve van ezek.
• 1:02:46
  SPEAKER_01: Igen szinte kiáltana egy olyan mondat, hogy legyen egy olyan tantár, hogy hogyan legyek jól.
• 1:02:52
  SPEAKER_03: Igen, igen, abszolút.
• 1:02:55
  SPEAKER_03: Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon elfelejtett része annak, ahogyan elérjük a felnőttkort, és gyakorlatilag ezt láthatjuk az embereken, hogy aki maga nem ment utána ennek a tudásnak, ami többnyire egy krízis eredménye, tehát aki már egyszer eljutott a falig, és nem azt a megbírkózást választotta, hogy valamiféle addikcióba torkolt, depresszióba, vagy valamilyen, valamiféle olyan nehézségben folytatódott a kezdődő nehézset, ami tovább rontja az állapotát, akkor ezek az emberek azok, aki levette egy könyvet a polcról, elment egy workshopra, elkezdett terápiába járni, és felruházza magát ezekkel eszközökkel, és ha szerencsénk van, akkor, mint te is elmondod, hogy tökokki és rendben van segítséghez, segítséget kérni ezekben a krízisekben, mert minél többen többen beszélünk erről, és minél többféle eszköz elérhető, annál könnyebb lesz azoknak, akiknek jelenleg nincs ilyen eszköze megtalálni.
• 1:04:01
  SPEAKER_01: Én itt nagyon azért kébe jönnek a generációknak a kérdése, mert ugye mi a imányban és ezzel a tudatossággal foglalkozunk, és azt látom, hogy mondjuk én egy X-es generáció vagyok, az X-be tartozom, és az én generációs társaim, például a férfiak, azok a mai napig nem egy elfogadott dolog, hogy most ezzel foglalkozzunk.
• 1:04:25
  SPEAKER_01: Nem is azt mondom, hogy nem elfogadott, hanem hogy nincsen fókuszba.
• 1:04:29
  SPEAKER_01: Ámbától például a 30 éveseket, amikor nézem, akkor nekem van egy ilyen reménysugár bennem.
• 1:04:34
  SPEAKER_01: Ők már 30 évesen elkezdtek azzal foglalkozni, amivel én csak 50 évesen kezdtem elfoglalkozni, és nyilván én a klasszikus utat jártam be, jött egy krízis, a krízbícsből jött a felismerés, hogy akkor ezzel valamit kell kezdeni, de olyan szomorú érzés, amikor látok olyan embereket, akik végigélik az életüket úgy, hogy azokkal a démonaikkal, azokkal végigélik az életüket, és inkább nem keresnek rá választ.
• 1:05:05
  SPEAKER_01: Azt szoktam mondani, hogy sokszor egy ilyen automata üzemmódban éljük az életünket.
• 1:05:11
  SPEAKER_01: Igazán itt el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez mindig fel szoktam tenni a végén, nem akarom itt túl nagyra növelni ezt a kérdést, de valójában azt szeretném tőled megkérdezni, hogy te, hogy ha egyet kéne kiválasztania a tanácsait közül, vagy amit te tapasztaltál az életedbe, akkor mi lenne az a gondolat, amivel mondjuk valamelyest tudnánk hatni azokra az emberekre, akik mondjuk legalább már érdeklődnek az iránt, hogy itt mi történik.
• 1:05:42
  SPEAKER_01: Abban biztos vagyok, hogy aki egyáltalán nem érdeklődik, az nagyon nehéz meggyőzni bármiről is.
• 1:05:48
  SPEAKER_03: Én azt a tanácsot adnám, hogy hagyják a perfekcionizmusokat az ajtóban.
• 1:05:57
  SPEAKER_03: Tehát legyen ez egy felnőtt játszótér, amikor önmagaddal kezdel foglalkozni, és tényleg a legnagyobb hívője vagyok a 10 percos jogat gyakorlásoknak, meg a 5 perc mindfulness hazafelé úton leszálltál egy ilyen hamarabb a villamosról és leültél.
