Latest / Tudatos Döntések / Viszkok Fruzsi: „A kommentek 90%-a nem nekem szól” – 15 év a YouTube-on

Transcript

Viszkok Fruzsi: „A kommentek 90%-a nem nekem szól” – 15 év a YouTube-on · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_00: Hogyan fér meg egymás mellett a mély árkózottság és a 15 éve tartó nyilvános szereplés?
• 0:05
  SPEAKER_00: Diszok früzi szerint ez egy furcsa, de működő egyensúly.
• 0:08
  SPEAKER_02: Alapvetően zárkózott típus vagyok, és mégis az lett a munkám, meg a szakmám, hogy videókat készítek, hogy valamennyire szerepelnem kell.
• 0:17
  SPEAKER_00: Sokan csak a csillogást látják a képernyőt, de a tartalomgyártás valójában kőkemény önfegyelem és folyamatos tanulás eredménye.
• 0:24
  SPEAKER_00: Nálom valahogy úgy néz ki, hogy ha rendben van kívül, akkor belül is jobban rendben vagyok.
• 0:32
  SPEAKER_00: A legfontosabb lecke, megtanulni vissza nekünk, és mi a másik fél belső feszítsége.
• 0:37
  SPEAKER_02: Rájöttem, hogy ezeknek a kommenteknek a 90%-a valójában nem nekem szól, hanem mondjuk valakinek éppen rossz napja volt, és ki akarja ezt magából adni.
• 0:46
  SPEAKER_00: És hogyan lehet megőrizni a fókusz a káhozban?
• 0:49
  SPEAKER_00: Fruzsi számára a környezete és a gondolatai közötti rend szorosabb kapcsolatban állint hine.
• 0:53
  SPEAKER_00: Bárki, aki azt gondolja, hogy ez így kisújban kirázos, nem az, de vajon mi az a végső hajtóerő, ami több mint egy évtizede pályán tartja, és segít kézben tartani a sorát.
• 1:13
  SPEAKER_01: Jónapot kívánok, szilági Gábor vagyok.
• 1:15
  SPEAKER_01: Ez itt a tudatos döntések podcast a rimane magazin podcastje.
• 1:19
  SPEAKER_01: Ebbe a podcastben olyan embereket hívok meg, akinek a életörténetén keresztül vagy valahonnan szerzett információban érdekessé válik számomra.
• 1:29
  SPEAKER_01: Lehet ez akár a szaktudása, lehet az élettörténete, lehet az is, hogy nem is ez fog meg benne, de a mai vendégem abból a szempontból érdekes számomra, hogy aki velem szemben ül bele, kb.
• 1:44
  SPEAKER_01: hét vagy nyolc évig elég aktívan dolgoztam együtt.
• 1:47
  SPEAKER_01: Úgyhogy szeretettel köszöntöm a stúdiónban viszko fruzs, szia Früsi.
• 1:52
  SPEAKER_02: Hejó, szia, köszönöm a meghívást.
• 1:53
  SPEAKER_01: Hány évet dolgoztunk, mert szerintem ilét nyolc.
• 1:56
  SPEAKER_02: Igen, szerintem is semintem is.
• 1:58
  SPEAKER_01: Éppen egy korszak záródott le ezzel a dologgal, és nagyon érdekes, mert ugye azt mondtam a bezetőben, hogy valamiért megfog valakinek az életés.
• 2:09
  SPEAKER_01: Őszintén bevallom, hogy a legelej, mivel én egy zárkóz típusú embernek ismertelek meg az elején, nekem egy komoly fejtörést okozott, hogy hogy tudunk, majd egy kicsit így nem azt mondom, hogy belazulni, mert azzal nem volt gond, hanem hogy így kialakuljon az idő általi kapcsolódás, tehát hogy sok mindenben tudjuk lenni.
• 2:30
  SPEAKER_01: És közben én észrevettem egy csoda nőt, az alatt a visszafogottság mögött, ami van.
• 2:37
  SPEAKER_01: Ez nálad tudatos, vagy te alapból vagy ilyen?
• 2:41
  SPEAKER_02: Alapból ilyen vagyok, zárkozott típus voltam mindig is, nem ismerkedem könnyen, hogy ez nem jön nekem komfortosan.
• 2:48
  SPEAKER_02: Úgyhogy emiatt szerintem sokakban nem biztos, hogy a legjobb első benyomást szoktam kelteni, de tényleg csak az van, hogy nekem kicsit több idő kell ahhoz, hogy megnyíjak, illetve az évek alatt nagyon sok emberrel találkoztam, és van bennem már egy ilyen.
• 3:04
  SPEAKER_02: H valószínű ilyen nem tudatosan kiépült ilyen kis kerítés, amit így fel szoktam húzni magamnak.
• 3:10
  SPEAKER_02: A védekző mechanizmus ilyen igen.
• 3:12
  SPEAKER_02: Úgyh sose lehet tudni, hogy milyen szándékkal közelítenek éppen az ember felé, és valahogy így az évek alatt ez íalakult be.
• 3:19
  SPEAKER_01: Különben ugye azért te képernyőn vagy, mondhatjuk így, most már azért nagyon hosszú ideje, hány éve van?
• 3:24
  SPEAKER_02: 15-15 éviz, igen, ebben nagyon durva mindig bele gondolom, hogy.
• 3:30
  SPEAKER_01: komoly történelmed van már a social mediában, meg a YouTube-on.
• 3:34
  SPEAKER_02: Hát igen, 15 éve kezdtem, még anna bloggal, és utána indult a YouTube csatornám, de íz az elsők között indítottam el Magyarországon, úgyhogy mindenképpen közrejátszott a szerencse ilyen szempontból, hogy akkor még nagyon-nagyon más volt az internet, amikor elkezdtem is akkor tényleg nem volt ilyen szempontból tudatosság bennem, hogy abszolút csak egy hobbiként kezdtem el, és aztán íszan kinődtem magát.
• 4:00
  SPEAKER_01: 15 év elkezdtem, és én valahol olvastam, hogy már az is komoly kihívás volt számodra, hogy láthatóvá válljál.
• 4:08
  SPEAKER_01: Ez tényleg így volt, hogy láthatóvá tedd magad.
• 4:11
  SPEAKER_02: Hát persze, olyan szempontból, hogy tényleg akkor ez egy nagyon újdonságnak számított, nem még szerintem még az Instagram se létezett igazából, vagy egy nagyon-nagyon gyerekcipőben járt.
• 4:22
  SPEAKER_02: Úgyhogy az elején én igazából örülök is ennek a láthatatlanságnak, mert nagyon egy ilyen természetes évet adott neki, hogy először csak elindítottam a blogomat, aztán azt elkezdtem olvasni néhány száz lány, sőt, szerintem az elején valójában ilyen más bloggerekkel kommenteltünk egymáshoz, és én nagyon szerettem azt az időt, amikor ilyen kis közösségek voltak.
