Latest / Tudatos Döntések / „A bukás nem szégyen” – László Árpád a Robinson étteremről, a Spoon hajóról és az újrakezdésről

Transcript

„A bukás nem szégyen” – László Árpád a Robinson étteremről, a Spoon hajóról és az újrakezdésről · Tudatos Döntések

0:00
SPEAKER_00: Look at the YouTube shop and not even put on my use of it, but they're made to see you in the Money Shot.
0:35
SPEAKER_00: Gamiliában 50 isben jöpnek a jobb, finiski egy stable, igazi angola, azut a neve, hogy kolongut arra is tarne égvalban, hogy lehet a kielátásna helyzetben kiosni egy eredményt.
1:00
SPEAKER_02: Szép jónapot kívánok! Ez itt a tudatos döntések podcastén Szilágy Gábor vagyok.
1:05
SPEAKER_02: A remény magazine podkestjében beszélgettünk olyan emberekkel, akiknek vagy a szaktudása, vagy az életútja, vagy mindkettő, vagy a világlátása érdekes lehet a imány számára.
1:17
SPEAKER_02: A mai beszélgetésünkre készültem is meg nem is.
1:21
SPEAKER_02: Körülbelül 23 évig készültem rá, úgyhogy azt hiszem, hogy elég alapos tudással fogok itt ülni a mai napon.
1:29
SPEAKER_02: Nagy szeretettel köszöntöm László ádot sziárty.
1:34
SPEAKER_00: Megdőbbentett a 23 szánt, de igaz, sajnos igaz.
1:38
SPEAKER_02: Valószínű sok mindenkivel nem vagy 23, hanem 36, meg 40, meg egész más idők vannak.
1:45
SPEAKER_02: De én emlékszem, hogy mi a Pullai Gáboron keresztül ismerkedtünk meg istenúsztal, ő már nincs közöttünk.
1:52
SPEAKER_02: És én is láttam a te életuatnak bizonyos állomásait.
1:56
SPEAKER_02: Nyilván te is láttad, hogy éppen én mit csinálok.
2:00
SPEAKER_02: És be kellom neked, így mindenképpen egy vallomással akartam kezdeni, hogy képzeld el te voltál az első üzleti példaképen.
2:10
SPEAKER_02: Jézus Mária.
2:12
SPEAKER_02: Úgyhogy amikor megismertek.
2:16
SPEAKER_02: Amikor megismertek, láttam, hogy akkor éppen a punhajó is ott volt a robinsó mellett, akkor éppen építettél még egy éttermet, voltak szállodás elképzeléseid is nagyon sok minden volt.
2:29
SPEAKER_02: Láttam, hogy olyanok láttak, mint valaki örök mozgó.
2:32
SPEAKER_00: Ez honnan jön neked ezt te megfejtetted?
2:35
SPEAKER_00: Úgyha most én életrajzi regényt írném magamról, és mi történt akkor annó, akkor nagyon meszek visszamenni a gyerekkorba.
2:44
SPEAKER_00: Valőszeg az egész onnan indult nálam, hogy egy nagyon nyugodt, nagyon jó családi környezet nőttem fel, a szülők tudatosan viték a pályámat előre.
2:55
SPEAKER_00: Erre ha csak a teljesen majdnem a nullát mondom, tehát még legyenek egy nyolc éves.
3:00
SPEAKER_00: És a nyolc éves korukban koronban a szülők azt mondták, hogy kisfiameket, két dolgot kell csinálni egymás mellett, komolyzent kell tanulni, és sportolni kell.
3:10
SPEAKER_00: A sportolás, mivel a Szent Isvár környékén laktunk, a szembe levő Margi szigetre fogsz átjárni usatában, minden reggel, és mellette ugyancs a Szent Isvár környékén, ott sem a sarkon volt, a Kárlás rózsív nagyon jó nevezett zongoraművész, és ő hozzájártam zongora urára, mind a kettő tíz éven keresztül.
3:29
SPEAKER_00: Ha azt mondom, hogy ez egy tudatos dolog volt az érészembről nem, a család a szülők szempontjából igen.
3:36
SPEAKER_00: És annyira belevelődtem ebbe a ebben az állandó megfelelésben, az állandó szintelérésbe a zongában szintet kell elérni.
3:46
SPEAKER_00: A zongorosen, hogy gyakorolsz gyakorolt, és akkor oda kerülsz a zongotanárnő elé, aki a kezet tenyerét, tenyerével a kezembe.
3:54
SPEAKER_00: Mert akkor ez még ez volt a jellemző?
3:57
SPEAKER_00: Este jellemző, hogy ha nem készültem, akkor rá csapatok a kezemre, és gyakorlatilag nagy könnyek között zongrázom tovább, és a legkezelebbi órára jobban felkészültem.
4:06
SPEAKER_00: De közben meg reggel 6-ot keltem, kimentem a 15-ös buszal, ami a víxínháztól indult, ki a Margis szigetre, és leúztam magam 1500 m-től és mi 8 órára súliba kár lenni, akkor 810 perccel este, jöttek a srácok álma szemmelin, akkor tú voltam 1500 méterre.
4:26
SPEAKER_00: Valakinek 10 éven keresztül így beleivódik az életébe, hogy egy rendszer mellett tesz, ahol neked saját magadnak kell megfelelni, mert mind a kettő nem csapat sport.
4:38
SPEAKER_00: Zongára egy négy kezdés az már csapat sport, de a medencébe, beugrasz, toldon ki kell úszni.
4:48
SPEAKER_00: Ha középen megállsz, megfuladsz, vagy megfacz.
4:53
SPEAKER_00: Ez ugyanúgy igaz volt későbbi életemben, amikor kitaláltam valamit, mert megmondom neked, hogy én mindig egy nagy álmodozó voltam, tehát valószínű belülről, hogy mindig építettem magot, hogy mit is csinálnék, hogy csinálnék.
5:09
SPEAKER_00: Az mondja az a típusú álmodozó voltam, amikor az álmait meg is tudta valósítani.
5:13
SPEAKER_00: És nekem soha nem volt olyan, hogy na azt már nem lehet.
5:16
SPEAKER_00: Tehát én azt gondolom, amit az emberi elme ki tud találni, az meg is tudja valósítani.
5:21
SPEAKER_02: Amikor ez a tíz év volt, akkor te hogy élt meg?
5:26
SPEAKER_00: Nagyon jó.
5:27
SPEAKER_00: Képzeld el, hogy az a társaság, na és akkor ez érdekes, meg két szálon futott az esemény ottani életemben a Szent Isvár életemben, voltak bandák, de jó elője mondott bandák, tehát ilyen fiú csapatok focisztak, lent voltak.
5:46
SPEAKER_00: De 8 óra nul a nulnakul, akkor mindenkinek haza kellett menni.
5:50
SPEAKER_00: Én voltam az egyetem, aki gyakorlatilag, ha átmis mentem a Szent Isánparkon, akkor ők nem tudták, hogy én ki vagyok.
5:57
SPEAKER_00: Már tudták, hogy én ott élek.
5:59
SPEAKER_00: Én baráti köröm a sportolok volt evőt össze, vagy pedig abból a 10-15 másik ilyen zongoristából, aki annak készült, aki ehhez a zongoratanárz járt.
6:10
SPEAKER_00: Tehát az én életem teljes volt, mert nem tudtam például, hogy mi van a Grund élet, mert nem szeretném focizni, de én áttam úszni.
6:17
SPEAKER_00: Egymásm a kettőn annyira megfért nekem, hogy mennyire érdekes, hogy mit csatol vissza élet.
6:24
SPEAKER_00: Amikor engem bevittak a katonák, meg én még voltam katona, és lent voltam Sopronban, az éles határőt őriztük, mert határolnek vettek be.
6:35
SPEAKER_00: És egyetlen egy dolog volt a gyerekkoromban ami teljesen különböző a többiektől, hogy apukám Csehszlovákiában hozott nekem egy roller, egy nagykerekű gumis roller, ez nagy ritkaság lehet.
6:48
SPEAKER_00: Ez nagy ritkaság volt, felfújott a gumival.
6:50
SPEAKER_00: És Sopronban oda jön hozzám egy katona srác, azért figyelni arra, hogy szólok, nem te vagy az, akinek ilyen nagy kék rolere volt a Szent Tisvámparban.
7:01
SPEAKER_00: És közben gondolt el, hogy igazából 20 éves a 20-ek, már majdnem felnőttek voltunk, és azt kérti tőlem, valaki Sopronban derégáltunk a hóba gépisztől a kezünkben, hogy neked volt roll a Szent Tisvámparba, és akkor jóktünk rajta.
7:17
SPEAKER_00: De milyen szinten idézetben tisztelték azt, hogy ők nem tudták, hogy én ki vagyok, én tudtam, hogy ők ki csodák.
7:23
SPEAKER_00: Egyszer mentem a nagy téli hóesés volt, megint mentem zongorát a kezemben, a kottákkal, és befordul az utcában, és két csapat egymásra szemben hólyozott.
7:36
SPEAKER_00: És ott vagy megfordulsz megyc, ugye már le fognak hógoyozni, vagy pedig tovább mész.
7:42
SPEAKER_00: Nem futam, én nem akartam, mint hogy nem is futamoknak mapsek, mert nem a Vekedés tőlem és semmi.
7:49
SPEAKER_00: Mentem határozat tovább, és képzeld el a utca két szélin álló 10-10 stráz, mikor odaértem három méteri leálltak, meg engedték, hogy tovább menjek, és hólyoztak tovább.
8:06
SPEAKER_00: K ez, aki itt az utcában kezében jó esésben kták a járkál, hogy soha nem jöttek oda, hogy belépsenek, és soha nem is kérdeztek rá.
8:15
SPEAKER_00: Egy volt ilyen 200 km-Budapesten, aki megérszik, hogy ki vagy egyját, akinek roller volt abba az időben.
8:22
SPEAKER_02: De akkor utólag ez a 10 év ez nagyon-nagyon sokat adott a te személyiségedhez, nem, a kitartás, hát itt azért az úszás, hóbanfagyban.
8:31
SPEAKER_00: Azt meg akarom magyarázni, akkor igen, mert azért, ha hóba fagyban a szembelevő szomszédszer megkezdte anyukámot, hogy mit csinál ezen a szegény gyerekkel.
8:39
SPEAKER_00: Reggel 6 óra 15 percor nagy sapkával és derékérő hóba megy kifelé.
8:44
SPEAKER_00: Hogy csinál, hova kell nekmenni?
8:46
SPEAKER_00: És akkor mondhatod, hogy úszérzésre jár.
8:48
SPEAKER_00: Nekem természetes volt, mint ahogy akik sportolók voltak, akkor mindenkinek, hogy beúrik az ötven méteres medencébe, még akkor is a mellette harminc is hóval, mert lehet, hogy a víz ez melegebb, mintként.
9:01
SPEAKER_02: Azért érdekes, amit mondd azt, mert mind a zongorázás, mind az úszáshoz óriási kitartást kell.
9:07
SPEAKER_02: Én is jártam zongorázni nem hosszú ideig, és pontosan tudom, hogy ahhoz, hogy egy első művet, ami még adott esetben nem is a legbonyolultabb mű, azt is begyakorolni, hogy az szépen tud zongorázni, ahhoz hihetetlen sok idő kell, meg rengeteg gyakorlás.