• 1:06:19
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, hogy nagyon teljesítmény központ ez a világ, és ezt a teljesítést visszük az önmagunkkal való kapcsolatban is.
• 1:06:29
  SPEAKER_03: És amikor ez a teljesítés a cipünkvel együtt ott marad az ajtóban, akkor ez egy játék lesz meg egy tánc.
• 1:06:37
  SPEAKER_03: És a játékban meg a táncban is vannak diszkomfortos pillanatok, de ott nem démonok vannak ott, még nem vagyunk egészen barátok, szereplők vannak.
• 1:06:47
  SPEAKER_03: És igen, hogyha hogyha én ezt mondanám, akkor ne takarózunk be a kifogásainkkal, meg majd akkor, hogyha majd lesz rá kéthetem, meg ha majd tudod, el tudok menni arra a hosszabb kurzusra tíz perc meditáció ma.
• 1:07:05
  SPEAKER_01: Jaj de örülök, hogy ezt mondtad, mert most már nagyjából 45 olyan vendégen volt, akitől ezt megkérdezem, és most te mondtál egy olyat, amit még senki nem mondott, és nagyon egyet tudok veled érteni, mert egyszerűen az a social media világa ez egy ilyen versengő világgá tett minket, és hát legalább magunkkal ne versenyezzünk, ha már nagyon szeretném másokat, de talán még azzal se kellene.
• 1:07:33
  SPEAKER_01: Már csak technikai kérdésem, hol lehet veled találkozni?
• 1:07:37
  SPEAKER_03: A világ sok pontján, de ezeket a pontokat a leggyakrabban a weboldalon tudjátok megtalálni?
• 1:07:44
  SPEAKER_03: metondemoon.com.
• 1:07:45
  SPEAKER_03: Ugyanezen a néven Instagramon is.
• 1:07:48
  SPEAKER_03: Ez elég igyezted, hogy Está kuka és e-mailben is nyugodtan keresetek, hogy bárkinek bármilyen kérdése van a beszélgetéshez kapcsolódóan, nagyon-nagyon szívesen válaszolok rá.
• 1:08:02
  SPEAKER_01: Illetve a most megjelent könyv.
• 1:08:05
  SPEAKER_03: Nem most jelent meg, ez már a második, de tavaly.
• 1:08:09
  SPEAKER_03: Nem is említok.
• 1:08:10
  SPEAKER_01: Úgy értem a második könyvben.
• 1:08:12
  SPEAKER_03: Igen kettő is van.
• 1:08:13
  SPEAKER_03: Ott is báltröm szóval, szívesen bárkinek a kanapén otthonra lelek a köny formájában, de ezeken a csatornákon mind megtaláltok.
• 1:08:23
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést.
• 1:08:26
  SPEAKER_01: Nagyon örülök, hogy egy picit itt az itt és mostban tudtunk lenni itt az elmúlt egy órában, és nagyon szeretném megköszönni a kedves nézőinknek is, illetve a Spotify hallgatóinknak, hogy végighallgattátok ezt a podcastet.
• 1:08:38
  SPEAKER_01: Nyilván mindig azt szoktam ilyenkor mondani, hogy ha tetszett, akkor mindenképpen kérek szépen egy lájkot, mert ezzel tudjuk érzékelni azt, hogy tetszett ez a beszélgetés, illetve, hogyha szeretnétek ilyet, akkor iratkozzatok fel a csatornánkra, és még egyszer nagyon szépen köszönöm neked ezt, és nagyon sok sikert, további sikert kívánok neked ebbe a misszióba.
• 1:09:01
  SPEAKER_01: Ez szerintem ez egy csodálatos úta, mint te vagy.
• 1:09:05
  SPEAKER_01: Köszönöm szépen a beszélgetést.
• 1:09:06
  SPEAKER_01: Köszönöm szépen!