Latest / Tudatos Döntések / "Az élet értelmetlen, de érdekes" – Pistyur Veronika

Transcript

"Az élet értelmetlen, de érdekes" – Pistyur Veronika · Tudatos Döntések

• 0:00
  SPEAKER_02: Az üzleti sikert gyakran a mindenáról megtalált értelemhez kötjük.
• 0:03
  SPEAKER_02: Fistúr Veronika szerint azonban a valóság ennél sokkal felszabadítóbb és egyben nyelvesebb.
• 0:07
  SPEAKER_01: Az élet teljesen értelmetlen, de nagyon érdekes.
• 0:12
  SPEAKER_02: Mi történik, amikor a biztonságot adó struktúrák összona?
• 0:15
  SPEAKER_02: Amikor a bizonyos megszűnik azzal a személlyel, amivel a jövőt építette?
• 0:18
  SPEAKER_01: Mindig társal együtt vállalkoztam, és volt egy társam, akiben nagyon komolyan csalódtam, és hogy nem tudunk együtt tovább menni.
• 0:28
  SPEAKER_01: Ezek összeadódtak, akkor ezzel a nagyon rossz érvényel, ami oda vezetett, hogy azt gondoltam, hogy még mindig elég fiatal vagyok ahhoz, hogy valami mást csinálja.
• 0:39
  SPEAKER_02: A váltás után megérkezik a felismerés.
• 0:41
  SPEAKER_02: A valódi kockázatvállalás nem a saját profitodról, hanem mások egzistenciájáról.
• 0:46
  SPEAKER_03: És ez a legnehezebb, hogy nem az, hogy magadnak, mit nem visszaak, hanem a kollégák is fogsz csinálni.
• 0:51
  SPEAKER_02: Veronika végjegy a derű.
• 0:53
  SPEAKER_02: A kérdés adja magát.
• 0:54
  SPEAKER_02: A mosoly valódi belső béke, vagy egy mesteri módon felépített fel a világ és a belső szorongáshoz.
• 0:59
  SPEAKER_03: Hogy ez a mosoly, ez védelem nyilván alapból jön, de egy fissit úgy érzem, hogy ez egy védelem is a világ fele.
• 1:07
  SPEAKER_02: Egy őszinte szenvedés a gyermekkori traumákkal, a vezetéssel és az üismeretárával.
• 1:13
  SPEAKER_02: Mi van kisgyurben a mosoly mögött.
• 1:25
  SPEAKER_03: Szép napot kívánok mindenkinek! Égyi gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a imány magazin podcastje.
• 1:32
  SPEAKER_03: Ebben a podcastben olyan vendégeket hívok, akinek a élettörténete, vagy akár a szaktudása, vagy mindkettő, vagy talán egyik se, de mégis megfogott belőle benne valami, olyan emberekkel beszélgetek, akivel akikről sokkal többet szeretnék megtudni, mint amennyi úgy általában.
• 1:51
  SPEAKER_03: Mai vendégem is ilyen, és fogom ő beszéltetni, hogy ő kicsoda, annyit elárulok, hogy ő Pissyúr Veronika, aki a Bridge Budapestnek a ügyvezetője, tehát nem csak ez az egyetlen posztja, és akkor itt át is adom a szót, hogy tulajdonképpen jelenleg most te miknek vagy a vezető.
• 2:12
  SPEAKER_01: Itt úszintjén van pár, de azért két nagy egység van az életemben.
• 2:17
  SPEAKER_01: Az egyik az említett Bridge Budapest, ami egy civil szervezet egy Egyesület.
• 2:22
  SPEAKER_01: Ennek vagyok a társapítója és az ügyvezetője is, és van egy okton vencsősznemű kockázatítőket befektető cég, és ennek vagyok az egyik partnere.
• 2:33
  SPEAKER_01: Ez a két nagy csapka, és akkor ezen kívül azért vannak társadalmi tisztségeim a kuratóriumokban itt ott, mert ezeket nem szoktam feltélni, ez nagyon ritkán kerül a titulusok közé, nyilván, amikor az van, hogy az ember éppen mivel foglalkozodik, akkor ide sorolható a mentorálás az egy elég fontos része az életemnek.
• 2:55
  SPEAKER_01: Sok helyen is mentoráltam, most igyekszem inkább szelektálni, és van két olyan mentor program, amiben aktív vagyok, egyrészt a Bankárképző mentor programja, a másik pedig az Artis Business Egyesületnek a mentorprogramja, a formátuma miatt nagyon izgalmas, ahogy lenni lehet.
• 3:15
  SPEAKER_03: Nagyon érdekes, mert ahogy a Bridge Budapestet, illetve a Ventures, okot az October Ventures-ben mutattad, ez azért azért nagyon-nagyon a két széle az üzleti.
• 3:28
  SPEAKER_03: Nem is az üzleti működésnek még így sem mondanám, de valójában azért inkább az üzleti működésnek.
• 3:33
  SPEAKER_01: Hennyiben az egyik egy non-profit dolog, a másik pedig abszolút forfit ráadásokat ebben a tekintetben igen, de valójában személyek is összekötik ezt a két egységet.
• 3:48
  SPEAKER_01: Ugye az az ember, akivel az ott van szben cégtársak vagyunk, ő Férj Gyula, a stream alapítója volt, társalapítója volt, ami és aki egyébként a Brit Budapest egyik alapítója.
• 3:59
  SPEAKER_01: Tehni egyébként egy kicsit atypikus módon, egy civil szervezetben ismerkedtünk meg, és a civil szervezeti létünkben alapult ki közöttünk üzleti kapcsolat.
• 4:10
  SPEAKER_01: És ugye ez a civil szervezeti lét a Bridge-sel kapcsolatban meg azért izgalma, mert nagyon sok éven át gondolták azt, hogy mi egy cég vagyunk.
• 4:17
  SPEAKER_01: Egyrészt üzleti szereplők, az alapítói ennek a történetnek, a szándéka a nagyon üzleti jellegű, hiszen az üzleti kultúra formálásért próbál tenni a teljesítményen és tudáson alapuló önbizalomért az üzleti közegben.
• 4:31
  SPEAKER_01: Szóval nagyon kevéssé volt civil identitásunk, vagy civil jellegünk sokáig.
• 4:36
  SPEAKER_01: A működésünk is nagyon cékszerű.
• 4:39
  SPEAKER_01: Ezt igazából azért mondják így, mert keverik azt, hogy a professzionálisabb működés az tekintik sokan a cégszerű működésnek, és ezt nem várják el feltétlenül a civil szervezetektől, mi meg azt gondoljunk, hogy ugyanaz, és mi nagyon sok, és egyre több olyan civil szervezetet ismerünk, látunk a mi környezetünkben is rengeteg van, akik nagyon-nagyon professzionálisan működnek, és tényleg igazából a mérőszámaink mások, az egyik profitban mér, a másik sokkal inkább hatásban mér.
• 5:10
  SPEAKER_01: Szóval, hogy azért ez még sincs annyira két végén egy spektrumnak, én szerint azért nagyon sok szempontból van átjárás.
• 5:18
  SPEAKER_03: Azért jó, hogy ezt elmondad, mert valójában így tudjuk a hátterét, itt teljesen egyértelműség.
• 5:24
  SPEAKER_03: Igen, hát nagyon sokan azt gondolják, hogy egy civil szervezet az nem egy gálkodó szervezet, nem volt.
• 5:30
  SPEAKER_01: Sőt, hát egyébként ma egy átlagos olyan civil szervezet, ami nem tudom, 8-10-12 főt foglalkoztatni egy kisvállalkozásnak felel.
• 5:40
  SPEAKER_01: Meg az pontosan ugyanannyi pénzből gazdálkodik, mint egy ugyanilyen kisvállalkozás.
• 5:44
  SPEAKER_01: Teszem hozzá egy basz kevesebb a nap végén, de nagyon hasonló, ugyanúgy bért kell fizetni, ugyanújulékot kell fizetni, ugyanúgy mindeneköltségei vannak, csak ugye ezt szeretjük elfelejteni.
• 5:57
  SPEAKER_03: Igen, igen.
• 5:58
  SPEAKER_03: Ide vissza fogunk térni, de azért szeretnék egy nagyot ugrani az időben.
• 6:02
  SPEAKER_03: Mi szeretné volna lenni a gyerekkorodban?
• 6:06
  SPEAKER_01: Mikor mi.
• 6:06
  SPEAKER_01: Egy darabik musical énekesnő.
• 6:09
  SPEAKER_03: Szuper!
• 6:11
  SPEAKER_01: Mindig azt hittem, hogy egyszer csak a füldőszobaénekből, az következik, hogy felfedez.
• 6:15
  SPEAKER_03: Honnan jöttem az ílet rá?
• 6:17
  SPEAKER_01: Én én egyzenettagos általános iskolában jártam, tehát a zenem mindig része volt az életemnek, sokáig zenéltem is, énekeltem is, nem feltétlenül hivatásos keretek között, de azért kórusban itt ott, és hát adtam magát, hogy szeretted is nem.
• 6:36
  SPEAKER_01: Igen, abszolút, hát azenem mai napig nagyon fontos része az életemnek.
• 6:40
  SPEAKER_01: Aboista voltam, szóval az volt a hangszerem, amint játszottam.
• 6:46
  SPEAKER_01: És ez fontos volt, de ez a viccesz, hogy ez nem gondoltam soha komolyan, sosemmit nem tettem érte, nem jártam színjátszó körökbe, és semmilyen dolgot nem csátől és egy ilyen vágy volt.
• 6:57
  SPEAKER_03: Azért jó ezt tudod, mert amikor gyerekek vagyunk, én különben kamion sofőr akaroktam lenni, nem tudnád megmondani, hogy miért.
• 7:05
  SPEAKER_03: Smmilyen ihletésem nem volt erre, csak az a jó, hogy olyan, hogy az ember nem fegyelmezi magát, hanem egyszerűen csak engedi azt, hogy akkor én ez leszek.
• 7:16
  SPEAKER_01: Aztán nagyon sokáig jogásznak készültem, amikor már tudat.
• 7:20
  SPEAKER_01: Ez egy élesváltás.
• 7:21
  SPEAKER_01: De látod, az élnéletemben vannak én élesváltások.
• 7:24
  SPEAKER_01: Mikor történt, amikor már jogásznak készült, már a gimnáziumban jogásznak készültem.
• 7:30
  SPEAKER_01: Olvastam egy könyvet, egyébként Moldova vagy jogászokról szóló könyvét már a középiskolában, és ez engem lenyűgözött, én én akkor tényleg azt éltem meg, hogy itt lehetsz valami nagyon értelmes dolog én is tenni.
• 7:44
  SPEAKER_01: Miközön persze ennek a könyve, vagy ebben a könyben, az árnyoldalak is, hogy ezt a személyes.
• 7:51
  SPEAKER_01: Nem csak az igazság védelméről szól ez a történet, de akkor is lenyűgözött, és akkor is lenyűgözött az az eszközrendszer, ami rendelkezésére állhat valakinek, aki ismeri a jog eszközeit, és attól függ persze, hogy azt mire használja, mint oly sok minden, mint amit gondoltam később a médiáról, és amit gondolok már az üzletről szól, hogy itt mindig nekem az eszközök voltak izgalmasak, amiben hatni lehet.