9:24
SPEAKER_00: Rengeteg, és azért én közben volt annyi olyan kritikám, hogy ha hallottam igazán jól zongorázni, már idősebbeket, akkor rájöttem, hogy az lehet, hogy nem az én szintem lesha.
9:37
SPEAKER_00: De hogy milyen az élet, hogy akkor már a hirtelen szállóban dolgoztam, és közben nem iskolában jártam, de ugye meg volt benem, hogy vendélátosulban végzek, és akkor most szállodai pár, mert nagyon sokat játunk étterembe.
9:52
SPEAKER_00: És akkor volt egy ilyen elhatázásom, hogy mi lenne, hogy egy jazz zongorista lennék, és egy szállodának az aljában, vagy egy bárva zongoráznék.
10:02
SPEAKER_00: Jelen kezdtem a Jestán szakra, ahova két dolgot kellett vinni.
10:07
SPEAKER_00: Egy komoly zenei darabot, meg egy könnyű zenét.
10:11
SPEAKER_00: Soha nem tanultam.
10:13
SPEAKER_00: És akkor előtérbe ültünk ott 40, és akkor hallottam, hogy hogy játszották, és mindenkinek nagyon rosszul játszották a komoly zenét, de nagyon oknyű zenével.
10:23
SPEAKER_00: Pont azt nem tudom érmani.
10:25
SPEAKER_00: Mindegy, jelentkeztem, bementem, szinding taliás, ez egy nagyon komoly darab, ott egyből chattingettek, ez ilyen előéltem van a zongar, nagyon jó, akkor valami könnyű zene, hát aztán a Luxor-t-próbáltam ajátszani, ott enhér szó vagy félrennéztek, de minden esetben felvettek.
10:43
SPEAKER_00: Na mondom, elindul a karrier.
10:45
SPEAKER_00: Szerintem egy olyan fél éve jártam, amikor kaptam egy behé volt, katonai behétót.
10:52
SPEAKER_00: Bementem, és mondtam egy teztán szakra járok, és akkor mondta, a 10.
10:58
SPEAKER_00: század.
10:59
SPEAKER_00: Nagyon jó, Isten fog tudjuk kromitolni.
11:04
SPEAKER_00: És ezzel kettő törték, azt kell mondjam, ház Istent ezt az aktivitásomat, mert miután leszereltem, akkor rögtön a hirtomba kerültem, akkor nyitott a hirtam, és akkor én a Budapest írtam már egy 9 évet, mint felszolgáló, világárvezető, mint egy évet voltam kiintorban a továbbképzésen.
11:29
SPEAKER_00: még azelőtt, mielő kinyíltak volna kapuk.
11:33
SPEAKER_00: 82-be 83-ban, akkor olyan aktivitásra jöttem haza, annyi, mindent szívtam magamba, én emlékszem, amikor kikerültem, az első két hétben csak azt felem kaptam, hogy ilyen létezik, hogy tele vannak az üzletek, meg minden működik.
11:50
SPEAKER_00: És amiről csak úgy a Stern magazintból olvastunk néha, hogy milyen rosszul élnek ott kint, vagy miért jól élnek ott, és miért rosszul élünk mi.
11:57
SPEAKER_00: És akkor tényleg milyen jó ötlet ott kint, és szembesültem vele.
12:00
SPEAKER_00: Viszont szívtam magamba azt, amit én ott láttam.
12:03
SPEAKER_00: Gasztronómiában, belső épészetben, és nagyon jól feltöltem vele.
12:09
SPEAKER_00: És amikor hazajöttem a hirtomban, én előjöttem az ötleteimmel.
12:12
SPEAKER_00: Néztek rám, hogy fú, ez jól ötlet csináljuk meg.
12:16
SPEAKER_00: Még egy jötet csináljuk meg, és teltek a hónapok, és egyikből se lett semmi, és mindig mondtam, hogy hát most nincs rá pénz, mondta a jövőre.
12:24
SPEAKER_00: És ebből a majőre, majő, hogy kedvszeget lettem, és egyszerültünk a szerzezeti hkezdében 84-ben, nem a volt.
12:38
SPEAKER_00: És a többiek mondták, hogy gyerek én ránosat fogok kívni majd a Balaton, a másik mondta, hogy majd hörgy.
12:44
SPEAKER_00: Mit tudom, mit fog csinálni?
12:45
SPEAKER_00: És akkor ültem ott a sorokban, ettem a Mákos tisztálmat, és erre mondok, hogy prárpit csinálna, hogyha innen nem így dolgoznál, és mindent lehetne csinálni.
12:56
SPEAKER_00: Én a városligben nyitnék egy faglatos.
13:05
SPEAKER_00: Magyarországon nem volt faglató, zucznák voltak.
13:09
SPEAKER_00: Chock fogy, but igen, csak fagyi szép kehek.
13:13
SPEAKER_00: Romantikus elkezhetem, hogy milyen len a városiget veget.
13:16
SPEAKER_00: Főleg megallapozta az egészet, but we want to be like this barak.
13:21
SPEAKER_00: Ide jártak az oranym oroszok, a csehek, az NDK-shok.
13:25
SPEAKER_00: Nalunk reggel 9 ore a város eget megteilt, and as the 8 or key.
13:31
SPEAKER_00: 15-20 ezer ember mental, but ott vásároltak be.
13:36
SPEAKER_00: Addig mondogatam magamnak, hogy fagyi zó, fagyizo, enitok egy fajlot.
13:43
SPEAKER_00: Aból a pénzből, amit én Németországban keresem, abból vásároltam magamnak, egy kárpijáni gapsort.
13:59
SPEAKER_00: A barátom mondta, hogy neki van Róma alatt 60 km a latina város, vagy ismerőse, mennyi oda fogit tanulni.
14:08
SPEAKER_00: Elmentem szabadságra, két hétig lent voltam Róma alatt, vagy itt azt, itt tanulni.
14:14
SPEAKER_00: És akkor a végén mondták nekem, hogy mégis mennyi fajit akarok eladni.
14:19
SPEAKER_00: Hát mondom, egy ilyen 150 kg, és egy kis faluban történt az egész, hogy volt három.
14:25
SPEAKER_02: 150 kg, az körülbelül mit jelenthet?
14:30
SPEAKER_00: Most mindegy, a végét hallgat meg ennek a mondoknak, hogy 150 kg, és mondták, hogy hát azt mondja, bátor, bátor az elképzelés, és bátor, mi azért annyit nem adunk el.
14:40
SPEAKER_00: Hát mondom, én olyan helyen szeretném, hogy azért szerintem elmegy annyi naponta, rám néztek, mi egy hónap, így hétről beszéltünk.
14:48
SPEAKER_00: Nem mondom egy napról.
14:49
SPEAKER_00: 150 kótek, az nem létezik.
14:52
SPEAKER_00: Hondom, én 150 kg szeretnék el adni egy nap.
14:56
SPEAKER_00: Összecsőrültek, hogy hol van Budapest ennyi fagyi.
14:59
SPEAKER_00: A lényeg az, hogy én matekoztam előtte, ők megélték az életüket is forulban, és gomboconként adtak el valamennyit.
15:07
SPEAKER_00: A lényeg az, hogy egy külön történet, hogy lehet a városligetben egy 1900-ban állt pavilonnak a mását megépíteni egy Klöz György, Együstfolyára fotózott üveg alapján lemásolva borovi fenő részbetét.
15:23
SPEAKER_00: Nisegáns valami volt.
15:25
SPEAKER_00: Arra kapni engedél, úgy, hogy egy 150 éves kőhidat tettem, építettem újra, és annak a tényítottam meg.
15:34
SPEAKER_00: És lényeg az, hogy ott ő az első gyomországos nekem, hogy egy gyönyörű kertet csináltam, saját magam tervezett rajzolt élappal.
15:43
SPEAKER_00: Az első nap ellopták az összes étlapomat, az összes halutartom, az összes mindent az asztalról, hogy olyan mérgesztettem, hogy egy hét után bezártam a teraszt, minden úton egy fához láncoltam, és posztúban ki se nyitottam, viszont a fagyi áll a sor.
16:03
SPEAKER_00: A következő évben már ki merten nyitni újra a teraszt, és ez volt az első üzlet, 1986, május elsély nyitással, akkor így volt ez legges.
16:14
SPEAKER_02: Mény volt az a 150 kilófagy, az hány embernek a fagyója.
16:20
SPEAKER_00: Nem akarok megtakozni butaságot mondani.
16:23
SPEAKER_00: Mai napig elméltek annyinak kéne lenni, de mi akkor volt olyan napunk, amikor május elsélyét mondok, hogy eladunk 800 kilófagyit.
16:31
SPEAKER_00: Azt egy nap.
16:32
SPEAKER_00: De akkor már.
16:33
SPEAKER_00: Ezt látták volna az olaszok.
16:34
SPEAKER_00: Hát, aki látták volna az olaszok, mert akkor volt a városigben volt három triciklim, tehát be, trikiklin voltak, és két óriás pavilonban, két pavilonban 24-es TG-fagy, mert akkor még nem volt, csak ezek a mélyesek voltak, én meg aztam be, volt 4 féle addig.
16:56
SPEAKER_00: Most 24 félve gondolom el, hát akkor volt az érdeklődés, és annyira össutott időben a szakma, vagy pontosan van az, aki azt mondta, hogy lehet csinálni fagyozott Magyarországon, hogy ezt később tudtam meg a kamerától, hogy két év alatt háromszáz fagylalatok zon nyílt Budapest.
17:13
SPEAKER_00: Két év alatt Budapesten 300, és két év alatt háromszázból 150-ig zárt.
17:19
SPEAKER_00: Minden az gondolta meg kell nyitni.
17:23
SPEAKER_00: A többiek nem volt olyan minőségű, portfagyat ároltak, későbbi.
17:27
SPEAKER_00: Most aminek annyira annyira jó volt, hogy ez nem mondjuk egy évig ott tudtam csinálni, hanem 86-tól, 95-ig csak fagyitárultam.
17:37
SPEAKER_00: Aztán persze mindenki elkezdett fejlődni a környéken, ki jött, leófagyik jékém, jöttek ilyen zugárusok, akik bokortővében maradtak egy ilyen benzines, berendítható honda áramfejlesztőt.
17:53
SPEAKER_00: Tőlem 8 méterre kiadtak egy ilyen tologatós jégkrémet álltak abban, és a vidékre váromnak, éjkrém, leó jégkrém megvették.
18:03
SPEAKER_00: És akkor nekem eset vissza a forgalmat, harcot nem akartam, és akkor átadtam is lett belőle börgező, és stől.
18:11
SPEAKER_02: Egy picit még térjünk vissza, de halladj tovább ebbe a dologba.
18:14
SPEAKER_02: Mekkora hatáss volt rá, amikor kimentél a hirtolba, mert azért azt tudom rólad, hogy neked nem csak az ideálod, hogy egy fantasztikus ételek, úgyhogy te a Robin éttermet csinálod már nagyon-nagyon majdnem a rendszerváltás volt egy picil később.
18:36
SPEAKER_00: előbb.
18:37
SPEAKER_02: Előbb, akkor ezt majd mindjárt ezre mindjárt kitérünk.
18:42
SPEAKER_02: Én is úgy emlékeztem, hogy ott körül valahol.