• 4:46
  SPEAKER_02: És aztán indítottam a YouTube csatornát, amikor már ilyen 1-2000-rekezdték nézni a videóimat, ezt óriási dolognak éltem meg, hogy egy 1500 fős faluban nőttem fel, és mi mindig ehhez viszítottam, hogy hány ilyen falu nyíler nézte meg az adott videóimat, és a mai napig egyébként ezt az összehasonlítást meg szoktam csinálni, úgyhogy mindig il nagyon furcsa belegondolni, meg ez a kettőség, hogy alapvetően zárkózott típus vagyok, és mégis az lett a munkám, meg a szakmám, hogy videókat készítek, hogy valamennyire szerepelnem kell, de azért mégis ezt a többnyire négy fal között teszem, úgyhogy én vagyok az operatőr a vágó és minden.
• 5:26
  SPEAKER_01: Az egy segítség, hogy nem látod adott esetben a közönségedet.
• 5:32
  SPEAKER_01: Mert azért most már nagyon sok olyan rendezvényem vagy, ahol ott ül előtted egy hihetetlen, tehát 5-6 száz ember is akár.
• 5:39
  SPEAKER_02: Mindenképpen segítség.
• 5:40
  SPEAKER_02: Ma már azért ehhez hozzászoktam, nem szoktam most már annyira izgulni, mint mondjuk az elején, de például az a mai napig kihívás számomra, hogy mondjuk az utcán megyek, és előveszem a kamerámat, és bejelentkezek, hogy éppen most mit csinálok.
• 5:55
  SPEAKER_02: Porzasztóan zavarban vagyok, általában ez úgy szokott kinézni, hogy már gyakorlatilag a ház körül megyek köröket, és várom, hogy mikor nem lesz éppen senki az utca másik oldalán, mert jaj, mit fognak gondolni, úgyhogy ez a jaj, mit fognak gondolni, ez sajnos ez a mai napig ott van a fejemben, és ezt saját magamnak generálom igazából.
• 6:16
  SPEAKER_01: Hát én azt gondolom különben én is így éreznék, tehát hogy szoktam látni a Youtube-on olyan vloggereket, akik ugye a világot járják, és olyan helyeken is beköszönnek, meg odaköszönnek, amit én elképzelhetetlen.
• 6:29
  SPEAKER_00: Nagyon így lemük.
• 6:31
  SPEAKER_01: Elképzelhetetlenek tartom, hogy ők ezt tegyék.
• 6:34
  SPEAKER_01: Oké, rendben, de mi akart lenni Visok Fruzsia, amikor még nem vlogger volt?
• 6:40
  SPEAKER_02: H mindig voltak ezek a fázisok.
• 6:42
  SPEAKER_01: Illetve bocsánat, tartalom készítő, mert azt most már ezt szeretném kijavítani, hogy nem vlogger, hanem digitális tartalomkészítő.
• 6:50
  SPEAKER_02: Mindi voltak ilyen különböző fázisai, én szeretem volna régész lenni, újságíró, úgyhogy igazából néha azt érzem, hogy ez a kettő valamennyire ítböződött már, mint amikor mondjuk egy utazással kapcsolatos videót készítek, amiben szeretem kicsit a történelmet is belevonni, vagy volt néhány évvel Budapest Annó sorozatom, amiben a századfordulós Budapestet mutattam meg.
• 7:13
  SPEAKER_02: Úgyhogy hát igen.
• 7:14
  SPEAKER_01: Ez volt mostanában valami tárlatvezetésed is.
• 7:17
  SPEAKER_02: Én a postizadóban vezettem egy épület bejárós, tehát azt nagyon-nagyon élveztem, úgyhogy.
• 7:23
  SPEAKER_02: Hát igen, én ezért szeretem egyébként ezt nagyon, mert oké, hogy digitális tartalomkészítés, de hogy ez annyi mindent jelent, meg olyan nagy szabadságot ad, hogy bármilyen téma felé elkezdek érdeklődni, annak lesz egy közönsége, és hát borszasztó szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel foglalkozhatok.
• 7:42
  SPEAKER_02: Úgymond a munkám része az is mondjuk, hogy olvasok egy könyvet a szabad időnben, és arról majd be fogok számolni, hogy ennél szerencsésem szerintem így nem létezik.
• 7:51
  SPEAKER_01: Van olyan pont, amikor, vagy volt olyan pont, amikor azt érezted, hogy hú, ez nekem sok ezt nem akarom minden héten, vagy minden nap ezzel foglalkozni.
• 8:00
  SPEAKER_02: Nem, igazából.
• 8:03
  SPEAKER_02: Én.
• 8:03
  SPEAKER_01: Mert hogy mondtad, hogy te is vágod, mindent te csinálsz.
• 8:07
  SPEAKER_01: Az elég sok nagy munka.
• 8:08
  SPEAKER_02: Igen, volt olyan időszak, hogy dolgoztam vágóval, de aztán igazából rájöttem, hogy én amúgy nagyon élvezem azt a részét is csinálni, meg főleg most a rövid formátumú tartalmaknál iszonyosan sokat számít, hogy hogy van megvágva, vagy tényleg minden másodpercért harcolni kell, minden másodperc figyelemért harcolni kell.
• 8:28
  SPEAKER_02: Egyben a hátránya is egyébként ennek a mostani social mediának, mert amúgy borzasztó hatása van a figyelmünkre, hogy tényleg ennyire minden másodpercnek meg kell lennie előre kitalálva, de közben, mint vágó, meg egyébként meg több izgalmas kihívás is, hogy milyen nem tudom hanghatásokkal, vagy milyen vizuális hokokkal tudom megragadni az emberek figyelmét?
• 8:51
  SPEAKER_01: Igen, ezt nagyon sokszor észreve veszik, hogy emögött mora tudatos munka van, hogy az úgy hasson, ahogy van.
• 8:59
  SPEAKER_01: És mi volt a vloggerkedés előtt?
• 9:01
  SPEAKER_01: Tehát régész akartál lenni, újságíró akartál lenni, ezekről letettél közben, vagy azért alakul a fejedben ezzel kapcsolatban?
• 9:09
  SPEAKER_02: Letettem, vagy a hbi szinten foglalkozom úgy mond ezekkel, de aztán, amikor a pályaválasztás elé kerültem, akkor a külkerre jártam, mert igazából ilyen kizárásos alapon választottam, hogy hova milyen egyetemre járjak, mert nem igazán tudtam pontosan, hogy mit szeretnék, és így a külkerrel úgy voltam, hogy így elég széles tudást ad, hogy majd rájára később elönteni, hogy pontosan milyen irányba szeretnék menni.
• 9:35
  SPEAKER_02: De addigra meg már a tartalomgyártás így szépen fejlődött egy olyan szintre, hogy a diploma után nem kellett gondolkoznom azon, hogy egy ilyen hagyományos munkát keresek, hanem már ez vált a főállásom meg.
