Latest / Tudatos Döntések / Hogyan élj úgy, ahogy szeretnél? Szűcs Péter az önismeretről, utazásról és szabadságról

Transcript

Hogyan élj úgy, ahogy szeretnél? Szűcs Péter az önismeretről, utazásról és szabadságról · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_03: A legtöbb olyan frustráció, fájdalom, ego küzdelem, elkeseredettség, shock or azért az emberek vagyok az emberek nincsenek jól a bőrökben, talán nem ismerik magukat, vagy nem ismerik agyaikat, a képességeket.
• 0:17
  SPEAKER_03: Azért szoktam a terapiához hasonlítani, mert ez egy olyan keep, amikor az ember érezheti, hogy milyen az, amikor minden döntésért felelős.
• 0:29
  SPEAKER_03: The idees.
• 0:31
  SPEAKER_03: The idea is soha nem kapps.
• 0:34
  SPEAKER_03: Az idő, te döntöt el, hogy mivel töltött meg értékes, értéktelen drogot.
• 0:39
  SPEAKER_00: Mi az ára annak 10 éve meg tudtak fasi úgy változtatni, nem fashit nem megváltoztatni úgy az életedet, hogy most isnett érezhetet, hogy szabad vagy, de mégis vanára ennek a dolga.
• 0:52
  SPEAKER_03: Mindennek vanára ez egy nagyon fontos felismerés, semmit nem adnak ingyen, és mindenért nagyon keményen kell dolgozni.
• 1:08
  SPEAKER_00: Szép jónapot kívánok én Szilági Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a imány magazin podcastje.
• 1:14
  SPEAKER_00: Ebben a podcastben olyan beszélgetéseket szoktam folytatni, amikor a vendégemet az élet történetéről, a szaktudásáról, vagy a világlátásáról, vagy bármi olyan dologról, ami felkelti az érdeklődésemet tudunk beszélgetni.
• 1:30
  SPEAKER_00: Nyilván a fókuszban a tudatosság van, de természetesen itt nem arról beszélünk, hogy milyen életünk tudatos része, hanem mindenről, ami ezzel kapcsolatban.
• 1:41
  SPEAKER_00: A mai vendégem Szűcs Péter, aki író, újságíró és világutazó, szia Péter! Szervusz Gábor köszönöm szépen a meghívást! Folytassam a bemutatást.
• 1:54
  SPEAKER_00: El kell láruljem a kedves nézőknek, illetve a hallgatóknak, hogy mi már azért régebb óta ismerjük egymást, és egy pár kulisszák mögötti vagy inkább magánbeszélgetésen is túl vagyunk, és én akkor arra jöttem rá, hogy nagyon sok mindenben vonzódom a gondolkodásodhoz, illetve nagyon sok mindenről hasonló véleményünk van.
• 2:17
  SPEAKER_00: Amit persze nem arról szól most ez a podcast, hogy most mi a hasonló véleményünk, hanem igazán itt kifejezetten Szűcs Péterről, az újságíró, az íróról, aki a Darmakönyvnek az írója.
• 2:29
  SPEAKER_00: Sajnos nem hoztam be, hogy aláír nekem de majd ezt valamikor pótoljuk.
• 2:34
  SPEAKER_00: Illetve azért itt a Merik Lár kapcsán is van egy hosszú háttértörténeted.
• 2:42
  SPEAKER_00: De ma a legtöbben a Peter's planet révén ismernek, ott követnek elég sokan téged, és valóban nagyon sokat utazol.
• 2:51
  SPEAKER_00: Hogy vagy most két utazás között?
• 2:54
  SPEAKER_03: Hát én majdnem mindig két utazás között vagyok, de erre a kérdés én azt válaszolnám, hogy most otthon vagyok.
• 3:00
  SPEAKER_03: Egyébként pont Bettő faluból jöttem erre a beszélgetésre.
• 3:04
  SPEAKER_03: Igen, én ott születtem, ez egy város mondjuk.
• 3:07
  SPEAKER_03: már fáros, bocsánat, egyébként akkor lett város körülbelül, amikor születtem.
• 3:11
  SPEAKER_03: É 1976-ban születtem, és nekem az egy nagyon fontos állomás, hogy bárhová megyek a világban, akkor, amikor oda hazamegyek a szüleimhez, akkor otthon vagyok.
• 3:25
  SPEAKER_03: Budapesten meg a Lövőház utcában van az otthonom, ez egy nagyon biztos pont.
• 3:29
  SPEAKER_03: Szerintem aki sokat mozog a világban, annak kell, hogy legyenek biztos pontok az életében.
• 3:35
  SPEAKER_03: Teh olyan helyek, ahol százszázalékosan otthon van, és beletjő fel az egyik ilyen hely, van egy gyógyvizes medence ebben a városban, azol én szoktam ejtőzni, és azt érzem, hogy bárhonnan is jövök, vagy bármilyen fáradt is vagyok, ez a gyóvíz, ez valahogy úgy leszedik az útnak a korát vagy a fáradtságát.
• 4:00
  SPEAKER_03: Nyilván a szó szoros és a szó átvét értelmében is értem ezt.
• 4:05
  SPEAKER_00: Nagyon megértem ezt a biztos pontot, mert én ezzel nagyon küzdök.
• 4:11
  SPEAKER_00: Mitől biztos pont a helytől, az emberektől, mitől tekinte?
• 4:17
  SPEAKER_03: Hát én ott nőttem fel, tehát hogy ezzel elég sokat elárt.
• 4:23
  SPEAKER_00: Por ott az emberek is mindenkit ismerte el.
• 4:25
  SPEAKER_03: Nem feltétlenül már egyébként, mert régen elkerültem.
• 4:28
  SPEAKER_03: É 14 éves voltam, amikor elkerültem a szülői házból egy másik városba, ahol kerésztechnikusnak tanultam.
• 4:36
  SPEAKER_03: Mielőtt az egyetemre mentem, ahol meg bölcsészettel kezdtem el foglalkozni, meg irodalommal és nyelvészettel, sőt, már akkor is utaztam, hogy visszatekintek az életemre, azok a nyelvjárásgyűjtések a csángó földön, például azok kifejezetten, azoknak a klasszikus hátizsákos nagy felfedező utaknak voltak az előfutárai, amikor egy más kultúrában, egy más városban, egy más vidéken az ember megpróbálja megérteni, hogy hogyan élnek és miért élnek úgy azok az emberek, akik ottnek.
• 5:11
  SPEAKER_00: Erre nagyon szeretnék rákérdezni, de még előtte egyedül, hogy bett jó újfaluból, hogy indul el valaki, aki utána világutazó lesz?
• 5:21
  SPEAKER_00: Tehát hogy mit látott a világból, milyen hatások alapján jön ez a motiváció vagy ambíció.
• 5:29
  SPEAKER_03: Szerintem nem feltétlenül beretkyfalúban kell születnie ahhoz, hogy az ember világutazó legyen, de nekem azért volt példám arra, hogy hogyan lehet valaki világpolgár berektyolyfaluból elindulva.
• 5:41
  SPEAKER_03: Még pedig Konrád György, fantasztikus magyar szerző, már nem él, és Ma Károly filmrendező Berettyfalú másik nagy büszkesége, aki szintén egy világpolgár lett ebből a kisvárosból elindulva, sőt akkor még falu volt.
• 5:55
  SPEAKER_03: Úgyhogy szerintem, hogy ha az embernek vannak olyan mintá, vagy van olyan kép előtte, hogy ezt meg lehet csinálni, az nagyon-nagyon sokat jelent.
• 6:02
  SPEAKER_03: Én majdnem három évtizedel foglalkozom klasszikus újságírással, és számtalan élettörténetet, számtalan portrét készítettem, számtalan tehetséges, különleges tehetséggel megáldott emberrel készítettem interjút, és találtam egy olyan pontot azoknak az embereknek az életében, akik nagyon kis helyről jöttek, nagyon szegény családba születtek, nem feltétlenül az elítből indultak el a világ megváltó deszkák felé, és azt a közös pontot találtam, most ha úgy visszagondolok a kérdésedre válaszolva.
• 6:36
  SPEAKER_03: Volt egy minta, ami elhitette velük, hogy ezt ők meg tudják csinálni, hogy ez velük is megtörténhet.
• 6:41
  SPEAKER_03: Ugye nem feltétlenül van tisztában az ember a tehetséggel.
• 6:44
  SPEAKER_03: Most nem magamról beszélek, hanem azokról az emberekről, akik valamiben tehetségesek.
• 6:49
  SPEAKER_03: És hogyha nem emelik őt föl, vagy nem hitetik el vele, hogy ezt a tehetséget kibontja, vagy segítenek neki kibontani, akkor a világ bármelyik pontjára eljuthat.
• 7:00
  SPEAKER_03: Gondoljunk egy zenészre, egy művészre, egy előadóra, egy íróra, bárkire gondolhatunk, aki alkotó munkát végez, és nem születik egy olyan közegbe bele, ahol két kézzel fölemelik.
• 7:13
  SPEAKER_00: Igazán a kérdésem pont arra vonatkozott, hogy nyilván nem a pareti új falu volt a meghatározó, hanem nem tudom, szülők.
• 7:22
  SPEAKER_03: Hát én azt gondolom, hogy ha az ember eldönti azt, hogy valamit szeretne, és tesz értel, keményen dolgozik, ezt a részét nagyon sokan szeretnék megspórolni vagy átugrani, akkor elérheti a célját.
• 7:36
  SPEAKER_03: Az nagyon fontos, hogy ismerje önmagát, tudja azt, hogy ő mire képes, és azt is, hogy mire nem képes.
• 7:43
  SPEAKER_03: Tehát, hogyha valaki úgy szül magának álmodnak, hogy nem a realitás talaján van, tehát nincs tisában önmagával, a képességeivel, a tehetségével, akkor nem feltétlenül a saját útján indul el.
• 7:57
  SPEAKER_03: Tehát én az önismeretet tenném az első helyre, és nem feltétlenül az ambíciót.
• 8:02
  SPEAKER_03: Ha az ember valamit szeretettel, jó szíve szenvedél csinál, gondolunk a szenvedélyes emberekre, nem ám.
• 8:09
  SPEAKER_03: A szenvedélyes emberekre.
• 8:11
  SPEAKER_03: Bennem is munkál valamennyi de.
• 8:13
  SPEAKER_03: Hát én hogy figyelnek téged szerintem nem is akármennyi, hanem elég sok.
• 8:17
  SPEAKER_03: Hát jó, hogyha az ember tud tenni azért, ahogyan szeretne élni, amit meg szeretne valósítani, amit el szeretne élni.
• 8:26
  SPEAKER_03: Tehát neki mindenféleképpen valami motiváló erő, hogy egyről a kettőre jusson.
• 8:32
  SPEAKER_03: É azt gondolom, hogy ha valaki valamit akar, ér hozzá, és keményen dolgozik azért, hogy ez megvalósulhasson, akkor elérhető.
• 8:42
  SPEAKER_03: De nem minden álom érhető el, a valós állom érhető el, hogyha az ember képes kibontani vagy kidolgozni azt a tehetséget, vagy azt a talentumot, amiben ő jó vagy, amit ő szeretne csinálni.
• 8:55
  SPEAKER_00: Hány éves korodra tennéd az emlékeid szerint, amikor mondjuk először jött ez a kép, hogy te szeretnéd.
• 9:02
  SPEAKER_00: Ugye itt mondhat, hogy már nyelvjárás, kutatás, meg csángokhoz elmentél, de azt gondolom már az egyetemi évekhez kapcsolódhatod.
• 9:12
  SPEAKER_03: Igen, de ha azt az életkort nézem meg az én életemben, hogy mikor kezdtem el vonzódni a távoli egzotikus Uticélok felé, akkor én azt mondanám, hogy 5-7 éves koromban.
• 9:26
  SPEAKER_03: Te honnan látszad egy magazinból vagy?
• 9:28
  SPEAKER_03: Két dolgot tudok erre elmondani.
• 9:31
  SPEAKER_03: Az egyik az az, hogy én valamiért Mongóliához rendkívüli módon vonzódtam, és rajzoltam 5-67 éves koromban olyan embereket, akik a mai Mongólia területén élnek.
• 9:43
  SPEAKER_03: Nemrég találtam meg egyébként, ha tudtam volna, hogy ez szóba kerül, csak most festés volt nálam, akkor is a kezembe került, hogy összepakoltam mindent, ami a legalján voltam, amit otthonról hoztam.
• 9:52
  SPEAKER_03: Nem mint hogy ez bárkit érdekelne, csak ez egy érdekes dolog volt nekem is, mert megnéztem rajta az évszámot, hogy ez mikor volt.
• 9:59
  SPEAKER_03: És volt egy másik dolog, amikor én elkezdtem beszélni, már mint hogy amikor az ember elkezd beszélni.
• 10:07
  SPEAKER_03: Igen, tehát nem tudom a hány éves három.
• 10:09
  SPEAKER_00: Hát kettő-három körül.
• 10:12
  SPEAKER_03: Az egyik első szavaim között szerepelt a csúcsú, ami úgy született, ezt családban mesélték a szüleim, hogy a televízióban volt egy fekete táncosnő, valószínűleg kubai lehetett, és akkor én azt úgy figyeltem és nagy érdeklődéssel néztem, és kimondtam a papa, a mama, az anyja apa, meg nem tudom, mik az első szavak, az alapszavak között ez így elhangzott.
• 10:36
  SPEAKER_03: És nagyon sokáig kuba volt a legnagyobb álmom a szint elérhetetlennek tűnő állom.
• 10:42
  SPEAKER_03: Nagyon szerettem volna látni, érezni, érteni ezt az országot, havannát, a karibitérséget, és azt hiszem, hogy ez volt az egyik olyan fordulópont az életemben, amikor már magazin főszerkesztőként úgy éreztem, hogy én valami olyan dolgot szeretnék csinálni, ami az alkotó munka a független szabad élet valamilyen módon keveredik ebben a dologban.
• 11:12
  SPEAKER_03: És az is nagyon fontos, hogy az ember valamilyen módon szolgáljon másokat.