18:45
SPEAKER_02: De te nagyon szereted berendezni, és te nagyon szereted, hogy a látvány is jó legyen, tehát nem csak az íz legyen jó, hanem az az entteriő, amibe bemegy az ember, azért ezt volt szerencsén veled utazni a világban, és akkor olyankor mindig elmentünk három-négy étterembe, hogy megnézzük, hogy akkor az milyen étterem.
19:04
SPEAKER_02: Ott ez a hirtonos ki, amikor ki mentél tovább képzésre, ez akkora hatással volt rád.
19:12
SPEAKER_02: Vagy on jött ez az affinitásod?
19:16
SPEAKER_00: Nem akkoriban, amikor nekem volt egy alapcélom, hogy az, hogy mit fog csinálni az életben, abban a pillanatban, amikor még csak négy éves voltam, vagy három éves voltam, mert akkor kiderült, mert én hajlamos voltam arra, hogy az ovodai kirapták, akkor én felálltam és szettem a tányírokat.
19:36
SPEAKER_00: Tehát nekem volt egy ilyen ilyen velem született, szeretek vendéget látni, vagy vendégül látni, és nekem ez úgy jött, hogy akkor ez hol volt ez a gasztronómiától, egy ovodaiért kezden.
19:47
SPEAKER_00: De én mindenféleképpen első voltam, aki azt mondtam magam, hogy ez nekem tetszik.
19:51
SPEAKER_02: És kiderül az, hogy egész közel van az óvodai étkeztetés a.
19:57
SPEAKER_00: Nem, a véget nem közel minden valami szint mindenkinek szintet kell adni.
20:02
SPEAKER_00: De a másik, ami engem nagyon megfogott világértemben, az majdnem a nullától mondhatom.
20:10
SPEAKER_00: És azért mondom a nullától, mert én olyan tizenéves koromoton rajzolok.
20:15
SPEAKER_00: És ha' istennek jó közügyesége volt, van, tehát én bármit tudtam rajzolni, és nagyon jól látok térben.
20:25
SPEAKER_00: Valamelyik egy bútonak vagy interiornak, az nem volt kérdés.
20:29
SPEAKER_00: De nem az volt az elsődleges, hogy akkor én belső építészet építész leszek.
20:32
SPEAKER_00: Nem beszélve, 1980-as, 70-es éves végztó, hogy ki akart belső építész lenni, maximum, nemzőknek nevezték, vagy annak se nevezték még akkor őket, nem volt divat.
20:48
SPEAKER_00: De mivel az életem úgy alakult, hogy már a fagyizonnál is az egy alapkoncepció volt, hogy nyitok egy fagyat az ott, mert szerintem egy jó üzlet.
20:57
SPEAKER_00: Igaz, hogy két forint volt egy gombolc vagy, mert az aik két forintos gombolc vagy, szorozva a napi 5000 gombolcot, azért nagyon összeget ki tudok tenni, aztán persze emelkedtek az árakra, ha megnézed majd fagyinak az árat, most már 6580 szorint, egy gombolc vagy.
21:14
SPEAKER_00: Viszont nekem rögtön azt ásult mellé, hogy én úgy nem nyitottam volna a fagylatozót, ha azt mondják, hogy a dobúca kettőben van egy négy négyzetmét, és ott nyiljen.
21:24
SPEAKER_00: Az engem nem szólé.
21:25
SPEAKER_02: A lokációt értettek.
21:26
SPEAKER_00: Igen, én nekem először is kellett a lokáció, meg az, hogy én azt álmod, hogy léteznek a várostékben, persze utána olvastam annak, vagy előre olvastam annak, hogy a város lete az mindig egy vigalinegyed volt.
21:40
SPEAKER_00: Mindig az emberek azért mentek ki, mert jól akartamokat érezni, voltak éttermék, és több is gomplicskocsi, stb.
21:47
SPEAKER_00: És ennek a múltját azért én elég erősen felkutattam ahhoz, hogy én tudtam, hogy valami olyat szeretnék visszaarázolni, mint amit már egyszer az emberek ezelőtt 80 évvel élve.
22:00
SPEAKER_00: És ennek az eredménye ez a bizonyos antik régi pavilon.
22:05
SPEAKER_00: Ami sajnos már nincs meg azóta, mert az idő vasfoga, meg a lelopták róla a vörös rész, csatornákat, hogy nem mondja, hogy mi történt az utols időszakban.
22:15
SPEAKER_00: De lényeg az, hogy nekem az együtt járt azzal, hogy van egy gazdasági elképzelésem arról, hogy a fagyi egy jó üzlet, de olyan helyen akarom és úgy akarom megvalósítani, amikem a szívemnek építészetileg és tetszik.
22:30
SPEAKER_00: Ennek az eredménye volt a folyamatossága volt az, hogy amikor már a fagyizó szinte magától menne voltak alkalmazottak, munkatársak volt ukrászon, volt, hogy gomboc volt, és majdnem azt mondom, hogy unatkozva ültem a kiszárat tómedernek a szélén, mint a többi 50% ember, de senkinek nem volt kérdése, hogy minis ebbe a tó a víz.
22:55
SPEAKER_00: És akkor én azt mondtam magamnak, hogy itt egy tómeder, és akkor már negyedik ére volt üresnek.
23:01
SPEAKER_00: Mondom, milyen szép lenne, lenne benne víz, lenne benne egy szökőt, lenne benne egy kis sziget, a szigetem meg egy csupai üvegérterem.
23:11
SPEAKER_00: Ez egy dream.
23:12
SPEAKER_00: Ugye azt mondta magamnak, hogy megálmodod, belelátod a vizet, meg mit tudom én.
23:16
SPEAKER_00: És addig addig mondogattam magamnak, amíg meg nem rajzoltam, megmentem a kereki tanácsázár, amikor az volt, és megmutattom, hogy ezt szeretném attól csinálni.
23:26
SPEAKER_00: 1988, még éppen a rendszerváltás készülünk.
23:34
SPEAKER_00: A készülődés, azt utólag van a készülni, csak azt jelenti, hogy valami változás szel van.
23:38
SPEAKER_00: Az emberek olyan gondolkodtak sok minden.
23:41
SPEAKER_00: És ott van egy előadó és rányzetet is mondta, hogy azt mondja, azt látom, hogy nem teljesen normális, mert azt gondolja, hogy fog kapni a engedést.
23:48
SPEAKER_00: De az ötet, mint az nekem nagyon tetszik.
23:51
SPEAKER_00: Tudja, mintha idehoz nekem az ötven-hatvelvi engedét, amit szerintem nem fog megszerezni, és ide lesz az asztalra, én nekiadom az építési engedél.
24:02
SPEAKER_00: Megszereztem.
24:03
SPEAKER_00: De úgy, hogy senkinek nem kell egy fél érni, mindenkinek leültem, és elmondtam, hogy én ezt szeretném csinálni, és mindenki rnézik.
24:10
SPEAKER_02: Előleg meghökkentő volt.
24:12
SPEAKER_00: Itt itt egy fiatal zóba akar vizet tenni, és akar bele építeni a szigetet, és olyan úgy néztek leforra.
24:21
SPEAKER_00: Mindenki azt mondta, hogy azt mondott elvi engedélyt.
24:26
SPEAKER_00: Úgy sem fog sikerülni.
24:29
SPEAKER_00: De vég az úcsérből az kaptam egy építést engedélt, és 1989.
24:34
SPEAKER_00: június 16-án megírt odételben.
24:37
SPEAKER_02: Én azt szeretném egy kicsit ebbe a beszélgetésbe kidomborítani, hogy ahogy haladunk az életedben, egy picit mindig visszagondolja arra, akkor mi volt, hogy volt a fejedben.
24:48
SPEAKER_02: Azt azért most már így értem, hogy volt egy nagyon komoly kitartásod, ami valószínűleg a szülőknek is köszönhető, hogy ők azt mondták, hogy tíz évig mész úszni, mész zongorázni.
25:00
SPEAKER_02: Azt még keresem, hogy ez a szép érzék, ez a jó szó, a szép érzéked jöhetett, de erről majd még térjünk vissza.
25:12
SPEAKER_02: De azt, hogy ilyen bátran nekivágtál, mindek tulajdonítod egy most így visszatekintve.
25:19
SPEAKER_02: Ott ülsz a kiszártó szélén, és tök igazad van, ezer ember ott ül a szélén, és nem fogalmazza meg magának, hogy hát ebben vizet kéne tenni, és ezzel kéne valamit kezdeni, viszont neked eszedbe jutott.
25:31
SPEAKER_02: Ez honnan jöhetett ez a.
25:34
SPEAKER_02: Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, de az, hogy te álmodtál egy dolgot, és onnantól kezdve mindent elkövettél, hogy ezt meg tud valósíni.
25:44
SPEAKER_02: Külön, mert létre sem jött volna.
25:46
SPEAKER_00: Én szerintem a teljes ismeretlen magabiztosságával.
25:50
SPEAKER_00: Tehát én úgy vértem, ezt nem gondoltam volna, hogy ezt fogod válaszolni.
25:53
SPEAKER_00: Igen, tehát mondok egy másikot, akkor már a szép érzékre, nem tudok válaszolni igazából, hogy nem menekül van szép érzéke.
26:04
SPEAKER_00: De én azt gondolom, hogy mindenki, akin van kézügyessége, és tud rajzolni, annak van fantáziája.
26:10
SPEAKER_00: És a fantáziát azt valószínűleg örökölni lehet valahonnan, lehet fejleszteni, persze, job rajzoljál, de ha valakinek nincs, ha egy ilyen szobában engem beteszelte, és azt mondom, hogy ebből ezt kéne csinálni, és ezt én ki tudom találni, az nem azért, hogy megtanultam, hanem valahol nekem ez egy érzéken van hozzá, hogy én ezt tudom, és utána is rajzol neked ez a szép érzékoldala.
26:35
SPEAKER_00: A másik, tudják, tényleg ugyanúgy tudatlan magabiztonságos benne van.
26:40
SPEAKER_00: Nem tud a végét, de úgy gondolod, hogy amikor kitaláltál, és belekezdsz, annak addig még nem lesz pozitív a vége.
26:51
SPEAKER_00: Méghozzá úgy, hogy nem is fogod tudni, hogy mit csinálsz.
26:55
SPEAKER_00: Mondok egy példák fogod tudni.
26:58
SPEAKER_00: 1909-ben akkor már egy éve működött a Robin étterem, mert nagyon energiát tettem bel, hogy szép legyen, mindenkát, mi voltunk a hatodik magánétterem.
27:08
SPEAKER_00: Hatodik tudatban.
27:10
SPEAKER_00: Aki előtte volt, azok már ilyen kerületi vendéglától kivett gebényes üzletek voltak, de olyan, hogy valaki megvan egy magánüzete, abból szerintem maxim 1 volt, de olyan, akinek egy önálló épület áll valahol, olyan a mai napig egyébként így nincsen.
27:25
SPEAKER_00: És akkor ugyanez volt, hogy jött a karácsony, és mondja nekem, elkezdtem vásárolni minden próbáltam olyan déjokat vásárolni, de azt tisztám, hogy az emberek legnagyobb vásárlási iránya a skáláruház, be megyünk, veszünk négy pár zoknit, veszünk ezt, meg azt, beetesztük egy skálásztatjó átadjuk.