• 9:46
  SPEAKER_01: Sokat kell ezzel foglalkozni hetente?
• 9:49
  SPEAKER_02: Hát persze, minden nap ez fog.
• 9:50
  SPEAKER_01: Mindenna kell ebben dolgozni?
• 9:52
  SPEAKER_02: Abszolút.
• 9:53
  SPEAKER_02: Igen.
• 9:53
  SPEAKER_02: Nem dolgozok minden nap 8 órát, ami neki nagyon örülök, és egyébként sokáig ezt íbb én nem mertem bevallani, mert majd olyan világban élünk szerintem, hogy valamiért azt tartjuk a követendőnek, hogy ó, igen, ez nagyon.
• 10:09
  SPEAKER_02: És hogy én szerencsére ezt én el tudtam engedni, meg bármit csináltam, megjelent egy könyvben, mindig már rögtön azt kérdezték, na, és mi lesz a következő?
• 10:19
  SPEAKER_02: És még azt éreztem, hogy még meg se szárad a festék azon a könyv, de már azt kérdezik, hogy mi lesz a következő.
• 10:25
  SPEAKER_02: És ezt így hosszú idő volt letenni, hogy nem kell rögtön már az feszülni, hogy mi legyen a következő nagy dolog, mert sokkal fontosabb számomra, hogy tudjak időtölteni a családommal, tudjak a hobjainak időt szentelni, és tényleg ez egy nagyon szerencsés helyzet, hogy ezt meg tudom tenni.
• 10:44
  SPEAKER_01: Nagyon sokat utazol.
• 10:46
  SPEAKER_01: Ezt nagy örömmel szoktam látni.
• 10:49
  SPEAKER_01: É az a típusú vagyok, aki nagyon örül, amikor valaki látom, ugye én egy picit lehet mondani két szakaszra bontanám ezt az utazást.
• 10:59
  SPEAKER_01: Azelőtt, mielőtt a férjedet megismerted, meg nyilván azután, amikor megismerted őt, mindig benned volt ez az utazási vágy?
• 11:09
  SPEAKER_02: A felnőtt életemben mindig.
• 11:11
  SPEAKER_02: Szüleimmel nem nagyon utaztunk, hát ott nem volt egy minta, hogy nem volt, úgyhogy ez így a felnőtt életemben jött, de hát mindig is nagyon élveztem meg igazából így a férjem előtt is.
• 11:22
  SPEAKER_02: Azért már sokat utaztam, de nyilván mellette vagy vele, meg még többet.
• 11:27
  SPEAKER_01: Mennyi helyen jártál?
• 11:28
  SPEAKER_01: Mert most azt hiszem, ez nagyon felgyorsult.
• 11:31
  SPEAKER_01: Azt már érevettem, hogy a forma egynek a helyszínei azért azok rendszeresen bekapcsolódnak ebbe a témába, de hát nem csak ez alapján utaztál.
• 11:42
  SPEAKER_01: Holtál, ahol éppen nem a forma egy, meg nem emiatt voltál, és nagyon-nagyon tetszett és élvezed.
• 11:50
  SPEAKER_02: Taly, Amerikában voltunk, Közép-Amerikában csináltunk egy ilyen roadtripet, és az nem kapcsolódott éppen a forma egyhez, de nagyon-nagyon élveztem felfedezni azt a vidéket a Józton Nemzeti Parkban jártunk.
• 12:06
  SPEAKER_02: Higgy, nem csak a formájá szoktuk ezt kapcsolni, de azért nyilván így megkönnyíti egy részt az utazást, meg mindig ad valamit.
• 12:14
  SPEAKER_02: Például Japánban most már egy évek óta visszajárunk, ami kicsit így az nagyon így.
• 12:20
  SPEAKER_02: De amúgy is ez nagyon nagy kedvencünk, mint úticél.
• 12:24
  SPEAKER_01: Valahol mondtad, hogy nagyon jó együtt utazni, de nagyon sokszor olyan van, hogy neked úgy kell menned, hogy te különmész el a helyszínre.
• 12:35
  SPEAKER_01: Ezt hogy éled meg?
• 12:36
  SPEAKER_01: Mert gondolom a Péternek hihetetlenül kell ugra bugrálnia, gondolom az angol központ.
• 12:42
  SPEAKER_02: Igen még így a futamokon felül is nagyon sokat utazik, úgyhogy általában úgy szoktuk összekötni, hogy ha valahol alapból ő már ott van, akkor én utána megyek, és akkor esetleg neki a szabályával, ezt így összekötjük, és még kint maradunk.
• 12:56
  SPEAKER_01: Japán az ilyen volt.
• 12:57
  SPEAKER_02: Japán igen ilyen volt, meg majd idén is megyünk, akkor is ilyen lesz, úgyhogy elég sok ilyen hosszú út van a hátam mögött úgy, hogy egyedül szoktam menni, és igazából én nem bánom, vagy mindig ilyen ilyen izgalmas program egyedül elmenni a világ másik oldalára, valaki utána itt szeret, szóval ez ilyen nagyon.
• 13:16
  SPEAKER_01: Látom, hogy nagyon-nagyon fontos témád az igényes környezet, a rend szeretete.
• 13:25
  SPEAKER_01: Ez egy fontos téma az életedben, mert látom, hogy ezzel azért rendszeresen foglalkozol, azért én figyellek.
• 13:32
  SPEAKER_01: Tehát ha beleszoktam nézni a videóidba, hogy lássám, hogy Früzival éppen mi történik, és láttam, hogy egy gyönyörű szép lakásnak a berendezését is meg kellett csinálni.
• 13:44
  SPEAKER_01: Ez honnan jön neked ez az óriási rendszeret?
• 13:48
  SPEAKER_02: Ez valahogy így mindig bennem volt természetesen.
• 13:51
  SPEAKER_02: Én nagyon szeretem a környezetemet csinosítatni, ez nálam valahogy úgy néz ki, hogy ha rendben van kívül, akkor belül is jobban rendben vagyok.
• 14:00
  SPEAKER_02: Szóval ha picit is azt érzem, hogy stresszesebb időszak van, vagy ha itt szószószek.
• 14:04
  SPEAKER_01: Látod a lakásodon is?
• 14:06
  SPEAKER_01: A stressesebb időt?
• 14:08
  SPEAKER_02: Abban, hogy akkor még nagyobb barend.
• 14:11
  SPEAKER_01: Ez pont fordítva van.
• 14:12
  SPEAKER_01: Persze, szintem, hogy akkor van rendetlen segülni.
• 14:15
  SPEAKER_02: Ezzel tudom irányítani.
• 14:17
  SPEAKER_02: Úgykor visszaveszem az irányítást az életem felett, hogy nagyon szép rend van, akkor ha legalább ott meg tudom csinálni, akkor így belül is valahogy így van leszek.
• 14:25
  SPEAKER_01: Próbálom nálam a szétesettség az a rendetlenséggel jár, pedig nagyon szeretem a rendet, de nálam ez fordítva működik.