• 8:16
  SPEAKER_03: Na hát pont azt akartam megkérdezni tőled, hogy egy picit azt érzem, hogy mind a kettő egyben nagyon hasonlít, még a gyerekkor is, hogy hatást gyakorolni másokra.
• 8:27
  SPEAKER_01: Igen, igen.
• 8:28
  SPEAKER_01: Ez valószínűleg ideje korán becsípődött az életembe.
• 8:33
  SPEAKER_01: Az, hogy ennek mi az oka, az biztos egy terápián fel lehet fejteni, meg nyilván magam is dolgoztam az elménk.
• 8:40
  SPEAKER_03: Én utána néztem, és olvastam, hogy azért elég terhelt gyerekkorod volt.
• 8:45
  SPEAKER_01: Mondjuk azt, hogy hektíkus igen, de nem volt a legegyszerűbb, nem mészegénységben nőttem fel, de lehet mondani, hogy nem előnyös helyzetben.
• 8:56
  SPEAKER_01: Az anyukám oldalán van egy pszichiátriai betegség, ami terhelte a helyzetet, az apukám oldalán egy diszidálás, ami nagyon korán megtörténik, és hát ez.
• 9:11
  SPEAKER_03: 13 éves koron.
• 9:12
  SPEAKER_01: 7 éves voltam.
• 9:13
  SPEAKER_03: Akkor még nagyon-nagyon.
• 9:14
  SPEAKER_01: Igen, igen, igen.
• 9:15
  SPEAKER_01: De addig sem éltünk igazából úgy együtt, hogy mint egy ilyen szemcsalád, ez egy bonyolult helyzet volt az, és nem bonyolultat, mint nagyon sok magyar család életében a 80-as évek elején.
• 9:30
  SPEAKER_01: De nyilván ebből következik egy csomó minden az életemben, hogy hogyan kerül mondjuk a méltósága fókuszba, és hogyan fejten felével később, hogy valójában minden mögött, amit csinálok, mindig ezt keresem, hogy hogyan lehetne még top körülmények között élni, hogyan lehetne a szerencse által kevésbé befolyásolni, miközben én magam is pontosan tudom, hogy milyen hatalmas szerepe van a szerencsének bárki életében, az enyémben is az volt, de mégis valahogy az a motiváció mindig bennem, hogy hogyan tudunk ezen az eszközök segítségével legyen az jog, legyen az média, legyen az üzlet, bármilyen erőforrás segítségével kicsit javítani, hogy a világ egy picit igazságosabb hely legyen.
• 10:19
  SPEAKER_03: Többször voltam már a te podkeszedben én is vendégként, úgyhogy egy picit te ismered az én életemet, és kicsi hasonló párhuzamokat félek felfedezni ebben a történetben.
• 10:31
  SPEAKER_03: De nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ezen én magam is szoktam gondolkodni, hogy azért egy hét éves gyerek nyilvánvalóan nem érti azt, hogy milyen az, hogyha az anyuka pszichiátriai eset.
• 10:43
  SPEAKER_03: Azt érti, hogy elment apa, de hogy az miért, mikor jön vissza.
• 10:49
  SPEAKER_03: Tehát hogy ott te milyennek érezted ezt a léte gyerekként.
• 10:54
  SPEAKER_03: Tehát hogy az nehéz a kérdés, mert általában mindig visszafelel, amikor visszaemlékszünk, akkor már a mai tudásunkat odarjuk.
• 11:02
  SPEAKER_03: De hogy van valami emléked arról, hogy milyen érzéseid voltak akkor, amikor mondjuk például az apukád elment.
• 11:10
  SPEAKER_01: Ugye ez nem lehet tudni ezt pontosan, mit jelent.
• 11:13
  SPEAKER_01: Azt utólag derül ki, hogy én aztán három évig őt nem látom egyáltalán, és semmilyen kapcsolatunk tudni akítást.
• 11:19
  SPEAKER_01: Ezt nem is tudtad, nem.
• 11:20
  SPEAKER_01: És azt sem tudtam, hogy ő lágbe fog kerülni, akkor még politikai menekült volt, hogy 87-írunk.
• 11:27
  SPEAKER_01: két évvel a rendőrás előtt, és ez akkor nem tudtuk felmérni a én azt hét évesen, végkép nem ez pontosan mit fog jelenteni.
• 11:36
  SPEAKER_01: Lehet, hogy ez anyám számára nyilvánvaló volt, hogy ennek milyen veszélyei voltak, de ezt mondjuk nem azt adtam meg.
• 11:42
  SPEAKER_03: Hát volt valami válasz arra, hogy apukák.
• 11:45
  SPEAKER_01: Hát a sírás.
• 11:47
  SPEAKER_01: Nem, ő se tudta, egyikünk sem tudta teljesen titokban csinálni.
• 11:50
  SPEAKER_01: Akkor ez még belezet volt.
• 11:52
  SPEAKER_01: Erről meséltem már többször, már nem sokszor, de hogy ez egy ilyen szilveszter este volt, amikor ő egyszerű csak nem jött haza.
• 12:02
  SPEAKER_01: Tető oda időzítettebb, azt még pontosan kitalálta, hogy mikor enyhébbek az intézkedések, mert lehet, hogy éppen nem tudom mulatnak a határvédelek.
• 12:13
  SPEAKER_03: A folytatok a pukádat?
• 12:15
  SPEAKER_01: Nem, szerencsére nem.
• 12:21
  SPEAKER_01: Figyeltek oda, vagy nem vették le a családon, de ezt akkor nem tudtam, hogy mit fog jelenteni.
• 12:27
  SPEAKER_01: Az pedig, hogy nincs ott, az nem volt fura, hiszen általában nem volt ott.
• 12:32
  SPEAKER_01: És azt jelenti, hogy még egy évig nem látom, vagy még egy még három évig nem látom, abban nagy különbség nem volt.
• 12:40
  SPEAKER_03: Tudod, miért kérdeztem?
• 12:41
  SPEAKER_03: Mert én nyilván ezt én is utólag értettem meg, hogy én egy állomvilágot teremtettem magamnak gyerekként.
• 12:47
  SPEAKER_03: Én abba menekültem be.
• 12:49
  SPEAKER_03: Az volt az a biztonságos lét, ezt én akkor nem tudtam.
• 12:54
  SPEAKER_03: Nyilván ehhez kellett elég hosszú terápia, hogy az ember rájöjjön arra, hogy ott mi történt, de hogy nekem a megküzdési stratégént a megközdési stratégiám az ez volt.
• 13:06
  SPEAKER_01: Nekem a tanulás mindig, és valószínűleg biztonsági zónánkat kerestem, és én a tanulásban nagyon gyorsan megtaláltam azt, hogy eminens.
• 13:17
  SPEAKER_01: És nagyon sikeres voltam a tanulásban, és valószínűleg ott megszerzett siker, én nagyon sok mindent adott vagy jelentett, ami hiányzott otthonról, és nyilván az ezen keresztüli elismerés is rengeteget adott, meg a közösségben betöltött szerepem.
• 13:34
  SPEAKER_03: Te, hogy jobban figyeljenek rá.
• 13:36
  SPEAKER_01: Igen, igen, igen, igen.
• 13:37
  SPEAKER_01: A tanulással szintem.
• 13:39
  SPEAKER_03: Aztől nem kaptál meg.
• 13:41
  SPEAKER_01: Az nem igaz, hogy nem figyeltek rántat, az anyám nagyon is próbált rám figyelni.
• 13:45
  SPEAKER_01: Csak nyilván sokszor el volt foglal a saját magával is.
• 13:49
  SPEAKER_01: Ez egy bipolaritás, ami neki volt, hogy ne legyen ilyen homályos vagyokzatos, hogy mit volt fele.
• 13:55
  SPEAKER_01: Azért annak különböző szakaszai vannak, és mindegyik szakasza nehéz.
• 14:00
  SPEAKER_01: A mániás szakasza is nehéz, a depresszió szakasza is nehéz.
• 14:04
  SPEAKER_01: Másért, ezt persze én nem tudtam, hogy ez mit jelent.
• 14:07
  SPEAKER_01: Utólag már tudom, hogy mit jánt, amikor az emberhez nem szólnak három napig, vagy négy napig, vagy még tovább.
• 14:13
  SPEAKER_03: Mert hogy éppen akkor domek.
• 14:14
  SPEAKER_01: Mert akkor éppen éppen hangulatban volt, hogy nem volt képes igazából kapcsolódni, csak ez egy kis gyerek számára az nagyon sok bizonytalet a parentifikációhoz.
• 14:26
  SPEAKER_01: Igen, többek között.
• 14:28
  SPEAKER_03: Megmondom, miért kérdeztem.
• 14:29
  SPEAKER_03: Azért kérdeztem, mert én nagyon sokszor keresem az emberekbe azt az ambíciót, hogy az motiváció ambíció, hogy honnan érkezik meg ahhoz az ember, hogy mert azért azt, és ezt majd a vége felé úgy is fogunk róla beszélni, de hát az én nagyon komoly hatáss vagy a Brit Budapest által az üzleti életre.
• 14:52
  SPEAKER_03: Azért az úgynevezett üzleti élet-buborékban, te egy szuperztár vagy, és ezt nem szelebbedéssel érted el, hanem eredményekkel, tehát azért az egy nagyon más kategória.
• 15:04
  SPEAKER_03: És mindig érdekes látni, hogy honnan érkezik az az ambíció, ami elindult nálam.
• 15:10
  SPEAKER_03: Ez úgy volt, hogy engem felfedezett a Irodalmatárom, hogy írtam egy ötös dolgozatot, és addig nem érdekelt, addig hármas voltam.
• 15:19
  SPEAKER_03: Abba a percben, ahogy elkezdett volna ráfigyelni, és mondta, hogy a Szilágy Gábor írt a legjobb fogalmazást a magyar Ugaron című vers komplex szellemzéséből, abban pillanatban valaki lát végre, és elkezdtem nagyon-nagyon odafigyelni, és onnantól kezdve ötös tanuló voltam ebből.
• 15:38
  SPEAKER_01: Nyilván nekem is számított, hogy odafigyelnek, és nagyon nagy szerencsém ezt fontos eláhúzni, mert az előbb mondtam a szerencséről, ha nem olyan tanárok vesznek körül, akiknek volt érzékenységük mindig arra, hogy mi az én élethelyzetem, és abban lehet, hogy milyen extra támogatást érdemes adni.
• 15:56
  SPEAKER_01: Amit egyébként nem volt nagyon nehéz megszerezni, mert jól tanultam, és általában kiemelt az eredményem az adott közegből.
• 16:07
  SPEAKER_01: De ez párhuzamosan ment azzal, hogy én nagyon önvezérelt voltam, hiszen egykéként kellett elfoglalnom magamat, és mennem előre, hát nem voltak.
• 16:18
  SPEAKER_03: Ez sok esetben még az is nagyon nehéz.
• 16:20
  SPEAKER_01: Igen, nem volt aki feltétlenül terelgessen ilyen szempontból, tehát hogy az én nagyon gyorsan kialakult egyfajta önállóság és magam vezéreltség, ahogy azt.
• 16:32
  SPEAKER_03: És milyen területek voltak az iskolában, amiben úgy értem, hogy.