27:47
SPEAKER_00: Itt jött az, amit én 1982-ben diszülóna megtanultam, hogy amikor én kifelé mentem autóval, akkor a benzinkútnál csak úgy tudtam elmenni a pénztárig, a Rosen Bergereknél, hogy ott millióny kis ajándékbiszpasztokat lehet kapni.
28:08
SPEAKER_00: Miért nincs ezt Magyarországon?
28:09
SPEAKER_00: Ezek olyan ajándéktermék, amit oda lehet adni, sőt, valakik érte be egy csomagolták, tehát van egy csomagolás kultúra.
28:17
SPEAKER_00: Hol van csomagoláskúra?
28:18
SPEAKER_00: Hol lehet kapni ilyen terméket?
28:20
SPEAKER_00: És akkor megtudtam, hogy kint Frankfurtban van az Ambientes kiállítás, menjek oda ki.
28:27
SPEAKER_00: Kimentem, az a másik következő döbbentet volt, hogy ezer kiállító csak ajándéktermeket árul.
28:34
SPEAKER_02: Magyarországon ekkor még szinte nem volt sem.
28:41
SPEAKER_00: Madástért nemzet, és kívott ir a szuvenír volt.
28:44
SPEAKER_00: És akkor lehetett kapni felrakozhatos hőmérőt, megint hamutartókat, meg ilyen kézzelfestett, tehát nem ajándék volt, csak annak nevezek, hogy ez egy ajándék.
28:53
SPEAKER_00: Én tudtam, hogy az ajándék nem ez, mert láttam, mit jelent az ajándék, és mit jelent egy ajándékot becsomagolni.
28:59
SPEAKER_00: És akkor ugye kény voltam egy négy napot, két napot beszélültem a látványban, meg a választékban, és most mondhatám, hogy hihetetlen érzékkel tudtam, hogy mi lesz, nem tudtam, de azt tudtam, hogy nekem az 000-ből hatszik, hat olyan cég.
29:17
SPEAKER_00: Az élet annyira igazolt, hogy a hatból, abból a hatból három lett Európa legnagyobb ajándékereskedője.
29:25
SPEAKER_00: Azitál.
29:31
SPEAKER_02: És akkor itt most megint visszajön az, hogy azért valahol van egy érzéked arra is, hogy az embereknek ki fog tetszeni.
29:38
SPEAKER_00: Hát ez valószínűség igazkálni egy emberkülön, mert nem tudtam volna mennyidőn keresztül éttermet sem üzemeltetni.
29:43
SPEAKER_00: Tehát ezek mindig egymás mellett járó dolgok.
29:46
SPEAKER_00: Én kicsit előrébb érzem azt, hogy mi az, amit ez kopni, és javítani kell rajta.
29:51
SPEAKER_00: Mi az, amit a vendégnek meg kell mutatni, mert ma már most kicsit csapunk egyébként boxa, visszamegyek még az előbb.
29:59
SPEAKER_00: De mindenféleképpen, amóta kinyílt az ország, kinyit a világ, az első időben azért jártak hoznát, mert rengeteg engem nem láttak például még kadlót.
30:08
SPEAKER_00: Amiért én minden héten bésbe jártam ki autóval, hűtő táskával, és onnan hoztam be a rákot, a kadlót, meg nem tudom ilyen halakat.
30:17
SPEAKER_00: Ez a robinzonét.
30:20
SPEAKER_00: Rámcsodálkoztak, hogy ilyet lehet kapni.
30:23
SPEAKER_00: Ma már nem csodálkozn rá, és az egész világot körbejártak.
30:26
SPEAKER_00: Ma már élmény kell adni az embereknek, mert tudják, mi van a világban, és ha visszacsatolják mondjuk egy étterem szinten, az legyen entterior, az legyen egy nagyon jól megrajzolt étlap, vagy egy új étel, akkor azt mondja, hogy mintha haza jöttem volna, mert a Disney érzés, mert azt már szerettem.
30:43
SPEAKER_02: Visszatérünk még a Happy Boxra, de azért mégis hogy kérdezzem meg, azért én a Robin éttermem nekem is volt szerencsém, még körülbelül.
30:50
SPEAKER_02: Én nagyjából 23-25 évig figyelni.
30:54
SPEAKER_02: Én hogyha egymástól elválasztva két évenként jártam, mindig láttam valami údonságot, mindig valamit átépítettél, valamit hozzáépítettél.
31:09
SPEAKER_00: Nem hagyok semmit elkopni magam mellett, és ráadásul még hárisek mai napig is jár az agyam, és szeretek álmokat látni, és azokat átvüntetni egy új dekorral, egy új étlap designal, bármivel, egy tányérral.
31:25
SPEAKER_00: Például most a vettem 50 darab fákját, és ha beépítek, tehát a kellett csinálni pontos vízmagassággal, napelem, kyí, világít, nem világít, de a tavonek duplán látszik, mert ilyen tófe.
31:44
SPEAKER_00: És ezt úgy előre kitaláltam, most ott van a tavon.
31:47
SPEAKER_00: De tudnék ezernyi dolgot mondani, amit most kacsákat tettünk a túra, amit egy kiállításon láttam ilyen ekkora méretünk a kicsi nagykacsa.
31:56
SPEAKER_00: Hát akkor csináljuk egy kacsa hetet.
31:59
SPEAKER_00: Étlapsával, itt lap és a tavon van, 12 darab ekkora méretű műanyag kapcsolami világít.
32:07
SPEAKER_00: Cómi olyan pici dolog, amire vendég úgy felkapja a fejét, hogy melyet se láttam még.
32:12
SPEAKER_00: Eztől nem ezt nem gondolom, hogy ettől hónap után egy Budapest ide fog járni, de elég, ha csak tíz ember mondja el, hogy te figyelj, a Robinban olyan jó estén volt, olyan jól nézet ki ható, jó volt a hangulat, mert mi élmény adunk.
32:26
SPEAKER_00: Tényleg az van, hogy nagyon sok étteremnél azt látom, hogy akkor is tele van, ha nem olyan jó a minőség, de valamitől vagy azért, mert sokkal járnak oda, vagy azért van nagyon jó a zene.
32:37
SPEAKER_00: De én meg azt mondom, hogy nem legyen nagyon jó a konyha, nagyon-nagyon és az én nálad az alapító.
32:44
SPEAKER_00: Dávid, hogyha a Dávid velem dolgozik 8 éve, nem egy egyszerű ember a széfen, viszont olyan zseniálisan főz folyamatosan, hogy aranyba kéne önteni ezért tényleg.
32:56
SPEAKER_00: De ettől a vendég mindig azt mondja, hogy jól tettem, jó környezet.
33:00
SPEAKER_00: Nakkor visszamegyek a boxra.
33:08
SPEAKER_00: Száll egyébként a végben, sokáig ülnék.
33:12
SPEAKER_00: De csak 90-ben.
33:15
SPEAKER_00: Ennek hatására, hogy én hazajöttem Frankfurból, hát mondom, hogy csinálok egy ajándék üzletet.
33:20
SPEAKER_00: Nincs Magyarországon ajándékultúra, ajándék kultúra, nincs csomagolás kultúra, én csinálok egyet.
33:28
SPEAKER_00: Mi legyen a neve, legyen a neve box.
33:30
SPEAKER_00: Úgy leszek nagy boltok, ilyen 15-25 nézet méteres üzlet, csinálok egyet.
33:37
SPEAKER_00: Az első, azt a labirintus üzletközpontban, ez meg a várcában már nincs meg, ez volt az első üzlet.
33:43
SPEAKER_00: És tudni kell, hogy abban az időszakban, akin a válcában volt két négyzetmér, az multimillióos volt, hiszen ott hömpölygött mindig ott, és mindent megvettek.
33:54
SPEAKER_02: Sajnos vagy nem, sajnos, de arreemlékszem erre a részre.
33:58
SPEAKER_00: És akkor hát nem tudtam volna üzlethelyiséget sebérelni semmi, pont egy nagyon kedves ismerősen, megnyitott ezt az üzletet, üzlet hálózat is abban.
34:07
SPEAKER_00: Én egy 15 nézetméteres üzletet megvettem tőle.
34:12
SPEAKER_00: De úgy, hogy a folyosó föld alatti részről beszélünk.
34:16
SPEAKER_00: A folyosó legvégén volt előttem itt is hat üzlet, ott is hat üzlet, és a legvégén volt a bent.
34:23
SPEAKER_00: Megnyitottunk másnap, isok még Eriksszalok voltak tudni, járkáltunk a nagy telefonokkal.
34:30
SPEAKER_00: Ez még a ilyen kis táskás.
34:33
SPEAKER_00: És akkor megszól a telefon, ránézzek, gusti.
34:37
SPEAKER_00: Szia, gustik.
34:38
SPEAKER_00: Figyelj, ez így nem fog menni.
34:40
SPEAKER_00: Ugye botrány van len, azonnal a gyerekek botány van len, mert nem tudnak bemenni az üzletbe a te üzetettől.
34:46
SPEAKER_00: Mondon, buszt, eviczem, már a legutolós üzlet, hogy nem tudnak bemenni.
34:50
SPEAKER_00: Szondja, a sor eleje az a lépcsőné van.
34:53
SPEAKER_00: Azt hiszem, hogy hülye iskedik.
34:55
SPEAKER_00: Lemegyek, és azt látom, hogy a két oldalt lévő üzletnek a tulajdonos, hogy kínálnak a üzlet előtt, egy hosszú sor megy be, a happiboxba, és kanyarodik be, ahol az eladó kislány egy ilyen szalagot berakott az ajtóba, és azt látom, mi történt?
35:10
SPEAKER_00: Azt mondja, szallaggal kell védenem az üzletet, mert ha még hat emberben jön, akkor gyakorlatilag nem látjuk, hogy ki mit csinál.
35:17
SPEAKER_00: Képzeld el, úgy berobbant ez.
35:20
SPEAKER_00: Sokan kérdezték, hogy egy játék volt.
35:23
SPEAKER_00: A ajándék volt.
35:25
SPEAKER_00: Ha úgy veszünk, akkor minden játék ajándék, de nem minden játék ajándék.
35:32
SPEAKER_00: És akkor így kezdett tudatosni az emberekben, hogy ez egy plüssöket is ad, képkeletet is ad, meg bögét is ad, mitől mindent adtunk, de nagy jó minőségben.
35:43
SPEAKER_00: A lényeg az, hogy nekem annyira tetszett ez az egész történet, hondon nyitok még egyet.
35:47
SPEAKER_00: És megjön az, amit az előbb kérdeztél, hogy van-e ahhoz érzékeny, hogy lehetne valahol valamit csinálni.
35:54
SPEAKER_00: A galambci és a régi posta sarka utcán volt egy ramovil.
36:00
SPEAKER_00: Megátem a Romovilból előtt mondom, de jelenne itt nyitni egyet.
36:03
SPEAKER_00: A Romovilban tudom, miet lehet anul kapni.
36:06
SPEAKER_00: Azt nézem meg az utcáról, hogy mondom, nagyon magas bemagassága volt, mondom, ebbe a belmagasságban be kéne férni egy galériának.
36:16
SPEAKER_00: Elkezdek gondolni, hogy régen szó sincs se piboxról, se ételemről, hanem építészetről van szó, legyen benne galéja.
36:25
SPEAKER_00: Addig addig néztem néztem, hogy elmondom a végén, hogy mi lett a végeredmény, mentem a Romovinek a vezetgatójához, akinek mondtam, hogy mesterségem címere, egy helyboxon szeretnék hitni az önök üzletébe, de nem ott, hanem a galérián.