• 14:31
  SPEAKER_01: Hát már most gazdagabb lettem egy olyan dologgal, amit ki fogok próbálni.
• 14:36
  SPEAKER_01: És közben ha belegondolok, akkor lehet, hogy tényleg igazad is van, mert az ember egy kicsit így helyére teszi, abszolút.
• 14:43
  SPEAKER_02: Illetve, ha a rendetlenség van körülöttem, akkor ez a káosz rámil nyomasztó hatással tud lenni, és ha ezt a vizuális rendetlenséget csökkenteni tudom, akkor sokkal jobban helyére kerülnek a gondolatok a fejemben.
• 15:00
  SPEAKER_02: Úgyhogy nekem mindig így ez az első számú ilyen ciki, nem ciki, de mintevékenység, hogy szépen rendet tudjak tenni.
• 15:09
  SPEAKER_01: Amikor elmész egy, és most nem a formaidről, amikor elmentek valahova, akkor mik azok a dolgok, amik érdekelnek.
• 15:16
  SPEAKER_01: Egyet már tudok, hogy az helynek a történelme, azt látom, hogy abszolút után nézel, de mondjuk amikor ez le van tudva, akkor mi az, amivel még szeretsz az adott országban elmenni, meglátogatni, átélni.
• 15:32
  SPEAKER_02: A gasztronómia mindenképpen per indól.
• 15:35
  SPEAKER_02: Az elsők között szerepel igen nagyon szeretem a helyi izeket megkorstolni, kipróbálni.
• 15:41
  SPEAKER_02: Úgyhogy én nagyon szerintem nyitott vagyok ilyen szempontból, hogy nagyon-nagyon szívesen korstolgatok, nem vagyok egy ilyen nagyon válogatós típus, úgyhogy igen mindig szeretek helyi izeket megkosítani.
• 15:50
  SPEAKER_01: Az hogy kell elképzelni, hogy tudod, hogy mondjuk utazol Japánba, most éppen ez fog jönni hamarosabban, szerintem most Kínába megy a forma, egyébként.
• 15:59
  SPEAKER_01: De mindegy, amikor Japánban vagy, akkor elkezdesz előre rákészülni, hogy nem ezt a helyet megnézem.
• 16:06
  SPEAKER_02: Előre is, illetve otthűben is éppen hogy a környéken még a legjobb Google értékelt éttermek, meg tripadvisolom, miket ajánlak.
• 16:15
  SPEAKER_02: Nagyon jó reddforumok vannak ezzel kapcsolatban, úgyhogy ki szoktuk kutatni.
• 16:20
  SPEAKER_01: Viszont azt nem csinálod meg, mint a gaszpro YouTube-ek, hogy bemész, és akkor mindent megmutat szemben a dologból, mert látom, hogy azért van ilyen is.
• 16:32
  SPEAKER_01: És mi érdekel ezen kívül még?
• 16:34
  SPEAKER_01: Oké, ott van a történelme, a gasztronómia, mondjuk vásárlás.
• 16:39
  SPEAKER_01: Könyvesbolok.
• 16:40
  SPEAKER_01: Könyvesek.
• 16:40
  SPEAKER_02: Kimádom a könyvesboltokat, és azt viszont tényleg ki szoktam kutatni előre, hogy mik azok, ami kifejezetten valamilyen szempontból különlegesek.
• 16:47
  SPEAKER_02: Akár építészetileg, akár olyan szempontból, hogy már nagyon régen nyitva vannak, valamilyen szempontból különleges a kínálatuk, úgyhogy mindig könyvesbolokban mindig megy.
• 16:57
  SPEAKER_01: Melyik volt a legüllegesebb könyves volt, amibe jártál?
• 17:01
  SPEAKER_02: Hát ha már Japáról beszélünk, akkor kilóban voltunk egy olyan könyvesbolban, ahol egy ilyen nagyon-nagyon régi könyvekbál a kínálat, és azt például nagyon szerettem meg, így tényleg olyan volt az érzésed, hogy belépél, és hogy mintha í visszauda aztál volna az időben.
• 17:16
  SPEAKER_01: Én ezt éreztem Velencébe, amikor.
• 17:20
  SPEAKER_02: Az akválta.
• 17:22
  SPEAKER_02: Kicsit megtullzattam.
• 17:25
  SPEAKER_02: Mindenképpen nekem is nagyon különleges.
• 17:27
  SPEAKER_02: Már egy ilyen Instagram szot lett.
• 17:29
  SPEAKER_02: Igen.
• 17:30
  SPEAKER_01: Én láttam különben, hogy Kínában is vannak nagyon csoda, könyves voltok, mondjuk ott inkább a gantikusságáról látom.
• 17:38
  SPEAKER_01: Akkor már megvan három könyvesbol, szórakozó helyek.
• 17:42
  SPEAKER_02: Nem jelen shopping az sem annyira.
• 17:45
  SPEAKER_01: Az sem annyira.
• 17:46
  SPEAKER_02: Nyilván azért bemegyünk egy két üzletbe, de nem meghatározó.
• 17:49
  SPEAKER_01: felhozni valamilyen emléket az adott helyről.
• 17:52
  SPEAKER_02: A papírószer dolgok a gyengém, ezt talán tudod.
• 17:56
  SPEAKER_01: Valahonnan sejtenem.
• 17:58
  SPEAKER_02: Igen, úgyhogy azt mindig szoktuk nézni, és más kategória, de a természeti adottságok, amik tehát egy különleges parkba elmenni.
• 18:08
  SPEAKER_01: És például mondjuk színház vagy.
• 18:10
  SPEAKER_02: London mindig megyünk színházba, ez a fix.
• 18:13
  SPEAKER_01: És ott mik azok, amost az utóbbi időben láttál, ami nagyon-nagyon meg fogok adni.
• 18:19
  SPEAKER_02: Én még én nagyon szeretem a musikeleket, és a buk of mormon.
• 18:24
  SPEAKER_02: Nem tudom, hogy látod, de vagy hallottál róla, egy egyáltalán nem viszi vigjáték, de hát fantasztikusan vicces volt, és az a típus vagyok, aki utána így heteken hónapokon keresztül hallgatja ugyanazt az egyplayztet, meg az operásfontomját láttuk legutoljárakint, és az is nagyon nagyon látványos volt.
• 18:42
  SPEAKER_00: A podcast fő támogatója a szemurás sülész, mert a jó beszélgetések egy jókávével kezdődnek.
• 18:48
  SPEAKER_01: Itt voltál a múltban, jött ez a vloggerkedés, ez most kitölti az életedet, de egy picit kíváncsi vagyok arra, hogy mit tanultál, vagy mi az, ami viszkofrúzsiban ez egy fejlődési pont volt, amit te úgy érzel így így menet közben, ami nem feltétlenül lehet ez a képernyőn is, de nem feltétlenül a képernyőn.