• 11:18
  SPEAKER_03: V amit csinál, azzal segíthessen más embereken például.
• 11:24
  SPEAKER_03: És valahogyan úgy egy kísérletnek indult ez az egész egyébként pont tíz évvel ezelőtt.
• 11:32
  SPEAKER_03: 10 éveken tíz éve ezen a nyáron.
• 11:36
  SPEAKER_03: És ez a kísérlet, vagy ez a szabadika, hogy az ember ki akar lépni abból a megszokott világból, vagy múlkaskerékből, vagy ki hogyan hívja az életének a menetét, ami rutinszerűvé vált.
• 11:49
  SPEAKER_03: Én egy olyan életet kezdtem el, amiből nem akartam visszatérni se hová, hanem csak fölépítettem, és nagyon jól érzem magam benne, ami nem jelenti azt, hogy nincs ebben számtalan küzdelem, számtalan fájdalom, számtalan esés, meg felismerés, sokszor fájdalmas felismerés is, hanem azt jelenti, hogy ha az ember elindult egy olyan úton, ami ő boldoggá teszi, akkor a körötte lévők is valamilyen módon boldogabbak lesznek ettől, mert én nagyon sok embernek adtam át azt a tudást, amit találtam, amit gyűjtöttem, amire rátaláltam, hogy hogyan lehet valamilyen módon kiegyensúlyozottan jól élni úgy, ahogyan az ember szeretne.
• 12:36
  SPEAKER_03: Volt egy ilyen előadás, még tíz évvel ezelőtt, hogy az ember úgy is élhet, hogyan szeretne.
• 12:41
  SPEAKER_03: Semmi másra nincs szükség egyébként önismeretre, tehát újra és újra az önismeret fontosságát húznám alá, mert a legtöbb olyan frusztráció, fájdalom, egóküzdelem, elkeseredettség.
• 12:54
  SPEAKER_03: Sokszor azért van, mert az emberek vagy azok az emberek, akik nincsenek jól a bűrökben, talán nem ismerik magukat, vagy nem ismerik a saját vágyaikat, a saját képességüket.
• 13:04
  SPEAKER_03: Van, aki megelégszik egy nagyon alacsony szinten, van, akinek sokkal, sokkal sokkal magasabbra pozícionálja magát, mint ahol van.
• 13:12
  SPEAKER_03: És hát ezek mind-mind azzal járnak, hogy valami nem jó, valami nem komfortos az emberből.
• 13:20
  SPEAKER_03: Én nem azt mondom, hogy én továbbban is útkeresésben vagyok, de azzal a példával, hogy meg tudtam azt valósítani, hogy azzal foglalkozom, ami boldoggá tesz, amiben tudok más embereknek segíteni, és olyan alkotmunkát végezni, ami kompromisszumok nélküli.
• 13:45
  SPEAKER_03: Ez egy nagyon nagy lépés, nagy történé az én életemben, és hogy ezt mások érdekesnek vagy szimpatikusnak tartják, vagy úgy érzik, hogy tanulhatnak belőle, akkor én annak nagyon-nagyon örülök, de én a saját életemet élem, és minden egyéb dolgot, ami ebben ebben az életben benne van szívesen megosztok, ha erre valaki kíváncsi.
• 14:06
  SPEAKER_03: Nem tudom, hogy miért, de vannak sokan, gondolom te is kíváncsi voltál az én.
• 14:11
  SPEAKER_02: A podcast fő támogatója a szemurás túlész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.
• 14:16
  SPEAKER_00: Én abszolút kíváncsi voltam, nyilván én már tudok jó pár dolgot rólad, de most annyi muníciót adtál az előző mondataidba, ami ha megengedett sorba mennék rajta.
• 14:29
  SPEAKER_00: Az egyik nagyon fontos, amit én visszajelzek neked, és általában ezt nem szoktam elmondani, de ezt én inkább egy beszélgetésnek tartom, tehát én nem diporter vagyok, hanem nekem van egy misszió, úgy a tudatos életnek a mi voltát fejtessük a vendégeimmel.
• 14:48
  SPEAKER_00: És azt kell, hogy mondjam, hogy egy, amikor mondhatod, hogy valaki kell, hogy felismerje az emberben a tehetséget.
• 14:54
  SPEAKER_00: Képzeld el ez nekem középiskolás koromba jött el.
• 14:58
  SPEAKER_00: Amikor én hármas voltam irodalomból, és hőst szerelmesen egyszer írtam egy ötös házi dolgozatot, ahol onnantól kezdve nagyon megkedvelt engem a tanár, és akkor már nagyon igyekeztem, és akkor onnantól kezdve már nem hármas volt, hanem azért nagyobb résztötöket vittem haza, és ő azt tanította meg, hogy én ebbe te jó vagy.
• 15:22
  SPEAKER_00: Mert nyilván kedvelt engem, az a motivációt adta, de valamit le kellett tegyek az asztalra ahhoz, hogy ő elkezdje, és sose fogom elfelejteni, osztotta ki a házidolgozatokat, és azt mondja, hogy egy óriási meglepetés van számára, ami mindig így értékelt, hogy ki, hogy írt házi dolgozatot.
• 15:39
  SPEAKER_00: Ez egy komplex elemzés volt egy versről.
• 15:42
  SPEAKER_00: Itt van egy ember, aki egy olyan dolgot is észrevett ebben a versben, amit az egész osztály nem vette észre, csak ez az egy ember, és ez Szilágy Gábor, aki észrevett egy mélyebb rétegét a beszélt.
• 15:55
  SPEAKER_00: Nyilván azért írunk 16 éves kort, tehát azért itt még nem a nagyon nagy filozófia.
• 16:00
  SPEAKER_00: Tehát.
• 16:01
  SPEAKER_00: Ez az egyik, ami visszaköszönt, amit most te is mondtál, hogy nagyon fontos, hogy valaki észrevegye, és kázi felkaroljon, láthatatlanul téged, hogy figyelj, te ebben nagyon jó vagy.
• 16:12
  SPEAKER_00: Ez csináld, mert ez neked lehet, hogy ezt kell tenned.
• 16:16
  SPEAKER_00: Ez az egyik a másik, az önismeret.
• 16:20
  SPEAKER_00: Én benne őszinte leszek veled, én nekem nagyon, hogy én mindig nagyon nyitott voltam, tehát én már a katonaságon is a társas érintkezés pszichológiá című könyvet olvastam rongyosra, hogy megértsem, hogy az emberek hogy működnek, ám bátor azért körülbelül még extra 30 évnek el kellett tennie ahhoz, hogy elkezdjen azt megérteni, hogy mennyire fontos az, hogy ismerd meg magadat, és ismerkedj meg magaddal, és kezd el megérteni magadat, megismerni magadat.
• 16:51
  SPEAKER_00: Ez a másik és a harmadik, ez csak egy nagyon rövid történet.
• 16:54
  SPEAKER_00: Nemem van egy unokáhom, aki vidéken élám, és én 30 évesen én őt meg akartam menteni, azt mondom, hogy figyelj, Budapesten sokkal több a lehetőség, te miért nem csinálod ezt?
• 17:07
  SPEAKER_00: És én nagyon meg akartam róla győzni, hogy neki más útja van.
• 17:12
  SPEAKER_00: És eltelt egy csomó idő, és megértettem, hogy az az ő útja, azzal én nem tudok mit kezdeni.
• 17:19
  SPEAKER_00: Egy, kettő nem is kell, mit kezdenem, mert hogyha ő ott boldognak érzi magát, akkor tökéletes helyen van.
• 17:25
  SPEAKER_00: És ez mind menet közben jött ez a felismerés.
• 17:29
  SPEAKER_00: És azért is kérdeztem rá a te életedre, mert mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy honn jönnek azok a minták, felismerések, mert nyilván az ember 14 évesen még az önismerettel lehet, hogy ismerkedik, lehet, hogy már tudja.
• 17:44
  SPEAKER_00: Nem történik.
• 17:46
  SPEAKER_00: Hol jött az a pont, amikor te már egyértelművé tedd, hogy nagyon meg kell ismerjed magad ahhoz, hogy boldogabb úányba tereld az életed.
• 17:56
  SPEAKER_03: Hzerintem az a felismerés, hogy az embernek tudatos döntéseket kell hoznia, és a döntéséért vállalni kell a felelősséget, ez akkor jön el, amikor az élet szembesíti azzal, hogy esetleg nem vállalta a felelősséget és saját bőrén érzi ennek a súlyát.
• 18:14
  SPEAKER_03: Én azért szoktam az önálló utazást vagy az egyedül utazást a terápiához hasonlítani.
• 18:19
  SPEAKER_00: Én és miatt próbáltam ki.
• 18:22
  SPEAKER_03: Azért szoktam a terápiához hasonlítani, mert ez egy olyan kísérlet, amikor az ember érezheti azt, hogy milyen az, amikor minden döntésért ő maga a felelős.
• 18:35
  SPEAKER_03: Nagyon sok olyan emberrel találkozunk, vagy lehet, hogy mi magunk is ilyenek voltunk valamikor, aki a főnökét okolja a hibákért, a nem előrejutási lehetőségért.
• 18:48
  SPEAKER_03: Aztán, amikor ott van a lehetőség, akkor hirtelen nem tudja azt sem, hogy mit kezdjen a helyzetekkel.
• 18:52
  SPEAKER_03: Na most, hogyha te hozod meg a saját életedet érintő döntéseket, és vállalod érte a felelősséget mindentől és mindenkitől függetlenül, akkor elég hamar rá fogsz jönni arra, hogy mi mindnek van tétje, akkor, amikor döntést hozol.
• 19:09
  SPEAKER_03: Egyébként Feldmártól hallottam azt, hogy nincs jó vagy rossz döntés, hanem döntés van, ami után mennék.
• 19:14
  SPEAKER_03: Egyébként ez nem is olyan rossz gondolat, hogyha belegondolunk, hogy miért nem szabad hibáztatni magunkat vagy valaki más egy korábbi rossz döntésekért, akkor már is nem a jelenben vagyunk, tehát nem feltétlenül egy.
• 19:28
  SPEAKER_00: Én ezt nagyon mélyen értem ezt a mondatot, mert lehet, hogy van rossz oldalad, de hát csomó jó oldala is lesz.
• 19:35
  SPEAKER_03: Persze, én is azt mondom, hogy a felelősségvállalást érdemes megtanulni még az önismeret mellé, amikor az ember rendbe akarja tenni az életét, vagy szeretne neki tetsző életet élni.
• 19:47
  SPEAKER_03: Ugyanis bármilyen fájdalmas, nagyon sokszor azért élünk úgy, ahogyan élünk, mert olyan döntéseket hoztunk.
• 19:54
  SPEAKER_03: És az egyéni döntéseknek igenis van jelentősége, meg vállalni kell azt a felelősséget, az vezetett oda.
• 20:03
  SPEAKER_03: Nyilvánvalóan születünk valamilyen képességekkel, ki lehet azokat bontani, lehet valamit erősíteni.
• 20:11
  SPEAKER_03: Mindenki jó valamiben, ez egy nagyon biztos dolog az életben, csak meg kell találnia, hogy miben jó.
• 20:20
  SPEAKER_00: És ezt az emberek nagy része nem találja meg.
• 20:22
  SPEAKER_03: Szerintem egyébként mindenkinek ott van a lehetősége.
• 20:25
  SPEAKER_03: Az élegényemnek az a címe, hogy darma, és azt szokták mondani, vagy én úgy hallottam talán először ezt a szót, még nem voltam teljesen tisztában a jelentésével, hogy létezik a karma, ez az egyik, amit mindannyian gyakran használunk és ismerünk, a jó tett helyében jót várj, vagy hogy a rossz cselekedetnek milyen következményei lehetnek.
• 20:43
  SPEAKER_03: És a darmát meg úgy hallottam abban a kontextusban, hogy valaki megtalálta a darmáját, ami alatt azt értjuk, hogy megtalálta az élet célát, de nem csak ezt jelenti, vagy nem pontosan ezt jelenti.
• 20:54
  SPEAKER_03: Mindenféppen egy olyan dolgot, amikor valakit harmónia vesz körül, látod, hogy az útján van segít másokat, jól érzi magát a bőrében.
• 21:03
  SPEAKER_03: Most én azt hiszem, azt feltételezem, azt láttam magam körül, hogy erre mindenki képes lehet, hogyha megfelelő önismeret útján eljut oda, hogy tudja, hogy ő miben jó.
• 21:18
  SPEAKER_03: És nem kell feltétlenül szerintem ilyen álmod, meg mindenféle dolgokat, hanem hogy csak annyi, hogy te miben vagy jó, mi az, amit örömmel végzel.
• 21:31
  SPEAKER_03: Olyan nagy öröm, egy olyan emberrel találkozni, aki jól van azzal, amit csinál, nem akar más lenni.
• 21:37
  SPEAKER_03: Ami nem azt jelenti, hogy megelégszik azzal, ami van és megragad egy szinten, mert ezt is nagyon gyakran összekeverik az emberek.
• 21:44
  SPEAKER_03: De hogyha a saját életükkel foglalkoznának, hogy ha valami nem jó, akkor azt tudok rajta változtatni.
• 21:51
  SPEAKER_03: Igen.
• 21:51
  SPEAKER_03: Hogyan?
• 21:52
  SPEAKER_03: Indulj el.
• 21:53
  SPEAKER_03: Nem tudok rajta változtatni, mert olyanok, akkor azzal nem kell foglalkozni, és ez is egy olyan egyszerű, Egyszerű recept egyébként ahhoz, hogy az ember jól legyen a bőrben, egy életünk van, tegyük azt, hogy kihozjon belőle a legtöbbet, és azzal, ahogyan lépegetünk ezen az úton senki nem fogja elkerülni, sem a fájdalmat, sem a veszteséget nem lehet ugyanis.
• 22:17
  SPEAKER_03: Nem lehet.
• 22:18
  SPEAKER_03: Az azokra adott reakciókon lehet valamilyen módon, mindig lesz jó, mindig lesz rossz.