36:42
SPEAKER_00: Nézzem rá, azt mondja, hogy nincs galérián.
36:45
SPEAKER_00: Mondom, hogy le lehetne, csak ne kellene építeni.
36:48
SPEAKER_00: Húsz éve ilyen az üzenet, ha bele tudna építeni, otlenne galéri.
36:53
SPEAKER_00: Volt egy mester mondatom, mondom, nézen ide, állapodjunk meg.
36:58
SPEAKER_00: Ha bel lehet építeni galériát, akkor én engedítad rá, és akkor én föl csinálok egy ilyen happiboxot.
37:05
SPEAKER_00: Beírtam vissza igazgatót.
37:06
SPEAKER_00: Azt mondja, hogy te itt van a Galamutcában akar galériát építeni.
37:11
SPEAKER_00: Azt mondja, hogy lehetne.
37:12
SPEAKER_00: Lettett van a régen megcsinálja.
37:14
SPEAKER_00: Tudja, mit menjünk ki, és mérjük le cméterre.
37:17
SPEAKER_00: Jó, menjünk ki.
37:19
SPEAKER_00: Kimegyünk.
37:20
SPEAKER_02: Mert ők is kíváncsiak lettek.
37:23
SPEAKER_00: Nem már a vezér mondta, hogy ez hülye gyerekén van, akkor bizonyítsuk be.
37:27
SPEAKER_00: Centiméter leméri, 4 méter húsz.
37:34
SPEAKER_00: De én szerintem, itt van legalább még egy jó méter a álmenyzet fölött.
37:39
SPEAKER_00: Néz rám.
37:41
SPEAKER_00: Hogy lenne már?
37:42
SPEAKER_00: Mondom, próbáljuk meg.
37:44
SPEAKER_00: Hoztak egy létrát, levettek egy ilyen lámpát, íbetoltak.
37:49
SPEAKER_00: Ugyancsak ezt az elhajlót.
37:51
SPEAKER_00: Tója, tója, tója, elhajlott.
37:54
SPEAKER_00: Mondom még egyszer.
37:56
SPEAKER_00: Ugye mit?
37:56
SPEAKER_00: Seprű.
37:57
SPEAKER_00: Feldúltunk egy seprű, ahol koppant, megjelötték filc, kiúszta.
38:03
SPEAKER_00: Azt mondja, magam, biztos.
38:05
SPEAKER_00: Mondom, nem tudtam, de mondom megmondom, honnan tudom.
38:09
SPEAKER_00: Jöjjön be! Kimettünk az utcára, megálltunk szembe az üzletel.
38:15
SPEAKER_00: A fölötte lező embereknek az erkélye hol van?
38:20
SPEAKER_00: És ha innen így benéz az erkély, és mondjuk alatta van egy 20 centis beton, és alatta lenézünk, hol az államenezett.
38:29
SPEAKER_00: Kettő, között kellene legalább egy 1,40-nek.
38:32
SPEAKER_00: Néz rám.
38:33
SPEAKER_00: Tényleg.
38:34
SPEAKER_00: Visszementünk a vezérhez.
38:37
SPEAKER_00: Azton a sásznak igazol van.
38:39
SPEAKER_00: Ugye mit?
38:41
SPEAKER_00: Építsen belegünk az egy galériát.
38:44
SPEAKER_00: Így megszületett a felső szinten a happy box.
38:47
SPEAKER_00: Ez az a második üzlet.
38:49
SPEAKER_00: És a harmadik üzlet pedig a meni az élet, mondok el egy másik dolgot, akkor volt a fontanáruház, és a fontanárra az éppen megszülőben volt, kivette az Anbrusz Józsi, aki azért, hogy én szeretek így egy happy boxot.
39:04
SPEAKER_00: Kár nekem 25 nézet méter.
39:07
SPEAKER_00: Hatt azt mondja, hogy üzleten belül már nincsen.
39:09
SPEAKER_00: Itt elől van egy régi kirakadt része, ami raktár volt, azt mondja, azt ki tudjuk alakítani, a legyen ott.
39:17
SPEAKER_00: Megnéztem, nagyon jön kiveszem az első üzlet a bejárattól.
39:21
SPEAKER_00: Ez az a harmadik üzlet, amikor oda jön hozzám valaki, már megnyitottunk, azt mondja, Uram, ez nekem nagyon tetszik ez az üzlet, azt mondja, meg a termékek, azt mondja, a feleségemnek lennék ezekből a termékekből.
39:35
SPEAKER_00: Nézzek rá, mondom, hát nézzünk de nem egy jólet mondom, mert ők eladok egy ilyen terméket, és holnap után mellettem fog egy ugyanekre a termékekkel, de tudja mit.
39:46
SPEAKER_00: Ha a happy box név alatt egy általában megtervezett belső hétészettel, az általában az árakal és eladási árakkal nyit egyet, akkor adok neki.
39:59
SPEAKER_00: Az mondja, ez még jobb ötlet.
40:01
SPEAKER_00: Akkor tudja, hogy átalakítom a világboltját, és akkor lesznek egy happy box.
40:08
SPEAKER_00: És akkor megint a happy boxet, és mondja hozzám egyszer valaki, a French a French szövetség elnöke, és azt mondja, hogy azért ez gratulálok.
40:18
SPEAKER_00: Én nem gondoltam volna, hogy ilyen kereskedésre, tehát nem egy megdonál valami, lehet csinálni French-t.
40:29
SPEAKER_00: Hát azt lehet.
40:32
SPEAKER_00: Azt néz rám, azt mondja, ő egy franchise bondolkodott, most hogy mondja, én tényleg abban gondolkodtam.
40:41
SPEAKER_00: Nem hogy abban gondolkodtam, én éveig tanulmányoztam ezt a franchise problémát, ez tudja mit.
40:47
SPEAKER_00: Ha leülnénk egy órára egy kávéházba, és elmondani, hogy ez egészen pontosan, hogy is épül fel.
40:52
SPEAKER_00: Aztán lényeg azt akar mondani, hogy a tudatlan magabiztá vagy játékolák.
40:57
SPEAKER_02: Azt mondtam mondani, hogy a többi már történelem.
40:59
SPEAKER_00: A többet történelem végül les 40 üzletünk az országban, 20 éven keresztül ment, és senki nem próbálta meg lemásolni egy lett a box házat.
41:09
SPEAKER_02: Azon gondolkodom, hogy az kiderült, hogy nagy álmodozó vagy.
41:13
SPEAKER_02: Az kiderült számomra, hogy volt egy nagyon komoly kezdődés talán még nem is a robinzonterem, hanem még a fagyizó már ott elképzeltél valamit, és azt létrehoztad.
41:25
SPEAKER_02: A robinzonéremben még jobban megerősödött benned, hogy meg tudod csinálni.
41:30
SPEAKER_02: És egy picit azt érzem, ami azt gondolom nagyon sok embernek óriási dolog lenne, hogy lett egy olyan láthatatlan erőd, amivel rájöttél arra, hogy ha te elképzeled, akkor azt te meg tudod valósítani.
41:45
SPEAKER_02: És nyilván idővel, ahogy jönnek a sikerek, egyre inkább magabiztos tudsz lenni abban, hogy azért nincsen lehetetlen.
41:56
SPEAKER_02: Ugye szokták mondani, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
41:59
SPEAKER_02: Anyukám mondás volt mindig, ezt mondta nekem mindig kisfia.
42:02
SPEAKER_00: Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.
42:04
SPEAKER_02: És lám tényleg ezzel épült fel.
42:07
SPEAKER_02: Közen az én neked családod is, és azon gondolkodom, mielőtt itt tovább haladnánk az életedbe, hogy ahhoz neked ehhez nagyon sokat kellett dolgoznod.
42:22
SPEAKER_02: Ez nem 8 órát tett ki szerintem egy nap.
42:26
SPEAKER_00: Ha nem lett volna egy olyan odadó feleségem, aki rtaláltam, akkor egészen biztos, hogy az életemség alakult volna.
42:38
SPEAKER_00: Mert vagy olyan feleség lett volna, aki merje az asztal délután, hogy miért nem vagy otthon, és közben engem úgy kapott eleve, hogy egy étteremben van egy déli, meg egy esti műszaka.
42:50
SPEAKER_00: A legjobb esetben annyi történt, hogy amikor megszöjtett az első gyerekeken, hogy én hazamentem egy ilyen félig fürdetéses altatásos dologra, és én mentem vissza.
42:59
SPEAKER_00: És akkor 10-11 év ott voltam, és másnap újra.
43:03
SPEAKER_00: Ez egy társ nélkül, egy biztos háttér nélkül, ez nem tudta volna megvalósulni.
43:10
SPEAKER_00: Az én szárnyalásom azzal a biztonsággal mehetett tovább, hogy a háttérben a család nem fog összeomlani.
43:20
SPEAKER_00: És nem azért, mert én jól keresek, és akkor jesz nekünk, mert nagyon sok ember vagy az részít meg, mert sok pénze van, vagy pedig abban megy bele, abban megy tönkre a csát, hogy valaki állandóan csak küzd érte, hogy mindig több legyen, több legyen.
43:35
SPEAKER_00: Nekem házennek két dologért nem kell küzdeni, a családi szeretetért és a biztonságért, és sem azért, hogy valami küzetem egyet csak megáll, és vége körülünk mindennek.
43:47
SPEAKER_00: Nagyon sok többában is álltam.
43:48
SPEAKER_00: És tényleg mindennek a további vitele, annak a magabiztonságában zajlott, hogy az előző sikeresek voltak.
43:56
SPEAKER_00: Benem a nagy bukásnak a szele, Az csak pillanatra tudod megrendíteni, de az is csak szószélom egy pillatokra, és akkor mondok rá egy példát.
44:09
SPEAKER_02: Abszolutárre is akartam térni, mert egy vállalkozó bukások nélkül nem létezik.
44:16
SPEAKER_00: Ez tényleg így van az épít.
44:18
SPEAKER_00: Bukások nélkül csak maximát képüvé válsz, az ilyen pofonok meg józenítanak, hogy azért nem mindig tudsz jól dönteni.
44:27
SPEAKER_00: De hogy, mire, ezt nem mondom neked addigra azt próbálom most így átadni, hogy amikor én kitaláltam azt, hogy a Duna, mint olyan, az nincs kiaknázva turizmus szempontjából arra az adta a biztos képem, hogy én világértem, amikor a szülőim levittek a Dunapartra, akkor ezekkel a kis piciókal átmentünk a Margis szigetre, meg ilyen köröket csináltunk, de egy üdítő nem tudtunk volna meginni sehol, mert nem voltak ilyen kötő.
44:59
SPEAKER_00: És akkor én azt gondoltam, hogy ha Duna nincs kihasználva, akkor mi lenk, mint első, lesző, csinálnék egy valami vendéglotat a drunára.
45:13
SPEAKER_00: Most nem isél, hogy jutott a valamihez, de az a lényeg, hogy megint megz.
45:18
SPEAKER_00: A kolomusz, és akkor azt gondoltam, hogy nem csinálok nagy éttermet, egy kolombus piánóbár csinálok, csükörő padlószőnyeg, fehér zongora, tulajdon a királyi vár.
45:29
SPEAKER_00: Ez biztos, ez egy csoda.