• 19:10
  SPEAKER_01: Azért mondtad, hogy zárkózottabb vagy volt rossz tapasztalatod azzal, hogy mondjuk a te ismertségedet szerette volna valaki kihasználni és nem használni?
• 19:22
  SPEAKER_02: Szerintem ilyen mindenkivel megtörténik, igen, ez í mindenképpen volt.
• 19:28
  SPEAKER_02: De amit megtanultam, és igazából inkább úgy mondanám, hogy amit tanulok folyamatosan, az a visszajelzés kezelése.
• 19:37
  SPEAKER_02: Ebben biztos, hogy sokat fejlődtem, de nem tudom még teljesen letenni.
• 19:41
  SPEAKER_01: Mit értesz ez alatt, hogy te adsz visszajelzést?
• 19:43
  SPEAKER_02: Nem nem nem, hanem mondjuk a kommentekrean reagálok, mert amikor elkezdtem, akkor én abszolút jó hiszeműn azt gondoltam, hogy minden ember segítőszándékkal szeretne kommentelni, és akkor mindenkinek válaszoltam, akkor is, aki nem értett velem egyáltalán egyet annak is.
• 19:59
  SPEAKER_02: És ugyan nem is a nem egyetértéssel van a fő probléma, hanem itt aztán tényleg olyan kéretlen véleményezést kapsz, amit nem feltétlenül szerettél volna olvasni magadról.
• 20:11
  SPEAKER_02: Úgyhogy ezeket azért egyre jobban le tudom tenni.
• 20:14
  SPEAKER_02: El tudom dönteni, hogy.
• 20:16
  SPEAKER_01: Sok időbet.
• 20:17
  SPEAKER_02: Nagyon-nagyon sok időbetelt.
• 20:18
  SPEAKER_02: És tényleg a mai napig van az, hogy.
• 20:20
  SPEAKER_01: Minden az, hogy mitől tudod megváltozni.
• 20:23
  SPEAKER_02: Rájöttem, hogy ezeknek a kommenteknek a 90%-a valójában nem nekem szól, hanem mondjuk valakinek éppen rossz napja volt, és ki akarja ezt magából adni.
• 20:32
  SPEAKER_02: Szóval ez a rossz indulatúság az interneten, ez azért nagyon rosszul érintett sokszor, meg ez nagyon sokat változott is szerintem.
• 20:45
  SPEAKER_02: Azt követtett egy adott blogot, vagy YouTube csatornát, aki tényleg érdeklődött az iránt a téma iránt, vagy az iránt az ember iránt, és ilyen nagyon kis kedves közösségek voltak, és ma ez nagyon-nagyon megváltozott, nem tudom, nagyon népszerület valamiért olyan embereket követni, akiket nem szeretsz, vagy nem értesz felük egyet, és azt nem értik meg az emberek, hogyha attól valakiről azt mondod, hogy neked nagyon nem szimpatikus, és hogy miért ezek az emberek a népszerűek, hát ha te megnézed az ő tartalmukat, akkor te pontosan teret adsz nekik, és egy színplán nem kellene ezt megtenni.
• 21:18
  SPEAKER_01: Amikor ezek jönnek, mit csinálsz most vele jelenleg?
• 21:21
  SPEAKER_01: Megmondom, miért kérdezem, hogy erre akarok én is reagálni, de figyelmen kívül hagyod, vagy van valami szabálendszered, ami alapján cselekszel.
• 21:30
  SPEAKER_02: Aki tényleg nagyon személyeskedő és nagyon rossz indulatú, én azt le szoktam tiltani, és én szerintem ezek tök jó lehetőség, hogy létezik, és én mindenkit mindenkinek azt mondom, hogy nyugodtan éljen ezzel a lehetőséggel, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki, akinek más nézőpontja van, azt le kell tiltani, de aki tényleg látod, hogy nem tudom, kéretlenül visszatérő an állandóan belétköt, én annak nem szeretnék teret adni, és nagyon gyakran azt látom, hogyha egy kettő ilyen komolát, Akkor mindig ilyen hatalmas viták elkezdenek kialakulni, és ahol sokszor megvédenek.
• 22:05
  SPEAKER_02: Megvédenek igen, igen, de hogy inká ne legyen semmilyen szempontból ilyen.
• 22:11
  SPEAKER_01: Nem nagyon azért kérdeztem, mert ebben egyetértek, én általában hoztam magamnak egy szabályt, nyilván én nem vagyok olyan nagy tartalomgyártó itt azért a tudatos döntéseknél azért most már azért belefutottam ezekbe a dolgokban, és aránylag rövid idő alatt jöttem rá arra, hogy valakinek egyszerű nem tudod elmagyarázni, tehát teljesen felesleges.
• 22:33
  SPEAKER_01: Én azt a szabályt hoztam, hogyha egy kritikát fogalmazd meg, de azt kulturáltan, deszén, azt ott hagyom.
• 22:40
  SPEAKER_02: Abszolú.
• 22:40
  SPEAKER_01: Viszont, hogyha káromkodik, vagy ha személyeskedik, azokat meg automatikusan is tiltom, mert értem, hogy én mi lehetünk a frusztrációjának a terület is valószínűleg, hogy ha után nyomoznánk, akkor lehet, hogy pont még 30 másik újú csatornán is ezt teszik csak.
• 23:00
  SPEAKER_01: Szerinted miért alakult ez ki a világban ez?
• 23:03
  SPEAKER_01: Ugye ezt ilyen troloknak szoktuk hívni, hogy lehet, hogy maga is gerjesti maga a social media ezt a jelenséget?
• 23:10
  SPEAKER_02: Biztos, hogy gerjesztő, nem tudom.
• 23:13
  SPEAKER_02: Szerintem nagyon nagy a frusztráció az emberekben, és valahogy sokkal nagyobb szabadságot enged meg mindenki magának az interneten.
• 23:21
  SPEAKER_02: Mindig azt szoktam mondani, hogy miért nem az a fő szabály kommentelésnél, hogy azt írt le kommentben, amit a másiknak elmondanál szemtől szembe is, és ráadásul úgy, hogy ez az egészet egy stadionny ember nézi, hiszen a kommentek is nyilván.
• 23:35
  SPEAKER_01: A kábbi 22-46-os felhasználót akkor nem nagyon tudjuk, hogy ő valójában valójában kicsoda, képzeld el, én azt hittem, hogy ez egy magyar sajátosság, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nem.
• 23:50
  SPEAKER_02: Nem, de szerintem én járunk benne.
• 23:53
  SPEAKER_01: Éljárunk benne?
• 23:54
  SPEAKER_01: Lehet, hogy ez egy fokmérője lehet az embereknek a hangulatának, hogy ez megy valahol muszáj, muszáj levezetni azt a feszül.
• 24:04
  SPEAKER_02: Nyilván, ha mindenhol gyűlöletkeltő hangulattal találkozol, ha csak ez utcán végig sétálsz, és milyen óriás plakátok néznek vissza át, az hatásal lesz a hétköznapjaidra és arra, hogy hogyan tekintesz a világra.