• 22:25
  SPEAKER_03: Hogyan reagálsz, hogyan éled meg, hogyan dolgozod föl, mihez fordulsz?
• 22:29
  SPEAKER_03: Másokhoz fordulsz, vagy magadhoz fölépítetted azt a biztos várat.
• 22:34
  SPEAKER_03: Egyébként az egyedül lét szerintem, legalábbis nálam ez nagyon jól működött, hogy akkor, amikor rájöttem arra, az egyedútazások során, hogy igazából magamra számíthatok, meg aztán persze vannak segítők, akik segítenek, meg vannak gátlók, akik gátolják, mint a mesében.
• 22:50
  SPEAKER_03: Az egész élet egyébként nagyon sokszor olyan, mint egy mesen.
• 22:53
  SPEAKER_03: Nem tudom, hogy melyik kedves hallgató ismeri Boldizsán Rildikónak a munkásságát, vagy te ismered el, a meseterápia módszerét.
• 23:01
  SPEAKER_03: Fantasztikus, nagyon izgalmas, én vele is interjúztam először akkor, még szerintem gyakornok voltam a rádióban, amikor megjelent az első könyve, és én azóta figyelem követem, és nagyon boltog vagyok, hogy az életű interjút is én készítettem el vele.
• 23:15
  SPEAKER_03: Egy hatalmas, fantasztikus könyvsorozat után, hogy mi mindent tanítanak a mesék, azokban is minden benne van.
• 23:22
  SPEAKER_03: Olyan izgalmas és olyan érdekes ez, a tanulságokat, a karmának az igazságát, a jó tett helyében jót várj igazságát.
• 23:30
  SPEAKER_00: Egy konkrét példát hagyem ki, amikor így követlek, hogy leírod, hogy nem is tudod, hol fogsz megszállni este, de aztán mégiscs befogadnak valahova aludni.
• 23:41
  SPEAKER_03: Hát volt ilyen egyébként volt egy olyan kísérletem, az egy olyan érdekes dolog volt, hogy én ugye Kelet-Magyarországon születtem a tisztánton, és akartam egyszer egy olyan kísérletet, hogy ahol a Tisza befolyik Magyarországra, ott elindulok egy biciklivel, és addig megyek, ahol a Tisza kifolyik az országot.
• 24:02
  SPEAKER_03: Végigmegyek, és akkor biciklivel, vonattal kajak olyan eszközökkel, ami ilyen zöld vagy ilyen környezetud.
• 24:11
  SPEAKER_03: Ez is a cél volt, meg mondjuk nincs jogosítványom.
• 24:14
  SPEAKER_03: Az eléggé megszabja azt, hogy hogyan igen és hogyan nem.
• 24:18
  SPEAKER_03: És rögtön az elején a Fső tisztánál így rámesteledett.
• 24:24
  SPEAKER_03: Tú hamar, hogy ez isetlen volt ez az egész.
• 24:28
  SPEAKER_03: 8 évvel ezelőtt volt.
• 24:29
  SPEAKER_00: Ennek a tíz évnek még az első szakaszában.
• 24:32
  SPEAKER_03: Nagyon az elején volt, és Magyarországon egyzettél.
• 24:36
  SPEAKER_03: Igen, de nem bittem sátrat vagy ilyesmi, hanem gondoltam.
• 24:43
  SPEAKER_03: Most akkor, hogy szállást kell keresnem.
• 24:47
  SPEAKER_03: És hát nem volt szállod abban a kicsi faluban, meg vendégház, meg semmi, akkor nem az volt, hogy akkor nézek valamit a netem vagy valami, hanem megkérdeztem az első embert az utcán a sötétben, vagy biciklivel jöttem, nem tudsz tegeztem egyébként egy srác volt, hogy hol hallhatnék, meg túl hamar esteledett rám.
• 25:08
  SPEAKER_03: Nem tudom, hogyan történt de olyan hirtelen, és nem akarok biciklével tovább, és stb.
• 25:16
  SPEAKER_03: Kopog be oda ott a kastélybott van valami mulatság.
• 25:20
  SPEAKER_03: Oda mentem egy kastélyhoz, egy ilyen felső tiszéki kast.
• 25:23
  SPEAKER_03: Tényleg mulatság volt, égett a világ, megkopogtam, és ott a helyi polgármester volt valami teljfakasztó vagy teljalt, nem tudom, hogy mi az, amikor már szoktathat, vagy.
• 25:33
  SPEAKER_03: Igen.
• 25:34
  SPEAKER_03: Egy ilyen parti volt ott, és nagy szeretettel fogadtak, megkínáltak ételel, itallal, és akkor én mondtam, hogy egyébként nagy zsoldszülőfalúja ez az ismert színésznek a szülőfali, amit kiderült, mert kerestünk közös ismerőseket.
• 25:49
  SPEAKER_00: A nemrég intérálok ebben a magazinban benne van.
• 25:52
  SPEAKER_03: Na, tessék, tessék.
• 25:54
  SPEAKER_00: Majd fogok is a végén adni nemutra.
• 25:56
  SPEAKER_03: Jó, köszönöm, gyönyörű a címlap, egyébként nagyon szeretem leszt, mert vele meg már aben találkoztam utolsár, majd arról is mesélhetek, hogyha szóba kerül ez a téma.
• 26:06
  SPEAKER_03: Szóval, hogy vissza a felső tiszta vidékére, hogy végül is mondták, hogy itt a kastélyban is van valami szó vendégszóba, ahol én álomra hajthatom a fejem.
• 26:19
  SPEAKER_03: De tényleg úgy éreztem magam, mint egy először is, mint egy mesében, meg valahogy a régi időkben, ahol ég a világod, bekopog az ember, és aztán az lett, hogy valami vendégházat kerestek nekem, ahol alhattam, de egy tanulság, nekem is a tanulságos történetnek az a része, hogy nem lehet eszetlenül nekiindulni.
• 26:39
  SPEAKER_03: Tehát eszetlenül nem lehet.
• 26:40
  SPEAKER_03: Tervezni kell valamennyit.
• 26:42
  SPEAKER_03: Valamennyire kell igen, de hogy ez úgyis egy kísérlet volt, ezt még csak azért meséltem el, hogyha még szóba hoztad, hogy volt olyan igen, hogy nem tudtam még, hogy hol foglalkozom.
• 26:52
  SPEAKER_03: De én a történeteket gyűjtöm, tehát én a történetekért élek és hallok, és ezeket a történeteket mesélem el aztán, vagy a közösségi médiafelületen, vagy egy regényben, vagy egy novellában.
• 27:02
  SPEAKER_03: Tehát én a történeteket gyűjtöm, és hát ez egy fantasztikus lehetőség arra, hogy az ember történeteket gyűjtsön, hogy emberekkel, karakterekkel találkozzon, vagy egyáltalán kipróbálja saját magát különböző helyzetekben.
• 27:15
  SPEAKER_03: Ez egyébként nem egy nagy komfortzóna elhagyás.
• 27:18
  SPEAKER_03: Tehát az, hogy valakinek a felső tisztékén, ráesteledik, és éppen nem tudja még, hogy hol fogni, ez nem egy nagy megoldhatatlan feladat vagy történet, de vendégszeretetről meg mindenféle dologról rengeteget elmond.
• 27:32
  SPEAKER_03: Aztán a legutolsó szeged volt, ah a nagy néném, akik nála aludtam, és az is egy nagyon jó, meg kedves, meg szerethető történet nekem.
• 27:44
  SPEAKER_03: Szóval ez egy izgalmas tanulságos út volt, végig menni a tisztán, egyszerű dolgokból is lehet nagy felfedezés, nagyon jó dolgokra jöhet rá az ember, miközben egyedül van és teker, mondjuk.
• 27:59
  SPEAKER_03: Tehát ezt csak azért mondom el, hogy nem kell feltétlenül mindig nagyon messzire menni.
• 28:04
  SPEAKER_03: Az biztos, hogyha az ember a saját kultúrájától nagyon-nagyon különböző, nagyon-nagyoli helyre megy, akkor gyorsabban megtörténnek talán ezek a felismerések, vagy ezek a változások, mint a megszokott közegében.
• 28:18
  SPEAKER_03: Tehát azért én a Tiszaparton azért én valamennyire otthon voltam, tehát, hogyha nem tudok hol aludni, vagy nem tudom, de hogy ilyen kísérleteket én csináltam rendszeresen volt, hogy Erdélybe indultam el.
• 28:30
  SPEAKER_03: Olyan is volt, hogy december 31-én elindultam egy nagyon kedves ismerősömmel, hogy majd akkor együtt szilveszterezünk nagyváradon, ő hazatért, én tovább mentem.
• 28:43
  SPEAKER_03: Egy olyan magyar román házaspár fogadott be egy pisi faluban, akik munkáért kaptak ételt.
• 28:55
  SPEAKER_03: Erről írtam egyébként, akkor írtam egy ilyen Erdély napot, ez egy nagyon érdekes, nagyon izgalmas történet volt, mert bemutatta egy kovácsnak, aki arról híres, hogy az összes román filmben művészében ő játszott a Jézus Krisztus, mert pont úgy nézett ki, nagyon beszélgettem ezzel a kovácscsal, meg nyilván lefotóztam, mindig nálam volt a kamera, és ő tőle is rengeteg izgalmas történetet kaptam, meg sok mindent tanultam.
• 29:24
  SPEAKER_03: Ő például évente egyszer elindul mezitláb, mobiltelefonis óranélkül, mindenféle szerszámokat köt a derekára, és bekopogtat emberekhez, hogy van-e valami, amit meg kell javítani, mert ő nagyon szívesen vállalja, cserébe, had aludjon itt, és mit tönkjon egy ételt állat.
• 29:45
  SPEAKER_03: Ez is egy nagyon izgalmas történet, mert nekem egy fantasztikus akár sorozat, hogy hogyan lehet elmesélni egy történetet, ahogy én ezt mindig figyelem, hogy ki hogyan meséli el a történetet mondjuk borhessa, akiről lehető, hogy megromlott a szeme, és úgy gyűjtött történeteket, hogy átkísértette magát az utcán, és közben elmesélte valaki neki azt, amit éppen elmesélt.
• 30:08
  SPEAKER_03: Az, hogy az ember hogyan gyűjt történeteket, az már önmagában egy történet és egy izgalmas út egy olyan embernek, akinek ez a dolga, vagy ez a munkája, hogy ő egy történet mesélő.
• 30:20
  SPEAKER_03: Úgyhogy számtalan izgalmas, csodálatos történetet köszönhetek, annak is, hogy nem feltétlenül távoli exotikus tájakon kerestem történeteket, hanem a közvetlen közelemben.
• 30:32
  SPEAKER_03: Ugye Berettő faluval kezdtük, nagyváraz azt hiszem 28 vagy 26 kilométerre van.
• 30:38
  SPEAKER_03: Most már nem kell útlevelet sem mutatni, mert változnak az idők, egyre könnyebb átmencó.
• 30:44
  SPEAKER_03: Rengeteg nagyon izgalmas dolgot találhat az ember a közvetlen környezetében is arról nem is beszélve, hogy milyen fantasztikus érzés és felismerés az, hogy ha az ember sokat jár távoli exotikus tájakon, hogy kialakul az a képessége, hogy az, ami a közvetlen közelében van, a saját portája, a saját háza, a saját ajtaja, a saját utcája, a saját városan megye kontinensen, úgy lehet így tágítani a köröket, arra is frissen néz rá.
• 31:16
  SPEAKER_03: Ugyanolyan éveren, mert az idő, ami adatott nekünk itt a Földön, és egy utazás ideje, amit egy másik kontinensen, egy másik világban, egy másik városban töltünk, az nagyon sokszor megmutatja azt, hogy te gazdálkodsz a neked szabott idővel.
• 31:33
  SPEAKER_03: Ha van hétnapod havannában, azt azzal töltöd, hogy pörgeted az Instagramot, vagy alszol, vagy pedig felfedezel.
• 31:43
  SPEAKER_03: Most ezt a felismerést, amit én elég hamar megéreztem, hogy az idő véges.
• 31:48
  SPEAKER_03: Az idő az, amit soha nem kapsz vissza.
• 31:51
  SPEAKER_03: Az időt te döntöd el, hogy mivel töltöd meg.
• 31:54
  SPEAKER_03: Értékes, értéktelen dolgokkal.
• 31:56
  SPEAKER_03: Aztán van egy olyan típusú nyomás is rajtunk, hogy ha nem arra használ az időt, hogy létrehozak teljesítsek, akkor az nem jött.
• 32:04
  SPEAKER_03: Aztán meg a másik oldalára esünk át a lónak, és nem pihenünk eleget.
• 32:08
  SPEAKER_03: Szóval egy ezerféle dologról lehetne beszélni, ami arról szól, hogy hogyan bomlik meg a harmónia, vagy hogyan esünk át a jó másik oldalára, mert valaki ott okoskodott egy podcastban mondjuk.
• 32:19
  SPEAKER_03: Tehát, hogy nagyon fontos, hogy az ember, csak annyit akarok mondni, hogy a saját igényeit felismerje.
• 32:26
  SPEAKER_03: A saját útját kövesse.
• 32:27
  SPEAKER_03: Smiféleképpen ne akarja valaki másnak az életét élni, olyan sokszor kapok olyan leveleket, meg megkereséseket, meg kérdéseket, olyan ilyen pálya orientációs beszélgetésre is elhívnak a gimnáziumok.
• 32:40
  SPEAKER_03: Egyébként nagyon szeretek azokkal a fiatal emberekkel beszélgetnie erről, hogy ezt hogy lehet csinálni, hogy az ember utazik, és akkor abból él, és hogy úgy dolgozik, és hogy úgy keres pénzt, hogy ezt hogy lehet, hogy senki ne akarja valaki másnak az életét élni, hanem nézze meg először, hogy mi az ő útja, és ez egy kísérletezés.
• 33:01
  SPEAKER_03: Igen.
• 33:01
  SPEAKER_03: Van, amikor az ember letér arról az ösvényről, ami az ő, aztán megvalom, amikor visszapozza rá az élet.