45:31
SPEAKER_02: Meg még ismerős is volt a terep a zongora.
45:35
SPEAKER_00: Igen, nyilván volt a zongonistánk, képzeten megitottunk, meghívtunk, hogy 78 ember, mindenki vegette a válla, árpékám, mert ilyet ide, fantasztikus tényle, és hozzáteszem, hogy októberben nyitottunk, és egy-két ilyen józana barát mondta, hogy figyelj ide, itt ideje nyitni egy ilyet, minden ezen a pugyos lépcső lejönnek vannak a felső.
45:59
SPEAKER_00: Átjönnek ezen a rohanó üzén, itt hova meg oda lemni, hát nem tudom, hogy ez jó ötlet volt el, már nem is volt előttem senki.
46:09
SPEAKER_00: Hát ez biztos, hogy lesz mondtam én.
46:12
SPEAKER_00: Három hónap alatt eljutottunk odáig, hogy a napi látogatottságunk olyan 15-20 fő volt.
46:18
SPEAKER_00: Aban megél nem lehetett.
46:21
SPEAKER_00: De mondom visszaigazulásként már felmegyek a várba.
46:25
SPEAKER_00: A torma Rudinak volt egy mágneskértelen tetején volt egy részű, nagyon híre zongorista volt.
46:33
SPEAKER_00: Letámaszkodtam a pár a zongora mellett, tele volt a hely.
46:37
SPEAKER_00: Van a rudikán mondom, ezért szerencsés vagy, a közben játszott.
46:41
SPEAKER_00: Itt legalább tömeg van mondom.
46:43
SPEAKER_00: Nálunk egy ember nincs ment.
46:46
SPEAKER_00: Játszik.
46:47
SPEAKER_00: Azt mondja, hol a tömeg?
46:49
SPEAKER_00: E hüves kényben, hogy tele van a hely.
46:52
SPEAKER_00: Ezek nem az érül neki, hanem azért, mert lentről felkülön deszertezni, mert figyelben, hogy én csinálok, erre most már nincs igény.
47:01
SPEAKER_00: Hogy értek?
47:02
SPEAKER_00: Hát ennek a pianóbar korszaknak itt volt a teteje, most is szépen lementünk.
47:08
SPEAKER_00: Honnan akkor lesz a találtam ki.
47:10
SPEAKER_00: Köszönöm szépen, visszamentem a hajóra, mondom, gyerekek villámlátár, bezárunk.
47:18
SPEAKER_00: És főnek mi lesz akkor?
47:21
SPEAKER_00: De ez így mondom ilyen lülettel.
47:23
SPEAKER_00: Mondom, ha Angliában 500 éve működnek párok, akkor csinálunk egy pár ide, egy igazi angolpábot, és az lesz a neve, hogy kolumbus pap, a pian norát leszünk.
47:37
SPEAKER_00: Hát ez.
47:38
SPEAKER_00: Mindegy.
47:39
SPEAKER_00: Visszavettük felig az egészet, egy igazi angolpábot csináltunk, és a történet érdekessége még, hogy akkor volt a verset bemutatja fönn a kiszeli múzeumban, ahol halál elegánsan meg kell jelenni, amikor divaszkoltak ezek a nagy rendezvények.
47:57
SPEAKER_00: Ötnapja voltunk nyitva, oda jön hozzám valaki.
48:00
SPEAKER_00: Azt mondja, te nyitottál valami angolpámot, de jól terjed a városban mondom, mert tudod, ott volt a piano, bárvalom nem jártatok, mert ott nyitottam egy ilyen párt.
48:09
SPEAKER_00: Lemennék este.
48:10
SPEAKER_00: Mondom, menjetek.
48:13
SPEAKER_00: Oda jön még valaki, de mi is lemennék?
48:17
SPEAKER_00: Legalább hatan vagyunk, akkor összetoltak egy asztalt, kimentem a kocsiban, Eriksszom, nyomogatom a gombot, nem veszik fel.
48:26
SPEAKER_00: Ennyire unatkoznak, mondom, hogy a telefont sem veszik fel, egyszer csak fölveszik.
48:31
SPEAKER_00: Sziasztok, árpi vagyok, mondom, egy hat fős asztalt az ablaknál nem tudunk adni a teázban és leteszik.
48:36
SPEAKER_00: Mondom, megint hívom, ki a Isten hívtam én.
48:39
SPEAKER_00: Nem vik fel.
48:40
SPEAKER_00: A gyerek valami félrement for a lemegyünk.
48:46
SPEAKER_00: 11 óra magasságában, leparkolok és azt látom, hogy a lejárati hidón áll vagy 200 ember.
48:55
SPEAKER_00: Úristen, mit csinálnak ezek ott.
48:57
SPEAKER_00: Lementem, elmegyek a párpati, tömegen keresztül, mondom, mi van egy csoportja, hogy mi történt?
49:03
SPEAKER_00: Azt mondja a férjnek nem tudjuk.
49:05
SPEAKER_00: Elkezdtek jönni, jönni, jönni, és az este 7 óta nem tudunk annyit sört kiadni.
49:12
SPEAKER_00: Képeld el, akkor beletaltam abba, amit előtte belebuktam, és onnantól kezdve, mint kollombusfáb, ment vagy 10 évig, aztán eladtam, és akkor jön a plusz, a Robinson példáján, mert Robinsonnak a szintjét szerettem.
49:30
SPEAKER_00: Úgy gondoltam, hogy Duna is igényelne egy olyan szintet, mint a Robinson.
49:35
SPEAKER_00: Ezért vettem egy 75 méter hosszú kiszuperált uszály egy vasteknőt, és arra szószerint álmodtam meg a spunhajót két szint lifd, és a többi, és ebből született a szpoun.
49:54
SPEAKER_02: Ugye nagyon sok ilyen sikered van, és az most kiderült, hogy te abban voltál nagyon jó, és én mindig azon gondolkodom tudod, hogy honnan jön ez, hogy nem elkezdtél beborulni, nem lettél depressziós, hogy ez nem megy, be kell zárni, mit találunk ki, hanem te nagyon gyorsan váltottál, nagyon gyorsan el tudtad engedni azt az álmodat, ami éppen nem volt aktuálisan működőkes, és így tudtál tenni.
50:24
SPEAKER_02: Ugye volt a Fusion étterem is, ami az egyik legszebb étterem volt, amit én láttam eddig Budapesten.
50:32
SPEAKER_02: De mivel nem volt rá felkészülve a magyar piac, ezért ott is váltanod kellett.
50:37
SPEAKER_00: Mert ott nem csak az volt, hanem képzeld el, hogy azóta.
50:40
SPEAKER_00: Életem egyik legszebb üzletem volt.
50:42
SPEAKER_00: Olyan apró likusan össze volt rakva, az, aki volt egy indiai széfen, egy japán széfen, egy olasz széfem.
50:53
SPEAKER_00: hosszú fal, amely az utolsó vacsora alatt, ami természetesen ilyen átkomponát dolog volt, és sokáig úgy ültak a vendek, hogy csak később jöttek rá, hogy mi alatt ülnek.
51:05
SPEAKER_00: Annál szebb üzletem nem volt.
51:06
SPEAKER_00: Igen, jött a 2008-as gazdasági vagy pénzügyi világválság, és a váltoca forgalmat azt pontosan tudjuk, mert a Douglas, Duglas, nem tudom egyik, minden napot álltak az ajtóba és néztek.
51:19
SPEAKER_00: 54 ezer ember ment el átlagba egy nap a válcásnak azon szakaszán.
51:24
SPEAKER_00: Meköszöntött ez a pénzügyi világvág, volt olyan nap, hogy 150 vendégment el.
51:32
SPEAKER_00: Egyértelmű volt, hogy akkor ezt vagy abban megünk tönkről a dolgozók ott vannak, és fizetem fizetem, vagy kitálok valamit.
51:41
SPEAKER_00: Csak azt mondtam, hogy mi az, ami a világon mindenhol megy.
51:46
SPEAKER_00: kérdezés nélkül még az étlapot sem kell megnézni.
51:49
SPEAKER_00: Az olasz értem.
51:50
SPEAKER_00: Hát akkor csináljuk azt, bezárunk, tégláig vissza, gyönyörű üzletből téglaig mindent visszavertünk, és megitottam a kucsin a véttermet, és egy heten belül eljutunk odáig, 150 ember előbb-utóbb jött vissza a turizmus meg a magyarok, tehát kezdett működni, és az viszont egy siker orientált üzletet.
52:15
SPEAKER_02: Ha nyugodjak vissza oda amikor arról beszéltünk, hogy kell egy nagyon biztos családi háttér.
52:21
SPEAKER_02: És nyilván ezt most már történelem.
52:28
SPEAKER_02: látnia kellett, hogy te egy ilyen álmodozó megvalósító típus vagy, és ha ezeket a szárnyakat leszegné, vagy megvágná, akkor te már nem lennél ugyanaz az az ember, aki szeretsz lenni.
52:43
SPEAKER_02: De ez azért neki, nagyon sokat kellett támogatni téged gyakorlati értelemben is.
52:50
SPEAKER_02: Mert ugye, amikor mondat, hogy a délutáni meg az esti között ott voltál altatni, tehát mennie, ha kellett még tovább, akkor kellett.
53:00
SPEAKER_02: Azért itt nagyon nagy társi összefogás kellett ehhez nem.
53:06
SPEAKER_00: De a mi ismerkedésünk is érdekes volt, mert a ő anykája volt az én könyvelünk.
53:12
SPEAKER_00: És akkor anyuka úgy látszik ilyen széltudatosan, elmondta, hogy van a lastvóár, akinek van az étterme, mert ezt könyvelgetem.
53:25
SPEAKER_00: Egy orosz herceg úgy néz ki, ezt mondta, én az orosz.
53:28
SPEAKER_00: Miért nem tudom?
53:29
SPEAKER_00: És egyszer azt mondta, hogy menjek fel hozzájuk majd alá kérni egy két papír, és akkor felmentem, és akkor Nikolán, akkor volt 19 éves, jött ki, mondom, hát ez a kis lány, meg egy kicsit.
53:43
SPEAKER_00: Elmtaja a lánya.
53:44
SPEAKER_00: Tehát anyuka ügyesebb volt, mert lényeg az, hogy elindult valami, és 21 éves korában levettem feleségünk.
53:56
SPEAKER_00: 15 év van közöttünk, akkor voltam én 36.
54:00
SPEAKER_00: Tehát nekem azért elég nagy élettapasztalon volt hozzá, és ebbe a ritmusban nőtt be.
54:15
SPEAKER_00: Mert 21 éves még talán nem érz fel annyira valakire, mert nincs akkor élettapasztalata, de valószínűleg a határozottságot látta benne az, hogy én egy megbízható ember vagyok, hogy tudatos vagyok.
54:27
SPEAKER_00: És az életünk úgy épült fel egymása mellett, hogy ő azt a tényt kapta, hogy valaki így dolgozik, így éli az életét, hogy van is, meg nincs is.
54:41
SPEAKER_00: Ha kell, akkor mindig ott van.
54:44
SPEAKER_00: De attól, hogy a család, leg-utóbb három gyerekünk lett, tehát hogy a család így működjön együtt, és senkinek ne kelljen gondolkodni a holnapon, ott ezt a ritmust kell fölvenni.