• 24:18
  SPEAKER_01: Én én is azt nézem, hogy amikor mondom, úgy ugyanez a nem tudom én, milyen betű, nem is tudod, hogy a személye egyáltalán, de veszi azt a fáradtságot, hogy beregisztrál azért, hogy adhasson egy kommentet, ugye amúgy nem adhat.
• 24:33
  SPEAKER_01: Azt én a mai napig én sem értem, hogy miért van lehet, hogy majd ennek a podcastnek a komment szekciójában megtudjuk, hogy mi a helyzet ezzel.
• 24:43
  SPEAKER_01: És úgy érzed, hogy ez így le is záródott benned akkor.
• 24:46
  SPEAKER_02: Azért mondom, hogy ez egy abszolút egy folyamat, meg nyilván éppen az aktuális hangulatomtól is függ, hogy van éppen nem vagyok elakban, hogy betalál egy olyan kommentés, ami mondjuk másik nap egyáltalán meg se érintene, hanem csak tovább körgetnék rajta.
• 24:59
  SPEAKER_02: Úgyhogy én nagyon örülnék, ha mindannyian kicsit kedvesebb lennék online is, mert jól lesik, amikor másoknál is valami pozitívat olvasol, és olyan ritkán kommentelünk oda a másiknak.
• 25:13
  SPEAKER_01: Én kifejezetten belülök azoknak a hosszú, középhosszú kommenteknek, ahol látom vette a fáradtság, tudom, hogy megnézte.
• 25:22
  SPEAKER_01: Rögtön kiderül a kommentből, hogy megnézte azt a műsort, meg azt is, hogy nagyon sokszor látom, hogy építőkritika is van, és az szerintem meg tök jó.
• 25:31
  SPEAKER_01: Abszolú.
• 25:32
  SPEAKER_01: Igen.
• 25:32
  SPEAKER_02: Tehát én is azt mondom, hogy nem kell velem mindenben százalékosan egyetérteni.
• 25:36
  SPEAKER_02: Az építőkritika nagyon hasznos tud lenni, mert sokszor olyan dologra mutatnak rá, mint én már nem vettem észre, de nagyon sok múlik azon, hogy ez milyen formában mondják el.
• 25:47
  SPEAKER_01: Egy érdekes dologra szeretnék még rákérdezni, amit így nem nagyon kérdezik, én mindig nagyon-nagyon jókedvűnek, mindig mosolygónak, mindig vidámnak látlak.
• 25:59
  SPEAKER_01: Ez mindig így van.
• 26:01
  SPEAKER_02: Nem, de alapvetően szerintem egy pozitív beállítottságú ember vagyok, és itt viszont talán jön a tudatosság, hogy amikor így azt érzem, hogy ilyen nem áll össze a napon mondjuk, akkor ahelyett, hogy mondjuk, akkor jó, ma nem csinálok este semmit, hanem csak otthon punyadok.
• 26:21
  SPEAKER_02: Bármennyire nehéz is, de akkor veszem a fáradtságot, hogy jó, akkor írok egy barátőmnek mondjuk, hogy találkozzunk, hogy próbálom magam kiragadni abból az adott helyzetből.
• 26:31
  SPEAKER_02: Én mindig nagy szószólója voltam YouTube-on is nagyon sok ilyen videón van a randi önmagamnak, mint témakör.
• 26:38
  SPEAKER_02: Én ezt nagyon-nagyon szeretem, és nagyon hiszek benne, hogy fontos, hogy minőségű időt töltsünk önmunkkal.
• 26:44
  SPEAKER_02: Úgyhogy amikor nincs jókedvem, akkor próbálom magam valamilyen formában kihozni ebből.
• 26:50
  SPEAKER_02: Ami nem mindig egyszerű, meg nem is kell, hogy mindig jókedve legyen az embernek, mert talán az sem lenne túlegészséges, ha nem tudsz megélni mélységeket és magasságokat is.
• 27:00
  SPEAKER_01: Még egy érdekes, nem is hobbinak is mondhatom, de szerintem annál több a könyvek.
• 27:06
  SPEAKER_01: Látom, hogy rendszeresen olyan negyedébenként szoktad megmutatni, hogy mit szoktál olvasni?
• 27:11
  SPEAKER_02: Én negyedében csinálok egy összefoglalót, meg amikor éppen befejezek egy aktuális könyvet, akkor is én tasztoriban meg szoktam mutatni, de negyedévente van egy ilyen személy.
• 27:19
  SPEAKER_01: Ez hogy tudod beilleszteni a hétköznapjaidban, mert azért ez azt jelenti, hogy azért látható, mennyiségű időt kell rászánod.
• 27:28
  SPEAKER_02: Én nagyon-nagyon szeretek olvasni, és szerintem ez egy olyan dolog, amivel csak fejlődni tudsz, csak hozzádad.
• 27:36
  SPEAKER_02: Annyi jó élményt hozott, utazni lehet ugye könyveken keresztül, megismerni más nézőpontokat, szóval nagyon szeretek olvasni, és számomra egyáltalán nem megterhelő beilleszteni a mindennapokban, hiszen te döntöd el, hogy mondjuk most a Netflixen nézel valamit, vagy nem tudom, az Instagramot görgeted, vagy TikTokon megnézel 15 videót, amit egyébként, amire egyébként sose kerestél volna mondjuk rá, vagy mondjuk írsz valakinek egy nem túl szép kommentet.
• 28:04
  SPEAKER_02: Szóval szerintem mindenkinek van napi fél órája olvasni, csak neked meg kell találnod, hogy az mikor fél be a hétköznapjaidban.
• 28:12
  SPEAKER_02: Nekem most már az így rutin, hogy reggel felkelek, és az első dolgom az, hogy egy fél órát olvasok.
• 28:17
  SPEAKER_01: Komolyan.
• 28:18
  SPEAKER_01: Pont erre akartam rákérdezni, hogy azt látom, hogy te abban vagy nagyon összeszedett, amit én hihetetlen szívből írig, de jó értelembe.
• 28:28
  SPEAKER_01: Hogy neked azért van egy menetrended egy nap, hogy miből áll, mert én nekem volt egy kihívás, amit egyszer egy évig olvastam, nem tudtam megcsinálni azt, amit emlékszem még beszélgetem rajta.
• 28:40
  SPEAKER_01: De újra fogom próbálni, mert viszont hihetetlenül élveztem magát az olvasást, hogy hogy képzeljük el Visco Fruzsinál, hogy leül megtervezi, vagy egy kicsit spontán, spontan, nyilván vannak tárgyalásaid, vannak kötelezettségeid, ahova elmész, de mondjuk azon kívül, hogy hogy osztod be az idődet?