• 33:08
  SPEAKER_00: Igen, azt szerettem volna kérdezni, mert itt is két dolog jutott az eszembe, hogy mondtad, hogy tíz éve utazol.
• 33:16
  SPEAKER_00: És elmondtál, két nagyon fontos dolog megragadott engem, és ez ebből szeretnék egy kicsit, hogy kibontsuk.
• 33:23
  SPEAKER_00: Az egyik az az, hogy gyorsítottan tanulod magadat az utazás közben, tehát hogy azért az emberek nagy része kondszokott élete, és nem bántani, mert nyilván nekem is vannak ilyen hétköznapjaim rengeteg, amikor egy kicsit átmegyünk ilyen automata üzemmódba, és ott nem jelenik meg az, hogy kevés időnk van, hanem csak csináljuk a dolgot.
• 33:45
  SPEAKER_00: Nem érnek olyan ingerek, ami alapján mondjuk az agyunk kap olyan információkat, hogy egy kicsit áthuzalozza az ember agyát.
• 33:55
  SPEAKER_00: Ez az egyik, ami egy nagyon érdekes, mert ugye nagyon sok olyan életbölcsességet elmondtál most, amivel én maximálisan egyetértek.
• 34:03
  SPEAKER_00: Én mindig azt keresem, hogy hogy tudjuk rá, tudjuk, hogy nem tudjuk rávenni, de hogy tudjuk egy utat mutatni, talán ez a legjobb mondat, hogy utat mutatni, hogy hé, figyelj, itt tudsz menni.
• 34:16
  SPEAKER_00: Tehát az egyik, ami érdekel, ez a mit tanultál magadról menet közben, és ezzel összefügg az is, hogy mondhat, hogy egyedül.
• 34:25
  SPEAKER_00: Én az életem nagy részében összekevertem az egyedüllétet a magányosságtól, és rájöttem így ötven pluszosan az egyedüllét, meg a magányosság az két külön fogalom, és valójában nincs is köze egymásnak egymáshoz.
• 34:39
  SPEAKER_00: Hogy ezt te hogy éled meg az utazásaid között.
• 34:42
  SPEAKER_00: Ez a két téma nagyon izgatotta, hogy így meséltél.
• 34:46
  SPEAKER_03: Először arra válaszolok, amit a kérdés csoportnak a második felében pedzegettél: a magány és az egyedüllét.
• 34:56
  SPEAKER_03: Ha az ember magányos akkor nem érzi jól magát egyedül.
• 34:58
  SPEAKER_03: Ha az ember egyedül van, akkor érezheti úgy is, hogy a legjobb társaságban van, mert megtanult egyedül lenni.
• 35:04
  SPEAKER_03: Ez a nagy különbség a kettő között.
• 35:07
  SPEAKER_03: A másik az az állandó készenléti állapot, amire célozgattál, nem lehet állandó éberségben élni.
• 35:18
  SPEAKER_03: Tehát kellenek olyan időszakok egy ember életében, aké a saját életemről tudok beszélni kizárólag, mert hogy nem tudok mást, és senkinek nem akarom megmondani, hogy hogyan éljen, meg hogy hogyan kell élni.
• 35:30
  SPEAKER_03: Én azt tudom elmondani, hogy én hogyan élek, és hogy nekem ez egy jó vagy nem jó.
• 35:34
  SPEAKER_03: És hogyha nem jó, mit változtattam azon, hogy jobb legyen.
• 35:37
  SPEAKER_03: És hogyha ez valaki másnak esetleg segít, mert lát egy olyan dolgot, hogy hogyan pöttszintse ki a saját életét abból, ami megrekedt, akkor én annak nagyon örülök, de ez nekem nem feladatom feltétlenül, meg nem is tudom, hogy ezt egyáltalán vállalhatok egy ilyen súlyú felelőséget.
• 35:54
  SPEAKER_03: De az állandó készenléti állapot mellett nagyon fontos, hogy az ember tudjon unatkozni.
• 36:02
  SPEAKER_00: Most meg kell tanítani.
• 36:03
  SPEAKER_03: Újra meg kell tanítani, és hogyha megnézem a paraszti közösségeket, ugye én is egy olyan családban születtem, én vihar nagybajomból származom, egy pici hajdóbihar megyei falucska szüleim ott születtek, ott nőttek föl én már a közeli még falunak, de már éppen várossáértő bettyől felon születtem.
• 36:23
  SPEAKER_03: De hogyha megnézed azt, hogy volt egy olyan holt idő a téli időszakban, amikor nem tudtak a földeken dolgozni, és akkor mit csináltak.
• 36:34
  SPEAKER_03: Mit csinál a medve?
• 36:35
  SPEAKER_03: Mit csinál a téli álmodő.
• 36:39
  SPEAKER_03: Tehát ezek nagyon fontos időszakok, amikor földolgozódnak az élmények.
• 36:45
  SPEAKER_03: Tehát lehet, hogy az ember egész nap diót történt mondjuk.
• 36:48
  SPEAKER_03: Vagy elvégezte azokat az otthoni feladatokat.
• 36:50
  SPEAKER_03: Most, hogy mondtam neked, hogy otthonról jövök nálam egy épkezés, a tetőtér beépítés, ami a pokol maga.
• 36:57
  SPEAKER_03: Nem tudom, hogy ki az, aki találkozott ezzel, amikor a feje fölött harmadik éve tart.
• 37:02
  SPEAKER_03: És ilyenkor az iselő, hogy leszakad a plafon, bezakad a fal, stb.
• 37:06
  SPEAKER_03: stb.
• 37:07
  SPEAKER_03: úgyhogy én most azzal töltöm itt egyébként ez egyébként értékesnek számító nyári napokat, hogy a sokszor ide-oda pakolt könyveket, kőporos, meg nem tudom, áttörögetem és visszateszem a helyére három év után először, és közben rengeteg olyan gondolat jön, mert erről könyvek is születtek.
• 37:27
  SPEAKER_03: Tudom, hogy van, és a történetmesélésnek ez is az egyik útja lehet, hogy valaki kipakolja a könyvtárát, vagy a szobáját, és hogy azokat a könyveket, amiket a kezébe vesz, arról eszébe jut egy történet.
• 37:41
  SPEAKER_03: Eszébe jut, hogy kitől kapta, miért kapta, mit olvasott benne, mit tanított neki.
• 37:46
  SPEAKER_03: És tulajdonképpen én ebben a hol időben annyi történetet, annyi felismerést, annyi még szerelmes levelet is találtam.
• 37:57
  SPEAKER_02: Egy könyve, amit nem én írtam, hanem én kaptam, beletestem, beletogatam és felejtettem.
• 38:04
  SPEAKER_00: Mondhatjuk azt, hogy embert a könyvtáráról, egy kicsit átformálva ezt a mondást nem.
• 38:09
  SPEAKER_03: Igen, hogy madarat tolláról, ember barátjáról, könyvtáról.
• 38:13
  SPEAKER_03: Igen, de egyébként az is egy ilyen könnyen ítélés lehet, mert lehet, hogy valakinek a könyvei, mondjuk a szülői házban vannak, a legénylakásában vannak, vagy az is lehet, én mondjuk ugye a Bölcsészkaron végeztem, úgyhogy én a világrodom klasszikusit, magyar nemzetközi világról, mindent el kellett olvasnom a vizsgákra, azok nincsenek ott a polcai, és nem is kell, hogy ott legyenek feltétlenül.
• 38:36
  SPEAKER_03: Ezt most ez új felismerésem, hogy elég az, hogyha az ott van, amivel dolgotban, vagy amivel rengeteg dedikált könyvet találtam, rengeteg interjú jutott eszembe elő, pont a Konrád Györgyel is találtam több dedikált könyvet.
• 38:50
  SPEAKER_03: És akkor eszembe jutott ott a gyakornok, fiú, aki néhány évtizeddel ezelőtt, a Magyar rádióból felhívjuk, akkor milyen idők voltak, hogy valakit felhívtál a vonalas számán.
• 39:01
  SPEAKER_03: Ami már szinte nem is létezik.
• 39:03
  SPEAKER_03: Igen, egy nagy nevű írót, egy törőcsik Marit is megvolt a vonalas számom, és amikor fölvette a telefont, és azt mondhatott, hogy jó napot kívánok, Magyar Radióból keresem, és ezért meg ezért szeretnék interjút készíteni.
• 39:16
  SPEAKER_03: A korrádnak azt mondtam egyébként, hogy azért szeretnék vele beszélgetni, mert mi földik vagyunk.
• 39:20
  SPEAKER_03: És akkor ez így felkeltette az érdeklődését, és nagyon-nagyon emlékezetes, meg jó kapcsolódás volt, aztán ugye több interjú is.
• 39:29
  SPEAKER_00: Érdekes nekem, például a könyvtárom az egyik legbecsesebb, nem tudom én, tárgyaim között vannak.
• 39:34
  SPEAKER_00: Független vannak olvasott, meg olvasatlan könyveim, mert nyilván azért bevallom őszintén, hogy vannak vágyaim, nem tudom, hány élet kell hozzá, de el kell kezdeni.
• 39:45
  SPEAKER_00: És van olyan könyvem, ami raktárban van, és gyerekkorig, de nem tudom eladni, mert egyszerűen ahhoz valami olyan emlékköt, ahol valójában az emlékezésnek a pillanata az, ami abban a könyvben benne ragadt.
• 40:01
  SPEAKER_03: A hány élet kell hozzá, mondatodról jut eszembe az, hogy Indiában, amikor nekem valaki adszer az mondja, hogy mi azért vagyunk ennyire lassú, mert hogyha most nem tudtam befejezni a projektemet ebben az életemben, akkor majd befejezem a következőben.
• 40:15
  SPEAKER_02: És ez egy olyan fantasztikus nyugalom, ami ígem is elárasztott, amikor ezt hallottam.
• 40:20
  SPEAKER_03: Nyilván egyébként az, hogy hogyan, miben hiszel, miben hiszel, hogyan építed az életedet, az kell valamiféle hit szerintem, mert hogyha abban hiszel, hogy egy életed van, amiről mi beszélgettünk ennek a beszélgetésnek a legelején, hogy egy életed van, mit töltesz bele?
• 40:37
  SPEAKER_03: Mivel töltöd meg?
• 40:39
  SPEAKER_03: Tartalommal, vagy közösségi médiapörgetéssel, alvással, mondta 8 órá felüli alvással, vagy felfedezéssel.
• 40:47
  SPEAKER_03: Ez a te döntésed, a te felelősséged.
• 40:50
  SPEAKER_03: Milyen életet építesz magadnak ez a te döntésed, ez a te felelősséged.
• 40:54
  SPEAKER_03: De nagyon-nagyrdekes az, hogy a világ különböző kultúráit megismerve, különböző népek hogyan viszonyulnak az időhöz.
• 41:02
  SPEAKER_03: Én nagyon szeretem indiát.
• 41:03
  SPEAKER_03: Nemem India teljesen átformálta az életemet.
• 41:06
  SPEAKER_03: Nem véletlen írtam könyvedím, egyébként az indiai tapasztalatok.
• 41:10
  SPEAKER_00: Nem is volt szerencsém ott lenni, és én is azt érzem, hogy India nagyon más, mint az összes többi ország.
• 41:20
  SPEAKER_00: Egy ilyen nagyon-nagyon emlékezetes, én nagyon mennyomot hagyod bennem.
• 41:25
  SPEAKER_00: Mindennel együtt a maharadja palotájától, a kultus telepeken keresztül mindenig.
• 41:31
  SPEAKER_03: Hát valószínűleg azt érzi az ember Indiában, legalábbis én azt éreztem ebben az országban, ebben a csodálatos országban, hogy a kultúra több ezer éve öröklődik át, és rendkívül gazdag.
• 41:45
  SPEAKER_03: Én nagyon szeretek ez régi nagy folyamatosan fennálló kultúrákban kincsekre vadászni.
• 41:52
  SPEAKER_03: Kincsek alatt a kultúra az az, amivel a legjobban szeretem etetni a lelkemet a zene mellett, meg a történetek mellett.
• 42:02
  SPEAKER_03: Indai ilyen, Kínai ilyen, mongóliai ilyen, Irán vagy Perzs, hogyan régen nevezte a nyugati világ ezt az országot az is ilyen.
• 42:13
  SPEAKER_03: Különösen izgalmas és érdekes volt most például Kanadában a tízezer éves kultúrát a továbbadó őslakos észak-amerikai őslakosokkal találkozni.
• 42:25
  SPEAKER_03: Egy olyan ünnepre jutottam el, az a nem egy Power, ami egy tulajdonképpen egy tradíókat is átörökítő identitás ünnep, talán így magyaráznám el nagyon röviden, aki még nem hallott róla.
• 42:40
  SPEAKER_03: És látni azt, hogy milyen fontos, hogy átadja a tudást az apa és a nagyapa a 4-5-6-7 éves gyereknek.
• 42:50
  SPEAKER_03: Fantasztikus érzés volt ezt látni, meg hogy egy olyan közösség, egy olyan népcsoport, akik olyan keményen küzdöttek a fennmaradásért, mint ahogyan az őslakosok.
• 43:00
  SPEAKER_03: A világ bármelyik pontján nézzük meg az ausztrál abboriginaleket, nézzük meg az Amerika területén élő őszakos kultúrákat, vagy a világ bármil Európának is vannak őszakosai.
• 43:10
  SPEAKER_03: Gondoljunk az számítra, ne is menjünk olyan messze.
• 43:13
  SPEAKER_03: A magyar nyelvünkkel rott-finugor nyelvcsaládba tartozó számítra.
• 43:18
  SPEAKER_03: Nagyon nagy élmény volt egyébként, amikor egy számítóvel találkoztam, hogy nagyon sokat foglalkozom a mai napig is irodalommal, meg könyvekkel, olvasással, olvasás népszerűítéssel is.
• 43:29
  SPEAKER_03: És az, hogy Svédországban megjelent egy olyan könyv egyébként a televíziós sorozat is készült belőle, tehát nagyon sok helyre eljutott.