• 16:37
  SPEAKER_01: testnevelésen kívül bármilyen.
• 16:39
  SPEAKER_03: De hogy mindenben humán.
• 16:41
  SPEAKER_01: Igen, igen, nem vagy.
• 16:43
  SPEAKER_01: Nyilván én inkább humán beállítodású voltam, de ez nem volt kérdés a számomra, hogy minden maximálisan akartam teljesíteni és kiemelkedni.
• 16:54
  SPEAKER_03: Oké, szóval jogász akartál lenni.
• 16:56
  SPEAKER_03: Igen, jogász akartam lenni.
• 16:58
  SPEAKER_03: Pont, de hát mégse jogász lettél.
• 17:01
  SPEAKER_01: Igen, és ez korábban is visszatért, hogy már hatodikban az általánosban vettem egy felvételi tájékoztatót, és nekem sportlisem volt arról, hogy milyen gimnáziumokban szeretnék járni, és ezeket egyedül le is jártam, tehát én szent születtem, és az agglomerációban nőttem fel, és fogtam magam, és felszálltam a hére, és elmentem a Madás simnázium, és megnéztem, és elmentem a Veles Péter gimnázium, és megnéztem, és aztán végül kiköltöttem az Arkádékban szintén szerencsének köszönhetően, nem volt része a felvételi tájékoztatónak, de egy ismerősnek már oda járt a gyereke, és az egy atípikus alternatív közeg volt már akkor is, és ennek a szerencsének köszönhetően hallottam róla a kábé a felvételi jelentkezés előtt pár nappal.
• 17:49
  SPEAKER_01: És akkor ugyan készültem ezekbe az iskolákba a kis Sortlisemnek megfelelően, de meghalva ezt a plusz lehetőséget oda is elmentem, és oda is elkeztem, hiszen elképesztem vonzó környez volt.
• 18:02
  SPEAKER_01: És ugyanígy volt a jogászkodásra, csak azért hoztam ezt is ide, hogy ugyan készültem rá, és kellett nekem a biztonság, hogy legyen egy terv, legyen egy szenárió, hogy én mi fel haladok, és azóta is sokkal inkább szó jobban, szertem azt mondani, nekem szenáriók vannak az életemben, mint tervek.
• 18:19
  SPEAKER_01: De az egy ilyen nagyon kézefogható szenárióval, hogy jogász leszek, és akkor utána hogy szakosodom a média területére, ez lett volna a cél.
• 18:26
  SPEAKER_01: De meghallottam azt, hogy engem jobban érdekel az audiovizuális művészet, a filmek, az írás, a zene, a kép, a zene az már kiderül ki.
• 18:42
  SPEAKER_01: És akkor az jösszeraktam elég gyorsan, hogy ezt nem a jogi karant tanítják, hanem ezt a film művészetén.
• 18:48
  SPEAKER_01: És akkor meg kéne próbálni azt is pontosan tudva, hogy milyen esélye van az embernek 18 évesen egy ilyen közeghez tartozni és kapcsolódni, vagy felvételt nyerni.
• 18:58
  SPEAKER_01: De megpróbáltam.
• 18:59
  SPEAKER_01: Az a félelem pont ebből fakadóan, hogy én ne próbáljak meg dolgokat, az a szerencsés tanári megtámogatói, és így értem a tanárit, hogy ez egy támogatói közegnek köszönhetően nem vagy bennem, hogy ne próbálhatnám meg.
• 19:12
  SPEAKER_00: A Podcast fő támogatója a szamurásről lesz a jó beszélgetések egy jókávével kezdődnek.
• 19:18
  SPEAKER_03: Elképesztően fontos ezekben az években az a tanári felkarolás, hogy meglássanak téged.
• 19:24
  SPEAKER_03: De azért az megütötte egy kicsit a fülemet, hogy aki a szenáriók nyilván ezt hét évesen még nem tudtad, hogy mi, de hogy azért neked az is biztonságot nyújtod, hogy akkor terveket készített, tehát hogy nem más tervezze helyett ez az életet.
• 19:39
  SPEAKER_01: Nem tudom kontrollálni, ami történik benne, más vagy nem nagyon.
• 19:43
  SPEAKER_01: És ezeket keresztül.
• 19:45
  SPEAKER_03: Akkor fel kellett nőni.
• 19:47
  SPEAKER_01: Hát igen, de tudod, amikor benne vagy, nem tudod, hogy van másik út, nem tudod, hogy mások másképp élnek.
• 19:52
  SPEAKER_01: Szóval neked ez a természetes.
• 19:54
  SPEAKER_01: Emlékszem már messze gimnazista voltam, amikor először jártam valamelyik osztytársam otthonában, és ez egy nagyon-nagyon más körülmények közötti létezés volt, egy akkor a lakás, hogy nem tártam od a vécébe.
• 20:09
  SPEAKER_01: És ezért mészója egy mekkora felismerés volt, hogy nem ugyanúgy él mindenki, mint mi.
• 20:14
  SPEAKER_01: Tudat szó, hogy azért ez.
• 20:16
  SPEAKER_01: És persze az ember azt látja a filmekben, látja a tévében, látja egy csomó közegben, de amikor úgy húsba vág, akkor megérkezik, hogy mások máshogy működnek.
• 20:27
  SPEAKER_03: Na, és akkor hogyan volt tovább?
• 20:30
  SPEAKER_01: Helvettek a filmészetére Vétrait Amis és Horvátellem oztálja.
• 20:34
  SPEAKER_03: Ez egy nagy dolog.
• 20:35
  SPEAKER_01: Az egy elég fény.
• 20:36
  SPEAKER_03: A mai időben még még nagyobb.
• 20:38
  SPEAKER_01: Négy évente induló tévésképzés volt.
• 20:40
  SPEAKER_01: Ugye az előző osztályban járt Kolosi Pétermátékszina battisandrás, ők voltak az elődök.
• 20:48
  SPEAKER_00: Nagy tévés.
• 20:49
  SPEAKER_01: És igen, a kereskedelmi televíziós első generációja, és én azt hittem, hogy át lehet jelentkezni majd filmesnek, de kiderült, hogy azért naivitás volt, és ez nem így megy, hogy a mesterek felveszik a hallgatókat, akiket kiszemelnek, és akikkel együtt szeretnének dolgozni a következő időszakban nagyon meghatározóan.
• 21:10
  SPEAKER_01: És hát tévés maradtam szóval a film ilyen értelemben kikerült az életemből, és az valóban nem volt egy ilyen valós választási helyzet, amikor 18 évesen az embert felvették akkoriban a filmészetére vitraitam első sorletem azt ajába, akkor az determinált.
• 21:28
  SPEAKER_01: Tehát akkor én oda jártam, és akkor ugyanúgyan még úgy érettségiztem, hogy már fel voltam véve a filmvészetére, és már egy éve jártam a jogikar előkészítőre, de abban hajtom is elengedtem, és nem is nem éreztem veszteségnek.
• 21:42
  SPEAKER_01: Ez egy hasznosan eltöltött idő volt, de nem arra mentem tovább.
• 21:46
  SPEAKER_03: Hát gondolom úgy érezted, hogy megtaláltad azt, amire vártam.
• 21:50
  SPEAKER_01: Nem, hanem sikerült valami, ami nagyon izgalmas volt, és ennyi volt.
• 21:56
  SPEAKER_01: Tök érdekes, hogy bennem volt ez egy ilyen elemelás.
• 22:00
  SPEAKER_01: Mentális erejű vágy, hogy én nekem ide kell járnom is azért, én bármit feláldozok, vagy minden arran történik.
• 22:06
  SPEAKER_01: Vonzott az egésznek az izgalma, az intellektusa.
• 22:11
  SPEAKER_01: Azt hiszem, hogy volt egy ilyen mágnes ebben a történetben, és hagytam, hogy vonzon és magához húzzon, és ennyi volt, és nem több.
• 22:21
  SPEAKER_01: És hát nyilván ott ültek szembe velem, mondjuk a Harmadik rostán a felvételi bizottságban csupa olyan alc, akit én egész gyerekkoromban néztem.
• 22:30
  SPEAKER_01: Báros András is az egyik tanáron volt, ott őt már akkor a Péter, akit említettem, a kolosítanárul.
• 22:40
  SPEAKER_01: Akiket ismertem a tévéből.
• 22:43
  SPEAKER_01: Szóval annak van egy húzása.
• 22:46
  SPEAKER_03: Igen, tehát akkor ez meg is határozott.
• 22:49
  SPEAKER_01: Egy darabig igen, és nyilván nagyon erőteljesen, de mindig volt benne egy nyugatatlanság, ezt már kiderülhetett, és viszonylag gyorsan az is összeállt, és ezt adat, de egy első órák egyikén azt mondták nekünk, hogy mi mindenhez nem kell értenünk, és mert ez az egész tévéslét ez egy ilyen generalista lét, és ez engem nagyon nyomasztott.
• 23:14
  SPEAKER_01: Én jövök ebből a háttérből, hogy én jogász akarok lenni, és ez eszközrendszer, és egy eszközrendszer, és egy nagyon meghatározó tudás.
• 23:23
  SPEAKER_01: És hogy nekem ilyet nem mondjon senki, hogy nekem mi ezt nem kell érteni.
• 23:28
  SPEAKER_01: És azonnal, hogy az első év végén ott tartottam, hogy felvételeztem egy következő egyetemre, és kiválasztottam, megint egy izgalmas terület, amit én annak láttam.
• 23:38
  SPEAKER_01: Ez a kulturális antropológia volt, kulturális és vizás antropológia, akkoriban egy nagyon progresszív tudományterület.
• 23:46
  SPEAKER_01: Magyarországon álszakként egyetlen egy helyen oktatták, egy pár ével létezett a képzés, és ilyenekben nagyon volt bátorságom mindig belelépni és kapcsolódni, és megint csak volt egyfajta intellektés izgalom, ami vonzott, és ennél többet nem kell erről gondolni, hogy ennek mi a háttere, vagy mi az oka, mentem, akartam, és volt bennem kitartás és csináltam.
• 24:12
  SPEAKER_03: Oké, most már négyszer ugrottunk.
• 24:17
  SPEAKER_01: És volt még fácsa.
• 24:19
  SPEAKER_03: De akkor ebből mi következett?
• 24:21
  SPEAKER_01: Ebből az következett, hogy egyrészt van mindig egy több lábon állás.
• 24:27
  SPEAKER_01: Egy, kettő, sokféle vagy többféle közegnek az ismerete.
• 24:32
  SPEAKER_01: És ez azt hiszem, nagyon sokat tett hozzám az évek alatt.
• 24:36
  SPEAKER_03: Én nagyon holisztikusan tudsz rátekinteni dolgokra, vagy sziszítok.
• 24:42
  SPEAKER_01: Van szerencsem, minilán tudatos döntések eredménye, hogy sokféle közeget megismertem.
• 24:48
  SPEAKER_01: Nem az van, hogy beálltam egy közegben, és húsz éven át csak azt a közeget ismerem, hanem miközben járok a filmészetire, elkezdek egy bölcsészvilággal ismerkedni ezzel a nézőponttal értékvilággal ez közrendszerrel, módszert annál, az egy nagyon más.