• 29:01
  SPEAKER_01: Ez kicsit magam mi, hát is kérdezem, azért én el tudok veszni időnként a TikToknak a mélységeivel, és ilyenkor mindig nagyon szégyelem magam, hogy így ránézek, egy úristen már 35 perccel ezzel foglalkozom.
• 29:15
  SPEAKER_02: Igen, persze, meg nyilván nekem is vannak ilyen napjaim.
• 29:18
  SPEAKER_02: Tán ez egyszerre az előnye meg a hátránya is annak, hogy ennyire szabad az időbeosztásom, hogy egyébként nincs feledem egy főnök, aki rá fog koppintani a fejemre, hogy.
• 29:29
  SPEAKER_01: De határők vannak azért.
• 29:31
  SPEAKER_02: Persze vannak, de a saját magam főnök a legfontosabb számomra.
• 29:38
  SPEAKER_02: Illetve tudom nagyon jól, hogyha nem vagyok ilyen szempontból szigorú magamhoz, és nem.
• 29:43
  SPEAKER_01: Mert én azt gondoltam, hogy az vagy, képzeld el.
• 29:45
  SPEAKER_02: De hát azt mondom, hogy az vagyok, mert másképp.
• 29:48
  SPEAKER_02: Szintja nem lennék szigorú magamhoz, és nem lennének célkitűzéseim, és nem mondanám meg, hogy már pedig holnap ezt és ezt meg kell csinálni, nem azért, mert van mögött egy határidő, hanem mert én teszek oda egy határidőt, akkor hosszú távon valószínűleg nem tudnám ezt csinálni főállásként.
• 30:06
  SPEAKER_02: Szóval ez nagyon fontos számomra, hogy pontosan tudom, hogy ahhoz, hogy ezt így fudjam tartani, vagy ahhoz, hogy el tudjam érni a céljaimat, ahhoz egyszerűen dolgozni kell, tehát hogy ez ilyen, úgymond ez egy egyszerű egyenlet, ha nem teszem bel az energiát, akkor nem lesz neki.
• 30:21
  SPEAKER_01: Nem úgy működik, hogy hétköznap hétvége, hanem itt, hogy van munka, meg van olyan pont, amikor pihen és van.
• 30:28
  SPEAKER_02: Ez nálam nagyon-nagyon keveredik, de én ezt nem bánom.
• 30:32
  SPEAKER_01: Ez mondjuk az ára?
• 30:33
  SPEAKER_01: Ennek ennek az éve.
• 30:34
  SPEAKER_02: Egy az ára, meg a jutalma is.
• 30:37
  SPEAKER_02: Tehát, hogy a hétköznapból is tudok hétvégét csinálni, de lehet, hogy lesz olyan hétvége, amikor az egy hétköznap.
• 30:43
  SPEAKER_01: És mi van olyankor, amikor utazol, és tudod, hogy vasárnap ki kell menjen az új része a videót tartalmadnak, akkor ez hogy ki, akkor a repülőnvágod meg?
• 30:53
  SPEAKER_02: Előre is szoktam tartalmat készíteni, és akkor azok beidőzítve ott vannak, illetve van olyan, amikor utazás alatt is vágok videót, persze.
• 31:03
  SPEAKER_02: Igen.
• 31:04
  SPEAKER_01: Azért kérdezem, mert nyilván eszembe jut rögtön egy tipikus komment, hogy milyen könnyű a vloggerek tartalomkészítők életelmerők csak a csillogásban vannak, és csak ezt csinálják, de közben meg nem.
• 31:17
  SPEAKER_01: Vagy legalábbis azt látom, hogy azért ez nagyon komoly munkamennyiség társul.
• 31:22
  SPEAKER_02: Abszolú, tehát, hogy bele kell tanulnod, hogy hogyan kell videót vágni, hogyan kell egy műsort felépíteni, hogyan szerepel egy adott videóban folyamatosan ötletelni és új tartalmakat hozni.
• 31:35
  SPEAKER_02: Nyilván ott a másik oldala is, hogy egyébként manapság tényleg nagyon-nagyon alacsonyabb van a belépési küszök úgy van, hogy egy telefonnal a kezedben el tudod kezdeni, és nem kell túl gondolni.
• 31:48
  SPEAKER_02: Ha szeretnéd desinálni, akkor mindenkinek szerintem adott ez a lehetőség.
• 31:52
  SPEAKER_02: Nekem inkább ez a kettőség furcsa, hogy bár borzasztó könnyű az életünk, de akkor miért nem csinálja ez a másik ember is éppen ezt, ha ez ennyire könnyű.
• 32:04
  SPEAKER_01: Hát nem mondani könnyű.
• 32:06
  SPEAKER_01: De azért kérdezem, mert nagyon sok olyan tartalomkészítő ismerek, aki elmondja, hogy azért ő imádja, és soha nem cserélne, de azért ezért komoly munka van vele.
• 32:18
  SPEAKER_02: Abszolút igen, tehát ez én.
• 32:20
  SPEAKER_02: Bki, aki azt gondolja, hogy ez így kisújtól kirázós, nem az.
• 32:24
  SPEAKER_02: De ott a másik oldal, hogy egyébként persze ez nem tudom, erős fizikai munka, de közben meg senki nem úgy akarja nevelni am úgy a gyerekét, hogy már pedig te nem tudom majd gyárba fogsz dolgozni, de mégis kicsit sokszor azt érzem, hogy úgy beszélünk, hogy csak az lehet munka, ha belehalsz.
• 32:40
  SPEAKER_02: És egyébként ez szerintem egy nagyon rossz hozzáállás.
• 32:43
  SPEAKER_01: Igen, mondjuk a kettő között szerintem tényleg az a különbség, hogyha szereted, amit csinálsz.
• 32:48
  SPEAKER_01: Még mindig azt szoktam mondani, hogy ha jól csinálom, akkor az a mi a munkám azt szeretem csinálni.
• 32:53
  SPEAKER_01: És akkor már rögtön nem is feltétlenül munkaként tekintek rá, hanem nyilván elviszi az energiámat, meg az időmet.
• 33:00
  SPEAKER_01: A mostani frúzsi, aki most itt van, látom, egy nagyon vidám, sokkal nyitottabb, mint amikor én megismertem.
• 33:08
  SPEAKER_01: Lehet, hogy ez azért nem esedünk az idővel, tehát azért most már egy ide.
• 33:13
  SPEAKER_02: Hát meg már azért jó régóta ismerjük mi is egymást.
• 33:16
  SPEAKER_01: Így van, és egy picit kíváncsi vagyok arra a frissira, aki szerint tíz év múlva lesz?
• 33:24
  SPEAKER_01: És ezt lehet, hogy majd 10 év múlva megkérdezlek róla.
• 33:27
  SPEAKER_01: Úgyhogy ez egy.
• 33:29
  SPEAKER_01: Hogy látod, hogy én látom, hogy egy nagyon-nagyon helyén lévő lelkülettel rendelkező ember, vagy ezt annyira jól látni ezt azért ritkán látom, a tükörben nézek, nem ezt szoktam látni.