• 43:39
  SPEAKER_03: Hon egy őslakos európai népcsoport, számít, akikkel nem bántak kesztyűskézzel a világ egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb országában.
• 43:49
  SPEAKER_03: És ott is szembe kellett valamivel nézni.
• 43:52
  SPEAKER_03: Kemény.
• 43:52
  SPEAKER_03: Nagyon sötét és súlyos dolgokkal.
• 43:55
  SPEAKER_03: És hogy ezek most kerültek napvilágra.
• 43:57
  SPEAKER_03: És hát lehet úgy is reagálni ezekre, Hogy elfojytjuk, meg nem reagálunk rá, meg lehet úgy is, hogy szembenézzünk vele, és megnézzük azt, hogy mi történt, miért történt, és egészen komolyan megpróbálunk ezekkel a traumákkal foglalkozni.
• 44:13
  SPEAKER_03: Gyönyörű történetet kaptam például az egyik őslakos Tólkanadában, aki egy önkéntes tűzoltó volt, és mivel nincs jogosítványom, folyamatosan bekeveredek mindenféle ügyekbe, hogy hogy jutok el abol véve, közben jönnek a történetek.
• 44:28
  SPEAKER_03: És azt mondta el nekem, ez a fantasz készének hívják ezt a férfit, hogy amikor kiképezték tűzoltónak, mert ugye ez volt az álma, hadne idézzek egy hazai verset, hogy tűzoltókaton a vadakat erőház.
• 44:45
  SPEAKER_03: Tehát ez a világ minden pontján vágya lehet egy kis fiúnak.
• 44:49
  SPEAKER_03: És amikor Kanadában ő tűzoltónak tanulták, akkor nem csak tűzoltónak képezték ki, tehát nem csak azt mutatták meg neki, hogy hogyan kell tüzet oltani, mesélt ez nekem, hanem a traumáknak a létezéséről, és azoknak a feldolgozási lehetőségeiről is beszéltek az oktatás során.
• 45:07
  SPEAKER_03: Ugye milyen nagy szerepe van az oktatásnak, hát ezt nem kell egy csetelgetnie.
• 45:12
  SPEAKER_03: Különsen azoknak az embereknek, akik hallgatnak, például egy podcastot, és abból is szeretnének tudást felszívni.
• 45:17
  SPEAKER_03: Remélem, hogy adok néhány morzát az én utazásimok.
• 45:23
  SPEAKER_03: De az a férfi elmesélt el, hogy amikor neki elmondták azt, hogy mi az, hogy trauma, hogyan lehet feldolgozni, hogyan lehet nem továbbadni.
• 45:37
  SPEAKER_03: Akkor ő azt mondta, hogy felismerte azt, hogy rajta is múlik, hogy az egyetlen szem kislányának.
• 45:51
  SPEAKER_03: és a népe kapott, vagy nem.
• 45:53
  SPEAKER_03: És ő úgy döntöd, hogy nem.
• 45:55
  SPEAKER_03: És azt is mondta, hogy látja a lányát, bemutatott nek egyébként egy kedves kiskamaszlánynak, hogy az én látom, hogy ő már nem fogja tovább vinni, mert nem adtam át.
• 46:04
  SPEAKER_03: Ez az én döntésem volt, hogy visszatérek oda a beszélgetésünknek nagy részét érintette az egyéni döntésnek a felelőssége.
• 46:12
  SPEAKER_03: Igen van, van.
• 46:13
  SPEAKER_03: Tehát, hogy van nagyon sok körülmény, meg nagyon sok minden, amiről nem tehetünk, vagy úgy alakul, hogy reagáln kell, fel kell dolgoznunk egyfajta veszteséget, de olyan is van, hogy eldönhetjük, mert megtanítottak minket az önkéntes tűzoltó képzésen, illetve tűzoltó képzésen, hogy ismert föl, dolgozz vele, és ne ad tovább.
• 46:35
  SPEAKER_03: Ez egy fantasztikus dolog az oktatásnak a nagyszerűségén.
• 46:38
  SPEAKER_03: Az út.
• 46:39
  SPEAKER_00: És én azt látom, hogy egyre több példát látok ebben, hogy már nem adjuk tovább.
• 46:45
  SPEAKER_00: Én is arra törekszem, hogy ne adjam tovább a gyermekeimnek.
• 46:50
  SPEAKER_00: De nagyon érdekel az a része az életednek, mondtad, hogy tíz éve utazol szabadon.
• 46:55
  SPEAKER_00: Ennek majd azért szeretnék az áráról is egy kicsit beszélni.
• 46:59
  SPEAKER_00: Nem gondolom, hogy ennek.
• 47:00
  SPEAKER_00: Forintban, vagy euróban.
• 47:02
  SPEAKER_00: Nem forintban.
• 47:03
  SPEAKER_00: Nyilván tudod, hogy nem forintban.
• 47:05
  SPEAKER_00: De amikor még dolgoztál főszerkesztőként, meg újságíróként, emlékszel arra pontra, amikor úgy megfogalmazódod, hogy akkor ezt most én félretenném és elindulnék egy új úton.
• 47:19
  SPEAKER_03: Pontosan emlékszem, arra is, hogy ez nem egy pillanat, hanem egy folyamat, egy folyamat része volt.
• 47:26
  SPEAKER_03: Meg arra is emlékszem, meg nagyon szívesen elmesélni mindenki ez a kérdés szokott izgatni, hogy miből utazik ennyit, meg hogyan utazik.
• 47:34
  SPEAKER_00: Engem nem ezt fog érdekelni, de erről is beszélhet.
• 47:38
  SPEAKER_03: Hát majd a kommentekben fogják kérdezni.
• 47:40
  SPEAKER_03: De nagyon boldogan és büszkén tudom elmesélni azt is, hogy hogyan egyébként.
• 47:46
  SPEAKER_03: Sőt, életemben először egy önismereti tábor vezetésére is felkértek, ahol az utazás, az írás és az olvasás művészete ez a témakör, hogy ezt a sok tudást ígyekszem átadni egy hét együtt létben.
• 47:58
  SPEAKER_03: Ez is egy irodalomról, lorkáról, Andalúziában lesz, azokról is lesz szó, például ilyen kérdésekről, hogy ez a nagy titok, hogy ez hogy néz ki.
• 48:07
  SPEAKER_03: Ez kemény munka egyébként a nagy titok, de majd ha oda jutunk.
• 48:11
  SPEAKER_03: Igen.
• 48:11
  SPEAKER_03: Tehát, hogy hogyan jött el az a pillanat, nem egy pillanat volt, hanem egy folyamat volt.
• 48:16
  SPEAKER_00: Volt egy átesési pont, nem?
• 48:18
  SPEAKER_03: Volt egy átesési pont is.
• 48:20
  SPEAKER_03: Nekem akkor, amikor az Install magazin főszerkesztő volt, mert a Marikler után én még az Instánnál dolgoztam, ott főszerkesztőként is három évig.
• 48:29
  SPEAKER_03: Volt egy műsorom az akkori gazdasági rádióban, ami most már szerintem nem is létezik, de akkor még létezett, és havonta egyszer jelentkeztem, ilyen trendekről volt ebben szó.
• 48:41
  SPEAKER_03: És hát én voltam ennek a beszélgetésorozatnak a szerkesője.
• 48:44
  SPEAKER_03: És mivel engem azoknak az embereknek az élete érdekelt, akik szabadon élnek, ezért olyan embereket hívtam meg, és próbáltam fölszedni ilyen tudásmorzákat, hogy hogyan lehet ilyen szabadon, ilyen boldogan, és nyilván mindennek megvan az ára, ezt senki nem látja a másik oldalt, meg az árnyékos oldalt, külön három podcast-tot meg lehetne ezzel tölteni, vagy én elmesélem majd az önismeretában, akit nagyon érdekel, de meghívtam az elsők között azt a házas párt, akik nagyon-nagyon ismertek Magyarországon, és négy évig nászúton voltak a világ körül, biciklivel indultak el a hősök teréről.
• 49:25
  SPEAKER_03: Tele vannak szuperjó történetekkel.
• 49:28
  SPEAKER_03: Aztán meghívtam a backpackő boryt, aki most már nem annyira backör, mint inkább üzletasszony, az ő története is nagyon-nagyon érdekelt, és amikor befejeződött ez a beszélgetés.
• 49:38
  SPEAKER_03: Egyébként, hogyha egy konkrét pont, ezt most így kérdez, így el is tudom aked mondani, hogy a Bori megkérdezte a beszélgetés végén, vagy lehet, hogy a beszélgetésben, egy ilyen élő beszélgetésben, hogy hova szeretnél eljutni, és mondtam, hogy hannában, és akkor miért nem mész valami ilyen párbeszéd lezajlott, és egy jó kérdés különben nagyon sokszor.
• 50:00
  SPEAKER_03: Igen, és amikor, és amikor hazamentem, nem hazamentem, akkor Bori küldött nekem egy linket.
• 50:06
  SPEAKER_03: Küldött egy linket, amiben így a március 15-e hosszú hétvégen négy nap is benne volt, mert én akkor sarkoztam a szabadságokkal, hogy elenged a főnök, nem enged, nem tudom, tehát ez is egy ilyen elképesztően nehéz volt nekem ez, hogy hát most miért nem mehetek el, most leszek 40 éves, és én akarom érezni azt, hogy egyszer az életben hadyek már szabad legalább 10 napig vagy két hétig tényleg már, mert én azért egy nagyon kemény, profitorientált multi rendszerében voltam, ez nagyon fontos, és talán a történetemet is jobban megérti, a kedves hallgató.
• 50:42
  SPEAKER_03: Hát volt kontrazt, tehát, hogy én nem úgy kezdtem, hogy megszülettem, és akkor elkezdtem szabadon élni, hanem egy nagyon komoly rendszer.
• 50:50
  SPEAKER_03: Egyébként azt is mondják, hogy ott lehet aztán igazán megtanulni dolgozni.
• 50:54
  SPEAKER_03: Tehát hogy határidők, felelősség, következmény, számonkérés, meg piacra dolgoztunk.
• 51:02
  SPEAKER_03: Tehát én csak a versenszférát ismerem, bár a közszolgálatban kezdtem, hogy nem versenszvére, a közszolgálat után csak a versenszvérában dolgoztam.
• 51:11
  SPEAKER_03: Tehát hogy rajtad múlik, hogy mennyire vagy sikeres, meg hogy mit érsz el.
• 51:16
  SPEAKER_03: Tehát, hogy ez is egy fontos iskola.
• 51:17
  SPEAKER_03: Ez tök jó szóba hoztam, mert sose mondom el, vagy nem kérdezi senki, vagy nem derül ki.
• 51:22
  SPEAKER_03: De hazamentem.
• 51:23
  SPEAKER_03: És Bori küldött egy olyan linket, hogy befoglalt nekem, csak nem kifizetlen befoglalta, hogy ekkortól Budapest, Moskva havanna, még arra is emléktem, hogy az Aeroflót légitársaság.
• 51:37
  SPEAKER_03: Igen.
• 51:39
  SPEAKER_03: Az orosz légitársaság, és azt is megnéztem, hogy valami nagyon kevésbe kerül, tehát tényleg nagyon kevésbe kerül.
• 51:49
  SPEAKER_03: És én megvettem azt a repülőjegyet.
• 51:51
  SPEAKER_03: Megvettem azt a repülőjegyet, amit a borik küldött azokra a napokra, hogy benne volt a március 15-4 napos hétvégen, meg nem tudom micsoda, és így így volt az.
• 52:03
  SPEAKER_03: Ez volt az az érzés, meg az a pillanat, amikor én havannában.
• 52:09
  SPEAKER_03: Mennyire dráma egyébként, ami most zajlik Havannában és Kábában, ez is megérne egy nagyobb beszélgetést, hogy hogy történik az meg egy néppel, ami ott megtörténik.
• 52:20
  SPEAKER_03: De én akkor elmentem abba a Kubában, ami a dráma a fájdalom mellett egy még Fidel Castro életben volt akkor, a másik kuba jutámnál már nem.
• 52:32
  SPEAKER_03: Egy olyan országot mutatott, egy olyan kultúrát, egy olyan, zenében, régi afrikai hagyományokban a spanyol hódítók idejébe vissza tudtam menni mondjuk Trinidad városában, és én beszélek spanyolult, ez neki nagyon nagy előnyöm volt, hogy Gabriel Garcia Marquez, Kolumna irodalmi Nobel-díjas íróját akartam, illetve az ő könyveit, az ő regényeit akartam eredetében olvasni, és megtanultam spanyolul.
• 53:00
  SPEAKER_03: Hogy én ott Kubában valami olyan fantasztikus élményeket gyűjtöttem, találkozások, barátságok, a mai napig tartom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, amikor éppen nincs áramszünet, és mondjuk tudunk akár egy ilyen videót lebonyolítani, akikkel akkor találkoztam.
• 53:19
  SPEAKER_03: És azt is arra is rájöttem, egyébként írtam is ezzel kapcsolatban egy történetet még nem jelent meg sehol, hogy akkor, amikor én elkezdtem ezt a független szabad életet, hogyan finanszírozza az ember az utazásait.
• 53:34
  SPEAKER_03: É akkor úgy finanszíroztam, hogy kiadtam a lakásomat akkor, amikor úton voltam, akkor, amikor a tisztán keresem a kastélyban az ágyat, ahol hajthatam a fejemet.
• 53:45
  SPEAKER_03: És azt vettem észre, hogy én Budapesten pontosan ugyanúgy élek, mint a Pazez Prádon, havonnal gyönyörű, csodálatos utcájában az a házas pár, akihez aztán többször visszamentem, hogy ők is kiadták a lakásokat, és kiköltöztek a saját lakásukból, hogy bevételre ternekszek, és ezt könnyek között röhögve sírva beszéltük meg.