• 25:06
  SPEAKER_01: Miközben a vitra tanárul tanította, hogy hogy kell a képen nőbe beszélni, miközben hermenne útik a vizsgára készültem, hogy az igen.
• 25:15
  SPEAKER_01: Igen értelmezés tan, hogy az egy nagyon-nagyon más nézőpont, és az, hogy kibezumogatni ezek között a nézőpontok között.
• 25:24
  SPEAKER_01: Úgyhogy egy napszakom belül, mert lehet, hogy az nap volt a filmészetin is vizsgám, és az antropológián is vizsgám, hogy ezek nyilván adtak egyfajta rutintabban.
• 25:34
  SPEAKER_03: Ezt ott izgalomnak élted meg, hogy így ugrálsz a nézőpontokban?
• 25:38
  SPEAKER_01: Inkább feladatnak.
• 25:39
  SPEAKER_03: Feladatnak.
• 25:40
  SPEAKER_01: Igen, de persze, ez tök így ki volt.
• 25:46
  SPEAKER_01: Ugye nekint ez egy olyan helyzet, hogy ezt tudtam már azt képzelni után, hogy milyen az, hogy nem járok két egyetemre egyszerre, és amikor befejeztem a filmőszét, és már csak antropológia volt, elkezdtem egy harmadikat.
• 25:58
  SPEAKER_01: 7 év alatt fejeztem be három egyetemi képzést.
• 26:03
  SPEAKER_01: Tehát nekem az már a rutinom része volt, hogy a letelés, az így egyszerre zajlik.
• 26:11
  SPEAKER_03: Mit gondolsz, mit szeretnél volna magadnak bizonyítani?
• 26:15
  SPEAKER_01: Nem bizonyítani szerettem volna, hanem hiányérzeteim voltak, és mindig mentem egy hiányérzet betöltése után.
• 26:23
  SPEAKER_01: Ahogy a filmészetén hiányzott azt, hogy valamiben elméüljek, és valami ez értsek.
• 26:28
  SPEAKER_01: Az antropológián meg úgy tűnt, hogy ez nagyon elméleti, és hogy kellene valami praktikus.
• 26:34
  SPEAKER_01: Tehát ugye nagyon lehetszerűtem, hogy még voltak a hiányzetek, akkor kábé ez, és akkor jött a nemzetközi kapcsolatok korvinuszon, és ez lett a quasi az alapegyetemi képzésemnek a három főpillére, és aztán majd visszamegyek a filmészetére doktorálni ez a tanulási keret, de azt sose hagyom abba a az utolsó képzést, amit végeztem, azt tavaly juniusban fejeztem be egy lidő képzés volt, egy nemzetközi lidersítmény.
• 27:04
  SPEAKER_03: De megvan már az új.
• 27:07
  SPEAKER_01: Úgy volt, hogy megvan az új, de nem indult el a képzés.
• 27:10
  SPEAKER_01: Vámostat nem tanulok.
• 27:12
  SPEAKER_01: Nagyon-nagyon róta nem fordult elő, hogy ilyen klasszikus tanulási keretben nem tanulok, egyébként nyilván folyamatosan.
• 27:20
  SPEAKER_03: És nincs ilyen érzeted?
• 27:21
  SPEAKER_01: Most annyira nagy a leterhelés, hogy itt nincs, és én gább vagyok azzal foglalva, hogy hogyan állítsák meg pillanatokat, és hogyan legyek többet a jelenben.
• 27:31
  SPEAKER_03: Igen erről szeretnék majd beszélni, csak még gyorsan menjünk abban végig, hogy akkor megvan három diploma, és akkor hogyan tovább, akkor itt azért nagyon nagy széleskálán mozognak a lehetőségek.
• 27:43
  SPEAKER_01: Annyiban nem, hogy addigra én már tévéztem, tehát hogy azért ez a tévés lét.
• 27:48
  SPEAKER_01: Így van, ez a tévés lét azért ilyen szempontból is determinált jó sok éven át, a következő 15 évet meghatárova.
• 27:56
  SPEAKER_01: Mert ez, ahol téged láthattunk.
• 27:58
  SPEAKER_01: Képernyően egy kétestört című műsorban, de igen.
• 28:02
  SPEAKER_01: Előtte gyakorlatilag mindenféle televíziós műsorban a magyar kereskedeli televíziósban megfordultam, ami nem fikciós műfaj, és nem híradó.
• 28:13
  SPEAKER_01: Tehát, hogy Sóműsortól, magazin műsoron át mindenfélét csináltam, és akkor viszonylag gyorsan vezetőszerkesztőként, főszerkesztőként, és aztán saját műsorjátot, cégelprocerként is dolgoztam a televíziósban, amire talán a legbüszkebb vagyok az, hogy esély egyenlőség volt az egyik téma, amit sikerült bevinni a tévére, ugyanak évfél utáním is a sevak, de azt akkoriban is két-három százre nézték.
• 28:42
  SPEAKER_01: Akkor hiban nézték akkor mondjuk annyi biztos nem így lenne.
• 28:46
  SPEAKER_01: De azért azért arra nagyon büszke voltam, hogy valamit abból, ahogy már akkor a világról gondolkodtam sikerült, azokkal az eszközökkel megmutatnia, amik éppen a rendelkezésemre álltak, és abban az volt az ambíció, hogy hogyan élhetnénk egy méltó világban, hogyan lehetne ebben mindenkinek jó, úgyhogy közben nem rosszabb a másiknak.
• 29:08
  SPEAKER_03: Úgy olvastam, hogy utána történt egy olyan egyik napról a másikra eldöntött, hogy akkor ebből a világból kilépsz.
• 29:15
  SPEAKER_03: Ennek mi volt az oka?
• 29:16
  SPEAKER_01: Mindig társal együtt vállalkoztam, és volt egy társam, akiben nagyon komolyan csalódtam, és úgy tűnt, hogy ez még a producer.
• 29:28
  SPEAKER_01: Ez a producer létezésben, és hogy nem tudunk együtt tovább menni.
• 29:33
  SPEAKER_01: És egyébként volt hiány érzetem a tévében, intellektuálisan is lelkileg is.
• 29:40
  SPEAKER_01: Szóval ezek összeadódtak, akkor ezzel a nagyon rossz élményel, ami oda vezetett, hogy azt gondoltam, hogy még mindig elég fiatal vagyok ahhoz, hogy valami mást csináljak.
• 29:52
  SPEAKER_01: És a légőres térben léptem ki szó, hogy nem volt béterv, hogy én mit fogok csinálni.
• 29:59
  SPEAKER_01: Nagyon gyorsan lett, tehát elmentem egy biztosító marketingét vezetni, de az egy átmeneti helyzet volt azért, hogy egy kicsit felélegezhessek, és elkezdjen felfogni, hogy éppen most megváltozik az életem teljesen.
• 30:13
  SPEAKER_03: Pár másodperszel megszakítom a beszélgetést, mert szeretnék mesélni a mai támogatónkról a Revolution Biznisről.
• 30:19
  SPEAKER_03: Sokat beszélek a tudatos döntésekről.
• 30:22
  SPEAKER_03: Számomra a tudatosság nem egy nagy látványos fordulatot jelent, hanem apró következetes választásokat kapinnak.
• 30:28
  SPEAKER_03: Cégvezetőként ilyen döntés az is, hogyan kezelem a vállalkozásom pénzügyeit.
• 30:32
  SPEAKER_03: Hogy csodródok a hónap végig kivonatokkal, vagy valós időben látom, mi történik.
• 30:38
  SPEAKER_03: Ha vállalkozóként tudatosabban szeretnéd kezelni a pénzügyeidet, akkor érdemes vagy kipróbálod a Revolute Business.
• 30:44
  SPEAKER_03: A leírásban található linken vagy a QR kódon keresztül hozod létre a fiókodat április 29-ig 35 ezer forint összegű üdvözlő bónusz jár, de talán még értékesebb az az idő és átláthatóság, amit ezzel jelenti.
• 31:00
  SPEAKER_03: A Revolute Business egy vállalkozásoknak fejlesztett pénzügyi megoldás, ami abban segít, hogy ne utólag próbáld összeakni a képet, hanem azonnal lásd mit történik a cégedben.
• 31:09
  SPEAKER_03: Több mint 25 devizában tudsz fizetni és tartani, ami akkor jelent valódi előtted a nemzetközi partnerekkel dolgozott, külföldi szolgáltatásokat veszel igénybe, vagy több piacra értékesítesz.
• 31:21
  SPEAKER_03: És ami számomra különösen fontos, valós időben látod a tranzakciókat, nem a kivonatokból, nem hónap végén, nem azonnal.
• 31:30
  SPEAKER_03: Cégvezetőként ez számomra tudatos működés alapja.
• 31:33
  SPEAKER_03: Most visszatélek a beszélgetéshez, de szeretném megköszönni a Revolut biznisnek, hogy támogat minket.
• 31:39
  SPEAKER_03: De ez csak egy átmeneti volt.
• 31:41
  SPEAKER_03: Hogy jött az üzleti élet, mert ha jól tudom, az indult előbb.
• 31:46
  SPEAKER_01: Egyrészt mindig vállalkozó voltam, tehát a gyártó én az egy kis vállalkozást vitt, embereket foglalkoztatott, árbevétele volt stratégiája, tehát ez egy építkező történet volt, nem is egy széggel csináltuk ezt, hanem több be.
• 32:04
  SPEAKER_01: Ezért az én identitásom az soha nem volt egy ilyen alkalmazott identitás valójában, hogy nem nagyon szó, egyedül ez a biztosítós korszak volt életemben az, amikor ilyen bért és fizetést kaptam, nagyon fura élmény volt, az is fura élmény volt, hogy munkaidő van, és oda bejárnak emberek, és amikor végre eljönnek, és se értettem majd, mikor dolgok.
• 32:28
  SPEAKER_01: Az volt az alapállapot, hogy ez nem ér véget, hogy ez nem válik külön, ez egy nagyon flúid dolog, hogy az ember, mikor él, mikor dolgozik, ez egymásba folyik.
• 32:40
  SPEAKER_03: Ezt nekem is nagyon nehéz.
• 32:42
  SPEAKER_03: Mig emlékeztetnem kell magamat arra, hogy az, hogy van egy szupercsapatom, akik hihetetlen lelkesek, és mindennek tesznek azért, hogy mi sikeresek legyünk a jelenlegi vállalkozásunkban, de néha magamat meg kell rángatni, hogy Gábor ők ebéd után, meg zuhányzás közben, meg utazás közben, ez nem ezzel foglalkoznak.
• 33:05
  SPEAKER_03: És ezt fogd fel, hogy nekik van más dolgok is, meg más életük is az életük, és nekem nem tudom szétszedni.
• 33:12
  SPEAKER_01: Igen, én se és nem is akarom, de arra ma már nagyon tudatosan törekszem, hogy én is le tudjam csukni a laptopot és időnként ne foglalkozzak ezzel.
• 33:21
  SPEAKER_01: Az más kérdés, hogy ez nem mindig sikerül, de próbálok tudatosan kikapcsolni.
• 33:27
  SPEAKER_03: Volt talán másfél évvel ezelőtt egy találkozásunk beszélgettünk, és akkor éppen elmondtad, hogy akkor most te nagyon meghúztad a határt, és sokkal kevesebb rendezvényre fogsz elmenni.