• 33:42
  SPEAKER_01: Hogy látod magadat a jövőben?
• 33:44
  SPEAKER_01: Vagy van-e elképzelésed erről?
• 33:47
  SPEAKER_02: Munkafronton én szerintem még 10 év múlva is ezt fogom csinálni.
• 33:51
  SPEAKER_02: Én nagyon szeretem, hogy bármilyen témához lehet nyúlni, úgyhogy biztos, hogy ez is rengeteget fog változni, biztos lesz.
• 33:57
  SPEAKER_01: Változott különben az ellen.
• 33:58
  SPEAKER_02: Rengeteg persze, amikor elkezdtem, akkor csak ilyen bewítfókus volt nálam, hiszen tényezser voltam igazából, én is akkor kezdtem le ismerkedni a smikeléssel, úgyhogy ez volt a fő témám, és azóta pedig rengeteget változott.
• 34:13
  SPEAKER_02: Könyvek, utazás, háztartásvezetés, gasztronómia, nagyon-nagyon sok új témai jött, úgyhogy ez biztos.
• 34:21
  SPEAKER_02: Háripter, az fix adott az elmúlt években.
• 34:25
  SPEAKER_02: Igen.
• 34:26
  SPEAKER_01: Voltál márként különben megnéztem.
• 34:28
  SPEAKER_02: Igen, már többször is voltam.
• 34:30
  SPEAKER_02: Szóval a témáim biztos fognak változni, illetve az is, hogy ez milyen formában történik, ahogy szintén bloggal indult, jött a YouTube, azóta meg a rövid tartalmak podcast, szóval ez biztos, hogy rengeteget fog változni, és ugye mellette is már jelent meg két könyvem, úgyhogy biztos lesznek ilyen kis kitekintek.
• 34:54
  SPEAKER_01: Meg sem nem kérdezni, hogy lesz a következő könyv, nem mondtad, hogy még éppen csak megszáradtam.
• 34:59
  SPEAKER_02: Most már azért megszáradt egyébként, úgyhogy most már meg lehet kérdezni.
• 35:02
  SPEAKER_02: Most nincsen éppen tervben a harmadik, de abszolút nem zárkózom el, ha majd lesz megint egy olyan téma, amiben nagyon mélyen bele tudok merülni.
• 35:13
  SPEAKER_02: De én ezt nagyon-nagyon szeretem csinálni, úgyhogy ez biztos meg fog maradni a jövőben is.
• 35:19
  SPEAKER_01: Szokt lenne a beszélgetés végén mindig egy kérdésem, és ez a kérdés mindig ugyanaz, és mindig nagyon nagy boci szemekkel szoktam ránézni, hogy milyen válaszokat kapok, rengeteg félét kaptam.
• 35:30
  SPEAKER_01: Nem vezetesen az, hogy én is látlak most már azért hét-nyolc éve, és nyilván te ezt 15 éve csinálod, és természetesen volt egy még ennek egy előélete is.
• 35:41
  SPEAKER_01: Hogy mi az a fő vezérlőelve az életedben, ami mindig segítségedre van abban, hogy vezetted az életedet, mert tényleg azért kérdezgetek, azért tapogatóztam egy csomó helyen, mert annyira már ismerlek, hogy ez nem úgy működik, hogy mondjuk depressziós lennél, és akkor meg azt teszed, hogy nem ez van, hanem én azt látom, hogy te egy ilyen nagyon optimista, nagyon pozitív szemléletű ember vagy.
• 36:10
  SPEAKER_01: De azért valójában azért te is tanultál itt az elmúlt akár 15 évből, vagy az elmúlt pécvel több, mint 15 évből.
• 36:18
  SPEAKER_01: Mi vezérli az életedet, ami adott esetben egy másik embernek, ha elmondod, akkor ő használra is tudna válni.
• 36:27
  SPEAKER_02: Talán a legfontosabb számomra a tudat, hogy bármit is teszek, azt azért teszem, hogy az én életem előre tartson, vagy haladjon valamilyen irányba is.
• 36:39
  SPEAKER_02: Nyilván lehetnek jó kapcsolataid, lehet szerencsés, de összességében szerintem ami a legtöbbet számít, az a szorgalom.
• 36:48
  SPEAKER_02: Olyan szempontból, hogy minden nap ott legyél, és megcsináld azt az adott dolgot, amit elképzeltél magadnak, és lehet, hogy nem lesz mindennapra rengeteg időd, de ha mégis mint ez szokás, ott van nálad, és foglalkozol vele, akkor az hosszú távon előrébb visz.
• 37:06
  SPEAKER_02: És én nagyon hiszek ebben ilyen szempontból, hogy igenis van eredménye minden pici erőfeszítésednek, és talán ez az, ami számomra egy legfontosabb.
• 37:19
  SPEAKER_01: Hát azt hiszem, hogy egy olyan pontra tapintottál rá, ami tényleg a legnagyobb mozgató erő tud lenni, amikor az ember olyan jó szokásokat tud felépíteni az életében, aminek a sok apró dolog tevődik össze egy nagy egészé, és abban lesz jó.
• 37:37
  SPEAKER_01: Én nagyon osztom ezt a dolgot, habár én azért én azért ezzel néha nem vagyok túl ügyes, tehát nem mindenben vagyok ügyes, de mindenképpen ez.
• 37:47
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és remélem, hogy tíz év múlva.
• 37:52
  SPEAKER_02: beírom a naptárban!
• 37:54
  SPEAKER_01: Létszíves ír be a naptárban, mert nagyon kíváncsi leszek a tíz év múlva viszok Fruzsir, hogy ott is kívánok neked nagyon sok erőt, mert nagyon öröm látni azt, hogy ennyire pozitív és optimistán megy az életed, és nagyon sok sikert is előt kívánok ezen neket szólszek.
• 38:13
  SPEAKER_02: Szon szépen köszönöm!
• 38:14
  SPEAKER_01: És én meg nagyon szépen köszönöm a kedves nézőinknek, illetve a Spotify hallgatóinak azt, hogy ezt a podcastet velem végighallgatták, végignézték, és természetesen van egy pár gondolat, amit ilyenkor a végén mindig meg kell osztanom.
• 38:29
  SPEAKER_01: Hha tetszett ez a podcast, akkor természetesen a lájkom, az ott van ennek segítségéül, de a kommenteket is nagyon szeretjük, főleg azokat a magas gondolatokat, amin mi is elgondolkodunk, és persze, ha az adott esetben nem csak ez az egy podcast érdekel, akkor nagyon örülök, hogyha egy feliratkozást is kapunk, ezzel a munkánkat is segítek.
• 38:51
  SPEAKER_01: Nagyon szépen köszönöm még egy frusil, hogy itt voltál velem, és tíz év múlva találkozunk.
• 38:56
  SPEAKER_02: Köszönöm, legyen éjjel,