• 54:10
  SPEAKER_03: Nyilván hatalmas a különbség egy európai nyugati életet élő, tehát egy budapesti és egy havanna élet között, de hogy amikor úgy belementünk a sűrűjébe meg a mérő, hogy én ugyanúgy kiköltöztem a lakásomból, mint ahogyan kikiköltöztek, és akkor ennek az abszurditására rájöttünk, vagy rávilágítottunk, hogy ez milyen fura vagy érdekes.
• 54:34
  SPEAKER_03: Úgyhogy ez volt konkrétan, konkrét kérésedre a konkrét választ, ez a kuvai út.
• 54:40
  SPEAKER_00: Igen.
• 54:40
  SPEAKER_00: Azért is kérdeztem, mert egy nagyon pici pár huzamot érzek felfedezni, hogy én amikor elkezdtem ezt a imányot, az nekem egy krizisemből, egy betegségből, felépülés közben történt, és négy év után volt egy nagy áttörés, és én kérdeztem a terapeutát, hogy ez miért van?
• 54:59
  SPEAKER_00: Ez az áttörés ezzel mi a helyzet.
• 55:01
  SPEAKER_00: És végül is nem is ott találtam meg a választ, hanem én utána kutattam ennek a dolognak, és pontosan azt írta le, amit te most elmondtál, hogy ez soha nem egy pillanat.
• 55:14
  SPEAKER_00: Nyilván négy évig gyűjtötte az agyam, a lelkem, a szívem azokat a felismeréseket, amiből itt szépen összeállt egy olyan magasságútorony, ami arra a szintre vitt, hogy így át tudtam már nézni távolabra, és akkor egyszer csak megtörtént az, hogy amit én úgy élek meg, hogy ott volt egy pillanat, de a pillanat az már csak a végjátéka volt ennek a változásnak, hogy megtörténjen.
• 55:42
  SPEAKER_00: És pont ezért is kérdeztem, mert sokat beszéltél a tudatosság, tehát arról, hogy vállal a felelősséget, ismerd meg magad, ismerd meg, hogy miben vagy jó, ismerd meg azt, hogy mit szeretsz csinálni, mert abban tudsz jó lenni, amit szeretsz csinálni.
• 55:59
  SPEAKER_02: És jó vagy benne.
• 56:00
  SPEAKER_00: Jó is vagy benne, és ha már majdnem eljutunk az ikáig.
• 56:04
  SPEAKER_00: De mégis van egy pont.
• 56:05
  SPEAKER_00: Én tényleg mondtam az előbb is, hogy én tavaly kipróbáltam életemben először egy egyedüli utazást, és hihetetlenül élveztem, mi közben az elején egy kicsit szorongtam tőle, mert tudtam, hogy bizonyos döntésekben nem lesz segítségem, hanem azt ott nekem kell megoldanom, bármi fog történni, azt egyedül kell megoldani.
• 56:26
  SPEAKER_00: De mivel megoldottam, rájöttem, hogy én ezt simán meg tudom oldani.
• 56:31
  SPEAKER_00: Csak én eddig ezt nem gondoltam magamról, vagy nem hittem el magamról.
• 56:35
  SPEAKER_03: Ez a legfontosabb tanúsága az egyedül utazásnak.
• 56:38
  SPEAKER_03: Ez a legfontosabb tanulságtétel, hogy rájössz ilyen dolgokra, és tanulsz vele, és fejlődsz vele.
• 56:45
  SPEAKER_00: Mondasz nekem olyan pillanatokat, amikor, amikor úgy nagyon-nagyon átjött az, hogy ülsz valahol a világnak a valamelyik csücskében, és emlékszel arra a pillanatra az utazásból, hogy abban úgy összegyűjt az az összes öröm, meg az az izgalom, hogy az ember vagy éppen valamit nézel.
• 57:07
  SPEAKER_03: Én pontosan meg tudom mondani ezeket a pillanatokat, ugyanis ezek egy részt ritkák, másrészt meg nagyon értékesek.
• 57:13
  SPEAKER_03: Van egy olyan fogalom, én nem hallottam sehol, azt hiszem, hogy én találtam ki, mert nem láttam még másnál leírva ezt, én utazási katarzisnak hívom.
• 57:25
  SPEAKER_03: Amikor egy olyan katarzist érz, élsz át, mint amikor mondjuk színházban valami átfordul benne.
• 57:32
  SPEAKER_03: Tehát, amikor hátra oda fejed, és könnyez el.
• 57:34
  SPEAKER_03: Tehát, hogy amikor hat.
• 57:36
  SPEAKER_03: Ilyen utazási katarzén Marokkóban rendszeresen átélek.
• 57:41
  SPEAKER_00: Sokan mondják, hogy az egy erre felhívó marokó.
• 57:46
  SPEAKER_03: Egy fantasztikus ország szerintem elsősorban azért, mert rendkívül gazdag kultúrában, és ez egy önazonos ország, és hiába érezni már mondjuk már a keresben is azt, hogy nagyon komoly mennyiségű turista vagy utazó gyűlik ott össze.
• 58:05
  SPEAKER_03: El is tele van olyan varázslattal, és olyan egyszerűséggel, és olyan mérhetetlenül gazdag kultúrán van ez az ország, ami szerintem segít abban, hogy közelebb kerüljön magat.
• 58:19
  SPEAKER_03: Egyébként nekem az egész Peter Splett ötlete egy marokkó út során született.
• 58:25
  SPEAKER_03: Az is még a tíz éve, tehát még főszerkesztő volt, amikor kisakkoztam, hogyha karácsony másnapján felülök arra a repülőgépről, mert úgy mentem, komplementem át egyébként Spanyolországból Marokkóba akkor, és azt hiszem, hogy 27-et, tehát rögtön karát, mert akkor az nem számít, nem számított kivetszabadságnak, ahol még számolnott kell.
• 58:50
  SPEAKER_03: Hát akkor még számolnom kellett igen, és akkor is egyedül utaztam, és arra emlékszem, hogy malagában az is egy olyan fantasztikus élmény volt, hogy nagyon sok hallgató ismerheti, meg ismeri valószínűleg Spanyolországot, van, egy ronda nevű város, ami magyarul elég furán hangzik, de ez egy csodálatos gyönyörű város, és van ott egy ilyen hatalmas nagy fensí, amiről le lehet nézni, és akkor belenéz az ember a mélységbe a szakadékban is gyönyörű az egész.
• 59:18
  SPEAKER_03: Megismerkedtem a vonaton egy spanyol asszonyjal, aki magazinokat árult.
• 59:24
  SPEAKER_03: Egy újságáros asszonyjal, aki egész életében magazinokat árult Malagában.
• 59:30
  SPEAKER_03: Ott ült azon a vonaton, nem Rondából jött később szállt föl, én akkor jöttem vissza Malagába, és elkezdtünk beszélgetni, és hogy honnan jössz?
• 59:41
  SPEAKER_03: Most éppen Rondáb jövök, de hogy megy vissza a gép este Budapestre.
• 59:45
  SPEAKER_03: Budapest ez milyen csodálos lehet.
• 59:48
  SPEAKER_03: Ő azt kapta a lányától az 50.
• 59:51
  SPEAKER_03: születésnapjára, hogy elvitte rondába.
• 59:56
  SPEAKER_03: És akkor így néztem magam el, és gondolkoztam magamban, hogy az a fantasztikus lélek, akivel én itt beszélgetek a vonaton, aki újságokat árul, magazinokat árul magában, egy újságos bódéban egy standon.
• 1:00:11
  SPEAKER_03: Ő az 50.
• 1:00:12
  SPEAKER_03: születésnapjára azért egy ilyen nagyon megünneplendő, én is közeledem ehhez egyébként.
• 1:00:19
  SPEAKER_03: Úgyhogy van az ember is egy ilyen súly, hogy mit hol hogyan, és hogy azt kapta ajándékba, hogy a szülővárosához, meg ahol él, az egyik legközelebb eső helyre eljutott, és milyen hatalmas élményt okozott neki ez.
• 1:00:33
  SPEAKER_03: És akkor én gondolkoztam azon, vele beszélgetve, hogy én mennyi mindent láttam már a világból, és hogy milyen szerencsés vagyok, és milyen kivételezett helyzetben vagyok ebben, másban nem biztos.
• 1:00:47
  SPEAKER_03: Tehát, ez is a nagy igazság.
• 1:00:50
  SPEAKER_03: Ára az nem sokára jön.
• 1:00:51
  SPEAKER_03: Az Isten az egyik kezével, ad a másikkal elvesz, és hogyha soha nem történik az meg, hogy mindig minden jó, olyan nincs, az nem létezik.
• 1:01:04
  SPEAKER_03: De hálával fogadom én ezt a felismerést, hogy én ilyen nagyszerű dolgot kaptam, hogy ilyen sok mindent láthattam a világból, és akkor ezt megosztom, én szeretném ezt megosztani a világgal.
• 1:01:16
  SPEAKER_03: Ott döntöttem el a vonaton.
• 1:01:17
  SPEAKER_03: És egyébként ezzel az úttal kezdődik, most tíz évre visszamenül, mert nem is tudom biztos, hogy elérhetőve fönt vannak az oldalon, meg a Nether, ez a marokkó sorozat, ahogy én így megyek, nem tudom szavírába, majd visszael mindenfelé, meg arra is emlékszem, hogy hogy mentem át, hogy nem tudom, hogy mi fogad Afrikában, a másik kontinensen, meg ott majd nem lehet inni bort, pedig a viszont.
• 1:01:41
  SPEAKER_03: Most már egész más marokkó is természetesen, hogy nagyon gyorsan változik a világ, és nagyon gyorsan tűnnek el olyan dolgok, amiket én nagyon értékesnek tartok, és így az utolsó pillanatait kapja el az ember.
• 1:01:53
  SPEAKER_03: Tényleg a rurális vidékeknek a világ minden pontján vannak elzárt közösségeket, amiket a földrajzi elzártság őrzött meg, csodálatos dolgokat őriztek meg, amiknek talán még nagy hasznát lehet venni.
• 1:02:09
  SPEAKER_03: Úgyhogy így jött ez a felismerés, hogy megosztanak az utazási élményeket, és akkor így kezdődött el ez a tíz évvel ezelőtti független élet.
• 1:02:18
  SPEAKER_00: Nekem például az utazásaim során van egy ilyen őrületem, hogy muszáj mindig egy olyan helyi, igazi, helyi kávézóba beülni, kikérni ott a kávét, és legalább fél órát-egy órát eltölteni, hogy közben nézem az embereket.
• 1:02:36
  SPEAKER_00: Smi más nem csinálok, nem nézem az órámat, nem nézem a telefonomat, semmit nem, az embereket nézem.
• 1:02:43
  SPEAKER_00: Például én engem ez nem tudom, mi miatt, de iszonyatosan feltölt.
• 1:02:48
  SPEAKER_00: Nem beszélek velük, de mégis történetek jönnek mennek az utcán.
• 1:02:52
  SPEAKER_00: És így nézed, hogy az anya gyerekével, a férja feleségével.
• 1:02:58
  SPEAKER_00: Nagyon érdekes meg valahogy olyan korzippantja az ember ott a levegőn keresztül ezt az érzést.
• 1:03:05
  SPEAKER_00: És azért is kérdeztem, hogy mik azok a momentumok, amikor mondjuk Marak esbe jársz.
• 1:03:11
  SPEAKER_00: Mit teszel olyankor, amikor ez a.
• 1:03:13
  SPEAKER_00: mit is mondtál, utazási katalok.
• 1:03:15
  SPEAKER_03: Utazási katarnak is egyébként szavírában történt meg velem többször, de a Káváz-ről az jut eszembe, hogy a Káváz az nálam is fontos pillanat az elején, hogy hogyan kerülsz kapcsolatba egy várossal, egy kultúrával, egy közösséggel, egy országgal.
• 1:03:31
  SPEAKER_03: Én a piacot szoktam még a kávézó mellé tenni.
• 1:03:35
  SPEAKER_03: És a botanikus kertet nagyon gyakran.
• 1:03:39
  SPEAKER_03: Hát ez lehet, hogy az én kertész végzettségem, vagy a botanikus állom, meg botanikus akartam lenni, én annak készültem.
• 1:03:45
  SPEAKER_03: Nekem ez volt az egyik nagy álmom látod, és mégsem azt csinálom, de botanikus kertekben mindig el szoktam menni.
• 1:03:53
  SPEAKER_03: Már ahol van, van, ahol KVH sin.
• 1:03:56
  SPEAKER_03: Piac az viszont mindenhol van szinte, illetve az a jó, hogy ha még van, mert hogy ha már nincs, akkor az már az már nem feltétlenül egy jó jel, de hogy én ezt a hármat igyekszem felfedezni, vagy megnézni, vagy elmerülni benne, vagy megfigyelni, vagy tanulni valamit belőle.
• 1:04:15
  SPEAKER_03: Például most az is eszembe jut egyébként, ezt a regényebben is használtam ezt az élményt, amikor New Yorkba eljutottam először, még a 90-es években, és mondom én a Botanikus Kertben elmegyek, és bronzban volt a botanikus kertyen nyúrnak, amely rendkívül beszélni, ráadásul akkor még inkább még menhettek.
• 1:04:32
  SPEAKER_03: A 90-es években manhettén is olyan volt, hogy azt tanácsolták az odautazónak, hogy legyen mind a két zsebében 5 darab egy dolláros összegyűlve, és hogyha valaki jön a pénzt vagy életet, mint a filme.
• 1:04:46
  SPEAKER_03: Ez egy valós veszély volt Manhettenben, New York City-ben a 90-es években, aki nézi hallgatja, talán látta tudja, ha hallott róla.
• 1:04:55
  SPEAKER_03: Na most akkor én ebben az időben bronz, mert hogy ott van a botanikus kedv.
• 1:05:00
  SPEAKER_02: Mert ha nehezített fájt, én csak az a képzés.
• 1:05:04
  SPEAKER_02: Így megmarad bennem, hogy így jövök föl a metrón, nem tudom, és akkor reggel nyitásra, és ahogy így néznek az emberek, ez egy.
• 1:05:16
  SPEAKER_03: Egyébként senkit nem szokott érdekelni.