• 33:38
  SPEAKER_03: És én éppen akkor estem bele abba, amit csinálok, és én emiatt éjel-nappal rendezvényeken voltam, és ugyanértem, amit mondasz, de úgy magam vagy végig gondoltam, hogy oké, oké, de hát ez egy olyan dolog, amivel foglalkozom, hogy ez azért menni kell sokat, és képzeld el mostértem meg.
• 34:00
  SPEAKER_01: Na, és miért tettél meg?
• 34:01
  SPEAKER_03: Iszonyatosan elfáradtam, és megértettem, hogy ez a fomó érzés, ezt most kezdjem el így elengedni.
• 34:10
  SPEAKER_01: És ugye van egy másik kifejezés a gyomó, ez a joy of misinkaut, amikor elkezdesz örülni annak, hogy ó, de jó döntés volt, nem ott lenni.
• 34:20
  SPEAKER_03: Ezáltal van esély arra, hogy az elmélyülő szakaszba kerüljön mondjuk az, amit csinálok.
• 34:25
  SPEAKER_03: De mondom még egyszer, hogy akkor nem nagyon értettem, hogy miről beszélsz, mert akkor éppen akkor kezdtem el egy nagyon bemenni ebbe a dologba.
• 34:36
  SPEAKER_01: Ez nagyon izgalmas, szerintem ezt lehet, hogy nagyon kevesen értik, és azért van így, mert nagyon kevesen élnek, ennyire leterhelt életet, és most nem a saját időbeosztásomre gondolok, hanem ami eseményekkel, imputokkal, ennyire sűrűn terhelt.
• 34:52
  SPEAKER_01: Az emberek többsége számára egy esemény az egy fénypont, az egy ünnep az életükben, nem napi ott van, mint a te életedben vagy az én életemben időként.
• 35:03
  SPEAKER_01: És azt, ha összeadod, azt csak heti szinten 20-30 esemény feldolgozhatatlan mennyiség.
• 35:09
  SPEAKER_01: És ezért szerintem nagyon nehéz érteni, hogy most kinni a fog ezen, hogy jaj eseményekre kell jár.
• 35:15
  SPEAKER_03: Barátok azok azt mondják, hogy figyelj, te látom, hogy most itt voltál, ott voltál, ott van már nem is rakom ki.
• 35:20
  SPEAKER_01: Igen.
• 35:21
  SPEAKER_01: Ez az első jel, hogy már te magad azt érzed, hogy ez túl sok.
• 35:25
  SPEAKER_03: És egyszerű, de hát figyelj, de ott milyen jó, és ilyen körny, és ez.
• 35:29
  SPEAKER_03: És ok, akkor is voltál egy nagy fáradt, nagyon fárasztó.
• 35:33
  SPEAKER_03: Tehát egy idő után már kifejezetten megterhelő.
• 35:36
  SPEAKER_01: Radásül az a gyanom, hogy te is igazából introvert ember vagy.
• 35:41
  SPEAKER_03: Nem rólam szól ez a podcast, de annyiban mivel ez egy beszélgetés mindig így szoktam apostrofálni.
• 35:48
  SPEAKER_03: Azt, hogy mondjam, neked képzeld el, hogy ebben szakaszok voltak az életemben, én mindig introvertáltnak gondoltam magam.
• 35:55
  SPEAKER_03: Miután egy coach nekem azt mondta tévesen, hogy én abszolút extrovertált vagyok, mert kiállok ezer ember elé, én ugyanúgy tudok beszélni mindenki előtt.
• 36:05
  SPEAKER_03: Aztán rájöttem, hogy én egy tanult extrovertált vagyok.
• 36:10
  SPEAKER_01: Hát jól funkcionálok.
• 36:11
  SPEAKER_03: Tehát valójában én azért nagyon szeretek visszahúzódni, tehát a nagyon sokszor az jobban esik.
• 36:18
  SPEAKER_01: Ez csak azért mondom, mert sokkal fárasztod, tehát pontosan lehet tudni, hogy ezt meg tudja csinálni egy introvertált ember.
• 36:24
  SPEAKER_01: De aztán nagyon sok idő kell a töltődéshez, az egyedüléthez, ahhoz, hogy utána újra jól működjön, és ennek a megterhelése sokszor azodik egyszerűen a rendszerben.
• 36:37
  SPEAKER_03: Sok mindent meg kellett érteni.
• 36:39
  SPEAKER_03: Azt meg kellett értelni, például a kollégákkal kapcsolatban az volt, hogy én előmtam, hogy előre elnézést kérek, hogy ha éppen egy nem munkaidőben elkezdek munkáról beszélni, egyszerűen akkor megy a megy a gondolatom, és meg akarom osztani.
• 36:53
  SPEAKER_03: Ha már ott vagyunk egy rendezvényen, akkor este ahelyett, hogy mondjuk a rendezvényt élvezné, mert mondjuk az egy olyan rendezvény, ahol nem kell annyira figyelni.
• 37:02
  SPEAKER_03: De azon gondolkodtam, mert azt mondtad, hogy vállalkozó voltál.
• 37:07
  SPEAKER_03: Ez azért nagyon érdekes, mert én egy aránylag nagy szakadékot látok, és ez most nem rossz értelemben értsd.
• 37:16
  SPEAKER_03: A multifelső vezetői lét, meg a vállalkozói lét között.
• 37:21
  SPEAKER_03: Mind a kettőnek megvan a nehézsége.
• 37:23
  SPEAKER_03: Vannak hihetetlen mennyiségű közös dilemánk van, ami ugyanaz a vezetői dilema.
• 37:29
  SPEAKER_03: Viszont azért, ahogy én beszélgetek, nagyon sok mindenkit én is ismerek, nagyon kedvelek is nagyon sok mindenkit.
• 37:37
  SPEAKER_03: De azért érzem azt bennük lehet, hogy nem jól.
• 37:40
  SPEAKER_03: A könnyetséget, hogy mivel éppen jól mennek a dolgok, ezért tényleg nyugodtan elmegy három hétre nyaralni, én meg nem tudok elmenni.
• 37:50
  SPEAKER_03: A nyugalom miatt, hogy nem tudok annyira lenni.
• 37:52
  SPEAKER_01: Ez van Hátország, aki adott esetben beáll, és nem nyilván száz-százikban az ő felelősségem innen.
• 37:59
  SPEAKER_01: De egyébként ezen sokat dolgoztunk is és gondolkodtunk is már a Bridge létezésében, hogy az igazán tudatos szereplők között, az úgynevezett alkalmazott ki megvállalkozói létben való mi a különbség, és most szándékosan így apasztrofálom akár a multi környezetben dolgozókat is, mert majdnem mind alkalmazottak.
• 38:22
  SPEAKER_01: Hogy menedzserek nem tulajdonosai feltétlenül az adott entitásnak, amit vezetnek.
• 38:30
  SPEAKER_01: És valójában a tudatos szereplők között egyetlen egy különbség van, és ez a kockázatvállalási hajlandóság.
• 38:38
  SPEAKER_01: Ebben az egyben különböznek egyébként.
• 38:41
  SPEAKER_01: Most az, amit te mondasz, az lehet, hogy nem a legtudatosabb szinteken van feltétlenül, hogy jelenik meg az úgynevezett tulajdonosi szemlélet, de a tulajdonosi szemlélet is ott van egyébként, még a menedzser, tudatos menedzser szereplőkben is, tehát teljesen nem is tud megkülönböztetni, azt hiszem, hogy az az övé úgy viszítesz.
• 39:02
  SPEAKER_03: Ez különben én is így gondolom, mert én azt gondolom, hogy azért jutott oda.
• 39:07
  SPEAKER_03: De én, amikor egy magyar cég a Fotx csoportban dolgoztam felső vezetőként, akkor én mindig megkaptam a főnökől azt a mondatot, hogy te annyira jó, mert annyira látom, hogy tulajdonosi szemlélettel rendelkezel.
• 39:23
  SPEAKER_03: És akkor tulajdonos lettem, akkor egyszerűen így ledöbbentem.
• 39:28
  SPEAKER_03: Akkor én annyira tulajdonosi szemléletűnek éreztem magam, hogy én voltam a tulajdonosi szemlélet szobra, de amikor kijöttem és vállalkozó, és az egyik napról a másikra éltünk, és ha nem hozol be bevételt, akkor nincs, akkor nem tudsz megben fizetni.
• 39:44
  SPEAKER_03: És ez a legnehezebb, hogy nem az, hogy magadnak mit nem viszel, hanem a kollegáknak mit fogsz csinálni.
• 39:50
  SPEAKER_03: És akkor értettem meg, hogy ez egy nagyon átjárható, nyilván minden átjárható, de azért talán nem biztos, hogy annyira könnyen átjárható.
• 40:00
  SPEAKER_01: Hát kevés példát látunk.
• 40:02
  SPEAKER_01: De egyébként alapvetően én azt láttam, hogy nem a tulajdonosi szemlélet megléte vagy hiánya miatt, hanem a kockázat választás mi.
• 40:08
  SPEAKER_00: Ez a biztonság.
• 40:11
  SPEAKER_01: Az látszik, hogy a biztonságra törekvés az alkalmazottak számára egyszerűen sokkal fontosabb, mint amit elbírsz.
• 40:20
  SPEAKER_01: Tehát, hogy te sokkal többet bírsz biztonságítónán kívül, mint azok, akik adott esetben az alkalmazotti létet választják.
• 40:28
  SPEAKER_01: És még ott is előfordulhat, hogy ez nem igazán mondat, csak éppen olyan élethelyzetben van, amikor erre van szüksége, és egyébként ki tudná ebből lépni.
• 40:37
  SPEAKER_01: De ugye ma azt látjuk, hogy valójában egy olyan világ felé tartunk, ahol ezek a trendek és akár életsziklustól függően változhatnak, és ahogy régen sokkal determináltabb volt az, hogy valaki 20-30 évig tényleg alkalmazottként tölti el az aktív éveit.
• 40:56
  SPEAKER_01: Ma például a fiatalok körében nagyon pontosan látjuk, hogy az önfoglalkoztatás és az alkalmazotti lét, az simán lehet, hogy ilyen periodikusan változik az életükben.
• 41:06
  SPEAKER_01: Egyébként éppen attól függen, hogy milyen élethelyzetben vannak.
• 41:08
  SPEAKER_01: Gyereket vállalnak, visszahúzódnak.
• 41:11
  SPEAKER_01: Éppen felszabadulnak, felnőtt, vagy stabilabb a háttér, akkor kilépnek ebből.
• 41:17
  SPEAKER_01: És ezt ma már nem csak a fiatalok körében látjuk, hanem egyébként egyre több embernél lehet látni ezeket a válásokat.
• 41:25
  SPEAKER_03: Mi itt a Demánnál a tudatosságnak a nagyon nehezen megfogható dolgán keresztül nézzük azt, hogy például az én korosztályom nagyon-nagyon sok kedves ismerősöm van, akik felső vezetők vagy csúcsvezetők, és most állnak fel 18, 15, 14, 22 év után, és elmondásuk szerint ahogy felállnak, valójában akkor éppen a semmibe lépnek ki.
• 41:51
  SPEAKER_01: Nem ez nem igazán van az egész.
• 41:54
  SPEAKER_03: Mert önmagában ez azért nem ennyire éles ez a helyzet.