54:57
SPEAKER_00: És mikor már a ritmus úgy ment mellette, hogy egy volt olyan nap, amikor három métermet látogattam végig, meg közben a happy boxot is intéztem, és itt megint csak az, hogy egy szerencsés alkot voltam vagyok, hogy nekem több szállon tudod menni a gondolatmenetem, nem egy mellett.
55:14
SPEAKER_00: Mert nekem volt olyan ismerőse, aki azt mondta, hogy ti most jöttek meg a nyaralásból.
55:20
SPEAKER_00: Mondom, igen.
55:21
SPEAKER_00: Azt mondja, hogy nekem van egy üzletem, én három éve nem tudtam kinni a lábat, mert én ezt tudom inténi, és minden energiában benne van, de bele fogok rokkanni.
55:32
SPEAKER_00: És akkor neked van három éttermel, egy láncolatod.
55:38
SPEAKER_00: Hogy csinálod egyáltalán?
55:40
SPEAKER_00: Nem tudtam más választodni.
55:43
SPEAKER_00: A látárme életedben a kínai tányér zsomblőrt.
55:48
SPEAKER_00: Azt nem látta.
55:49
SPEAKER_00: Most képzeld el, hogy nekem mondjuk van hat tányérom.
55:52
SPEAKER_00: Az mindegy egy üzlet.
55:56
SPEAKER_00: Azt kell észrevenni, hogy melyik az a tányér, amikor le akar esni.
56:02
SPEAKER_00: Akkor visszámít és megpörget.
56:04
SPEAKER_00: Ha azt nem veszed észre, akkor sorra hullanak a tányérok.
56:08
SPEAKER_00: Én most azt tudom csinálni, hogy látom, hogy pörödnek a tányírok, és hol kell besegíteni.
56:13
SPEAKER_00: Ha ezt el tud intézni az egyetlen üzletednél is, akkor lenjásodik, egy harmadik, vagy el tudsz szülni nyaralni.
56:19
SPEAKER_02: De akkor a családban is kellett segítőket találni, lásd a Nikol, és kellett találnod magában az éttermekben is olyan embereket,.
56:28
SPEAKER_00: Ez egyértelmű.
56:29
SPEAKER_00: Hát nekem nézd, egy familia Kft.
56:34
SPEAKER_00: annak kell egy vezetőinek lenni, az a Nikol.
56:36
SPEAKER_00: Tehát ha azt mondjuk, hogy a három gyerek nevelése, neveltetése, az öltözködése, a háznak a rendben rakása, tehát az az interior, ami otthon engem vár minden napasztal rendet mai napig, te most már 32 ével, hogy bármikor fejjös hozzánk, te, te voltál már nálunk, hogy bárki fejlett, akkor még idegen volt, az mindig véletlenül jött fel mondjuk, akkor azt keresztelték, most tényleg mindig így értek, hogy ilyen rend van, mert nálunk én szállodai rend van.
57:07
SPEAKER_00: Ezt én szereté élé rájtani.
57:09
SPEAKER_00: Például egy pár nét, akic pár nátigat arra teszek, akkor ránéz, és így megfúzza.
57:14
SPEAKER_00: Tehát neki van egy ilyen kis.
57:16
SPEAKER_00: Hogy megyek ez?
57:17
SPEAKER_00: UHC, és nem tudom.
57:19
SPEAKER_00: Hát ilyen ADHD, ADHD, ADHD.
57:23
SPEAKER_00: Abszolút erroda figyel.
57:24
SPEAKER_00: Én ezt nem most elfogadom, én nagyon szeretem, mert szerettem a rendet magam körül, és az üzleteknél pedig mindig van az volt a legjobb, hogy mindig találtam olyan embert, aki az én nem tudásomat, az én elvárásaimat mindig tovább tudtam vinni.
57:43
SPEAKER_00: Ebből nem tudok mondani, hogy csak négyet az életemben, a Happy Boxnál a Bajkai Zsolt, a Robin Zteremnél, Lidicsármi, aki létező legjobb emberen volt az elmúlt 32 évben, 15 éve dolgoztunk együtt.
57:58
SPEAKER_00: Ő a végén már a gondolatomat is tudtam.
58:00
SPEAKER_00: Pontosan tudtam, hogy melyik lámpát milyen szinten kell világítani, mit kell hogyan csinálni.
58:06
SPEAKER_00: Tehát ha nem lett volna nem lettek volna ilbenek, vagy például a takásnacika, akiket most mondtam, mind előbb-utóbb saját üzletet nyitott.
58:14
SPEAKER_00: Tehát azt mondom, hogy 32 év alatt.
58:16
SPEAKER_00: A kezem átment több száz ember, a bőszösen négy vagy öt volt olyan.
58:22
SPEAKER_00: Kinek saját üzletete van.
58:24
SPEAKER_00: Lakáslaci a katonatárs volt.
58:26
SPEAKER_00: Takás katonatársát volt.
58:27
SPEAKER_00: Takás laci, hogy ő csinálja a izót, így van.
58:31
SPEAKER_00: Lécem, mi csinálja a Szent Andreát, akkor a sastvári attól fönn a Róse rendszerben csinálták.
58:38
SPEAKER_00: Tehát mindenki elért valamit az életében, de mind idénzőjelben alatt a nevelekedet, és a mai napig a legtöbb pedig már valami nem találkoztam tíz éve?
58:50
SPEAKER_00: És mindig főnöknek hívnak, úgyhogy már saját üzletik van.
58:53
SPEAKER_02: Különben te perfekcionista vagy?
58:56
SPEAKER_00: Én teljesen.
58:58
SPEAKER_00: Én abszolút.
58:59
SPEAKER_02: És hogy tudod ezt úgy átadni a kollegáknak, hogy ezt ők el is viseljék.
59:04
SPEAKER_02: Itt most az elviselést úgy értem, nem mint emberként, hanem ahogy mondtad, hogy mi már tudta, hogy azt a lámpát ilyen fényerővel kell, azt meg amolyannal kell csinálni.
59:16
SPEAKER_00: Ez pont ugyanaz, mint amilyen én voltam.
59:19
SPEAKER_00: Ha bennük nem lett volna meg született, ez az affinitás, hogy ők átveszik tőlem a jót és elfogadják, amelyet kamatoztatnak az üzleten belül először, mert én észreveszem a hiba van, és én már hamarabb észrevettem, mint én, az azt jelenti, hogy ezt tudja.
59:38
SPEAKER_00: És azt, hogy tovább fogja vinni, és ez biztos, hogy a saját üzletükben, ahol vannak, ugyanazt viszik tovább.
59:44
SPEAKER_00: De ebből nagyon kevés van ebből a típusból.
59:46
SPEAKER_00: Most nem én ünék itt, hanem valamelyik ezek közül, az valószínűleg ugyanezt el tudnám mondani, hogy ő azért lett ilyen, mert én ezt eltam a szüleimre, annak, mert meg azt fogja mondani, hogy valószínűleg mindegyik felvállal engem, hogy neki jó iskolájuk volt.
1:00:01
SPEAKER_00: Nevelkedtek ahhoz, tőlem, hogy ők megtanulták a lámpafény erőtől kezdve, a vendéghez odalépést, a beszélgetést, a kontaktálást, és azt, hogy hogyan kell a dolgozókkal beszélni.
1:00:14
SPEAKER_00: Én soha nem kiváltam senkivel.
1:00:17
SPEAKER_00: Én nekem volt az idézőben, de rossz tulajdonságom, hogy én mindig megcsáltam helyettük.
1:00:23
SPEAKER_00: Aztán, amikor már rájöttem, hogy a fényeket nem tudom beállítani mindennap én, akkor hál' Istenek bejöttek ezek az okos rendszerek, amikor már gyerek nem kell kapcsolatni semmit, egy gombot kell megnyomni, azt én beállítottam, és amikor nem vagyok itt, az ugyanígy fog világítani.
1:00:38
SPEAKER_00: Mindenki megértette, megértettük.
1:00:41
SPEAKER_00: Ma már egyébként sokkal nehezebb.
1:00:46
SPEAKER_00: Ma már nehezebb, mert a COVID szétzi át mindent.
1:00:51
SPEAKER_00: A Covid-nak lette egy nagyon-nagyon rossz hatása.
1:00:54
SPEAKER_00: Hozzáteszem, hogy én legnyugabb 16 hónapja volt.
1:00:58
SPEAKER_00: Mert ültem a saját teraszomon, és egyet tudtam biztos, hogy nem maradok rá semmi, nem maradok le semmiről.
1:01:08
SPEAKER_00: Mindenki a saját terasám az egész világ, és mindenki azt várja, hogy egyszer csak jobb lesz.
1:01:15
SPEAKER_00: Fönről a mi házban szerencsére lehetne a Dunát, én még ilyen tükörs in a Dunát nem láttam, tehát semmi nem történ, hogy találni a autókat sem.
1:01:24
SPEAKER_00: Viszont, amikor ki kellett nyitni az éttermet, én akkor a legtöbb dolgozomat megtartottam volna 16 hónapban.
1:01:31
SPEAKER_00: Nagyon sokban kerül, hogy fizetem, fizetem, fizetem.
1:01:35
SPEAKER_00: De a nyitás másnap, azok az éttermek, akik szilnek leszheték a dolgozóikat, elkezdte calodni.
1:01:44
SPEAKER_00: És erre ráérzett a dolgozói réte.
1:01:48
SPEAKER_00: Azt mondta, hogy ez lehet kertel, akkor ez.
1:01:54
SPEAKER_00: Ez az, akkor gyere.
1:01:57
SPEAKER_00: Pillanat alatt egy ilyen árobbanás történt, és az árobbanás magával hozta azt, hogy a dolgozóknak legalább 70-80%-a pillatokat vált munkahelyet.
1:02:11
SPEAKER_00: Nem veszek a kötően, átmeni a másikhoz.
1:02:14
SPEAKER_00: Nincs olyan, mint én nálam az, hogy valaki nálam dolgozott nyolc 10 évig.
1:02:18
SPEAKER_00: A második évben vagy a második hónapban nem tetszik neki, akkor azt mondja, hogy keresek egy másikat.
1:02:23
SPEAKER_02: Két kérdésem van itt a vége fel.
1:02:25
SPEAKER_02: Az egyik az, hogy a gyerekeidben van olyan, akiben látod azt, hogy benne van az a világlátás, ami a tied.
1:02:34
SPEAKER_00: Világlátás.
1:02:37
SPEAKER_00: Ez érdekes kérdés, mert egyikben, amit én csinálok szakmailag, abban senkiben nincs meg.
1:02:44
SPEAKER_00: Egyikben sincs meg.
1:02:45
SPEAKER_00: Senki nem akarja, se a gasztronómiár, se a szállodaipart.
1:02:48
SPEAKER_00: Ez valahogy úgy gondolták én szerintem, hogy apokat csinál valamit nagyon jól, de oda ők nem akarnak beülni.
1:02:57
SPEAKER_00: És valószínűleg ebben egy igazság van, hogy én meg lehet, hogy majd egyszer a kanál kiesik a kezemből, és ott fogok a Ropinszonban ősi alot lenni, de én nem akarom ezt abba hagyni az egyértelmű.
1:03:09
SPEAKER_00: A másik az, hogy az egyik gyermekem, két lányom van meg egy fiam.
1:03:14
SPEAKER_00: Akkor azok úgy néznek ki, hogy harmin, 29 vagy 28, 21, vagyis 22.