• 1:05:20
  SPEAKER_02: Nagyon vagy ez az ember mag vagy bátor.
• 1:05:23
  SPEAKER_02: Nagyon ritkán.
• 1:05:25
  SPEAKER_02: Nagyon ritkán van az, hogy bárki mást érdekel a te életed.
• 1:05:28
  SPEAKER_03: Azt azért tegyük hozzá, hogy mi aggódunk nagyon gyakran, hogy mit gondolnak ronk, nem nagyon szokott ez senkit érdekelni, mert mindenki el van foglalva a saját bajával, meg gondjával.
• 1:05:38
  SPEAKER_03: De az a kép az úgy él bennem, vagy az megmarad bennem.
• 1:05:42
  SPEAKER_03: Nagyon jó élmény volt egyébként a bronzi botanikus kert is, meg amiről én írtam is egyszer, egyébként a Strasburgi Botanikus kert, a Kafka alatt című íromat.
• 1:05:53
  SPEAKER_03: Ez az élmény ihlette, ami.
• 1:05:55
  SPEAKER_03: Ami elindította.
• 1:05:56
  SPEAKER_03: Hazért írój pályámat, ez mégis úszintem legalább.
• 1:06:00
  SPEAKER_03: 25 évvel ezelőtt volt a Berlini folyóirat és a literat.hu.
• 1:06:05
  SPEAKER_03: És az is egy botanikus kertből inspirálódott.
• 1:06:08
  SPEAKER_03: A regényebben is van botanikus kert a bronxzi is egyébként.
• 1:06:12
  SPEAKER_03: A botanikus kert szerintem az egy izgalmas terep lehet egy másik országban, ahol van, ahol van, ahol izgalmas.
• 1:06:21
  SPEAKER_03: Dublinban is most jutszunk.
• 1:06:23
  SPEAKER_00: A mentre készülsz valamennyire?
• 1:06:26
  SPEAKER_00: Még mielőtt elmész arra gondolok, hogy utána nézel, és itt most nem a helyekre meg gondolom vannak nyilván utána nézel, csak hogy a helyi kultúrának vagy egy kicsit felszedj magadra előre egy kis tudást.
• 1:06:40
  SPEAKER_03: Természetesen fontos nekem az, hogy egy utazás, ami idő és pénz és energia, az a lehető legtöbbet adja hozzá.
• 1:06:54
  SPEAKER_03: És ezt.
• 1:06:56
  SPEAKER_03: Van, amikor egy országnak vagy egy kultúrának az irodalmán keresztül kezdek készülni, az egy egész más mélységet ad, mint mondjuk egy útikönyv.
• 1:07:06
  SPEAKER_03: Nagyon sokszor hagyom, hogy egy olyan őrült áramlásban, mint India, vigyen magával az áramlás.
• 1:07:17
  SPEAKER_03: Hálás lehetek azért, hogy az történt velem Indában, ami történt.
• 1:07:22
  SPEAKER_03: Mert nyilván megtervezed, hogy a tás má hál és se.
• 1:07:25
  SPEAKER_03: Az pont mellén últam, mert nem volt nyitva hétvér, hogy maradnom kellett és borult az egész, de a vonatukat a repülőtek, hogy meg kell tervezni valamennyire.
• 1:07:34
  SPEAKER_03: Én azt mondom, hogy mint mindenben a megfelelő arányokkal fontosak.
• 1:07:38
  SPEAKER_03: Tehát felkészületlenül nem érdemes nem szabad, túlkészülni sem érdemes nem szabad, túlszervez sem érdemes nem szabad.
• 1:07:45
  SPEAKER_03: Mert nem lesz autentikus az egészség.
• 1:07:47
  SPEAKER_03: Nem ér annyit egyébként.
• 1:07:48
  SPEAKER_03: Most például egy nagyon jó példa volt.
• 1:07:50
  SPEAKER_03: É most egyhetet töltöttem Broclávban, egy csodálatos lengyel város, fantasztikus, takarcsuk Lyenelországi irodalmi Nobeldias, olga takarcsuk Lengyelországirodalmi Nobelias szerzője él ebben a városban, és a könyvklubonban mesélte nekem a vendégek, hogy ez egy csodálatos város, ő nagyon ajánl.
• 1:08:09
  SPEAKER_03: És akkor én nem ismerem még, semmit nem tudok róla.
• 1:08:13
  SPEAKER_03: 6500 forintért sikerült jegyet vemem a nyár közepén ebben a városban.
• 1:08:19
  SPEAKER_03: Annyira lenyűgöző volt az egyszerűség, az európaiga, az árai, a szépsége, a játékossága, kulturális gazdagsga ennek a városnak.
• 1:08:31
  SPEAKER_03: Most ezt azért hozom példának, hogy nagy vonalakban megterveztem, tehjuk az egy hétnek a négy fontos pillanatát, és hagytam, hogy történjenek velem a dolgok, és hagytam azt is, hogy ugye nekem van egy közösségi média felületem, és az egyik kedves olvasunk, hogy te figyelj, most jött egy komm nyilvános kommentben írta, most jöttünk onnan haza, és te a béketemplomot azt feltétlenül nézd meg.
• 1:08:57
  SPEAKER_03: Békem nem hallottam róla semmit.
• 1:08:59
  SPEAKER_03: És írta a kommani, hogy egy órányi vonatúra van, és egy UNESCO világörökség listás állom szépségű templom, lutheránus templomot fából, szalmából, porból épült templomot láttam, ahol másnap kezdődött a fesztivál, tehát, hogy jobban is fölkészülhettem volna, hogy akkor ki van centézve, de akkor meg azt érzed, hogy megvalósítasz egy tervet és az utazásban, én abban hiszek, mindenki mást hisz, mindenkinek igaza van.
• 1:09:28
  SPEAKER_03: Annak is igaza van, aki azt mondja, hogy Excel tábla, annak is igaza van, aki azt mondja, hogy flóba megyek a semmibe.
• 1:09:34
  SPEAKER_03: Én tíz év után azt mondom, hogy fontos állomásokat érdemes betervezni, de hagyni kell teret és lehetőséget a teljes áramlásnak.
• 1:09:44
  SPEAKER_03: És van olyan, amikor olyan úticélt választ, az hogy, hogy áramoljon.
• 1:09:48
  SPEAKER_03: Latin Amerika, Brazília, nyilván a machupic ura meg kell vennie egyet, mert nem olyan, de hogyha Indiában megy az ember, nyilván a tás már meg kell, hogy oda megy.
• 1:10:00
  SPEAKER_03: De hogy hagyni kell eztem, meseszű dolgoknak.
• 1:10:03
  SPEAKER_00: Tudod, miért érdekes ez?
• 1:10:04
  SPEAKER_00: Mert hogy ha megnézed, akkor ez az ilyen típusú utazás, az a metaforrája az életnek.
• 1:10:10
  SPEAKER_00: Igen.
• 1:10:11
  SPEAKER_00: Mert én is így 50 pluszos, mert én már sajnos túl vagyok rajta.
• 1:10:16
  SPEAKER_00: Egyszerűen most tanulom meg azt a típusú elengedést, hogy azokat a nagyon szigorú saját belső elvárásaimat elengedjen úgy az élettel kapcsolatban, hogy legyen tere annak a flónak, hogyha most arra vezet az életem, akkor vezessen arra, és én ezt hagyom.
• 1:10:36
  SPEAKER_03: Igen, meg tudni kell elengedni dolgokat.
• 1:10:38
  SPEAKER_03: Lehet, hogy valami zárva lesz, nem fér bele.
• 1:10:41
  SPEAKER_03: Folyamatos elengedés az élet.
• 1:10:43
  SPEAKER_03: Elengedjük a szereteinket.
• 1:10:45
  SPEAKER_03: Elengedjük azokat, akik a legfontosabbak voltak az életünkben.
• 1:10:49
  SPEAKER_03: Senki nem él öröké.
• 1:10:50
  SPEAKER_03: Tehát, hogyha egy olyan dolog miatt dühösek vagyunk, például, mert nem látunk a valamit, hát akkor mennyire komoly, utat kell még bejárnunk ahhoz, hogy el tudjunk engedni.
• 1:11:03
  SPEAKER_03: Én mindent el kell engedni, minden értéktárgyadat, minden szeretetet el fogsz engedni az életed során.
• 1:11:11
  SPEAKER_03: Nem?
• 1:11:11
  SPEAKER_00: Hát és hát is kell értékelni, hogy.
• 1:11:13
  SPEAKER_00: Hontosan.
• 1:11:15
  SPEAKER_03: Mit jelent számodra?
• 1:11:17
  SPEAKER_03: Ezért tűnik nagyon apró dolognak egy olyan kis valami, hogy nincs az élet van az, amit fogyasztani szeretné.
• 1:11:22
  SPEAKER_03: Teh vannak ezek az első világbéli problémák, most tükörfordítok Angolban az a first world problem.
• 1:11:29
  SPEAKER_03: Azt nem tudom, hogy magyarul szoktuk-e használni egy első világbéli problémák, meg fejlődő világbéli problémák, de szerintem az olyan jót tesz egy jóléti államból, egy nem jó léti államba utazó embernek az, hogy látja azt, hogy mi kell és mi nem kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt vagy minőségé élete legyen.
• 1:11:54
  SPEAKER_03: Azon belül ami adatot neki.
• 1:11:57
  SPEAKER_03: Ez nagy lecke.
• 1:11:58
  SPEAKER_03: Ez nagy lecke, hogy megérezze azt az ember, aki mondjuk Európában született, vagy Magyarországra született, ha a világot nézi, hogy a jó lét már nagyon gyakran ott elkezdődik, hogy kinyitod a csapat, és vannak olyan városok ebben az országban, ahiváló minőségű tisztaívizfolyik a csapól.
• 1:12:22
  SPEAKER_03: Amiért mondjuk nem kell fizetni, és nem árt az egészségednek.
• 1:12:26
  SPEAKER_03: Tehát, hogy nagyon-nagyon gyakran átértékeli az ember a saját életét és helyzetét és jólétét és jóllétét is.
• 1:12:35
  SPEAKER_03: Egy ilyen utazásnak a hatására.
• 1:12:37
  SPEAKER_03: És ez a jó, ez a jó, amikor, mint haut beszéltünk a katarzusnak a jelentőségéről, hogy egy könyvelolvasása közben egy színházi előadás megtekintése közben, vagy egy utazás során is érhet téged olyan változást, amiután másképp kezdesz el gondolkozni a saját vagy életedről, másképp kezdesz elni.
• 1:12:57
  SPEAKER_03: Az az igazán transformatív utazás, amikor valami olyan dolog történik benned, hogy elkezdesz másképp gondolkodni, cselekedni, létezni, és hát reméljük, hogy a jobb irányba indulsz el.
• 1:13:11
  SPEAKER_03: Tehát, hogy jobb ember leszel, és másokat is jobb átítás.
• 1:13:14
  SPEAKER_00: Igen, ilyenkor azt szoktam én is magamnak mondani, hogy kapsz egy friss új nézőpontot az életedre.
• 1:13:21
  SPEAKER_00: Igen.
• 1:13:21
  SPEAKER_00: Nem csak azt, amit minden nap ismersz.
• 1:13:24
  SPEAKER_03: És ez a nézőpont nagyon gyakran átkeretezi azt, amit igaznak gondoltál, vagy biztosnak gondoltál, és az sem baj, ha kibillensz.
• 1:13:34
  SPEAKER_03: Nem baj.
• 1:13:35
  SPEAKER_03: Lehet, hogy megtanulsz valamit a halálról, például.
• 1:13:39
  SPEAKER_03: Lehet, hogy én arra is emlékszem, hogy emlegettem ezt a csángó föld nyeljárásgyűjtés még egyetemista koronban, az meg az már jó néhány évtizeddel ezelőtt, tehát három évtizeddel ezelőtt volt, és én emlékszem arra, amikor bekopogunk házakba, és akkor a kis magnetofonnal szalagra rögzítjük ezeket a nyelvemlékeket.
• 1:14:01
  SPEAKER_03: És kérdezem az asszonytól, hogy a férjen nincs itthon, azt mondja, ki van menve a temetőbe.
• 1:14:07
  SPEAKER_03: És mondom, hogy mikor jön haza?
• 1:14:09
  SPEAKER_03: Ő már nem jön haza, meg van halva, meg van hóva.
• 1:14:13
  SPEAKER_03: És akkor elkezdtünk a halálról beszélgetni, és mondja, hogy milyen szép, gyönyörű volt, hogy ki volt oda terítve arra fehér lepedőre.
• 1:14:20
  SPEAKER_03: És az a természetesség, az a tabumentesség, ahogyan a feltámadásban hívő asszony, mesél a halálról, illetve a halálban meglevő szépségről, az nekem valami nagyon-nagyon meghatározó volt.
• 1:14:38
  SPEAKER_03: És aztán még erre jött aztán India, meg a Gangesz, meg a halottégetés, meg ezerféle dolog, amit láttam, vagy azt, hogy hogyan vészel az egy élet, hogyan veszhet el az egyik pillanatról a másikra, amikor valakit mondjuk elüt egy vonat.
• 1:14:53
  SPEAKER_03: Ilyet is láttam az útjaim során.
• 1:14:56
  SPEAKER_03: Vagy motorbalesetet szenved.
• 1:14:58
  SPEAKER_03: Vagy azt láttam egyszer egyébként pont a Dártéren hajnal van, egy buból mentem haza, és azt láttam, hogy két magas sarkú cipő egy kecses női lábon, aki le van takarva már.
• 1:15:10
  SPEAKER_03: És azt mondja a taxis, hogy na ezt is vártam valaki haza, és elfordítja a kormány.
• 1:15:15
  SPEAKER_03: Ilyenkor az ember átgondolja, hogy minek van egy életben jelentősége, és minek nincsen.
• 1:15:20
  SPEAKER_03: És ezek nagyon-nagyon meghatározó pillanatok, amikor a mulandóság tudatosodik egy ember életében.
• 1:15:29
  SPEAKER_03: Mert semmi sem állandó.