• 41:57
  SPEAKER_03: De azért alapvetőleg abból a szempontból, hogyha valaki nagyon hosszú ideg vezető, és majd visszakarok menni rá, de ez egy tényleg érdekes téma, hogy azért ennyi idő után az identitásban nagyon beleépül az a pozíció, meg az a munka, amit csinál az ember, vagy hogyha igen mondjad, hogy te meg gondolsz.
• 42:20
  SPEAKER_01: A pozíció ő tette meg a filmet, mert igen, sokakban lehető a pozíció így be, leginkább egyébként a környezetükben is.
• 42:29
  SPEAKER_01: Ugye én azt látom ilyen válásban lévő vezetőkön, hogy azon nagyon izgalmas, hogyha pozíciónak szólt, vagy neki.
• 42:37
  SPEAKER_01: A történetés, ez valamikor szerencsés esetben összeér, vagy úgy olyan simábban kapcsolódik, de van, amikor nagyon elválik, és van, amikor nagyon-nagyon erőteljesen egy pozíciónak szólnak meghívások, odafigyelések, elismerések, és amikor ez a pozíció kimegy, akkor hirtelen identitás válság jön, hogy ki is vagyok, én valójában.
• 42:59
  SPEAKER_01: És ezt a munkát nagyon kevesen végzik el, hogy a céglog nélkül ők.
• 43:05
  SPEAKER_01: Mindegy, hogy alkalmazottként, mindegy, hogy a saját cégükben, de hogy milyen fokon határozd meg bennünket ez a bizonyos tituluság vagy bármi éppen.
• 43:17
  SPEAKER_01: És azért például a vezetés terén én sokkal jobban szeretem, hogy ha nem a szerep és nem a pozíó az, ami meghatározó, hanem amit csinálunk, hanem az action, ahogy ezt hangulul valami olyan kipletebben látom, mert Magyarország, hogy akció az nem félre lehet érteni, de hogy a cselekvés határozza meg magát a vezetői szerepet, ez lenne jó.
• 43:41
  SPEAKER_01: Tehát, hogy mi azért dolgozunk a brincsben, hogy sokkal kevésbé a pozíció legyen a döntő.
• 43:47
  SPEAKER_01: És azért például, amikor olyan szereplőket keresünk, vagy nézünk, akiket kiválasztunk a programjainkban, akik azt érezzük, hogy példaértékű vezetői utat hoznak létre, Nagyon sokaknál most már egész konkrétan látjuk, hogy be is bizonyosodik.
• 44:04
  SPEAKER_01: Hogy nem azt számít, hogy mi volt a logo, mert az ő vezetői értékei, az, ahogy ő él, létezik, amit mond, és csinál, az milyen összfedésben van, és összhangban van egymással, az tényleg sem független attól, hogy mi a cég, amit képvisel.
• 44:19
  SPEAKER_01: Jó esetben ez látszik a cégműködésén is egyértelműen természetesen, de nem ez a kizárólagos.
• 44:26
  SPEAKER_03: In különben én is ezt látom.
• 44:28
  SPEAKER_03: Ezek között tényleg sok olyan embert látok, aki vált teljesen más területre téved, és ott is nagyon jól teljesít.
• 44:35
  SPEAKER_03: Gyorlatilag.
• 44:36
  SPEAKER_01: És a vezetői identitás ez nem izgalmas dolog, mert vezethetsz te úgy is, hogy nincs egyetlen alkalmazottad sem.
• 44:45
  SPEAKER_01: Az influencerek is vezetők.
• 44:47
  SPEAKER_01: Emek, akik más emberek életére hatással vannak, ez a mi vezetői definíciónk.
• 44:53
  SPEAKER_01: Ebben ez a hatás elegendő, nem kell ahhoz alkalmazott jogviszonyek.
• 44:59
  SPEAKER_01: Igen.
• 45:00
  SPEAKER_01: Ehhez nem kell egy jobb viszonyban lenni az, hogy ha te hatással, ezért mondjuk azt, hogy a szülők is vezetők, vagy azért mondjuk, hogy a pedagógusoknak is milyen szerepe van, és ha bármiljünk végig visszagondol a saját élettörténetére, hogy tényleg mi döntött el, hogy én szerencsésnek éreztem magamat, mert a tanáraim biztosítottak egyfajta hátországot, és egy támogatást és önbizalmat építettek és erősítettek az életemben, meg akinek nem, akkor azt pontosan érthetjük, hogy micsoda hatás az, amit valaki létrehoz más ember életére.
• 45:34
  SPEAKER_03: Kiugrottál, ugye ott nyitottuk meg ezt a kis zárójelete ilyen vezető identitást, hogy ott mondhat, hogy társ, tehát csalódtál egy társba.
• 45:47
  SPEAKER_03: De valójában mégis egy társal kezdtél el mégis dolgozni.
• 45:51
  SPEAKER_01: Igen, mert azt gondolom, hogy a vállalkozás az nem egy magányos mifaj alapvetően, és sose gondoltam azt, hogy mindenhez értek, és abban is nagyon hittem, hogy jól ki tudjuk egészíteni egymást, és egyébként sokáig az önbizalmamnak is kellett az, hogy úgy érezem, hogy nem vagyok egyedül.
• 46:12
  SPEAKER_01: Ma már egy kicsit erről más gondolok, tehát talán ezen az úton, amin jártam, eljutottam oda, hogy már nem érzem azt, hogy mindig fognom kell valakinek a kezét ahhoz, hogy merjek egyet lépni, sokáig kicsit erről is szólt a társas lét, mert aztán mindig azt éltem meg, hogy én mindig lépek, csak ott van ez a biztonsági kapaszkodó a rendszerben egy mentőv, valahogy így gondoltam a társakra.
• 46:39
  SPEAKER_01: És aztán azt kell megélnem, hogy nagyon sokszor ezekben a társelyzetekben mindig én voltam a kezdeményező, vagy mindig én jelöltem ki az irányokat, hogy akkor hogy menjünk tovább stratégiameghatározásban, bármiben.
• 46:54
  SPEAKER_01: Lehet, hogy nem én voltam a legbátrabb üzleti döntésekben, de jövő építésben biztosan.
• 47:01
  SPEAKER_01: És akkor ebből összegyűjt annyi tapasztalat az évek alatt, hogy ma már mernék egyedül is vállalkozni.
• 47:10
  SPEAKER_03: Nagyon érdekes, amit mondasz, mert nekem ez ahol ülünk, meg, amit csinálok, én ez a harmadik vállalkozás, amit építek.
• 47:18
  SPEAKER_03: És ebben jelen pillanatban teljesen egyedül vagyok, mint tulajdonos.
• 47:22
  SPEAKER_01: Először.
• 47:23
  SPEAKER_03: Először, először egyedül.
• 47:26
  SPEAKER_03: És pontosan ugyanaz játszódott le benne, mint amit te mondtál.
• 47:33
  SPEAKER_03: Egy őz lettársam Bocsán Péternek hívtak, ő volt az alapító tulajdonos.
• 47:38
  SPEAKER_03: Már 25 éves volt a cég, amikor én betársultam ebbe.
• 47:41
  SPEAKER_03: És egyrészt én nagyon szerettem, nagyon tiszteltem, egy sit még apafigúra is volt, mert hogy nálam húsz évvel idősebb volt.
• 47:50
  SPEAKER_03: De menet közben elkezdtem rájönni, hogy én vezetem őt.
• 47:55
  SPEAKER_03: És nyilván ő is sok területen tudott nagyon határozottan kiállni valamiért, meg valamit lehet csinálni.
• 48:05
  SPEAKER_03: De az az operatív lét, amikor dönteni kell gyorsan csináljuk, ugorjunk bele, stb.
• 48:11
  SPEAKER_03: Azt én csináltam, de én mindig biztonságból kerestem azt az üzlettársat.
• 48:17
  SPEAKER_03: És nem vagyok benne biztos, hogy én ebbe a cégben is így fog maradni, hogy egyedül leszek, mert viszont nagyon nagy előnyöket is megtapasztaltam ezzel kapcsolatban.
• 48:28
  SPEAKER_01: Igen, de szerintem annak az érzése, hogy egyébként te elég vagy, azt mondom egy nagyon fontos tapasztalat.
• 48:37
  SPEAKER_01: És aztán egészen más típusutársat keres, és más tudatossággal kereszt szerintem mostantól az ember nyilván abból a rengeteg tapasztalatból kiindulva, mint át mentél.
• 48:48
  SPEAKER_03: És különben nekem a Lizikárban is vissza hozzád.
• 48:53
  SPEAKER_03: Utána, amikor sajnálatos módon 2019-ben meghalt az az üzlettárs, akkor a fia lett a társam.
• 49:00
  SPEAKER_03: És vele hihetetlen jól megérthetük egymást.
• 49:08
  SPEAKER_03: Az nem egy jó társ, lett volna egy szuper jó társ volt, de valahogy megélett a dolog?
• 49:15
  SPEAKER_03: Led vissza hozzá, hogy jött maga, hogy vállalkozó ilét, azt az elején megbeszéltük, hogy a civil szervezetek is ugyanúgy vállalkozások, ugyanúgy kell fizetést fizetni, a kollegáknak ugyanúgy össze kell azokra a feladatokra tudni szedni a pénzt, bármi van.
• 49:35
  SPEAKER_03: Hogy eljött ez a pont, akkor civil szervezetben találtad meg?
• 49:41
  SPEAKER_03: Amit azért most már 2013 óta?
• 49:44
  SPEAKER_01: Nyilván 13 éve.
• 49:47
  SPEAKER_03: Éve tart.
• 49:47
  SPEAKER_03: Azért ott itt most elég kitartóan itt vagy.
• 49:50
  SPEAKER_01: Abszolú, de én minden másban is nagyon kitartóan ottok.
• 49:54
  SPEAKER_03: Most nem azt akartam mondani, hogy nem vagyok.
• 49:56
  SPEAKER_01: Nem csak a tévés is 25 éve, 25, a következő mondaton adnak adtam a fodrászom 25 ével fodrásom, csak hogy mennyire vagyok lojális ember.
• 50:07
  SPEAKER_01: A tévés is 15 év volt, és ha ott nem történik ez a krízis, akkor szerintem a mai napig csinálom, valószínűleg más platformok is.
• 50:16
  SPEAKER_01: De azért én ilyen szempontból egy lojális figúra vagyok.
• 50:20
  SPEAKER_01: Most össze a stabil szót használtam, de inkább a lojális a helyes.
• 50:26
  SPEAKER_03: Nem stabilis, nem?
• 50:27
  SPEAKER_01: Igen, igen, igen, de itt odkívam.
• 50:31
  SPEAKER_01: Van különbség, van különbség.
• 50:33
  SPEAKER_01: Ez az egész úgy jött, hogy megint csak fogalmám sincs róla, hogy mit jelent civil szervezetet vezetni, mert nem ez volt a lényeg.
• 50:43
  SPEAKER_01: Soha nem a jogi entitást határoztam meg, hogy én nekem mi lesz a következő lépésem, vagy az után, vagy mi mellé teszem le a boxomot.
• 50:52
  SPEAKER_01: A megint csak annyira izgatott, és izgalomban tartott, hogy amikor ott egyébként döntési helyzetben voltam, hogy egy tévés munkát vállalok el, vagy elmegyek a teljes ismeretlenbe, akkor a teljes ismeretlen választottam.