1:03:20
SPEAKER_00: A két lányom van az egyik nagyon széltatosan ilyen család megmentő szerepeket csinál a normál, tehát a bántalmazott családok miatt egy ilyen szociális érzéke van arra, hogy emellett áll, és ezt építheti, tisztelbe tartom, csinálja imád csinálni.
1:03:40
SPEAKER_00: A másik lányom, az első az elte politológiát végzett, a második az angolnyelv, marketing, kommunikáció, film, stb.
1:03:50
SPEAKER_00: Most az érdekes az, hogy én most mellettem dolgozik, ő egy ilyen gesztrülés lett, ami azt jelenti, hogy nagyon jól beszél angolul, franciául, és egy állandó mosolyogban, jó pozitív kizsurgársú emberek, aki én is tanúsíthatok.
1:04:06
SPEAKER_00: A vendégek imádnak.
1:04:08
SPEAKER_00: Oda mennek hozzá, úgy járk az étterni, mintha én járkálnik az étterembe, észreveszi valakinek, már ki akar esni a iskolapatból, és szeretnék jelentkezni egy valakinek leadnál a rendelés, mert mondjuk a felszabban nem veszzi észre.
1:04:22
SPEAKER_00: Ő pont az, aki ezeket a kis dolgokat tudja finoman kezelni, google, és stől, stb.
1:04:31
SPEAKER_00: De én nagyon remélemesek egy ideig óráig menni, és sokkal többre hivatott, hogy én most egy étteremben ezt a feladatkölt lássa el, bár nagyon nehezen találnék helyette valaki más oda.
1:04:42
SPEAKER_00: De most ígészítjük ott egymást, de én szeretném majd tovább lépni, és megtalálni a saját útját.
1:04:47
SPEAKER_00: A firam vagy 22 évesen egyetemre jár, hogy ő belőle mi lesz, ezt még nem tudjuk megmondani, de én szép még mindig családfő, próbálok egészséges maradni, próbálom irányítani a familia kf.
1:05:02
SPEAKER_00: Biztör ott van a feleségem.
1:05:06
SPEAKER_00: És úgy próbáljuk élni a kis életünket, és ha az egészség meg lesz, tud mindig mondják, hogy az egészségben többit megveszünk.
1:05:14
SPEAKER_00: Én azért nagy részét megvettem, tehát már olyan sok mindent nem szeretnék elérni, bár célok mindig vannak.
1:05:20
SPEAKER_00: Most egy kicsit az élet, meg az elszegényedés, meg a azt látom, hogy a középosztály eltűnt, a szegény soha nem jártek hét terembe, a minőségű turizmus visszaesett, rengetegen jönnek de hátizsák, hát nem az a korszak, amiben az emberül szárnyalni tudnak.
1:05:37
SPEAKER_02: Itt vagyunk a beszélgetés vége fele, és mivel én tényleg láttalak az elmúlt húsz évben, én láttam azt a változást is, ahogy változott egy picit személyiséged is.
1:05:52
SPEAKER_02: És arra vagyok még nagyon kíváncsi, hogy itt vagy, hogy milyen emberré vált lászló.
1:06:00
SPEAKER_02: Ez alatt a 30-40 év alatt egyfolytában való munkába, mert mondok egy példát, hogy én mit látok, hogy mennyivel jobban értékeled azt, hogy mondjuk a barátaiddal töltsél időt, hogy a családoddal töltsél több időt, hogy hogy látod magad most így.
1:06:20
SPEAKER_02: Egyrészt az egyik oldalról ez a világ megváltó ötleteid, mert azért voltak, és azokban rengeteget meg is valósítottál, meg az az ember, aki azért ma már vissza tud nézni egy kicsit, amikor hátratekint az életére, akkor azt mondja, hogy hát úisten mennyi mindent meg tudtam alkotni.
1:06:38
SPEAKER_00: Én úgy érzem, és remélem, hogy egy külső szemlés azt mondja, hogy egyébként az 1986-os fagyizós fiúból ma 2026-ban 68 évesen, belső lelkileg nem látott semmit.
1:07:01
SPEAKER_00: Valország, ugyanúgy gondolkodnék most, amikor már túl vagyok 8 évításon, meg 45 hérbox közletításom, ami azért egy érdem, de úgy érzem, hogy ettől én nem lettem több.
1:07:14
SPEAKER_00: Én azt lettem, és azt valósítottam meg az életembe, amit mindig kis célfadatoként elláttam, és amiket én meg is tudtam valósítani, és tudtam üzemeltetni.
1:07:26
SPEAKER_00: Fontos módon tudtam üzemeltetni.
1:07:28
SPEAKER_00: Tehát én igazából mindig minden mellett egy újat üzemeltettem, de ez csak azt a személyiséget erősítette meg bennem.
1:07:37
SPEAKER_00: Hogy ha sok munkát, verts valami, abban sikeresé tudsz valni.
1:07:44
SPEAKER_00: Ez igaz a családra is, nem is egyedül, but a feleségemben sok energiát vegetünk abba, hogy a gyerekek jó világéppel nöjenek fel, akkor az eredmény.
1:07:59
SPEAKER_00: As if any munka mellett nem kaptam infarktust, és item teljesedni, annak pont az előbb elmesél volt az eredménye, hogy én mindig tudtam és mindig éreztem belül, hogy mikor kell szünetre elmenni.
1:08:17
SPEAKER_00: És a szünetre elmenni is az esetleg 90%-ában, amíg a gyerekek szívesen jöttek velünk, addig még mindannyian mentünk nyaralni.
1:08:26
SPEAKER_00: Én nálam az év két-három nyaralás mindig megvolt.
1:08:30
SPEAKER_00: Akkor is, amikor nyoleten volt, meg akkor is, amikor csak három volt, vagy kettő.
1:08:35
SPEAKER_00: És most is, ugyanannyit járunk el, csak a gyerekek már nagyon nehéz magunkkal vinni.
1:08:40
SPEAKER_00: Tehost ebben a korszakonban nem akarok már világ megváltó lenni, az biztos.
1:08:47
SPEAKER_00: Akartam, csak akkor több volt a gondolat.
1:08:50
SPEAKER_02: Nem megváltó aksz lenni, csak van egy ötlet és megcsinálja.
1:08:54
SPEAKER_00: Igen, de nem az volt, hogy nem most én megmutatom mindenkinek hogyan kell, nem én magamnak akartam mindig megmutatni, és ha sikerre vittem, akkor azért egy belső büszkeség mindig bennem volt, hogy a többiek körültek neki.
1:09:11
SPEAKER_00: A visszacatolás ezek mindig jól, viszont egyet so nem tudtam elviselni szó szerint, ha szemedicértek, akkor én mindig zavarba jövök.
1:09:19
SPEAKER_00: Mai napig, ha valaki elkezd mondi, fú, te az milyen jó volt, és akkor csak úgy téblából egyik lában a másikra, hát igen, köszönöm.
1:09:31
SPEAKER_00: Valszág egy idézelbetett nem jól viselt eredmény nálam, hogy nem vagyok egy ilyen előregálós típus.
1:09:40
SPEAKER_00: Tehát nem úgy vagyok, vannak ismerőse, amíg a kamerát tollják arra, de mindig próbál od lépni, hogy benne legyen ab a kében, Vendélátóban is van ismerő sem, egy pár, aki mindig azt akarja mutatni, hogy én létezem.
1:09:53
SPEAKER_00: Én megpont az vagyok, hogy én ilyen kis pártérmunkásnak próbáltok megjelenni, de ha jön valaki, mint például te, vagy az elmúlt életemben, jó pár kis podcast-on megli szereplésem voltam, ha felkérnek, elmegyek, ülek és mesélek, de hogy én jelentkeznék, hogy úgy nem szeretném mesélni, hogy például a Clarkántéren majdnem volt egy szállodám, ami megírni a mesét, mert ugye enyém volt a Telek, és több és több is megint közben szólt a világgazdasági válság, hogy abból mérne és miért visszaadni, vagy hogy miért volt nekem a mérleg utcában egy hatometes épületem, amelyet azért buktam el, mert közben egyik napra a másikra megszüntették egy nyugdíjpénztárat, és 170 ezer ember kielenkezett onnan, tehát tudnék mesélni a következő egy órában, hogy hogy lehet bukni, emelt fővel, de még mindig itt vagyok.
1:10:46
SPEAKER_02: Hát én azt gondolom, hogy akkor itt most feladtad már a leckét, mert én majd el foglak hívni még egyszer, mert nem szeretek paraszkodni, mindenképpen két oldala van a dolognak.
1:10:59
SPEAKER_02: Az egyik az az, hogy minta lehessen másoknak az a kitartás, amivel meg az a világlátás, hogy te kitalálod ezeket a dolgokat.
1:11:06
SPEAKER_02: És bevalom őszintén, és akkor itt most szenvedicsérlek, hogy én azért figyeltem ezt, mert én is megnéztem, hogy amit én csinálok, az azzerint a elvendszer szerint működik el, mondjuk ahogy te csinálod ezeket a dolgokat.
1:11:21
SPEAKER_02: De a másik akkor legyen majd egy olyan beszélgetés, ahol annak a bölcsességét hallgatjuk meg tőled, amikor megértük azt, hogy bizonyos lehetetlen helyzetekből rövidtávú, akkor nem siker, hanem rövid távú bukásokból, vagy inkább kudarcoknak hívnám, mert bukások nincsenek, csak kudarc élmények, abból, hogy lehet felállni, és hogy lehet gyorsan tovább lépni.
1:11:47
SPEAKER_02: Met enélkül se a happy box, se a kolmbusz hajó, még a robinson sem lett volna.
1:11:57
SPEAKER_02: Nem lett volna egy szpoon, nem lett volna ott egy olyan szállod a klárkádán téren, ahol én láttam annó, amikor te tervezted, hogy hogy néz ki, azért némi emlékképeim vannak, hogy valami hasonló alakult ki abból, amit te mi sok évvel előttem már lerajzoltál és megmutattál nekem.
1:12:16
SPEAKER_02: Úgyhogy jöjjön majd egy ilyen beszélgetés, ahol ebből fogunk tanulni.
1:12:21
SPEAKER_02: Nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést, és azért nem is mondok tovább, mert akkor már jön egy második év.
1:12:27
SPEAKER_00: Köszönöm a meghívást, és akkor előzetesen is majd egyszer egyezhetünk, és megcsináljuk azt is azt a beszélgetést is.
1:12:34
SPEAKER_00: Hát az arról is tudok mesélni egyébként valóban, hogy hogy lehet a kilátás helyzetből kihozni egy eredményt.
1:12:43
SPEAKER_02: Azt hiszem, hogy ezre most elég sok embernek lenne szüksége itt a mai világban.
1:12:48
SPEAKER_00: Így legyen.
1:12:49
SPEAKER_02: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.
1:12:51
SPEAKER_02: És nagyon szépen köszönöm nektek is a Spotify-on, akik hallgattatok, illetve a YouTube-on, akik néztetek.
1:12:57
SPEAKER_02: Ha tetszett ez a rész, akkor kérlek lájkoljatok.
1:13:00
SPEAKER_02: Ha van kérdésetek vagy bármilyen komment, azt szívesen fogadjuk, és jövő héten találkozunk.
1:13:05
SPEAKER_02: Köszönöm viszontlátásra, viszonthallásra!