• 1:15:31
  SPEAKER_03: Semmi.
• 1:15:32
  SPEAKER_03: Semmi az égi világon nem az.
• 1:15:34
  SPEAKER_00: Szernék a utazásaid áráról, és azt megbeszéltük, hogy érintették inkább csak így mondom, hogy ezt hogy lehet finanszírozni, de én nem ezt az árat szeretném veled megbeszélni.
• 1:15:50
  SPEAKER_00: Hanem.
• 1:15:51
  SPEAKER_00: A mai világunkban, amikor tekergetjük az Instagramot, a Facebookot, vagy akár a TikTokot, hogy rengeteg embernek az életét kezdjük el látni.
• 1:16:02
  SPEAKER_00: És nagyon sokszor nagyon sok rossz érzés.
• 1:16:05
  SPEAKER_00: A jó érzések mellett, nagyon sok embernek rossz érzést is okoz.
• 1:16:09
  SPEAKER_00: Mondanám ezt én felelősséget vállalva az életét, de nem mondom, mert nem akarok itt érkezni senki fölött.
• 1:16:16
  SPEAKER_00: De azt mondja, hogy na, de jó neki, éppen most a macsuput nézi.
• 1:16:22
  SPEAKER_00: Oké, de ennek van egy másik oldala, az viszont nincs kint az Instagramon.
• 1:16:26
  SPEAKER_00: Mi a másik oldala ennek.
• 1:16:28
  SPEAKER_00: Mi az ára annak, hogy te tíz éve meg tudtad kvázi úgy változtatni, nem kvázi, hanem megváltoztatni úgy az életedet, hogy most már úgy érezheted, hogy szabad vagy, de mégis van ára ennek a dolognak.
• 1:16:43
  SPEAKER_03: Mindennek van ára ez egy nagyon fontos felismerés, semmit nem adnak ingyen, és mindenért nagyon keményen meg kell dolgozni.
• 1:16:50
  SPEAKER_03: Beszéltünk átkeretezésről, és beszéltünk arról is, hogy hogyan reagálsz helyzetekre, veszteségre.
• 1:16:59
  SPEAKER_03: Az is egy érdekes dolog, hogy hogyan reagálsz örömre.
• 1:17:03
  SPEAKER_03: Hogyha azt látod, hogy valaki boldog, mert éppen összeházasodik valakivel, akkor iítséget élsz át, frusztrációt, vagy vele együtt tudsz örülni.
• 1:17:13
  SPEAKER_03: Hogyha azt látod, hogy valaki a macsupicson van, akkor ez téged azt mutatja meg, hogy így vagy, mert szeretnél ott lenni, de nem tudsz, vagy pedig egy olyan típusú inspirációt érzel, hogy ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet.
• 1:17:29
  SPEAKER_03: Nagyon szívesen beszélek az árakról is, mert nagyon büszke vagyok arra, hogy minden külső segítség nélkül saját erőből építettem föl a márkámat, az életemet és az útjaimat is.
• 1:17:39
  SPEAKER_03: Én de teret adok ennek.
• 1:17:41
  SPEAKER_03: De hogyha az a kérdés, hogy mi az ára, hát volt nekem olyan íróolvasó találkozón, amikor azt mondta valoket, és azért mondom el ezt a példát, amikor a közönség kérdez, és azt mondja, hogy ő is szeretne így élni, és cseréljünk, és mondom, akkor cseréljünk életet cseréljünk életet.
• 1:18:03
  SPEAKER_03: És kérdem, hogy van gyereke?
• 1:18:05
  SPEAKER_03: Az mondja, hogy van.
• 1:18:07
  SPEAKER_03: Hány?
• 1:18:08
  SPEAKER_03: Kettő.
• 1:18:09
  SPEAKER_03: Amikor én kérem a két gyereket, de nem adom őket vissza, és odaadom az életemet lehet menni.
• 1:18:16
  SPEAKER_03: Fedezni a világot, a különböző kontinenseket lehet beszélgetni a lakos közösségekkel lehet róluk írni, beszélni, könyvet, mindent lehet, cseréljünk életet.
• 1:18:26
  SPEAKER_03: De a két gyerek az enyém.
• 1:18:27
  SPEAKER_03: Onnantól kezdve, ugye, a fauszti alkú, az ördöggel kötött díl, tehát azért hoztam ezt az extrém példát.
• 1:18:38
  SPEAKER_03: Gyran szóba kerül az, mondjuk egy beszélgetés végén, vagy az általában nagyon-nagyon-nagyon-nagy szeretett íróolvasó találkozókon, hogy valaki azt kérdezi, hogy nem csak az, hogy hogyan lehet így élni, hanem hogy én azt akarom élni.
• 1:18:53
  SPEAKER_03: Ennek nyilvánvalóan van ára.
• 1:18:56
  SPEAKER_03: És ezzel a történetel szerintem el is mondtam, hogy mi az ára, és ez is egy döntés kérdése.
• 1:19:01
  SPEAKER_03: Hogy valaki boldog-e a saját életében, vagy valami nagyon másra vágyik, és nem érzi annak az értékét, ami neki van.
• 1:19:10
  SPEAKER_03: Mert nyilván azt is lehet mondani, hogy a vágyak visznek előre, meg azt is lehet mondani, amit Butha mondod, hogy a vágyak azok boldogtalanságnak a forrása és ne legyenek.
• 1:19:22
  SPEAKER_03: Minden igaz, minden hitrendszer kérdése az a legfontosabb, hogy te vagy a kedves hallgató, aki esetleg követi ezt a beszélgetést, nem tudom, mióta beszélgetünk.
• 1:19:32
  SPEAKER_03: Jól érzi el magát a bőrében, vagy nem.
• 1:19:35
  SPEAKER_03: Ha nem érzi, akkor érdemes valamilyen módon elindulni valamilyen irányba, amitől jobban vagy jól érzi magát a bőrében.
• 1:19:44
  SPEAKER_03: Én azért indultam, mert nem éreztem jól magam a bőrömben, és talán azért lehet hiteles, amit mondok, mert hogy átmentem azokon a kudarcok, kétségeken, fájdalmas felismeréseken, veszteségeken, amint mi mindannyian átmegyünk.
• 1:19:59
  SPEAKER_03: De eljutottam oda az úkeresésemben továbbra is utat keresve, hogy jobb.
• 1:20:06
  SPEAKER_03: Jobb.
• 1:20:06
  SPEAKER_03: Tennék elérte, és akkor jobb lesz.
• 1:20:08
  SPEAKER_03: Annak ellenére, hogy mi adatik, vagy mi nem adatik.
• 1:20:12
  SPEAKER_03: A saját döntéseknek van felelőssége.
• 1:20:14
  SPEAKER_03: Úgyhogy ez jó példával szeretnék arra szolgálni, hogy az ember az áll boldogság helyett a megélt.
• 1:20:26
  SPEAKER_03: Nyilvánvalóan, valakinek csillog az Instagramja, az nem jelenti azt, hogy ő nem megy átzteségeken, ő nem küzd meg a magánjal, akár vagy az egyedüllét.
• 1:20:38
  SPEAKER_03: Ugye beszéltünk arról, hogy az egyedüllét az lehet az egyik legjobb pillanat az életben, mert a saját magad társaságával, vagy akivel megtanultál, jó lenni.
• 1:20:47
  SPEAKER_03: Kellsz valaki, hogy te boldog legyél.
• 1:20:49
  SPEAKER_03: Örülsze valakinek az esküvőjének vagy annak, hogy ott a macsukom, pörgetjük vissza ezeket a dolgokat, hogy megismerjük, hogy hol van az a pont, ami fája, mi szúr, lehet, hogy valami nincs rendben.
• 1:21:01
  SPEAKER_03: Egy rossz indulatú, negatív kommentelő azt állulja el magáról, hogy valami neki nem jó, nézd meg! Itt van az asztalon a magazin.
• 1:21:15
  SPEAKER_03: Hogy aki létrehozott már egy sikeres márkát, vagy egy magazint, vagy alapkiadásban sikeres, az meg fog hajolni, hogy egy új magazin megszületett és sikeres tudod maradni a piacon.
• 1:21:28
  SPEAKER_03: Amikor nekem megjelent a regényem és best szelleret, a legnagyobb írók, akikkel korábban interjút csináltam vagy baráti kapcsolatban voltunk, a legnagyobb tisztelettel melték meg a kalapjukat.
• 1:21:38
  SPEAKER_03: Mudják, hogy az mit jelent.
• 1:21:41
  SPEAKER_00: Ugye mi az ára?
• 1:21:43
  SPEAKER_03: Hát hogy nem?
• 1:21:44
  SPEAKER_03: Mi van abban, mi van benne, mi van mögötte.
• 1:21:47
  SPEAKER_03: És nézd meg azt, aki raggalkozik, hogy valamit nem tudott megvalósítani, mert lehet, hogy másra fordította az energiáit.
• 1:21:56
  SPEAKER_03: Nem tudjuk.
• 1:21:58
  SPEAKER_03: De lehet az energiákkal jól gazdálkodni, lehet a veszteségekre olyan választni, át lehet alakítani.
• 1:22:07
  SPEAKER_03: Nagyon fontos és értékes tanúság vagy megfigyelés, hogy mit hozol ki a veszteségből.
• 1:22:13
  SPEAKER_03: Mit hozol ki.
• 1:22:15
  SPEAKER_03: Tudsz-e építkezni, hogy olyan gyönyörű, gyönyörű tanításai vannak a különböző kultúráknak.
• 1:22:22
  SPEAKER_03: Egy fantasztikus, lovári cigány énekesnővel beszélgettem arról, hogy nem teheted rá a nyomorodat valaki másnak a válára, de kiénekelheted magadból, meg fogja hallgatni a közösség.
• 1:22:37
  SPEAKER_03: Hát nem gyönyörű, mert ez rögtön nekem nekem egy nagy élmény volt ezt a beszélgetésben, de sok népnél találtam már ilyet egyébként, hogy hogyan alakítod át művészetté, kreatív energiává, alkotásá, valamivel a fájdalmadat a veszteségedet.
• 1:22:55
  SPEAKER_03: Olyhézsú emberekkel találkozunk nap, mint nap, olyan fájdalmakkal, veszteségekkel, ezek nagyon-nagyon erős példák lehetnek arra, hogy a mi kis nyűgöcsként hol helyezkedik el abban a nagy történetben, amit mi mindannyian élünk.
• 1:23:13
  SPEAKER_03: Szóval ezeket is érdemes figyelni, és amit mindig szeretek melléteni, hogy nem más életét kell élni, hanem a sajátunkat a magunkért.
• 1:23:22
  SPEAKER_00: Igen, én azt hiszem, hogy itt bele is folyunk abba a kérdésbe, ami általában záró kérdés szokott lenni, ha már azért én már sok beszélgetésem vagyok vele túl, és azt mindig meg szoktam jegyezni, hogy én még hosszú órákig hallgatnának, meg kérdeznélek is.
• 1:23:40
  SPEAKER_00: De mindig van egy kérdés, mindig ugyanaz a végén, de nyilván nagyon színes a válasz, ami érkezik rá.
• 1:23:49
  SPEAKER_00: Ha most kellene az életednek egy ilyen kis szummázását ezen a ponton.
• 1:23:55
  SPEAKER_00: Éljél még nagyon-nagyon sokáig, de most szummázni kéne, mi az a bölcsesség, amit te megtanultál az életedbe, és nyilván azért nagyon sok mindenről már beszéltünk, és lehet, hogy ezek közül lesz, nem tudom, ez meg kiderül.
• 1:24:10
  SPEAKER_00: De hogyha csak egyet kellene kiválasztani belőlük, ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nyilván sokkal több van.
• 1:24:16
  SPEAKER_00: Ami lenne az, amit átadnál a nézőknek vagy a hallgatóknak, amivel a te életed több lett, és hát ha nekik is több lehet, ha megfogadják.
• 1:24:28
  SPEAKER_00: A szeretet mindig győző.
• 1:24:32
  SPEAKER_03: Még akkor is a közhel szerűnek tűnik.
• 1:24:35
  SPEAKER_03: Mig a híd, és soha sem a fal.
• 1:24:43
  SPEAKER_00: Azért nagyon elakad a szabam is, mert erről konkrétan így kibontva nem beszéltünk.
• 1:24:50
  SPEAKER_00: Viszont ez egy nagyon szép gondolat.
• 1:24:53
  SPEAKER_00: Mondhatnám azt, hogy én ezt továbbom, de nem akarom továbbontani.
• 1:24:57
  SPEAKER_00: Ezt hagyjuk itt a kedves nézőknek és a hallgatóknak.
• 1:25:01
  SPEAKER_00: Szerint ez inkább valaminek az indítása, nem a befejezése.
• 1:25:05
  SPEAKER_00: Nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést, és remélem, hogy az utazásaid közben időt fogsz szállni arra, hogy időnként eljöj hozzám, és beszámoljál arról, hogy mi velettél gazdagabb azok után, az utazások után az életedről.
• 1:25:22
  SPEAKER_00: Nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetésnek.
• 1:25:24
  SPEAKER_00: Én meg a meghívás.
• 1:25:25
  SPEAKER_00: És nagyon szépen köszönöm kedves néző neked, illetve kedves hallgató, hogy ezt végighallgattad ezt a beszélgetést, mert tényleg az az érzetem van, egy ilyen hiány érzetem van, hogy folytatnám még, de szerintem ez egy izgalmat is ad ennek a beszélgetésnek, hogy legyen majd valami folytatás, én most mindenképpen ezt érzem, úgyhogy ha tetszett, akkor kérlek lájkolj.
• 1:25:50
  SPEAKER_00: Ha van egy gondolatod, akár emellett, vagy akár ez ellen oszd meg, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogy mit ír.
• 1:25:59
  SPEAKER_00: És természetesen, ha önmagában beszélgetéseket szereted ezen a limány média csatornál, akkor kérlek kövess be, és jövő hét csütörtökön találkozunk.
• 1:26:08
  SPEAKER_00: Nagyon szépen köszönöm viszontlátásra, viszonthallásra!