• 51:09
  SPEAKER_01: És ez akkorban annak volt köszönhető, hogy volt egy kommunikációs hátterem, volt egyébként egy valamiféle vállalkozói hátterem, és akkor már egy startup programban mentoráltam, ennek a háttérnek köszönhetően.
• 51:26
  SPEAKER_01: Mert azt gondolták, hogy az induló vállalkozásoknak, amik a nemzetközi piacra szeretnének kilépni, akár a saját naratívájuk építésében, a saját együttműködésű kitalálásában, mint kis cég, hasznos lehet egyszerűen az a tudás, ami nálam rendelkezésre áll.
• 51:44
  SPEAKER_01: És így jön az ismerkedés és a kapcsolódás egyébként Árvai Péterrel, a Prezi társapítójával, Fehér Gyulával, Usztream társapítójával, Anka Mártonnak, a login társapítójával, Kalács Péter el somléviser, akik szintén a Prezi-hez kapcsolódnak, mint társalapítók, szóval így ismerkedünk meg, és beszélgetünk Avei Péter el hosszan, több mint egy éven át arról, hogy mi mindent lehetne csinálni, ő is elmesé a saját frusztrációját, én is elmesélem a sajátomat, és ebből megszületik a bridge.
• 52:18
  SPEAKER_01: Amiről akkor tudtuk, hogy az nem egy cég lesz, mert mi nem pénzt akarunk csinálni, hanem hatással akarunk lenni egyébként arra az üzleti közegre, ami körülvesz bennünket, és amiben láttunk dissonanciákat.
• 52:32
  SPEAKER_01: És láttuk azt, hogy nem feltétlenül a teljesítménynek és a tudásnak jután legkiemelkedőbb szerep az érvényesülésben.
• 52:40
  SPEAKER_01: Vagy láttuk azt, hogy Magyarországról el lehet indítani nemzetközi cégeket, de nagyon számít az, hogy mennyire transparensen működnek, vagy mennyire értékvezéreltem működnek.
• 52:52
  SPEAKER_01: És ezekből adódik össze aztán, amit a bridge később jelent, és akkor ez megint zéro jelentősége volt, hogy a nap végén.
• 53:00
  SPEAKER_01: Egyébként jelennek az a jogi formája, hogy ezt egy egyesületben csinálja az ember, mert nem az a célja, hogy pénzt termeljen, hanem az a célja, hogy azokat az üzeneteket, azokat az eszközöket megpróbálja minél szélesebb közek számára eljuttatni, amiben hisz, amitől azt gondolja, hogy ez az ország egyméltó, szerethető versenyképesebb hely lesz.
• 53:20
  SPEAKER_03: Ebben a folyamatban, hogy változik Pistur Vra?
• 53:26
  SPEAKER_03: Az a vera, aki úgy indul el, hogy nagy álmai vannak, egy picit látom annyira széleskörű az érdeklődése, hogy szimultánban szerette élni az életét.
• 53:37
  SPEAKER_03: Most a mai pisturva most, hogy van?
• 53:41
  SPEAKER_01: Izgalmasat kérdezem, sokáig, amivel az elején kezdtük, hogy én ki vagyok, még a titulusai.
• 53:48
  SPEAKER_01: Én azt sose szerettem, hogy ezek definiálnak engem.
• 53:51
  SPEAKER_01: És akkor mindig gondolkodtam, hogy hogyan kéne mondanom valamit, hogy én ki vagyok, ami persze nem teszi könnyű a értést, hogy mit is csinálok, akkor hogy jellemzem magam, és én nagyon sokáig már a Brite-indulások úgy gondoltam magam, mint egy tolmácsra, aki világok között közvetít.
• 54:08
  SPEAKER_01: Én értettem akkora mainstream nyelvét és világát.
• 54:14
  SPEAKER_01: A startupok egy nagyon-nagyon szűk logika volt, üzleti logika is.
• 54:18
  SPEAKER_01: Nagyon pár száz embert jelentett 2013 magasságában, ez itthon ez az egész közeg.
• 54:25
  SPEAKER_01: És a két világ között közvetítettem, és fordítottam, és próbáltam megmutatni az egyik világból azt, amit használhatna a másik.
• 54:33
  SPEAKER_01: Akkor ígodtam magamra, mint tolmács.
• 54:35
  SPEAKER_01: Aztán, ahogy telt az idő, akkor elkezdtem látni, hogy én az egész életemben mindig nulláról építek, mindig az a játszmám, hogy nem egy meglévőbe szállok be, hanem felépítek valamilyen új dolgot, általában elképzelek egy helyzetet, hogy az milyen lehetne, amikor méltóbb, és akkor meg kell arra felindulni.
• 55:02
  SPEAKER_01: Egyébként ide csak hagyek be egy történetet, mert Popper Péter is a tanáron volt a filmészetén, amiptelen még jobb tanárok voltak körülten.
• 55:15
  SPEAKER_01: Popper Péter.
• 55:16
  SPEAKER_01: És azt mondta egyszer egy orrán, hogy maga egész életében szép történeteket fog mesélni.
• 55:22
  SPEAKER_01: És ezt persze fogalmam sincs, hogy mire alaposta, nyilván egy bölcsességére és nagyon sok évtizedes életasztja.
• 55:29
  SPEAKER_03: Na mindjárt reagálok.
• 55:31
  SPEAKER_01: És én rejtem, hogy én valójában ezeken az építéseken keresztül mindig ezt csinálom, és ezt azért meséltem el, mert a másik ilyen identitás meghatározó elem az az volt, hogy én mindig történeteket mesélek, és történetekben látom a világot és az üzletet is.
• 55:46
  SPEAKER_01: És szerintem az üzlet semmi más, mint jó meg rossz történeteknek az egyensúlya, és én azt szeretném, hogy ha a magyar üzleti közeg, mint hogy a világ üzleti közege is azon dolgozna, hogy több jó történetünk legyen, mint rossz.
• 55:58
  SPEAKER_01: Szóval itt akkor a tolmács után van egy építő, van egy történetmesélő, és ma sok szempontból visszatérve a zenéhez, és ez lehet az a legnagyképű meghatározás, de ma sokszor karmesterként gondolok magamra, aki összhangot szeretne.
• 56:16
  SPEAKER_03: Nem látom nagy képűségnek.
• 56:17
  SPEAKER_01: Aki összhangot szeretne találni a különböző hangzások között, hogy az legyen mindannyiunk fülének, legalábbis vonzó, és nekakon.
• 56:28
  SPEAKER_03: Képzeld el, hogy amikor gondolkodtam rajta, hogy hogy kezdjem el a podcastet, és végig olvastam egy ilyen háromnegyed oldalnyi díjakat, amiket kaptál pozíciókat, akkor úgy akartam kezdeni, de inkább ide raktam be hát a vége felé a beszélgetésnek, hogy fixtyul vraak mindig mosolyog.
• 56:51
  SPEAKER_03: És azt próbálom mindig rajta megfejteni ez az én kis megfejtési kódom a te irányodban, hogy ez a mosoly, ez védelem nyilván nyilván alapból jön, ez nyilván, de egy picit úgy érzem, ez csak az én szubjektív érzés, hogy ez egy védelem is a világ fele.
• 57:13
  SPEAKER_03: Hogy látod ezt?
• 57:14
  SPEAKER_03: Én azért mindig egy nagyon jókedélyű, én még nem találkoztam olyan.
• 57:19
  SPEAKER_03: Mikor azt kedván van a kedved van.
• 57:22
  SPEAKER_01: Nagyon ritkán de van.
• 57:23
  SPEAKER_03: Meg amikor például, hogy én is bennem is van egy ilyen mosolygós rész, de benne mondjuk van egy nagyon nagy szorongó rész a mai napig.
• 57:35
  SPEAKER_03: Met négy évterá után sem tudtam úgy teljesen letenni, hogy ne legyen mögötte egy jelentés.
• 57:43
  SPEAKER_03: Mi van kisfúv a mosolya mögött?
• 57:46
  SPEAKER_01: Biztos, hogy van benne, van benne védelem.
• 57:50
  SPEAKER_01: Én alapvetően az ilyen rossz érzéseimet, egyrészt igyekszem nem terhelni vele a környezetemet.
• 57:58
  SPEAKER_01: Ez mondjuk nyilván abból fakad, hogy alapvetően gyerekként sem akartam plusztel lenni, hiszen mindig figyelnem kellett mások igényeire.
• 58:07
  SPEAKER_01: Tehát ez biztos következik ebből.
• 58:10
  SPEAKER_01: De nagyon korán elkezdtem arra törekedni, hogy ha én nem vagyok jól, azzal kezdjek valamit, és nem maradjak benne ebbe a helyzetbe.
• 58:20
  SPEAKER_01: Ez honnan jön, hogy ezen lehet változtatni, vagy lehet valamit tenni érte, erre a fogalmam sincs.
• 58:28
  SPEAKER_01: De mindig ott volt.
• 58:29
  SPEAKER_03: De ez a szupererőd is valószínűleg.
• 58:31
  SPEAKER_01: Igen.
• 58:32
  SPEAKER_01: És akkor ezért ezért én nagyon korán kezdtem például a terápiában járni, ahhoz képest, csak ma már ez nem rendkívüli, hogy 20-28 évesen az ember elkezi, de akkor, amikor én több mint 20 éve ezt elkezdtem, akkor ezért azért nem volt általános.
• 58:47
  SPEAKER_01: Vaz, hogy kérek külső segítséget, hogy ha van elakadásom, az egyébként idevezet, hogy engem nagyon ritkán lát a környetem szomorúnak, rossz kedvének.
• 58:58
  SPEAKER_01: Dühösnek sokkal inkább látvagy.
• 59:00
  SPEAKER_01: Csak se csapattom is látni, ha nem tudom, ma is volt valaki mitint közben a tőttünk két és félrás csapathelyzetünk volt, és már harmadszor hívott fel valaki, és akkor én eldurran az én agyam is, és így szoktak látni a környezemben, hogy nem tudom, fel paprikázolom, hogy valaki nem érti meg, hogy majd visszahívom, és egyszerűen nem hagyja abba.
• 59:26
  SPEAKER_01: De ennyi, tett, hogy én nagyon gyorsan kirakom az érzéseimet, vagy ilyen szempontból az indulataimat is, megpróbálva úgy ezzel nem feltétlenül terhelek más, de sokáig voltam én is szorongóbb, vagy voltak ilyen rossz kedvű periódusok, de azért ezeket nagyon sokat dolgoztam az elmúlt években, és ma már nem terhelem annyira magamat ezzel.
• 59:52
  SPEAKER_01: Nem tudom megmondani, hogy egyrészt mi van a mosoly mögött a védekezen túl, de inkább egy ilyen nagyon erős hit abban, hogy van hatásunk a saját életünkre is.
• 1:00:04
  SPEAKER_03: Én ezt azért tudom neked abszolút validálni, mert én általában a tudatosságnak van egy alap, egy full alap dolga, az az önnek figyelés.
• 1:00:16
  SPEAKER_03: Ha elkezded megfigyelni magadat a különböző szituációkban.
• 1:00:21
  SPEAKER_03: És én azt vettem észre, hogy van olyan nap, amikor itt teljesen lekonyul a szám, és éppen mindent óriási problémának látok, és minden tudod ez az a pontot, biztos, hogy én ezt akartam csinálni érzés, és akkor jön rá egy fél órára egy tárgyalás, és írágzok, mosolygok, és mondom.
• 1:00:42
  SPEAKER_01: Mön az elismerés.
• 1:00:44
  SPEAKER_01: Vagy valami jó érzés.
• 1:00:45
  SPEAKER_03: Akkor nem.
• 1:00:46
  SPEAKER_03: Hanem egyszerűen csak engem is nagyon mozgat az a téged, hogy csinálunk valamit, ami izgalmas hatással.
• 1:00:55
  SPEAKER_01: Szerintem az egész korszak, amiben élünk, minden terhelt, és ebben van rutinom, ilyen terhelten lenni belül, nyilván geopolitkailag nincs, és szerencsére nincs.
• 1:01:07
  SPEAKER_01: De nagyon izgalmas az, hogy valójában még a fogalmainkat is megtölhetnénk új tartalommal, és ez foglalkoztat is, és ahogy a történetmesélésnek látom a hatását, látom az erejét, hogy egy kérdés mitok az emberekben, amikor azt kérdezzük, hogy egyébként te vezetőként hány ember életére vagy hatással, és látom, hogy mi zajlik le valakiben, és hogyan érkezik, meg a tudatosságnak arra a szintjére, hogy te jó ég, én azt hittem, hogy három, öt, harminc, ötven, és helyette másfél millió, hogyha végig gondolja, hogy valójában hány ember életére van hatással, az teljesen más megközelítésbe teszi a legegyszerűbb visszonyulásainkat.
• 1:01:49
  SPEAKER_01: Az is, hogy hogy köszönünk a másik nap, vagy hogy rámosoly-e valakire, és ugyanabból az energiából, amiből rá is mosolyoghatok, nem tudom, elfintorodom-e.
• 1:01:59
  SPEAKER_01: És én szerintem nagyon sokszor mérlegem tudatosan, hogy most egyébként ugyanabból az előfeszítésből, ha csinálok valami pozitívat, akkor miért nem inkább azt csinálom a helyet, hogy magamat is terheljen valamivel pluszban.
• 1:02:12
  SPEAKER_03: Itt vagyunk a beszélgetés végén, és most már azért kezd kirajzolódni egykép.
• 1:02:17
  SPEAKER_03: Én azt gondolom, ha így vissza hangosan fogok gondolkodni, hogy a te mosolyod mögött ez a hihetetlen nagy erőt érzem.
• 1:02:28
  SPEAKER_03: Én egy olyan erőt érzek, hogy tudod, hogy mit szeretnél csinálni, mit szeretnél elérni, és ezt belővel tudod vinni.
• 1:02:38
  SPEAKER_01: Én ezt lehet, hogy úgy fogalmaznám meg, és nem lesz ennyire optimista, hogy én egy idealist ember vagyok, ami egy menekülési út.
• 1:02:45
  SPEAKER_01: Egyszerűen abból fakadóan, ami körülvett egész életemben, nagyon nehéz lett volna felkelni másna, hogyha nem hiszem el, hogy a világ lehet egy jobb hely.
• 1:02:57
  SPEAKER_01: Én szerintem nagyon nehéz úgy, és ezért nehéz nagyon sokaknak felkelni ma, mert ment hiányzik ennek a hite.
• 1:03:04
  SPEAKER_01: Számos oka van, hogy miért.
• 1:03:07
  SPEAKER_01: De én próbálok tenni is ez a saját magamra gyakoroltatás, meg a környezemre gyakorolt hatás, és itt van szerepe a tudatosságnak, hogyha ugyanazokból az energiákból építhetem az egyik utat, hogy hiszek benne minden egyes alkalommal minden egyes nap, hogy ez lehet jobb, akkor nekem sokkal könnyebb így felkelni.
• 1:03:27
  SPEAKER_03: Ehhez fog kapcsolódni az utolsó kérdésem, és mindig ugyanazt a kérdést teszem fel, ám olyan hihetetlen színes válaszkavádot kapok, ami egy csodálatos dolog a kérdés, az úgy szokott mindig hangzani, hogy a jelenlegi élettapasztatod, akár ez vállalkozói, most a vállalkozó térdis, úgyhogy akkor is vállalkozónak tekintek, hogyha egy közhasno szervezetet vezetel, vezetsz, hogy a jelenlegi eddig megtaztalt életedben, mi az a gondolat, amit a legfontosabbnak tartanál, hogyha mondjuk egy gondolatot kellene elvinnie a kedves nézőknek, és akkor itt így gondolom, hogy azért itt valószínűleg tíz ezernél több hallgatója lesz ennek a mondatnak.
• 1:04:18
  SPEAKER_03: Mi lenne az, ami a te jelenlegi életbölcsességedből adódik.
• 1:04:24
  SPEAKER_01: Ezért jó nagy terhetesz el az emberekre, mert egy nagyon mély mondatot kellene mondanom.
• 1:04:34
  SPEAKER_01: Nem nincsen elvárás.
• 1:04:35
  SPEAKER_01: Igen, nem ilyet fog mondani, és nem a saját mondatom, Majdál Piroskától hallottam egyszer, sőt, azóta már többször is.
• 1:04:44
  SPEAKER_01: És nagyon meglepő lesz ahhoz képest, hogy én mivel foglalkozom, és hogy teszek a hétköznapokban és mennyi energiát fektetek abban, hogy a környezünk méltósga valahogy kivirágozhasson.
• 1:04:58
  SPEAKER_01: És ezen manda úgy hangzik, hogy az élet teljesen értelmetlen, de nagyon érdekes.
• 1:05:04
  SPEAKER_01: És én így próbálok élni, hogy ez maradon is az, és értem sokszor az abszurdítását, és értem a viszonyinknak az abszurdítását, vagy értem azt, hogy mennyire nehéz a jelenben lenni, ami önmagában egy abszurd helyzet.
• 1:05:26
  SPEAKER_01: ami mint egy ilyen hagyoma éja, így ránk kerül az évek alatt, és aztán rengeteg időt töltünk azzal, hogy ezeket szedegessük újra és újra.
• 1:05:36
  SPEAKER_01: Szó pont ezért, és akkor egyébként el lehet gondolkodni a végén üldögélve, akár Bamba vett el azt mondom, hogy majd mi értelme volt, amiért idegeskedtem, amiért szorongtam, amit féltem.
• 1:05:50
  SPEAKER_01: És akkor egyébként ennek a másik oldala is igaz, hogy aminek örtem, ami feltöltött, amit izgalmasnak és érdekesnek találtam.
• 1:06:00
  SPEAKER_01: Ugye az talán sokszor hivatkoztam arra, hogy egy döntésemben az izgalom, vagy az érdekesség, az milyen szerepet játszott, és ezt azt hiszem ilyen szempontból sose gondoltam végig, de mindig ez volt a drive.
• 1:06:14
  SPEAKER_01: Ha érdekes, és megtölltem engem valamilyen plusz erővel, az önmagában lehetővé teszi, hogy abból kijöjön valamilyen jó történet.
• 1:06:25
  SPEAKER_03: Én ezt nagyon szép gondolatnak látom.
• 1:06:27
  SPEAKER_03: Nekem ennek van egy picita, egy nagyon picit megváltoztatott verziója, de alapvetően egyetértek, az ugyanúgy kezdődik, hogy az életnek nincs értelme, de tehetsz róla, hogy minden nap jól érezd magad.
• 1:06:41
  SPEAKER_03: Nyilván itt most nem egy kedves néző se értsé féle, itt most nem egy negatív dologról beszélünk, hanem hanem pont hogy egy nagyon pozitív, mert lassanként, például a itt és mocsban levél, az egy külön üzletág alakul ma már, hogy visszavezessük az embereket oda, ahol nem vagyunk.
• 1:07:01
  SPEAKER_03: Jó el Hararinak olvastam az egyik könyvében, hogy nézzük végig, hogy mennyi fiktív dolog vesz minket körbe, és egyszerűen már nem tudjuk megfigyelni azt, ami a valóság.
• 1:07:12
  SPEAKER_01: Hát, és nem teszik könyvé, körülöttünk lévő világ.
• 1:07:18
  SPEAKER_01: Igen, én is azt gondolom, hogy ez egyre nehezebb, és nagyon komoly energiákba kerül valahogy egyensúlyt találni újra és újra, de miután nem szeretek rosszul lenni, és ezért az egyensúlyra törekvés az abszolú fókusz, amit a méltóság is egyfajta egyensúly.
• 1:07:40
  SPEAKER_01: Az a világ, amiről én álmodom, abban igazságosabbak a viszonyok, egyenlőbbek a viszonyok, mint amik között élünk, és amifelé legfeljebb tarthatunk.
• 1:07:50
  SPEAKER_01: Tehát, hogy ez nem egy ilyen morális teherként akarom.
• 1:07:54
  SPEAKER_01: Nem tudom kell.
• 1:07:54
  SPEAKER_01: Igen, és nem egy ilyen morális teherként akarom rátani a világra, de az én másik kedben történzem Rudger Braggban, aki nem morális teherként, hanem morális ambícióként fogalmazzam meg a legutolsó könyvében azt, hogy egyébként tehetünk ma azért, hogy jobb hely legyen tényleg körülöttünk a világ, akár azzal is, hogy újra definiáljuk a fogalmainkat, például azt is, hogy mit tekintünk sikernek, és az a szerencsés helyzet az életemben, hogy ezeken gondolkodhatók, és olyan emberek lesznek körül, akik erre nyitottak, és akiken keresztül lehet valóban hatást elérni ebben, hogy ez egyre több emberhez eljusson.
• 1:08:35
  SPEAKER_03: Hát azt gondolom, hogy ez egy csodálatos végszó volt.
• 1:08:39
  SPEAKER_03: Mert nagyon szépen köszönöm neked a beszélgetést.
• 1:08:42
  SPEAKER_03: Érzem azt, hogy ebből még sok ilyet tudnánk csinálni, mert nagyon sok helyen megállhattam volna még egy kétórás beszélgetésre, de most éppen ez férte ebbe a dologban, úgyhogy még egyszer nagyon köszönöm, és nagyon szépen köszönöm a kedves nézőknek is nektek, hogy néztek minket, és természetesen van egy pár gondolat, amit meg kell osszak veletek, amit minden részvén meg is teszek.
• 1:09:06
  SPEAKER_03: Hogy tetszett ez a rész, akkor kérem, lájkoljátok.
• 1:09:10
  SPEAKER_03: Természetesen, ha bármilyen hozzáfűznivaló van, azt nagyon szívesen veszünk, és figyeljük őket, és amire csak tudunk válaszolunk is.
• 1:09:19
  SPEAKER_03: És hogy ha amúgy tetszik az, hogy a tudatossággal kapcsolatban így módon foglalkozunk, akkor kérnék szépen egy feliratkozást is.
• 1:09:26
  SPEAKER_03: Már nincs is más dolgom hátra, mint hogy elköszönjek, és jövő hét csütörtökön találkozunk.
• 1:09:31
  SPEAKER_03: Köszönöm szépen szerhusztok, a szia!